Téma: Sorstalan sorsok |
huszárló |
|
Mi az hogy! Nagyon is. Lásd Jókainál a Kis Miska pünkösdi király csikósból hogy lett nemes Kiss Mihály... |
|
iszalag |
|
/Úgy tudom bárói rangot lehetett pénzért is venni) |
|
huszárló |
|
A vér nem vált vízzé, akárhogy nemesíttették is őkelmét. |
|
iszalag |
|
Sűrű sorsok – Kallós Zoltán és a válaszúti szórványkollégium http://hetivalasz.hu/itthon/suru-sorsok-45235/ + Video A. B. 2012.01.26. - 16:57 Jelenleg 93 I–IV. osztályos gyermek tanul a Kolozsvár melletti Válaszút szórványkollégiumában. Az intézményt Kallós Zoltán néprajzkutató hozta létre az állam által elvett, majd az 1989-es fordulat után visszakapott családi birtokán.
Idézet: Az iskolába járó gyerekek döntő többsége szegény sorsú mezőségi, erdőháti településekről érkezik, ahol nem pusztán az anyanyelvi iskola, de a legtöbb közszolgáltatás is hiányzik. A magyar nyelven való oktatás nélkül a gyerekek sorsa bizonyosan az asszimiláció lenne. Így viszont a magyar állami támogatásokból és adományokból fenntartott intézményben nemcsak anyanyelvükön tanulhatnak, de gondos ellátásban részesülnek: a napi ötszöri étkezés, a különórák, az orvosi felügyelet, a lakhely és az iskola közötti ingázás biztosítása alapvető változás a többségében szegény családokból érkező gyerekeknek.
„Volt olyan gyerekünk, aki csodálkozva kérdezte, mi a csuda megy a folyó mellett: hét évesen még nem látott vonatot. Egy kislányunk pedig a téli szünetről csak annyit tudott mondani, otthon ült a paplan alatt, mert szüleinek nem volt elég tüzelője befűteni” – meséli a Heti Válasznak Balázs-Bécsi Gyöngyi, az iskolát működtető Kallós Zoltán Alapítvány elnöke.
|
|
|
iszalag |
|
Mályus Elemérről itt
Idézet: MÁSODIK KÖTET MAGYAR RENAISSANCE MÁLYUSZ ELEMÉR: A MAGYAR ÁLLAM A KÖZÉPKOR VÉGÉN MÁLYUSZ ELEMÉR: TÁRSADALMI VISZONYOK MÁLYUSZ ELEMÉR: A MAGYARSÁG ÉS A NEMZETISÉGEK MOHÁCS ELŐTT FEKETE NAGY ANTAL: A TELEPÜLÉS KÉPE MAGYAR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
http://mek.oszk.hu/09100/09175/html/tartalomjegyzek.html |
|
iszalag |
|
Hatvany Lajos, hatvani báró (1897-ig Deutsch, 1917-ig Hatvany-Deutsch) (Budapest, 1880. október 28. – Budapest, 1961. január 12.) író, kritikus, irodalomtörténész, Kossuth-díjas, az MTA tagja; "az utolsó mecénás"
Idézet: Az effajta baloldali nemzetgyűlölet voltaképp nem lepett meg. De megrendített Hatvany Lajos emigrációbéli viselkedése.
Családja karriert futott be nálunk. Bárói rangot kapott, a fölső tízezerhez tartozott, s maga Hatvany írta: „A régi Magyarország megadott nekem mindent: jólétet, biztonságot, címet, rangot. Nyitva állt előttem egyetem és akadémia.” És tegyük hozzá, a magamfajta jóhiszemű és naiv plebs, vagyis a kisember tiszteletét és megbecsülését is megkapta. És most, e könyvből tudtam meg, hogy hálátlanul az ország ellenségeihez csatlakozott. A szociáldemokrata Garami Ernővel együtt résztvevője lett a Lenin-fiúk, a kisantant összeesküvésének.
http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/szokimondo_voros_emigracio/ |
|
iszalag |
|
Idézet: 1931-ben a Napkelet (IX. évfolyam) hasábjain jelent meg egy tizenkét részbõl álló tanulmánysorozat, mely az 1919-es Tanácsköztársaság hatalomra kerülését és tevékenységét, valamint a hatalomban szerepet vállalt egyének utóéletét mutatta be. Ugyanebben az évben angol és német nyelven is napvilágot látott. A sorozat második kiadása magyar nyelven 2005-ben jelent meg az Attraktor kiadó gondozásában.
Az elsõ fejezetben röviden ismerteti a szerzõ a világháború után kialakult belpolitikai és társadalmi helyzetet. Egyértelmûen a centralizált hadi közigazgatás piramisszerû felépítését teszi meg a késõbb hatalomra került baloldal térnyerésének legfõbb okaként: „Nem kellett éles szem hozzá, bárki is észrevehette, hogy ha a piramis csúcsát sikerül valamiképpen néhány embernek megszállnia, akkor azoké lesz az ország is.” [2]
Ebben a fejezetben megismerhetjük továbbá azokat a jelentõs személyeket, akik ebben az idõszakban szerepet vállaltak a kialakult új rendszerben, és a szerzõ róluk alkotott véleményét is. A legtöbb kritikát gróf Károlyi Mihály, az elsõ Magyar Köztársaság miniszterelnöke kapja. Az alábbi szavakkal illette a gróf jellemét: „Tudták róla, hogy szellemileg erõsen korlátolt, önállótlan ember, akinek élete dorbézolásokban és a kártyaasztal mellett zajlott le. Az ilyen embert könnyû orránál fogva vezetni, mert csekély szellemi képessége és önhittsége egyaránt megakadályozza annak felismerésében, hogy csak eszköz mások kezében.” [3] A radikálisok vezérét, Jászi Oszkárt sem kíméli kritikája: „… mindenkor hírhedt volt korlátoltságáról, hogy az elméletek emberének tekinti magát, aki süket és vak lehet az élet realitásaival szemben, …” [4]
A rövid elsõ fejezet után Mályusz rátér a könyv igazi témájának kifejtésére. A Tanácsköztársaság bukásától idõrendi sorrendben az olvasó elé tárja az emigrációba vonult liberális és baloldali „politikusok” munkálkodását hatalmuk visszaszerzése érdekében. Két vonalon követi figyelemmel az emigránsok ténykedését. Az egyik Kun Béla és a Kommunisták Magyarországi Pártjához tartozó emberek, míg a másik az emigrált szociáldemokraták valamint Jászi és csoportjának mûködése.
