| Téma: Háború |
|
|
| R.András |
|
|
Itt az idő, hogy sürgősen kilépjünk a NATO-ból ! |
|
|
| R.András |
|
"Orbán, és nem Heger intézte el a Barátság kőolajvezetékre vonatkozó
kivételt Szlovákia számára is” - jelentette ki Fico.
 Fico szerint Orbán Viktor az EU-csúcs győztese
A brüsszeli EU-csúcs és az Oroszország elleni szankciókról szóló tárgyalások győztese Orbán Viktor magyar kormányfő, aki elintézte, hogy a Barátság kőolajvezetéken szállított olajra ne vonatkozzanak a szankciók – jelentette ki Robert Fico, a Smer-SD elnöke a TASR TV műsorában.
... https://ma7.sk/aktualis/fico-szerint-orban-viktor-az-eu-csucs-gyoztese |
|
| R.András |
|
Trump: Ha én maradok az elnök, az ukrajnai háború el sem kezdődik
Donald Trump szerint nem lett volna szabad kirobbania az orosz-ukrán háborúnak, és ha ő lenne hatalmon, nem is lenne fegyveres konfliktus. A korábbi amerikai elnök élesen kritizálta egy kampány-rendezvényen a Biden-kormány háborús stratégiáját. Trump úgy fogalmazott: ebben a háborúban nem lesznek nyertesek, csak sok millió vesztes.
... https://hirtv.hu/hirtvkulfold/trump-ha-en-maradok-az-elnok-az-ukrajnai-haboru ... |
|
|
| R.András |
|
Nem kap MLRS sorozatvetőket Ukrajna
Az Egyesült Államok nem küld olyan rakétafegyvereket az ukrán fegyveres erőknek, melyekkel Oroszország területét tudják támadni – jelentette be Joe Biden. Ezzel lényegében kizárta azt, hogy az Ukrajna által áhított HIMARS rakéta-sorozatvető rendszert Kijev rendelkezésére bocsátja. Nem küldünk Ukrajnának olyan rakétafegyvereket, melyekkel Oroszország területét tudják támadni – mondta Joe Biden. A napokban ukrán tisztségviselők, köztük Dimitro Kuleba külügyminiszter is rakéta-sorozatvetőket kért a nemzetközi közösségtől, mellyel szerintük akár teljesen vissza lehetne verni az orosz támadást és visszavenni az általuk elfoglalt területeket.
"Négy betűre van szüksége Ukrajnának ahhoz, hogy megállítsák az orosz haderőt és véget vessenek az általuk elkövetett atrocitásoknak: ez a négy betű az MLRS" - írta ekkor Kuleba. Ukrajna évek óta kér HIMARS-rendszereket Amerikától, de korábban sem voltak hajlandók nekik ilyen eszközöket küldeni, vagy akár eladni, attól tartva, hogy az orosz kezekbe kerül.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/5390809370953256 |
|
|
| pandala |
|
https://mandiner.hu/cikk/20220528_kulfold_politico_olajembargo_magyarorszag_v ...
" A brüsszeli lap úgy értesült, hogy Magyarország mellett Szlovákia és Németország is mentességet kapna a vezetékes szállítás tilalma alól, arra hivatkozva, hogy „nincs tengeri kijáratuk”. Hozzáfűzik, hogy ez Németország esetében természetesen nem igaz, így
azok a fideszes nyilatkozatok bizonyulhatnak hitelt érdemlőnek, például Deutsch Tamás nyilatkozata, amelyek szerint a háttérből, csendben öt-hat tagállam is drukkolt Orbán Viktornak,
hogy fúrja meg a teljes olajimport-tilalmat. "
 |
|
| pandala |
|
|
Állítólag, Ursula valami olyasmit is ki tudott nyögni, hogy azért kell venni olajat a zoroszoktól, hogy nehogy el tudják adni drágábban, amit az 'EU' nem vesz meg .. |
|
| pandala |
|
|
" a 'foci' az egy olyan játék, amelyet 22-en játszák, és a végén mindig a németek nyernek " |
|
|
|
| pandala |
|
Aha, és ezt most mondja.
