Téma: Remény. |
|
Rendes Kis |
|
A remény szakértője
Érdemes híradókat böngészni a műholdak zegzugaiban, néha gyöngyszemekre is bukkan az ember. Így történt a hétvégén is, amikor egy eddig ismeretlen, ázsiai angol nyelvű adóra bukkantam (NHK World), ahol épp Aung Szan Szu Csí beszélt a szabadságról és a reményről.
A 67 éves politikusasszony felénk alig ismert, egy katonatiszt lánya volt, akit a burmai katonai rezsim fél emberöltőnyi időre, 15 évre házi őrizetbe helyezett, azon egyszerű oknál fogvást, hogy féltek tőle. A katonatisztekből verbuválódott rezsim ösztönei jól működtek, a látszólag törékeny asszony több évtizednyi csendes küzdelem után elérheti, hogy átírják a burmai alkotmányt – amely 25 százalék „ingyenhelyet” biztosít a hadseregnek a törvényhozásban –, és esélye van arra, hogy megnyerje a következő elnökválasztást.
Kiotói díszdoktorrá avatása után adott interjúban is egyszerű dolgokról beszélt, a félelemről, a reményről és a szabadságról – szakértője lett a témának, és többek között a katonai junta nevelte annak szakértőjévé, amikor a titkosszolgálat állt sorfalat a háza előtt. Nem a hatalom korrumpál, hanem a félelem, vallja a politikus, és eszünkbe juttatja, hogy a hatalom elvesztésének félelme teszi korrupttá a hatalom birtokosait, ahogyan azt több könyvében is megfogalmazta. Kiotóban megismételte: nincs joga a reményhez annak, aki nem hajlandó harcolni saját szabadságáért, és nem hisz abban. Kemény szavak ezek, de vezetőjének 15 éves házi őrizete után, ma a burmai parlament 664 helyéből 43 helyet megszerző pártja akarja az országot megváltoztatni, ami a politikusasszony erejére mutat, és nem utolsósorban bátorságára, önbizalmára.
Talán még Burmáig sem kellene elmennünk, hiszen Szu Csí szövegeiből visszaköszön a sokat idézett Bibó-maxima is, miszerint a szabadság ott kezdődik, ahol a félelem megszűnt. Mert a diktatúrák a félelemből táplálkoznak, és olyasfajta biztonságot kínálnak, ami a választás, a döntések szabadságának a feladásából építkezik. A diktatúrákban nincs kockázat, és nincs felelősség, önfeladás van, s erre még elegendő élő tanú van a környékünkön. Erre emlékeztet Szu Csí és Bibó István, és arra is, hogy nincs jogunk reménykedni, ha nem vagyunk hajlandók harcolni saját életünkért.
Willmann Walter Székely Hírmondó ... http://erdely.ma/publicisztika.php?id=140482&cim=a_remeny_szakertoje |
|
|