| Téma: Nagy magyar kortársaink |
|
| iszalag |
|
Idézet:
Tehetségét Istentől kapott adományként fogadta.
/Makovecz is!
Michelangelo is!
Leonardo is!
Bach szintén Istennek alkotott.. |
|
| iszalag |
|
Idézet:
1956. október 22-én Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták később a kritikusok. Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek nem kis része volt az október 23-ai hangulat alakításában.
|
|
| iszalag |
|
Cziffra György
1921. nov. 5. - 1994. jan 17
Még csak 90 éves lenne..nemsokára
|
|
| iszalag |
|
Élete [szerkesztés]
Zongorajátéka Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg káprázatos improvizációs készsége miatt. Átirataiban kifejti a szerző vázlatos zenei gondolatait. Játékát kontrapunktikus tudás, variációs művészet és ötletesség jellemezte. Érett korára a 20. század legnagyobb pianistái, Rubinstein, Horowitz és Richter mellé emelkedett. Mégsem volt elégedett magával, folyton tökéletesítette tudását, rengeteget gyakorolt.
Cigányzenész családból származott. Apja, id. Cziffra György hegedűs volt, játszott számos kávézóban, színházban, Párizsban is az első világháború előtt a század elején. Fia, György is csodagyerekként indult.
Dohnányi Ernő segítségével került be a Zeneakadémiára 8 évesen. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, tizenhárom évesen már számtalan sikeres koncertkörutat tett Skandináviában és a Benelux-államokban, valamint Magyarországon, ám hiába volt ragyogó tehetség, az „előkelő” művészvilág nehezen fogadta be; lokálokban lépett föl, míg 1942-ben behívták katonának.
Szovjet fogságba került, többször megszökött. Három év múlva szerelték le és ismét a pesti éjszakák virtuóza lett, szakmai segítséget senkitől sem kapott. A II. világháború előtt, majd a Rákosi-korszakban is sokáig a pesti éjszakák zongoravirtuóza volt. Bárokban muzsikált (Savoy, Dunakorzó, Arizona stb.), a pesti művész- és sportolóvilág lokálról lokálra követte (például Vásáry Tamás, Puskás Ferenc). Mezei Mária színésznő nemes egyszerűséggel „zongoracsodának” nevezte. 1950-ben feleségével és kisfiával együtt egy oldalkocsis motorkerékpáron utazva megpróbált disszidálni, de elfogták és kényszermunka-táborba zárták. 1953-ban szabadult, és bár kezei a durva munkától tönkrementek, újra a zongorázással próbálkozott, ismét a pesti éjszakában játszott.
Budapest, XI. kerület, Badacsonyi u. 1. sz. alatt lakott, mielőtt külföldre távozott. Zongorajátéka még a tűzfalon is rendszeresen áthallatszott a szomszédba.
1956. október 22-én Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták később a kritikusok. Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek nem kis része volt az október 23-ai hangulat alakításában.
A nyugati határ 1956-os, átmeneti megnyitását kihasználva elhagyta Magyaroszágot. Első koncertjeit Bécsben a Brahmssaalban, Párizsban, Londonban a Royal Albert Hallban és New Yorkban a Carnegie hallban adta. Üstökösként robbant be a világ zenei életébe, óriási sikerrel szerepelt a világ nagy koncerttermeiben, és fesztiváljain, hamarosan világhírűvé vált. Rövidesen meghívták Franciaországba, ami második hazája lett. 1966-ban elindította a Festival de la Chaise Dieu-t.
Magánéleti tragédiáját nehezen viselte: egyetlen fiát, ifjabb Cziffra Györgyöt fiatalon elvesztette. Ezután felesége, a hit és a zene tartotta benne a lelket. Tehetségét Istentől kapott adományként fogadta. A tragédia nagyon megviselte Cziffra Györgyöt, zenekarral többet nem lépett fel és lemezfelvételt sem készített. Franciaországban megkapta a Becsületrend tiszti fokozatát, Magyarország pedig 1956-ban Liszt Ferenc-díjat, 1993-ban pedig a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét adományozta neki. Repertoárján elsősorban Schumann, Chopin, Liszt, Grieg, Brahms,és Rahmanyinov művei szerepeltek, amelyek nagy részét hanglemezre is játszotta,de barokk és reneszánsz francia szerzők műveit, mint például: Couperin, Rameau , Lully, és francia 20. századi szerzők (Ravel, Debussy, Franck) műveit is gyakran játszotta. Emellett előszeretettel játszotta saját Liszt-stílusú átiratait, parafrázisait. Fiával, ifj. Cziffra György karmesterrel (†1982) több közös koncertet adtak. |
|
|
|
|
| iszalag |
|
Koltay a József Attila szinház élén!!