".. Békekutató Intézet igazgatója" |
|
|
|
|
| R.András |
|
New York Times: Bidenék háborús külpolitikája Európa biztonságát veszélyezteti
Csábító, ám veszélyes a feltételezés, hogy kellő amerikai és európai segítséggel Oroszország meghátrálásra kényszeríthető. Ukrajna katonai győzelme nem reális cél, mert bár háborús erőfeszítései meglepő hanyagságot mutatnak, Oroszország továbbra is túl erős – írja szerkesztőségi álláspontjában a The New York Times. A lap szerint az ukrajnai háború újabb, bonyolult szakaszába lépett, ami megkívánná a konfliktusban képviselt amerikai külpolitika újrahangolását, Biden elnöknek pedig válaszokat kell adnia a rendkívüli költségekkel és komoly veszélyekkel járó amerikai szerepvállalással kapcsolatban.
Nem garantált a továbbiakban az Egyesült Államok törvényhozásának egységes, kétpárti támogatottsága az Ukrajnának juttatott hadisegélyek kérdésében. Legalábbis erre a következtetésre jut a The New York Times, amely nemrég megjelent szerkesztőségi állásfoglalásában arra hívja fel a figyelmet, hogy az ukrajnai háború új, bonyolult szakaszába lépett, ami megkívánná a konfliktusban képviselt amerikai külpolitika újrahangolását.
A cikk szerint már vannak előjelei annak, hogy a háborúval kapcsolatos szemlélet egysége a széthullás küszöbén áll: ezek között említik, hogy bár május közepén a szenátus megszavazott egy újabb, 40 milliárd dolláros sürgősségi segélycsomagot Ukrajnának, a republikánus képviselők egy csoportja már hangosan kritizálta a kiadásokat.
Emellett Avril Haines, a nemzeti hírszerzés igazgatója nemrégiben arra figyelmeztette a szenátus védelmi bizottságát, hogy a következő hónapokban az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktus kiszámíthatatlanabb és potenciálisan eszkalálódó pályára kerülhet, miközben Moszkva fokozhatja nukleáris fenyegetőzését.
Biden elnök tehát igen sok válasszal tartozik még az amerikai közvéleménynek a rendkívüli költségekkel és komoly veszélyekkel járó amerikai szerepvállalással kapcsolatban – veti közbe a Times szerkesztőbizottsága.
A lap emlékeztet arra, hogy márciusban éppen ez a szenátusi testület még úgy fogalmazta meg az Egyesült Államok és szövetségeseinek üzenetét: „Nem számít, meddig tart, Ukrajna szabad lesz. Ukrajna támogatást érdemel Oroszország agressziója ellen, és az Egyesült Államoknak vezetnie kell NATO-szövetségeseit, hogy demonstrálják Putyinnak: az észak-atlanti szövetség hajlandó és képes is ellenállni a revansista ambícióknak”.
A Times szerkesztői álláspontja szerint ez a cél nem változhat, de nem áll Amerika érdekében, hogy totális háborúba bocsátkozzon Oroszországgal. Még akkor sem, ha egy tárgyalásos béke nehéz döntések meghozatalára kényszerítené Ukrajnát. Az amerikai célok és stratégia pedig egyre nehezebben értelmezhetők ebben a háborúban, mivel a küldetés paraméterei a jelek szerint megváltoztak.
A lap szerint a Biden-kormányzat számára mielőbb megválaszolandó, alapvető kérdések most a következők:
- Elősegítheti-e az Egyesült Államok a háború lezárását oly módon, hogy Ukrajna megőrizhesse szuverenitását, közben az Egyesült Államok és Oroszország között is fennmaradjon egyfajta békés kapcsolat?
- Vagy az Egyesült Államok megpróbálja tartósan meggyengíteni Oroszországot, illetve Vlagyimir Putyin hatalmának meggyengítése vagy inkább az eltávolítása a cél?