Az emigráció tevékenységét egyoldalú nézõpontból mutatja be. Elsõsorban a külföldön, azon belül is Ausztriában megjelenõ baloldali lapok hasábjain megjelent cikkek ismertetésével és elemzésével tárja elénk a szomszédos országban megtelepedett emigránsok ténykedését. A bukás után Bécsbe menekült kommunisták és szociáldemokraták, miután megvetették lábukat, azonnal nekiláttak a hatalmuk visszaszerzését célzó, Magyarország elleni propaganda beindításához. Folyamatos sajtótámadásokkal igyekezték ellehetetleníteni a magyar kormány esélyeit a világháború utáni béke kedvezõ feltételekkel való megkötésére és az ország belsõ helyzetének stabilitására. Mindennek az anyagi feltételeit elsõsorban a Moszkvából érkezõ támogatás képezte, de akadt egy-két tehetõsebb személy, aki vagyonát felajánlotta a „közös jó” cél érdekében.
|
|
|
iszalag |
|
A fent idézett, 1945. február 26-án kelt miniszterelnöki rendelet betiltotta mindazon korábban kelt mûveket, melyeket az új rendszer fasisztának illetve szovjetellenesnek minõsített. A rendelet mellékletében felsorolt tetemes listában találjuk Mályusz Elemér tanulmánysorozatát is, mely egyik alapját képezi majd a szerzõ elleni politikai rendõrségi vizsgálatnak ugyanezen év májusában [1] . |
|
iszalag |
|
AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNY 530/1945. M. E. SZÁMÚ RENDELETE a fasiszta szellemû és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítésérõl.
„…5. §. Az 1931. évi III. t.-c. 1. §-ában írt bûntettet követi el az, aki a jelen rendelet 1. §-ában megjelölt sajtóterméket kiadja, kinyomtatja, utánnyomja, forgalomba hozza, az ország területére behozza, vagy aki a birtokában lévõ sajtóterméket másnak átadja …”
|
|
iszalag |
|
Idézet: A legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.
|
|
iszalag |
|
Idézet: Albert Camus: A magyarok vére
A szemét baloldali francia értelmiségiek nyíltan örültek, amikor a bolsevikek leverték az '56-os forradalmat. Kevesen álltak ki a magyarok mellett. Albert Camus igaz ember volt. Talán a magyar forradalom idején látta meg, hogy mi is valójában a kommunizmus. Magáért beszél az írása:
Albert Camus: A magyarok vére
(Forrás: 1956 Gloria Victis, 1956-86, Nemzetőr kiadása, Bécs, 1986. )
Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésre, a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futball szurkolók vasárnapi kupa mérkőzés után.
rev.hu, Széki Dezső
Túl sok a halott már a stadionban, és az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét.
Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogy az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták maguknak.
A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával, elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben.
És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt.
A legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.
A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat.
Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet, -- bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezzünk, és amely a szabad alkotás és szabad munka terméke.
A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, -miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!
(1957) http://svejkblogja.blogspot.com/2008/06/albert-camus-magyarok-vre.html |
|
iszalag |
|
József Attila GYÖNYÖRŰT LÁTTAM
Idézet: Fegyvert ragadni gyengeség: megöl az ellenség és megver s elszáll rólam a kedves ég. Jogállamban a pénz a fegyver.
A hadviselés itt ma más. A hős a kardot ki se rántja. Bankó a bombarobbanás s mint fillér, száll szét a szilánkja.
http://www.tar.hu/jaall/vs193702.htm |
|
iszalag |
|
Egészséges emberek voltak, mégis elpusztultak.
És a következő részlet: „A demonstráció résztvevői megosztották egymással információikat. Tudniillik azt, hogy a közelmúltban csak Bács-Kiskun megyében két sertéstartó gazda lett öngyilkos kilátástalan helyzete miatt, egy gazdának pedig, aki húsz éve foglalkozik sertéstartással, éppen most árverezik a házát, mert nem tudja visszafizetni a tevékenysége fejlesztéséhez felvett kölcsönt.”
Tejtermelők, sertéstenyésztők…
És lúdtenyésztők: „Ami az embert illeti: megvan a 12-ik libatenyésztő-beszállító öngyilkos is, aki a csőddel úgymond ágyát-házát elvesztette. Ha 2-3000 emberből 12-en lesznek öngyilkosok, akkor ezt felszorozva 50.000-re még mintegy 300 mg-i öngyilkossal számolhatunk.”
Emberek, akiket nem bicskával, baltával, pisztollyal öltek meg – hanem pénzzel. http://gondola.hu/cikk.php?szal=44152 |
|
|