| Téma: Kutya-macska, vadaszgoreny, tovisszuro gebics-allatbaratoknak! |
|
|
|
|
| mamácska |
|
Egy egész éjszakát egy angol kocsmában töltött egy véletlenül bezárt mókus, és ha már ott volt, nem is tétlenkedett - derül ki az Independent cikkéből. Az eset Worcestershire-ben történt, a tulajdonos elmondása szerint a reggeli nyitáskor látta,hogy valaki komoly pusztítást végzett a berendezésben.
Először betörőkre gyanakodott, de hamar megtalálta a szemmel láthatóan ittas állapotban lévő elkövetőt, a mókust. Az állat valahogyan megnyitotta az egyik sörcsapot, és egy egész hordó jófajta ale sört „csapolt" a padlóra, ezen kívül összetört több korsót, és üveget is. Végül 300 fontnyi kárt okozott. A tulajdonos így is azt mondta a lapnak, hogy nem haragszik a mókusra, mert „ilyen élményben úgysem lesz része még egyszer az életben", mint amikor meglátta a részeg állatot. |
|
| mamácska |
|
Pont úgy érzi magát, mint az a fickó, akit reggel hatkor látunk összeesni a bár előtt” – mondta Osuuin Geushans, állatorvos arról a sünről, akit egy jó szándékú járókelő szedett össze az utcán, és vitt be hozzás a hollandiai Arnhemben.
Az állat élelmet keresett a szemét között, ahová valószínűleg tojásillat csábította. Étel helyett azonban egy törött tojáslikőrös üveget talált, amiből alaposan beszürcsölt. Megtalálója kiterülve, az italtól mocskosan talált rá.
„Normális esetben a sünnek össze kellett volna gömbölyödnie, hogy védekezzen, ehelyett elnyúlva feküdt, és amikor a megtalálója megérintette, nyögve rámorgott, pont úgy, mint amikor a nagyon részeg ember rámordul az őt piszkálókra” – mesélte az orvos.
A doktor szerint, akárcsak egy emberre, a sünre is kemény másnaposság vár, amiből valószínűleg hamar, teljesen felépül, akkor újra szabadon engedik majd – írja a Daily Mail. Geushans elmondta: az eset nagyon jó példája annak, hogy a figyelmetlen ember úgy tud komoly károkat okozni a természetben, hogy nem is sejti. |
|
|
| Cirus |
|
A fülesbagoly Nógrád-megyében volt, anyámnál. A nyóckerben baglyot még nem láttam, pedig biztos van. A nyestünket viszint sikerült meglesnem. Most nem tud feljönni hozzánk (ledrótoztuk a vasajtót), így az alattunk levő lábtörlőjét "tiszteli meg". 
Szép nagy példány amúgy. |
|
| negyven rabló |
|
|
Egyszerűen nem hiszem, el, hogy ottan a nyóckerben te ilyen növényeket nevelsz és fülesbaglyot pelenkázol! |
|
| Cirus |
|
A hét végén pedig erdei fülesbaglyot mentettem. Nagyon cuki  |
|
| Cirus |
|
|
Hogy mondjak egy vidámat is, a lakásba mostanában gyakran berepül egy cinkepár. leülnek a virágokra, vagy a lámpára, énekelnek egy kicsit, aztán kimennek. (A hét végén jönnek a macskák haza, így féltem őket, mert a nagy ugyan nem mutat érdeklődést, de a kicsi nagy vadász...) |
|
| Cirus |
|
|
És ha kiheréltetnéd, az nem oldaná meg a problémát? |
|
| Rendes Kis |
|
Sajnos, ez még a tengerimalacoknál is így van.
Pedig a szubdomináns hím nem is befogadott idegen volt, hanem saját gyermek.
De amikor felnőtt és környékezni kezdte a nőstényeket, a papa folyton üldözte.