- Szándékában áll-e az Egyesült Államoknak háborús bűnösként felelősségre vonni Putyint ?
- Vagy fontosabb ennél, hogy megpróbálják elkerülni a háborút eszkalálódását – ha igen, miként járul hozzá ehhez az orosz katonák halálát és zászlóshajójuk elsüllyesztését eredményező amerikai hírszerzési segítségnyújtás?
Az amerikaiakat ugyan megmozgatta Ukrajna szenvedése, az Egyesült Államok partjaitól távoli háború támogatottsága nem folytatódik a végtelenségig – írja a The New York Times. Mint kifejtik, az inflációt, valamint a globális élelmiszer- és energiapiacok fokozódó zavarait Ukrajnánál jóval súlyosabb problémaként élik meg az amerikai szavazók.
E kérdések tisztázása nélkül a Fehér Ház nemcsak azt kockáztatja, hogy az amerikaiak közömbössé válnak az ukránok szenvedései iránt, de Európa hosszú távú békéjét és biztonságát is veszélyezteti.
A háború zűrzavara ugyan magyarázhatja Joe Biden elnök és kabinetjének vonakodását az egyértelmű célok kijelölésében és kommunikálásában, ám Bidennek még jóval a novemberi félidős választások előtt meg kellene győznie az amerikai választókat arról, hogy Ukrajna támogatása a demokratikus értékek támogatását jelenti, valamint az országok azon jogának képviseletét, hogy megvédjék magukat a külső agresszióval szemben.
Csábító, ám veszélyes Ukrajna hadi sikereit annak jeleként tekinteni, hogy elegendő amerikai és európai segítséggel visszaszoríthatja Oroszországot az invázió előtti pozícióiba. Ukrajna döntő katonai győzelme Oroszország felett, illetve hogy visszaszerzi az összes területet, amelyet Oroszország 2014 óta elfoglalt, nem reális cél. Bár háborús erőfeszítései meglepő hanyagságot mutatnak, Oroszország továbbra is túl erős, Putyin számára pedig presztízskérdés, hogy semmiképpen ne hátráljon meg – írják.
A lap szerint az Egyesült Államok és a NATO már most is mélyen érintett a háborúban katonailag és gazdaságilag. Az irreális elvárások pedig még mélyebbre sodorhatják őket egy költséges, elhúzódó háborúba. Oroszország, bármennyire is megviselt és alkalmatlan, még mindig képes mérhetetlen pusztítást végezni Ukrajnában, és még mindig nukleáris szuperhatalom „egy sértett, ingatag despota irányítása alatt, aki kevés hajlandóságot mutat a tárgyalásos rendezésre”.
Washington közelmúltbeli harcias nyilatkozatai – Biden elnök kijelentése, miszerint Putyin nem maradhat hatalmon, Lloyd Austin védelmi miniszter megjegyzése arról, hogy Oroszországot meg kell gyengíteni, és Nancy Pelosi, a képviselőház elnökének ígérete, amely szerint Egyesült Államok egészen a győzelemig támogatni fogja Ukrajnát – talán lelkesítő kijelentések, de nem hozzák közelebb a tárgyalásokat.
Végül az ukránoknak kell meghozniuk a nehéz döntéseket: ők azok, akik harcolnak, meghalnak és elveszítik otthonaikat az orosz agresszió miatt, és nekik kell eldönteniük, hogyan alakuljon a háború vége. Ha a konfliktus valódi tárgyalásokhoz vezet, akkor az ukrán vezetőknek kell meghozniuk azokat a fájdalmas döntéseket, amelyeket bármilyen kompromisszum megkövetel.
A háború folytatásával Bidennek világossá kell tennie Zelenszkij és emberei számára, hogy az Egyesült Államok és a NATO nem mehet túl messzire Oroszországgal szemben, és hogy pénzügyi, katonai és politikai támogatásuk egyaránt korlátokba ütközik.
