| Téma: A baloldal szétesése |
|
|
|
| Walaki |
|
|
hehe, és ezek akartak 'kormányozni'.... borzalom .. |
|
|
|
|
| Felkesz Deneverr |
|
"A baloldal káosza Gyurcsány Ferencnek kedvezhet
Új baloldali politikára van szükség - ezt mondta Botka László azután, hogy az MSZP elnöksége egyhangúlag támogatta a szegedi polgármester miniszterelnök-jelöltségét. Hozzátette: nem a 2010 előtti világot kívánják visszahozni. A Demokratikus Koalíció annyit közölt, várja Botka László jelentkezését az ellenzéki pártok választási együttműködéséről szóló egyeztetésére.
2017. január 19. 09:19 "
http://gondola.hu/cikkek/103975-A_baloldal_kaosza_Gyurcsany_Ferencnek_kedvezh ...
|
|
| Felkesz Deneverr |
|
„Lebuktam, na és?”
Egy lebukottat ugyanis nem kellett volna a sajtó elé engedni azért, hogy lebukásokról beszéljen.
2017. január 6. 23:38
Politikusi nemzedékek mennek, politikusi nemzedékek jönnek: a baloldal erkölcsi színvonala semmit nem változik. Nemcsak a keresztény erkölcs, hanem egyáltalán: az elemi emberi erkölcs is idegen a baloldaltól, ilyen igényt nem támasztanak.
Nem is nagyon értik, miről van szó.
Horn Gyula jellegzetes mondata elhíresedett: „Karhatalmista voltam, na és?” E kommunista politikus 1956 novemberében kék pufajkában, hátán dobtáras géppisztollyal tűnt fel Budapest forró pontjain. A szovjetek helyi üdvöskéi által toborzott terrorlegénység tagja volt.
Na és?
Sajnos, visszakérdezése a későbbi fejlemények alapján jogos. Ő maga egyértelműen kommunistának vallotta magát. 1989-ben, Nagy Imre újratemetése után Orbán Viktor beszédét „útszéli kommunistaellenességnek” minősítette, és visszautasította.
Ma „szociáldemokrataként” jegyzik elvtársai.
Még tanácskozótermet is elneveztek róla az Európai Parlament brüsszeli épületében. Sokba került ez a Horn-terem a magyar társadalomnak: „Gyula” áramszolgáltatókat, erőműveket, gázszolgáltatókat (is) kótyavetyélt el a Horn-Kuncze garnitúra idején, hogy szalonképessé tegye magát.
Na és?
Most egy újabb szocialista generáció üdvöskéje vonta meg a vállát. Egy Kunhalmi Ágnes nevű „politikus” 2005-ös közokirat-hamisítási ügye sodródott párhuzamba az egykori karhatalmista tevékenységgel, s annak egyoldalú lezárásával.
„Lebuktam.”
Egy előkerült videó-felvételen „mosolyog” bele a kamerába az üdvöske, s ugyan a „na és?” kifejezést nem használja, ám mimikával, testbeszéddel érzékelteti: nem zavartatja magát lebukása miatt. Majdhogynem büszkén vállalható egy politikus múltjában a közokirat-hamisítás.
„Volt egy büntetőügyem 2005-ben.”
Kunhalmi a hvg.hu-nak nyilatkozza, hogy diákigazolványt hamisított magának – s ebbe belebukott. Ám eltelik 11 év, s Kunhalmi kiáll a pódiumra: 2016 a bukások és a lebukások éve volt a Fidesznek és a kormánynak, amely az oktatás területén szenvedte el a "legnagyobb hasra esést".
A lebukott beszél lebukásról. ....
http://gondola.hu/cikkek/103838-__8222%3BLebuktam__na_es___8221%3B.html
|
|
| Békáscity |
|
|
és: két pont között a legrövidebb út a görbe ... |
|
| Rendes Kis |
|
A te pesszimista világképed szerint csak fekete létezik.