Gratula, sok sikert! |
|
| iszalag |
|
Koltay Gábor rockoperát rendez Csíksomlyón
[ 2006-01-16 ] [ 13:40:36 ] [ Kultúra, oktatás, egyház ] [ - ]
Koltay Gábor rendezésében idén is rockopera ősbemutatójával zárul az Ezer Székely Leány Napja – erősítette meg a Krónikának
Süket Levente, a rendezvényt szervező alapítvány titkára. A most készülő rockopera a Csíksomlyói Szűz Máriához kapcsolódó történetet dolgoz fel.
 |
|
|
| mamácska |
|
Köszönjük Neked ezt az interjút.
Nagyon becsülöm PLacid Atyát,sokan tanulhatnánk tőle.... |
|
| iszalag |
|
A Gulágon is megtartottuk a karácsonyt
Sokan hősnek tartják, pedig nem akart mást, mint társaival együtt túlélni a Gulág szörnyűségeit. Olofsson Placid atyával egy titokban megtartott Szentestéről és a hit mozgósító erejéről beszélgettünk.
http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=156990 |
|
| iszalag |
|
Idézet:
A Magyar Köztársaság elnöke – a miniszterelnök előterjesztésére – nemzeti ünnepünk, október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 54. évfordulója alkalmából, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE (polgári tagozata) kitüntetést adományozta: a keresztény és egyetemes emberi értékek közvetítéséért és képviseletéért, példaértékű életútja elismeréseként DR. OLOFFSON KÁROLY PLACIDNAK, a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia bencés szerzetesének, tanárnak,
Gyratulálok, és Isten éltesse Placid atyát! Még sok vidám, egészséges évet! Meséljen sokat! |
|
|
|
| iszalag |
|
Kisberk Szabolcs élete nem könnyű! 
2008. dec. 1
Idézet:
Helmeczi László másfél millió forintot ajánlott neki a Veresnek és Tóthnak is sok kellemetlenséget okozó Hír Tv-s riporterek, Krakkó Ákos és Kisberk Szabolcs lejáratásáért.
..
Baráthot a Hír Tv székháza előtt, kamerák kereszttüzében vették őrizetbe a BRFK nyomozói, amikor Kisberk ott parkoló kocsijába drognak hitt anyagot rejtett el. Később kiderült, hogy a zacskókban nem kábítószer volt.
http://www.nol.hu/belfold/hamis_vad_a_hir_tv-sek_drogugyebole]
2010. máj. 26
Idézet:
Rálőttek Kisberk Szabolcs oknyomozó riporter házára. Személyi sérülés nem történt. Az újságíró lapunknak azt mondta, bízik benne, hogy a történteknek nincs közük a munkájához. A riporter legutóbb a diósdi kettős gyilkosság elkövetőjével készített interjút, aki felfedte megbízói nevét is. Kisberk a múlt héten a Főtáv és Hagyó Miklós közötti kapcsolatot tárta fel.
http://www.magyarhirlap.hu/belfold/ralottek_kisberk_szabolcs_oknyomozo_riport ...e]
|
|
|
|
| iszalag |
|
Azt hiszem, sokat köszönhetünk a Célpont munkatársainak is!