Elengedhetetlen, hogy Zelenszkij és kormányának döntései az eszközeik reális felmérésén alapuljanak, és azon, hogy mennyi pusztítást bír még el Ukrajna.
A valósággal való szembenézés fájdalmas, de ez a kormányok kötelessége, nem pedig az illuzórikus győzelem hajszolása – fogalmaznak a szerzők.
... https://gondola.hu/hirek/287676-New_York_Times__Bidenek_haborus_kulpolitikaja ... |
|
| R.András |
|
Drámai üzenetet küldött Putyin Oroszország ellenségeinek
Azok az országok, amelyek szankciókkal akarnak ártani Oroszországnak, önmaguknak ártanak. Ezt Vlagyimir Putyin orosz elnök jelentette be május 26-án az Eurázsiai Gazdasági Fórum plenáris ülésén - írja az Izvestija.
Vlagyimir Putyin a következőket mondta az Eurázsiai Gazdasági Fórum plenáris ülésén az Oroszország ellen szankciókat elrendelő államokról:
Bármilyen stabil is azoknak az országoknak a gazdasága, amelyek ilyen rövidlátó politikát folytatnak, a világgazdaság jelenlegi helyzete azt mutatja, hogy álláspontunk helyes és indokolt. Még ha a makrogazdasági mutatókat nézzük is. Ezekben a fejlett gazdaságokban 40 éve nem volt ekkora infláció, nő a munkanélküliség, szakadnak a láncok, erősödnek a globális válságok. És az olyan érzékeny területeken, mint mondjuk az élelmiszer, ezek nem viccek, ezek komoly dolgok, amelyek az egész gazdasági és politikai kapcsolatrendszert érintik"
Az államfő május 24-én bejelentette, hogy az új feltételek mellett az orosz gazdaság nyitott lesz . Kiemelte, hogy az ország azokkal az államokkal bővíti az együttműködést, amelyek ebben érdekeltek.
... www.origo.hu/nagyvilag/20220526-putyin-ramutattt-az-oroszorszaggal-szemben-sz ... |
|
| gajo |
|
No, a kartács is belépett? |
|
| R.András |
|
Thürmer: Elég az ukrán mocsárból!
A Munkáspárt vezetője a párt hivatalos oldalán írta le a véleményét.
Megmondom őszintén, elegem van az ukránokból. Sajnálom az ukrán embereket, akiket belevittek a háborúba, de nem értem, hogy miért nem szól senki a háború ellen. Erre lehet azt mondani, hogy Zelenszkij mindent betiltott, és kiirt mindenkit, aki ellene van. De a hatmillió emigráló ukrán közül az Európai Unió biztonságos falai között akadhatna néhány bátor is.
Még nem találkoztam velük. Olyan ukrán nővel viszont igen, aki a Szabadság téren a gyerekkocsiját tolva belekiabált a magyar emberek béketüntetésébe, követelve, hogy ítéljük el az „orosz agressziót.”
Elegem van abból is, hogy az ukránok, persze az amerikaiak és az EU támogatásával, egyre mélyebbre kényszerítenek bennünket az ukrán mocsárba. Követelőznek, Zelenszkij is, de sok idejövő ukrán is. Nekik minden jár, pénz, paripa, fegyver és persze folyamatos és lelkes szolidaritás.
Ha Zelenszkijnek nem adunk fegyvert, akkor a liberálisok oldalán pofátlanul beavatkozik a magyar belpolitikába, ahogyan ezt tette az áprilisi választások előtt. Ugyanezt teszik kicsiben is. Miskolcon mesélték, hogy az ukrán menekültek hajnalban fürdeni akartak a városi fürdőben, és amikor a helyiek barátságosan azt tanácsolták, hogy nyitás után jöjjenek vissza, kikérték maguknak, közölve, hogy nekik a hajnali fürdő is jár.