Mindkét végpont fekete, közötte egyenletes fekete átmenettel. |
|
| Jethro Tull |
|
Ez a cikk rossz. Tele van tárgyi tévedésekkel. Az unnyó meg szokta mondani, hogy miért gondolja, hogy újra deficit eljárás alá kerülhetünk, de Fricz ezzel nem törődik, csak hajtogatja, hogy minket már megint nyomnak, mert irigyek.
Nem irigyel minket Európa, nem cáfolják a tények brutálisan, sőt sehogy az eu állításait, azt ismételgetik, évek óta, hogy nem fenntartható, amit csinálunk. Idéztem tegnap egy cikket, amely szerint óriási támogatásokat kapunk, csak Lettország kapott többet, ehhez képest az eredményeink rosszak, abszolút értékben is, a bázishoz képest meg pláne. Maradunk lefele, amit úgy reagálunk le, hogy beleszarunk a zongorába, aztán csodálkozunk, hogy azt mondják, hogy hülye bugrisok vagyunk.
Kb keresztkém használhatta 30 évvel ezelőtt ezt a hangnemet , mint Fricz, már elnézést a személyeskedésért. |
|
| mpd |
|
Nem lehetséges, hogy a két végpont között létezik átmenet?
Csak fehér van vagy fekete?
A valóság digitális lenne? |
|
| Rendes Kis |
|
Ugyanmár.
Ez egy ilyenfajta klub.
Ha nem kakaskodnánk, akkor az önfeladásunk miatt volnál letargiában. |
|
| mpd |
|
Én nemmel szavaztam a csatlakozásra.
De ha már beléptünk, viccesen veszi ki magát, ha kakaskodunk a klubtagokkal. Nincs mögötte se gazdasági erő, se hadsereg, se befolyás, se semmi. Csak a virtus: eb ura fakó! |
|
| Rendes Kis |
|
Ez a pesszimista megközelítés.
De ugyanilyen pesszimistán ítélnéd meg azt is, ha engednénk az igazodási kényszernek. |
|
| mpd |
|
|
Ilyesmi is van jelen.... |
|
| Rendes Kis |
|
|
A turáni átok az, amikor minekünk van bajunk magunkkal ! |
|
| mpd |
|
Tudod, RK pajtás, az a szomorú ebben a történetben, hogy mindenkinél betelt a pohár. És most már tökmindegy, igazunk van-e vagy nem, jól csináljuk a dolgunkat vagy sem, innentől szívóágra tettek, és onnan nagyon nehéz lesz visszajönni.
Még ez sem a vég, még csak nem is a vég kezdete, de talán a kezdet vége (Churchill)
Beinthetünk mindenkinek, csakhogy gazdaságilag önállóan két percig sem bírnánk ki. |
|
| mpd |
|
Valahogy hirtelen mindenkinek velünk lett baja......
Turáni átok? |
|
| Rendes Kis |
|
Jó ez itt: nem mi pelyheskedünk, hanem Bruxelles velünk.
Ez az eset pont azt mutatja, hogy mindegy: pelyheskedünk vagy dörgölőzünk, mindenképpen
mi kapjuk a rosszpontokat.
De most ráfaragtak, rosszal kezdtek, szétesnek, mint a baloldal. |
|
| mpd |
|
|
RK, ezt az utolsó két hozzászólást áttehetnéd a pelyheskedéses rovatba. |
|
| mpd |
|
|
Szívatnak orrba-szájba. Ez az eredménye a hőzöngésnek. Kivel nem húztunk még ujjat a világon? a hottentottákkal? nosza, hic Rhodos, csapjunk ott is a lecsóba, dörgöljünk az orruk alá valamit! |
|
| Rendes Kis |
|
 Ez most komoly, Brüsszel?