Mongyuk őt szabadon engedni nem mertem, mert úgy gondoltam, a macskák nagyobb
kárt tennének benne, mint a drágalátos apukája. |
|
| mpd |
|
|
És az sem szempont, hogy van elég hely, van elég táplálék, nyugodtan elférnél a többi mellett. Ennek semmi jelentősége. Az se szempont, hogy a hülye gazdák állandóan megmentenek, vagy menedéket adnak a lakásban. Mindig nem lehetnek a közelben. |
|
| mpd |
|
|
Az egészben az a tanulság, hogy a Természet nem jó, és nem kegyetlen: egyszerűen közönyös. Amíg kölyök vagy, pátyúgatnak a felnőttek, de ha felnősz, menned kell, különben elpusztítanak. És nem azért, mert haragszanak rád, hanem egyszerűen ez a Törvény. |
|
| mpd |
|
|
Egyfelől. Másfelől, mivel az utcán élt pár napig, szakadó esőben, kaja nélkül, életre szóló rossz emléke maradhatott a közterületekhez kötődve. Ezt a gátat nem képes átlépni, és így halálra ítélte magát. Ha nem a konkurrens öli meg, hát a stressz elvégzi helyette. Pedig jó sok kóbor macska él mifelénk, közel a vasút, sok üres épülettel, remek terep egy magányos, vadászó állat számára. |
|
| Rendes Kis |
|
|
Biztosan azt hiszi, hogy máshol csupa dobozos emberek élnek ... ? |
|
| mpd |
|
Tavaly nyár közepefele, egy esős időszak közepette, váratlanul gyarapodott a macskaállományunk. Kisebbik jányom az utca felől nagy nyivákolásra lett figyelmes, de aztán eleredt az eső és nem tudott utánajárni a forrásnak. Mindenesetre megszámolta a mieienket, megvolt mind (volt éppen 2 kölyök is, még szopósak). a következő esőszünetben kiment az utcára, elkísérte a nyávogásra szintén felfigyelő felnőtt kandúrmacskánk is, nevezzük Mukinak. A lány nem talált semmit, ellenben Muki addig jött-ment, míg srégan szembe egy éppen nem lakott ház előtti gazos árokban kötött ki, és onnan hívogatta a kisgazdit. Amikor az odament, a gaz aljából egy kis fekete, a végtelenségig lesoványodott, reszkető kölökmacska bukkant elő. Persze azonnal befogadtuk, a szoptató anyamacska is engedte szopni, hamarosan nőni kezdett, de irdatlan sovány maradt továbbra is. A nálunk született kölykök oda voltak ígérve, adtuk volna melléjük a jövevénytis, de ő máshogy gondolta. Amikor a szállítódobozba tettük, mint a rugó, pattant ki belőle, rúgott-vágott, karmolt, harapott és elmenekült. Meg se találtuk már aznap. Valószínűleg egy hasonló dobozban vitték el otthonról, és abból dobták ki az utcánkban, ezért rémült halálra. Hát mit volt mit tenni, nálunk maradt. Segítettünk neki áttelelni, sokszor beengedtük a lakásba, jól volt tartva, tavaszra ki is pendült, már egészen macskaformát mutatott.
Ekkorra kiderült az is, hogy kandúr, ami nekünk jó hír volt, neki viszont nem annyira. Mondtam a családnak, Muki nem fogja megtűrni. Nem nagyon hitték, hiszen Muki mentette meg tulajdonképpen, igaz, akkor kölyök volt, most meg már konkurrencia. Én azért megpróbáltam finoman elhessegetni, megmentettük, elindítottuk az életbe, mostmár kezdjen önálló egzisztenciát. Nem volt hajlandó, akárhányszor elzavartam, mindig visszajött. Hát jó, te tudod, gondoltam.
Most, nyár elejére bekövetkezett a katasztrófa. Muki, a territórium gazdája, elkezdte zavarászni. Nem mondhatni, hogy nem sportszerűen járt el, csak addig üldözte, amíg kívül nem került a határokon. A jövevény visszajött. Mindig, újra és újra. Pedig tudnia kellett, hogy kockázatos, de úgy ítélhette meg, hogy még így is megéri. Az állatvilágban ez nem természetes viselkedés, rendszerint az agresszió puszta jelzése is elég, hogy egyik fél meghátráljon, vagy megküzdjön. De ez a gumilabda-effektus, elűzöm-visszajön, végtelen ciklusban, végül felingerelte Mukit, és áttért a gorombább módszerekre. Most már addig üldözte a másikat, amíg utolérte, és jól megtépte. Az ellenfél pedig szemlátomást kezdett leépülni. Az állandó stressz, a bújkálás, és a rendszeres fizikai sérülések idegronccsá tették, és fogyásnak is indult. Pedig, érdekes módon, Muki mindig hagyta enni, akár a saját tányérjából is. Kaja után viszont, kis szundikálás, alapos vakarózás és mosakodás után komótosan megkereste az addigra félelemtől reszkető áldozatát, és megzavarta, földre vitte, és alkalomról-alkalomra egyre vadabbul és veszélyesebben harapdálta. A végén, tegnap, félóránként elővette(a kis bolond minden alkalom után visszatért), és addig kínozta, halálsikolyokat csalva ki szerencsétlenből, amíg a helyszínre érkezve szétrúgdaltuk őket. A lányok sírtak, mind nagyon sajnáljuk szegényt, de egyszerűen nem tehet senki semmit. Pedig a ribillió már a szomszédoknak is feltűnt, és furcsán néznek ránk, mintha mi kínoznánk az állatokat. A ház körül mindenfelé kitépett szőrcsomók, a vég előre látható. A Természet a maga brutális közönyösségében megmutatkozott: aki ellenszegül törvényeinek, kínos véget ér.
|
|
|
| panda |
|
"Egyes információk szerint szabadon élő hóbaglyot utoljára 1891-ben láttak Magyarországon. És most - 124 évvel később Bólyban."
 |
|
|
|
|
|
|
|
|