Köptek sarat és minden mást!
Minél inkább ütötték a vasat, annál inkább szikrázott. A jó hír elillant, a rossz nem távozott A T. Házban ugyanis nincs jobb hír, mint a másik oldalról szóló rossz hír.
Arisztotelész kívánatosnak tartotta: a beszédmondók használjanak színes történelmi hivatkozásokat és képzeletbeli példákat. Fontosnak vélte: a szónok mutatkozzék egyenes jelleműnek és megbízhatónak. Ajánlotta még: az üzeneteket a már meglévő hiedelmek és különböző érzelmek (harag, barátság, félelem, irigység, szégyen) figyelembevételével tanácsos kifejteni.
106 vezérszónok, 372 alkalommal lépett az ékesszólás mezejére, s próbálta meggyőzni nemes ügye igazáról a T. Házat. Minden pártban az adott témához legjobban értő, vagy legjobban értőnek vélt képviselők jeleskedtek: a Fidesz 43,a KDNP 9, az MSZP 26 , a Jobbik 23, az LMP 5 vezérszónoka remélte, hogy termő talajra hullnak országmentő szózatai.
A vezérszónok a szónokok szónoka! Nem feltétlenül vezérek, legfeljebb szűk kocsmai, családi, párt- és gazdasági körben, a T. Házban viszont mindenképpen kötelességük sejteti, hogy az átlagnál jobban „szakértenek” ahhoz, amihez megbízóik, támogatóik nevében szólásra emelkednek. Ember nincs ’ki összeszámolná ígéreteiket.
A vezérszónokot legfeljebb közbekiabálással, tapssal, füttyel lehetett félbeszakítani.Elmondták mi miért jó, s a másik oldalon, mindez miért ország romboló. Csettintettek, s tapsoltak az egyik, fütyültek és kivonultak a másik oldalon, és a korábbi hagyományoktól eltérően számosan már a parlamenti büfében sem álltak már szóba egymással.
Szóltak hosszan, és szóltak röviden. Így is lelkesen megtapsolták a hű mamelukok, s hasonló lelkesedéssel fújozták az ellenzékiek, és történt mindez fordítva is. És voltak akik kerek-perec kimondták: mesebeszéd ez az egész, hangzatos étlap csupán, mert hiába a sok szakács, ha üresek a kamrák.
Volt aki Goethe tanácsát követte:„a nyugodt életforma titka, hogy az ember nem azt csinálja, amit szeretne, hanem azt szereti, amit csinál”. ... www.gondola.hu/cikkek/94409-Koptek_sarat_es_minden_mast_.html |