Forrás: mno.hu
Magyarország már évek óta következetesen betartja a 3 százalék alatti államháztartási hiányra vonatkozó EU-s követelményt, s biztatóak a gazdasági adatok. Minderre az Európai Bizottság kristálytisztán „logikus” válasza: ismét túlzottdeficit-eljárás indulhat országunkkal szemben…
Az EB már június végi jelentésében meglebegtette ennek a lehetőségét, s ezt a napokban megismételték. Azt hiszem, már-már fölösleges az Európai Bizottság „aggodalmait” gazdasági adatokkal, mutatókkal cáfolni, amelyek egyébként valóban, feketén-fehéren azt igazolják, hogy az ország kezd kikecmeregni a válságból és elindult a gazdasági fejlődés.
Azért fölösleges a számadatok segítségével vitába bocsátkoznunk – amelyet reális körülmények között csak megnyerhetnénk –, mert ebben az esetben ez itt és most nem számít semmit. A szándék számít, ami az EB jelentése mögött meghúzódik. Ez pedig nem más, mint hogy az Európai Bizottság meg akarja büntetni Magyarországot. Ha rászolgált erre, ha nem. Márpedig ha az EB büntetni akar bennünket, akkor büntetni is fog; hiszen az államadósságunkat nem tudjuk fél-egy év alatt 80 körüliről 60 százalék alá szállítani, mert erre – legjobb tudomásom szerint – még soha senki nem volt képes.
Mit számít az, hogy a tények brutális módon cáfolják az EB bizottságának lesújtó mondatait? Mit számít az, hogy a 28 EU-tagállam közül kilencben a magyarnál magasabb, öt országban pedig hasonló az adósságszint, tehát a középmezőnyben vagyunk? Mit számít az, hogy az uniós országok átlagos adósságszintje jóval magasabb a magyar szintnél, jelesül 87,1 százalék, sőt az eurózóna 92,6 százalékos átlagadóssággal rendelkezik?
Arról már ne is beszéljünk, hogy brüsszeli előrejelzések szerint az államadósság 2015-re az EU átlagában eléri a 90 százalékot, az eurózónában pedig a 96 százalékot. Ezzel szemben Magyarország azon kevés tagállamok közé tartozik, amelyik tartani tudja a 80 százalék körül ingadozó, de most az alatti adósságszintjét. Csak egy példa erre: Németország adósságszintje hazánkéhoz hasonlóan 78,4 százalék, míg Nagy-Britanniáé 90,6, Franciaországé pedig 93,5 (!) százalék.
És mégis, ismét mi jövünk szóba.
Ennek oka pedig a „megmásíthatatlannak” látszó döntés az Európai Bizottság részéről, mely talán Cato római államférfi unos-untalan ismételt mondásával vethető össze: „Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam”, vagyis: változatlanul az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani. Az EB pedig azt mondja: változatlanul az a véleményünk, hogy Magyarországot túlzottdeficit-eljárás alá kell vonnunk… (Sajnos Karthágó sorsát ismerjük.)
Itt tartunk, s már 2010 óta jól tudjuk, miért: Magyarország letért a világot még mindig uraló neoliberális gazdaságpolitika útjáról, melynek lényegét a legerősebb piaci szereplők – multik, bankok, globális pénzügyi csoportok – pozícióinak erősítésében, illetve ezzel párhuzamosan a nemzetállamok és a lakosságok erejének gyengítésében találhatjuk meg. Magyarország radikálisan átalakította a közteherviselés szerkezetét, s 2010 óta a terhek jelentős részét éppen a legerősebb piaci szereplők vállára rakja – teljességgel indokoltan. És ami a legmegdöbbentőbb az EU és a világ gazdasági-pénzügyi elitje számára, hogy működik a dolog…
A világ vezető gazdasági-pénzügyi körei természetesen bosszúsak, félnek a példa ragadós jellegétől, ezért – az Európai Uniót (is) felhasználva – megpróbálják Magyarország gazdasági pozícióit meggyengíteni.
