| Téma: Magyar identitás |
|
| Rendes Kis |
|
Amikor megjöttek a román hódítók…
2012. november 12. 11:57
Magyar Hírlap
Linder Béla, a Károlyi-kormány hadügyminisztere azt mondta 1918 őszén, hogy „katonát többé nem akarok látni”. Aztán mégiscsak látott, igaz, román egyenruhában… A magyar történelem egyik keveset tárgyalt, de annál tragikusabb korszakával, hazánk román megszállásával foglalkozik a Nagy Magyarország című történelmi magazin legfrissebb kiadása.
... http://tortenelemportal.hu/2012/11/amikor-megjottek-a-roman-hoditok/ |
|
| Rendes Kis |
|
Aki méltó örök hálánkra
Barátok voltunk, amolyan ivócimborák, mert a kommunizmusban mindenki ivott és inni barát kellett, ez divat volt abban az időben, de még a demokrácia elején is. Kitűnő állatorvos volt, és ritka művelt ember. A politikához, történelemhez és biológiához magas szinten értett, de a filozófiában is jártas volt. De politikával és történelemmel csak szűk baráti körben foglalkozott, miután ideológiai gátlásai felszabadultak az elfogyasztott ital hatására. Ha valami bonyolult kérdésre választ kerestünk, így nyugtattuk magunkat:
- Majd megkérdezzük Danceatól!- megkérdeztük, és ő mindenre választ adott. Intelligenciája túlszárnyalt minket, de még a káros nacionalista eszméket is magasan kinőtte.
- Barátaim!- mondta – Mi baromnép vagyunk és ti is, az urak és a politikusok barmai! Nem hiszem, hogy minden politikusnak volnának nemzeti érzelmei. Egy politikus legfőbb vágya a hatalom megszerzése, a többi csak eszköz ennek a célnak az alárendeltje, és ennek szellemében terelgetik a baromnépet!
Román létére mindig rokonszenvezett a magyarokkal, és ez nagy bűnnek számított! Már az egyetemi éveitől megismerte korábbi feleségét, aki székelyföldi magyar volt, és szintén állatorvosnak készült. Emiatt léptem-nyomon elmarasztalást kapott nemzettársaitól, amit rendszerint figyelmen kívül hagyott.
- A román anyanyelvűek nagytöbbsége, nem ismeri vagy csak felszínesen, rosszindulatú médiák torzításában ismeri a magyarokat. Ez vezeti őket az előítéletek téves útjára. Történészeink és politikusaink a történelem folyamán, de akár napjainkban is mindent megtesznek annak érdekében, hogy a magyarságot kedvezőtlen színekbe mutassák be népünknek.
Amikor feleségével megérkezett székelyföldre, ahova később kérte és kapta kihelyezését, mély benyomást tett rá a székelység közvetlen, barátságos viszonyulása.
... http://erdely.ma/publicisztika.php?id=130428&cim=aki_melto_orok_halankra |
|
| mackó |
|
|
Nem egyszerű lefordítani? Ez elég átlátszó kifogás... |
|
| Rendes Kis |
|
 Műemlékvédő véleménye a kolozsvári ötnyelvű táblákról
Kolozsvár városi tanácsa hozzájárul a műemlékek ötnyelvű táblákkal való megjelöléséhez.
Erről a témáról beszélgetett Bódizs Edit Asztalos Lajos helytörténésszel, aki közíró, műemlékvédő, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke.
Asztalos Lajos, akinek monográfiája is megjelent Kolozsvár tereiről, utcáiról elmondta: ha már ötnyelvű táblákról van szó, akkor a régi utcaneveket is kiírhatnánk.
A feliratozást nem lehet egyik napról a másikra véghezvinni, már csak azért sem, mert először azt kell meghatározni pontosan, hogy melyek azok a műemlékek, amelyekre a táblák felkerülnének, azután pedig a megnevezéseket sem lesz egyszerű lefordítani – tette hozzá a helytörténész.
... http://erdely.ma/turizmus.php?id=130317&cim |
|
| Rendes Kis |
|
Anyanyelven az egészségügyben
Jellemző módon egy román anyanyelvű betegnek kellett diszkriminációra panaszkodnia ahhoz, hogy a romániai magyar betegeket érő hátrányos megkülönböztetés a Lármafa internetes közösségi oldal révén napirendre kerüljön.
A román beteg azt kifogásolta, hogy a csíkszeredai kórház fül-orr-gégészeti osztályán elvégzett hallásvizsgálat űrlapja, amelyet mellékletként csatoltak a román nyelven megfogalmazott vizsgálati eredményhez, magyar nyelvű volt. Az eset kapcsán igazat kell adnunk a Hargita Megyei Tanács elnökének, aki szerint valóban létezik egy igen nagy probléma, amit a szóban forgó megye orvosai is felvetettek: a magyar betegek nem értik a kórházi kibocsátólevélen levő román nyelvű zárójelentést. A Hargita Megyei Orvosi Kamara elnöke szerint is hátrányos megkülönböztetést jelent, hogy az egészségügyben minden hivatalos iratot román nyelven adnak ki. És így van ez a Maros Megyei Sürgősségi Kórház legtöbb klinikáján is, ahol úgy engedik ki a beteget, hogy senki sem mondja el az anyanyelvén is a pontos diagnózist, s hogy milyen utasításokat kell követnie egy műtét vagy kezelés után, ha hazamegy a kórházból.