/most pl
Idézet:
A Célpont leleplezése után módosították a szerződést (+videó)
Visszamenőleges hatállyal módosította a belső szállítmányozásra kötött szerződést a Fővárosi Közterület-fenntartó, miután a hírTV Célpont című műsora kiderítette: havi 10 millió forintot keresett vele az egyik volt FKF-es vezető magánvállalkozása
.
http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=322316 |
|
| iszalag |
|
2000 Gördeszkák és űrdeszkák (.)
Számomra Vathy Zsuzsa írásai az angyalságot közvetítik. Vathy Zsuzsa sosem hazudik, sosem beszél mellé. Beszédének tétje van.” (Dippold Pál)
http://www.hunlit.hu/vathyzsuzsa |
|
| iszalag |
|
Idézet:
Vathy Zsuzsa
Medárd
A Medárd-napi változás felbolygatta a napok rendjét. Az egyik reggel sötét volt, a másik világos. Napközben legalább háromszor beborult, majd kiderült, a fényesség arra inspirálta az embereket, induljanak el hazulról, és csináljanak valamit, amit egyébként nem csinálnának, az eső viszont – furcsa módon mindig zivatar lett belőle – nem engedte, hogy eljussanak, ahova elindultak, és megcsinálják, amit csinálni akartak.
http://www.kortarsonline.hu/0004/vathy.htm |
|
| iszalag |
|
Idézet:
Mit mondanak hát Vathy Zsuzsa írásai? A mindenféle álságtól mentes, szikár, halál vagyis életmentes elbeszélések, regények és riportok? Azt mondják, hogy az életet élni kell, az irodalmat írni kell, hogy az irodalom nem azért él, mert azt a divatos szemléletgyártók kitalálták, hanem azért, mert az irodalom a szókimondás és a képkimondás művészete a teremtő akaratának megfelelően. Többek között Vathy Zsuzsa keze, szeme és agya segítségével magától értetődően működik.
http://www.mmakademia.hu/ab/2/208.php |
|
| iszalag |
|
Vathy Zsuzsa: Szülész és szobrász
Amikor már nem volt kétséges, hogy gyermekük lesz, sõt egészen biztosak lehettek benne, az asszony azt mondta a férfinak: szerelmes férjem, én most, másodszorra itthon akarok szülni. A férfinak kellett egy kis idõ, míg megtalálta a választ. Szerelmes feleségem; mondta, azt csinálsz, amit akarsz, de én ebben nem akarok részt venni. Van elég hely itt elõl, elfértek, én majd hátul kivárom, és ha megszületett a gyermek, megünnepeljük.
Múlt az idõ, abban az évben szép, meleg nyár volt, a gyermek, vagyis a magzat rendben fejlõdött az anyja méhében. A szülõk, mint mindig, ezen a nyáron is elmentek a hevesi Eötvös József középiskola muvésztáborába, mert szobrászok mind a ketten.
A tábori foglalkozások sokadik hetében, egyik éjjel az asszony arra ébredt: álmában szülési fájdalmai voltak. Háromnegyed egy volt. Még átúszott a fején, furcsa nap volt ez az utolsó, egész délelõtt feküdt a fûben, jobbra fordult, balta fordult, nem volt semmi baja, csak éppen felkelni nem volt kedve. Ekkor megszólalt egy hang, és azt mondta neki: mint ellés elõtt a macskák. Felült. - Hogy? Mi?! - Azért feküdtél, mert az energiáidat gyûjtötted.
A férfi - a szülések közeledtével a férfiak éberen alusznak, sokkal éberebben, mint a feleségük - felült mellette, és azt kérdezte, megyünk?
Elindultak Budapest felé. Vitték magukkal a hároméves nagyfiukat is, és remélték, minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Igen ám, de már a harmadik falunál háromperces fájások jöttek. A fiúgyermek aludt a hátsó ülésen, az anya szintén a hátsó ülésen vajúdott, az apa - aki mintegy huszonöt évvel ezelott a Mohácsi Emlékpark számára fiatal, tehetséges szobrászként huszonkilenc "munkát" készített, ott láthatók azóta is - vezette az autót.
Egy benzinkútnál megállnak, telefonálnak az orvosnõnek, hogy már csak hetven kilométer, az semmi, hamarosan Pesten lesznek, a benzinkutasok, amikor meghal1ják, hogy az asszony a kocsiban vajúdik, elszédülnek.
Jönnek tovább, de nem sokáig, a szülés, öntörvényûen zajlik, a fájások nemsokára egypercesek.
A hatvankettes és a hatvanegyes kilométerjelzõk között azután megállnak. Az asszony ekkor érzi az elsõ tolófájást, a visszafojtott jaj-jajból kiáltás lesz, az egyik kezével az autóra támaszkodik, a másikkal a férjére.