Meddig fogjuk elnézni a nyilvánvaló pofátlanságot? Meddig tűrjük, hogy Nepop ukrán nagykövet utasításokat adjon magyar szervezeteknek? Álljon meg a nászmenet! Ki az a Nepop nagykövet, de ki az a Zelenszkij elnök, hogy hajbókolni kelljen előttük? Megjegyzem, mélyen elítélem a Margitszigeti Színház vezetőit, akik az ukrán nagykövet tiltakozására lemondták Valentina Lisitsa zongoraművész szereplését, csak azért, mert az ukránoknak nem tetszik.
Meddig fogjuk elnézni, hogy a háborúra hivatkozva a kárpátaljai magyarság ügyét lesöpörték a napirendről és aligha kerül vissza? Meddig fogunk hallgatni arról, hogy az olyan elnök, aki fasiszta halálbrigádokat hoz létre, pártokat tilt be, az maga is fasiszta?
Féltem Magyarországot attól, hogy elsüllyedjen az ukrán mocsárban. Nem kétlem, hogy az Orbán-kormány nem akar elsüllyedni. Többször elmondták, hogy ez nem Magyarország háborúja.
De a politikai talaj körülöttünk már mindenütt ingoványos. És félő, hogy ha tovább megyünk ezen az úton, belesüllyedünk a mocsárba, és nem lesz, aki kihúzzon bennünket.
Elég abból, hogy bevállalunk egy sor dolgot, amiről tudjuk, hogy nekünk nem lesz hasznunk belőle, sőt talán kárunk is lesz. Kiállunk Ukrajna területi egysége mellett, noha tudjuk, hogy a területi változások elismerése nélkül nincs megegyezés Oroszországgal. Kiállunk mellette annak ellenére, hogy a nyugat Ukrajna felosztására készül.
Egyre több olyan kijelentést teszünk, ami az ukránoknak imponál, de rontja a viszonyunkat Oroszországgal, és minimálisra csökkenti annak lehetőségét, hogy Magyarország közvetítő legyen a felek között. Pedig milyen szép lenne, ha Budapesten születne meg a béke, és nem Ankarában vagy Bukarestben.
Magyarország nem szövetségese Ukrajnának. A NATO hivatalosan nem részese a háborúnak. Mi mégis úgy teszünk, mintha szövetségesi hűség kötelezne az ukrán érdekek kiszolgálására. Az ukrán gabonaexport például nem a mi ügyünk, és ne is tegyük azzá! Bűn segítséget ajánlani az ukrán szállítmányok átrakásában, sőt azon törni a fejünket, hogy az ukrán gabonát, hogy tudnák rajtunk keresztül exportálni. Azt se szeretnénk hallani, hogy a csővezetéken Ukrajna felé nyomunk gázt vagy olajat.
Nagyon kérem Szijjártó miniszter urat, ne ígérgessen az ukránoknak! Ne ígérjük, hogy kórházat, iskolát, óvodát, meg ki tudja mit, fogunk építeni Ukrajnában az ukránoknak. Nem a mi dolgunk. És itthon is lenne helye ennek a pénznek.
És még valami. Ne hangoztassa a kormány, hogy mi a nyitott ajtók hívei vagyunk a NATO-ban is, az EU-ban is. Ukrajnának semmi keresnivalója sincs az EU-ban. Ha Magyarország meghajol az EU és a lengyelek nyomása előtt, és az EU-csúcs júniusban zöld utat ad az ukránoknak, magunknak ártunk a legtöbbet. Senki sem hallotta, hogy Duda lengyel elnök Zelenszkijjel a 80 milliós ukrán-lengyel közösségről beszéltek? A V4 érdekünk, de a lengyel-ukrán összeborulás nem. Annál már csak a lengyel-ukrán-román szövetség a rémisztőbb, de sajnos már ez sem kizárt.
Világos szabályok kellenének arra is, hogy mi jár az ukrán menekültnek és mi nem jár. A „magyar történelem legnagyobb humanitárius akciója” sok pénzbe kerül. Arról senki sem beszél, hogy beengedünk minden ukrajnait, ellenőrzés nélkül, és nem tudjuk, hogy kik ők és mire készülnek.