... http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=130322&cim=anyanyelve |
|
| Rendes Kis |
|
 Mozgalom a Vajdaság megszüntetéséért – AUDIÓ
Meg kell szüntetni a Vajdaságot! Ez volt olvasható a napokban a szerbiai sajtóban. Ez az álláspontja Szerbiában több akadémikusnak és a Dveri elnevezésű szélsőjobb mozgalomnak.
A Szerb Vajdaság a szerbek számára jött létre még az 1848/49-es szabadságharcot követően, és a szerbek egyesülésével Trianon után nincs többé rá szükség, mondják.
A két világháború között, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, illetve a régi Jugoszláviában Vajdaság nem létezett, azt másodszor, csak1945-után hozták létre. Mészáros Zoltán szabadkai történész nyilatkozott a témáról.
... http://erdely.ma/tarsmagyarsag.php?id=130052&cim=mozgalom |
|
|
|
| Gyöngy |
|
Nem az ünneprontás, nem az elkeserítés, hanem az elgondolkodtatás szándékával:
Trianon semmiség volt – a mához képest
Stoffán György cikke a mai közállapotaink jövőbéli kihatásaival foglalkozik.
"„Mindent vissza”… Igen! Lehet efféléket ordítozni, lehet gyűlölködni, követelőzni, semmibe venni ennek a tragikus emlékű napnak az intelmeit, ránk hagyott kemény figyelmeztetését. Ám, amikor az ellenzéki pártok a magyar kormánynak feszülve, ostobaságukban egymásra licitálva ordítoznak, ki gondol arra, hogy a nemzet jelenét és jövőjét játsszák el politikai hatalmuk – egyszerűsítve: az ingyen kapható nagy pénz megszerzése – érdekében? Hogyan tudná az ostoba, magát félrevezetni hagyó nép által választott Parlament megtartani, megvédeni és életben tartani az egész Magyarországot, amikor e csonkolt darabkáján is, mint egy ócska véres koncon vitatkozik, s el is árulja, ha érdekei éppen úgy kívánják."
|
|
|
| katáng |
|
Június 4. a Nemzeti Összetartozás Napja
Szlovákiából, Szlovéniából, Erdélyből érkeznek vendégek a suliba.
Már épp itt az ideje, az ifjúság látókörét, ismereteit bővíteni ezen a téren.
Nemrég a Botosánka együttes lépett fel (csángó zene, tánc), 5 gyerek tudta, hol élnek a csángók. |
|
| Rendes Kis |
|
 Az erénygyűjtőknek a székelyekről szeretettel
Jókai Mór: A jövő század regénye
(Jókai ezt a művét 1872-74-ben írta.)
A történet 1952-ben kezdődik és 2000-ben ér véget.
A regény főhőse a székely Tatrangi Dávid.
A regény végén légjáróival menti meg a Kárpát-medence népét.
Részlet a regény „Mi az a Sabina?" c. fejezetből
„Van egy magyar népfaj, mely a legszélsőbb határszélt foglalja el keleten: a székely. Kitűnő sajátságokkal elhalmozott egy nép. Magyarabb valamennyinél, mert se vérébe, se nyelvébe, se szokásaiba nem vegyült soha semmi idegen. És amellett megvannak benne minden nemzetnek a jó tulajdonságai. Honszerető, szabadságvágyó, mint a svájci; szavatartó, hidegvérű, mint az angol; okos, vállalkozó, számító, mint a zsidó; jó katona, mint az arab; mértékletes, józan, szorgalmas, mint a porosz; magán segíteni tudó, idegentől irtózó, mint az olasz; találékony, mint a jenki; tiszta, mint a hollandi; demokrata, szabadelvű, mint a francia; és kitartó, mint az orosz; és mindenek felett szapora, mint a zsidó és a szláv; vallási türelem dolgában pedig előtte van minden nemzetnek a világon.
Földét a székely el nem pazarolja, kopár hegyoldalait a bánáti kanahán-iszapért be nem cseréli; rablót, zsiványbandát a székely nép maga közt meg nem tűr soha; becsületszava erősebb, mint a pecsétes írás; a nyegle szavára nem hallgat; mindenét, amire szükség van, maga állítja elő, öltönyének (pedig szép viselete van) minden darabját otthon készíti el: idegenre nem szorul. Azzal, amije van, maga kereskedik, messze földre elmegy becsületes nyereségért, s még a királyon is tud nyerni; zsidó, görög közötte meg nem él; minden férfi katonának volt nevelve egykor úgy, hogy a nők mívelték a földet. És minő földmívelés volt az! Akár Japánban! Háton hordták fel a trágyát a sziklatetőre, s onnan szánon eresztették le a termést; minden foltja a termőföldnek egy kert!