Örökre emlékezetes, szép pillanat. A fájások rövid szünetében a férfi és a nõ átöleli egymást, mindketten tudják: innét nem mehetnek tovább, itt fog megtörténni, aminek történnie kell. Kamionok húznak el mellettük, a nappali, kánikulai meleg ekkor fordul át hûvösbe, háromnegyed kettõ lehet.
A férfi még nem ocsúdott fel a különös dermedtségbõl, igen, ez a pontos szó, meg volt dermedve a gondolattól, képes lesz-e elvégezni a rámért feladatot. Arra tisztán emlékszik õ is, hogy megölelték egymást, és tudták, minden másképp lesz, mint ahogy elképzelték, hogy a vészvillogót már megálláskor bekapcsolta, és erõsen figyelt, hogy a kéziféket is behúzza.
Azután már ott álltak a füvön. Az asszony térdre ereszkedett - az orvosától megtanulta, "úgy szülj, ahogy neked jó", és a természeti népek tapasztalatai szerint ez leginkább a térdelés vagy a guggolás. Erõsen összpontosított arra is: a legfontosabb az, hogy te fogod megszülni, minden úgy lesz, ahogy te csinálod, bízzál magadban, és ne gondolj a szenvedésre, a fájdalmakra, arra, hogy egy asszonyállat vagy, akinek nincs más dolga, mint elviselni, ami rá vár.
A szülés vagy három percig tartott. A második hatalmas fájásnál az asszony már nem törõdött vele, hogy visszatartsa a kiáltását - a hároméves gyermek erre ébredt fel. Sírt, mert sötét volt, és nem látott semmit, azt kérdezte az apjától, mit csinálsz anyával.
Az asszony már térdelt, jobb kezével érezte a gyermek fejét, de a sötétben ki látja, hogy tényleg a feje-e. Végre megvan az orra, persze hogy a feje! A második nyomásra kijött a gyerek. A férfi nem emlékszik rá, hogy került a felesége háta mögé, ott volt, térdelt, és nehogy a földre essen a jövevény, felfogta, majd a köldökzsinórral együtt a felesége mellére tette.
A gyermek nem sírt fel, de ezúttal nem lehetett tudni, hogy ez rosszat jelent-e vagy jót. Nem jelentett rosszat. Az anya a törülközõbe és pulóverbe csavart gyermekkel s az elvágatlan köldökzsinórral a mellén, ölében a hároméves nagyfiú fejével a hátsó ülésen ül. Az apa - húsz éve a fõiskola tanára, késõbb tanszékvezetõje, akinek a Vatikánban, a Magyarok Nagyasszonya kápolnájában három dombormûve látható - megtörölte a kezét, valószínûleg a ruhájában, és visszaült a kormányhoz. Különösebb izgalom nélkül hazaértek.
Az asszony a saját lábán ment fel emeleti otthonukba, akkor jutottak el odáig, hogy megnézzék, fiuk vagy lányuk született. Fiú volt. Az M3-ason ez eszükbe sem jutott. Aztán megjött az orvosnõ, a placenta már az õ segítségével került elõ, s fél ötkor, megmosdatva anya, újszülött, a már négytagú család együtt aludt el, az otthoni ágyán.
Ez az öröm második pillanata volt. A harmadik az, amikor másnap együtt ültek az asztalnál. A család negyedik tagja a másik szobában, a bölcsõben, egyébként minden olyan volt, mint máskor.
A férfiak nagy része horrorként eli meg a szülést, a nõk többnyire a csillapíthatatlan fájdalmak rémségét, az orvosok, érthetõ módon, a nyakra tekeredett köldökzsinór és minden életveszély jelenvalóságát.
Van egy másik lehetõség is. A nõ és a férfi nemcsak létrehoznak egy gyermeket, hanem, különös véletlen folytán, a szülés segédmunkásai is lesznek. Nemcsak közelrõl látják és átélik, hanem egyszerû munkásemberekként segédkeznek a teremtés sokadik megvalósulásában.
http://www.birth.hu/cikkek_szules_es_szobrasz.htm |
|
|
| iszalag |
|
|
/Átírtam.. de nem találom a feljegyzéseim között.. |
|
|