Katonai téren különösen veszélyes lehet a mocsár. Nem vagyunk a háborúban, nem szállítunk fegyvereket, és nem engedünk át fegyvereket. Ez jó és helyes! De vajon tudjuk-e, hogy Pápáról mit visznek a C-17-es óriás gépek? Vajon háborús részvételnek számít-e az, ha ukrán katonákat fogadunk gyógykezelésre?
A média terén már benne vagyunk a mocsárban. Legalább ezen a téren legyünk semlegesek, ne álljunk be az amerikai médiaháborúba! Tegyük azt, ami a kínaiak! Közöljük az ukrán híreket, az orosz híreket és a magyar kommentárt! Ne hülyítsük a magyar embereket! Józannak kell maradnunk!
A mocsár tulajdonsága, hogy nehéz, sőt szinte lehetetlen kimászni belőle. Orbán miniszterelnök május 16-i beszéde a miniszterelnöki eskütételét követően elment odáig, ahol Magyarország még meg tud kapaszkodni. Még azt is sejteni engedte, hogy mibe tudunk kapaszkodni.
De ha tovább megyünk az ingoványban, amire láthatóan vannak jelentkezők, elsüllyedünk. Elég az ukrán mocsárból!
... www.vadhajtasok.hu/2022/05/27/thurmer-eleg-az-ukran-mocsarbol |
|
|
| R.András |
|
A szlovák kormányon múlik, hogy tankolhatunk-e olcsóbban Magyarországon
... Tehát ahol szintén van hatósági ár, és az a magyar autósokra is vonatkozik, akkor az abból az országból érkező autósok élhetnek a 480 forintos tankolás lehetőségével.
A környező országok közül ez alapján a mostani helyzet szerint a szerb és szlovén rendszámú autókat érintheti. Mivel Szlovákiában nincs hatósági üzemanyagár, ezért ez ránk nem vonatkozik – mától nem tudunk spórolni a magyarországi benzinkutakon egy-egy tankoláskor akár 20-25 eurót.
Mi Magyarországon mostantól csak piaci áron vehetünk üzemanyagot, ami a legtöbb helyen már csupán néhány centtel olcsóbb (a jelenlegi forint-euró árfolyam mellett) annál, amennyibe nálunk kerül. Ha Igor Matovič pénzügyminiszter és a kormány időben felébredtek volna, és hatósági árat szabtak volna, akkor most merőben más lenne a helyzet.
... https://ma7.sk/gazdasag/a-szlovak-kormanyon-mulik-hogy-tankolhatunk-e-olcsobb ... |
|
| R.András |
|
A britek is bevezetik a különadót
Részben a nagy energiaipari cégek profitjára kirótt átmeneti különadókból kompenzálja a háztartások emelkedő megélhetési költségeit a brit kormány. Rishi Sunak pénzügyminiszter csütörtökön a londoni alsóházban bejelentette: a kormány októberben az eddigi 200 fontról 400 fontra (180 ezer forintra) emeli az éves költségvetési hozzájárulást a brit háztartások energiaszámláihoz, és eltörli e juttatás visszatérítési kötelezettségét. Így a költségvetés gyakorlatilag 400 font térítésmentes hozzájárulással csökkenti az összes brit háztartás idei energiaköltségét. Sunak bejelentette azt is, hogy a legrosszabb anyagi helyzetben lévő háztartások külön 650 font egyszeri juttatásban részesülnek a megélhetési költségek évtizedek óta nem mért ütemű emelkedésének ellentételezésére. A brit kormány átmeneti intézkedésként 25 százalékos adót vet ki az olaj- és gázipari vállalatok profitjára. Ezt a különadót felszámolják, amint a nyersolaj és a földgáz ára "történelmi összehasonlításban normálisabbnak tekinthető" szintekre tér vissza - hangsúlyozta Rishi Sunak. Hozzátette: annak érdekében, hogy ez a különadó ne a beruházások rovására menjen, a vállalatok az általuk beruházásokra fordított minden egyes font után 90 százalékos adókedvezményben részesülnek. A brit pénzügyminiszter kijelentette: a kormány becslései szerint ezek az adóintézkedések a következő egy évben 5 milliárd font költségvetési bevételt eredményeznek, és a kormány ebből is hozzá tud járulni a családok megélhetési költségeihez.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/5379381518762708 |
|
| R.András |
|
 Tévedés lenne még lebecsülni Oroszországot
Az első napok, hetek orosz katonai kudarcai a titkosszolgálat többéves elégtelen munkájának voltak a közvetlen következményei. Ezeket a hibákat csak tetézték az orosz hadsereg vezérkarának rossz döntései.