Vagyis: ceterum censeo, Magyarországot gyengíteni kell, amíg meg nem törik, és visszatér a neoliberális „anyaméhbe” (ahol az erősek erősebbek lesznek, a gyengék pedig végül elpusztulnak).
És a tények? Ó, azok a fránya tények. Hogy Magyarország adatai valójában nagyon jók és fejlődést mutatnak? Az unió elitje, úgy tűnik, olvasta a német klasszikus filozófusokat, köztük Fichtét is, akinek, akárcsak Kantnak, komoly dilemmát jelentett a szándék és a valóság ellentmondásos viszonya. Fichte azonban megadja az uniós elitnek a megoldást: ha a tények ellentmondanak a szándéknak, hát abban az esetben: „umso schlimmer für die Tatsachen”, vagyis: annál rosszabb a tényeknek…
Lássuk be: az utóbbi hónapokban úgy tűnt, az EB kicsit alábbhagy a hazánk elleni támadásokkal. Azt gondolhattuk, hogy az Orbán-kormány újabb, szenzációsnak is mondható kétharmados győzelme, majd az EP- és az önkormányzati választásokon aratott megismételt sikere legalább arról meggyőzték az EU elitjét, hogy ha a magyar nép elsöprő többsége elfogadja, sőt támogatja az orbáni anti-neoliberális utat, akkor ők – mint igaz demokraták – meghajolnak a nép, az istenadta nép akarata előtt…
Hát nem. A választási eredmények, a népakarat, a gazdasági mutatók javulása pusztán csak tények. Jelentéktelen, érdektelen, ostoba tények, igaz, ők írták elő őket, de sebaj. Nem a tények a fontosak: hanem a szándék. Ami végleges és megmásíthatatlan: Magyarországot meg kell büntetni!
Ha egy tanár büntetést akar kiszabni egy általa utált diákra, meg fogja találni az indokot is hozzá. Ha egy kapcsolatot meg akarunk szakítani, meg fogjuk találni az érveket hozzá. A tények viszonylagosak e földön; a szándék az objektív, a szándék a tény.
Éppen ezért – a „magyar ügy” forrón tartása okán – ma és holnap a szokásos demokráciatémákban is terítéken leszünk az unió fórumain.
Európai barátaink elhatározták: embert faragnak belőlünk, pusztuljon bár az ország…
Fricz Tamás
mno.hu
... http://erdely.ma/publicisztika.php?id=174706&cim=ez_most_komoly_brusszel |
|
| Jethro Tull |
|
Nem akartam ezt a szálat tovább csócsálni, magának meg aztán főleg nem akartam olvasnivalót ajánlani, de pont szembejött.
Kiemelek belőle két bekezdést: az egyiket mintha egyenesen magának meg a nemleszünkgyarmat-barátainak címezték volna.
"Mindez együttesen rögtön felállít egyfajta udvariassági szabályt is: a közös költségvetés leginkább kedvezményezett tagországai az utolsók között vannak azok között, akik leckét adhatnak más tagországoknak a válságkezelés mibenlétéről. Ugyanis ők a gazdaság ösztönzése érdekében a többi tagország jóvoltából tehetik meg azt, amit a többiek viszont nem."
"2-3. helyen állunk és a 28 tagország közül egyedül Lettország részesült nagyobb támogatásban az elmúlt 5 évben. Az EU-támogatások hazánkban már 2009-től gyorsulóban voltak, ám igazi lendületet 2011-től kaptak."
"Aki a fenti ábra után is kellő higgadtsággal rendelkezik, az nyugodtan megbecsülheti, hogy ceteris paribus hogyan is néznénk ki nettó EU-támogatások nélkül, vagy árnyaltabban fogalmazva: hogyan állna a gazdaság teljesítménye, ha például csak Szlovákiához, Romániához, vagy Csehországhoz hasonló EU-transzferben részesültünk volna az elmúlt 5 évben"
http://www.portfolio.hu/gazdasag/tenyleg_novekedesi_csoda_van_magyarorszagon. ... |
|
|
|