Vannak az életnek nagy pillanatai. Amikor szembejön velünk a valóság, és kiderülnek igazi képességeink. Ez a könyörtelen szembesítés szerencsés esetben elkerül bennünket, a sors megkegyelmez nekünk. Addig gondolhatjuk, hogy ha akarnánk, mi is le tudnánk futni a maratoni távot vagy át tudnánk úszni a Balatont. Vagy mi jobb feltalálók, írók, színészek, harcosok lennénk, ha a sors nem akadályozott volna meg bennünket.
Képzeletünknek csak az parancsol megálljt, amikor a valóság szembesít a képességeinkkel, gyarlóságainkkal, hibáinkkal.
Úgy gondolom, Oroszország, az orosz politikai, katonai és titkosszolgálati vezetés számára mostanában jött el ez a pillanat. Vlagyimir Putyin elnök az elmúlt két évtized alatt komoly munkát végzett el, jelentős sikereket tudhat magáénak. Oroszország erősebb, gazdagabb lett, polgárainak nagy része jobban él. A cári orosz és a szovjet orosz nagyhatalmi, sőt birodalmi tudat újra ott van a legtöbb orosz fejében. A világpolitika játszmáiban is újra aktív szereplőként követelnek helyet maguknak. Ezzel párhuzamosan pedig a saját gazdasági, politikai és biztonsági érdekeiknek az érvényesítése érdekében kezdtek szimultán játszmákba, egyszerre több területen is.
Aztán szembejött az a bizonyos valóság.
Az orosz–ukrán háború lassan száz napja zajlik, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy szinte semmi nem az, aminek látszott, aminek hittük vagy képzeltük. Az orosz titkosszolgálatok félelmetes erejéről, hatékonyságáról, magas szakmai színvonaláról mindenki meg volt győződve. A filmek, regények mellett szakmai elemzések, tanulmányok százai szóltak erről. Az orosz média, a putyini politika pedig tovább építette, erősítette ezt a legendát. Mert most úgy tűnik, hogy az orosz hírszerzés és elhárítás nem végezte el a munkáját. Márpedig ha a szomszédos Ukrajnában nem tette, ahol nincsenek nyelvi, kulturális nehézségeik, akkor a világ más részein hogy dolgozhatnak?
Számomra egyértelmű, hogy a háború első napjaiban abban a hitben indultak az orosz csapatok Kijev felé, hogy ügynökeik az ukrán hadseregben és a politikai elitben erre a jelre várva, egy „laza” puccsal átveszik a hatalmat, és Ukrajna az ölükbe hull.
A végeredményt láttuk.
A több tíz kilométeres orosz konvoj nem tudta bekeríteni az ukrán fővárost, sőt súlyos veszteségeket könyvelhettek el.
Az ukrán titkosszolgálat – nyilvánvalóan nyugati, nagy valószínűséggel amerikai és brit segítséggel – 2014 után sikeresen kutatta fel az oroszok beépített, hátrahagyott ügynökeit.
De nagy részüket nem buktatták le, hanem átállították, megfordították őket.
A kettős ügynökök segítségével hamis információkkal etették az orosz titkosszolgálatokat, amelyek ezt nem vették észre. Azt kapták ugyanis, amit hallani akartak, ők pedig örömmel adták tovább a politikusoknak ezeket a dezinformációkat. Mert a politikus is a jó híreket szereti. Az orosz szolgálatok nem ellenőrizték kellően a forrásaikat, az ukrán vezetés így már az orosz támadás megindítása előtt lépéselőnybe került. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a nyugati hírszerzés milyen hatékonynak bizonyult a háború első napjaitól kezdve, akkor talán érthetőbbé válnak az ukrán sikerek és az orosz kudarcok. Az orosz technikai elhárítás, felderítés és védett kommunikáció sem volt igazán hatékony.
Így történhetett meg, hogy tucatnyi orosz tábornokot derítettek föl és iktattak ki a front közvetlen közelében.
Vagy emlékezzünk a Moszkva cirkáló elsüllyesztésére – már erről is tudjuk, hogy amerikai felderítő repülőgép adatai alapján indították az állítólagos ukrán rakétákat a célra.
Az első napok, hetek orosz katonai kudarcai a titkosszolgálat többéves elégtelen munkájának voltak a közvetlen következményei. Ezeket a hibákat csak tetézték az orosz hadsereg vezérkarának rossz döntései. Persze őket mentheti bizonyos pontig, hogy téves alapinformációk alapján tervezték meg a katonai műveleteket. Ez igaz, de akkor sem fogható minden hibájuk erre. A Kijev ellen indított hadoszlop gyakorlatilag védtelen volt. Az ukrán katonák bátorsága, a jórészt amerikai és brit páncéltörő fegyverek hatékonysága sikerre vezetett. Tegyük hozzá, hogy az orosz csapatok logisztikai támogatása is csapnivaló volt. Üzemanyaghiány miatt egymás után álltak le a harckocsik, gépjárművek.
A hírek szerint a katonák élelmezése, ellátása, utánpótlása is döcögött. Mert mindenki azt hitte, hogy ez a támadás egy könnyű séta, majd diadalmenet lesz.
De szembejött az a bizonyos valóság.
Innentől kezdve azért kellett mindent újratervezni az oroszoknak, mert már a háború első napjaitól kezdve hátrányban voltak. Ez a majdnem száz nap azt is megmutatta, hogy a XXI. század háborújában még mindig milyen fontos tényező az ember. Az első napok sikerei az egekbe röpítették az ukrán katonák harci kedvét, morálját, az oroszok pedig nemcsak fizikai, de lelki értelemben is súlyos sebeket kaptak.
Mindezen orosz szakmai hibák ellenére tévedés lenne még lebecsülni Oroszországot.
Azok a nyugati elemzések, szakértői vélemények, amelyek arról szólnak, hogy puccs készül Putyin elnök ellen, sokkal inkább tekinthetők egy dezinformációs kampány elemeinek. Az orosz elnök ma még ura a helyzetnek a Kreml falain belül és az orosz emberek szemében is. Az orosz–ukrán háború következő hetei arról fognak szólni, hogy melyik fél tudja hamarabb pótolni a veszteségeit, feltölteni a tartalékait. Nem az oroszok propagandacéllal bemutatott új csodafegyverei fogják eldönteni ezt a háborút. (Ez már Hitlernek sem sikerült.) A fő kérdés az lesz, hogy mi történik a keleti és déli fronton. Valójában mindkét fél az idővel fut most versenyt. Célba érkeznek-e időben a nyugati fegyverszállítmányok, sikerül-e kiképezni az ukrán katonákat? Vagy az oroszok képesek-e még tanulni az eddigi hibáikból, és olyan eredményt felmutatni, amit sikerként tudnak kommunikálni a világ előtt?
Mi pedig csak reménykedhetünk, hogy a józan ész győz.
És mihamarabb a tárgyalóasztaloké lesz a főszerep.
Horváth József, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója
... https://gondola.hu/cikkek/122510-Tevedes_lenne_meg_lebecsulni_Oroszorszagot.html |
|
|