Házaik építéséhez nem kell nekik építész, pedig azok kívül csinosak, belül tiszták; az építkezésnél egy egész falu népe segít az új gazdának kézi munkával – ingyen. Bor nincs az egész székely földön, ott nem terem, pénzt pedig nem adnak érte; azért aztán korcsma sincsen, ártatlan fenyővizecskéjét minden család otthon főzi meg magának, s meggybor meg mézsör a lakodalmak fényűzése.
Arisztokraciát ott nem ismernek, minden ember nemesember; a suffrage universelt előbb gyakorolták a székely székek, mint Franciaország, mint Amerika, s népképviseleti alkotmányt élveztek, mikor még Európában senki sem ismerte azt, maga Magyarország sem. Vallási ügyekben pedig a székely nép a legjózanabb; minden keresztyén felekezet békés együttélését hirdetik egymás mellett álló templomaik. Az egy Istent valló unitáriusok legnagyobb tömeget ők szolgáltatják az európai statisztikának; náluk húzódhatott meg a szombatosok felekezete; és az első királyok által kiirtott ősvallás, a rhabonbánok, a gyulák napimádó tisztelete is legtovább tartotta itt fenn magát; ennek az eredeti betűit ma is tartogatja még a csíkszeredai templom felirata. A rovásbotokra vágott ősmagyar dalok szövegét ők őrizgették legtovább.
S van egy sajátságos adománya a székely népnek: a találmányok kimesterkélése. A falvakban, a magányos lakokban elő-előkerül egy-egy naturalista gépész, aki furfangos mozdonyok kitalálásában töri a fejét. Fegyvereket találnak fel, miket
egyszer kell megtölteni, s tízszer lőnek; kútgépeket, mikkel egy gyermek öntözhet egész kertet; kelepcéket, mikben a medve megfogja magát; arató-, cséplőeszközöket, mik egy ember kezében háromnak a munkáját végezik; lakatokat, miket minden egyszerűségük mellett nem lehet a beavatlan kéznek felnyitni; sajátságos zeneműszereket: volt egy naturalista mechanikusuk, aki egy városnak olyan kutat készített, mely zeneműveket játszott, mikor vizet húztak belőle. A székelyben megvan az ösztön mindent magától találni fel, mint a kínaiban.
És amellett minő családi áldás! Akkora darab földön, amekkorán Magyarország akármiféle népfajából nem tudna megélni több kétszázezernél, a székely fajnak félmilliónyi ivadéka él.
És tisztességesen él! A székelyt nem látod, hogy koldulni jöjjön Magyarországra, székely koldust éppen úgy nem látsz idegen ajtó előtt, mint zsidó koldust. A székelyt nem látod se rongyosan, se mezítláb. Pedig egyik falu kapuja a másikéhoz egy hajításnyira van. Minden falu be van kerítve, s kapun kell bemenni. S azok nem szétszórt rongyos házikókból állnak, hanem tisztán tartott fasoros utcákból, minők a németek lakhelyei. A XX. században már a székely nép száma a nyolcszázezer lelket meghaladta. Ha a székely faj itt volna Magyarország közepén, azóta benépesítette volna az egész országot; ha a főváros közelében volna, kezében volna az egész magyar ipar és kereskedelem.
És minő szép faj! Annyi szép, szabályos, jellemzetes arcot nem látni sehol a kerek földön, mint a székelyeknél. Minő változatosság a női szépség típusaiban! A svéd nők szőke, gazdag fürtjei, piros arca, ideges termete, s a spanyol hölgyek fekete szemei, nap aranyozta arcszíne, a kaukázi gyöngéd, finom körvonalak, a görög klasszikus arcmetszetek mind együtt találhatók e kis darab földön. És tartós szépségek! A harmincéves nő még piruló hajadonnak látszik, s az ötvenéves matróna délceg termetére, nemes arcára csak fehér hajszálai vallanak a lefolyt időről. Egész falvak vannak, amikben a női arcokból egy merő book of beauties-t lehetne kiállítani. S e szépségek szellemi tulajdonai is nemesek. Hűség, kitartás, engedelmesség, hallgatagság.
És különös adományuk az, hogy vérük tiszta, egészséges."
Én, Kállai Eszter Etelka kérdezem: igaz ez még mind most is? Ha kérdezem székely barátaimat, elmondják, sajnos, mintha Jókait akarták volna megcáfolni: a székely falvakban megjelentek a kocsmák, és bizony egyre több a kevert vérű ember. DE MÉG MINDIG ELEGENDŐ ŐSI ERŐ, BECSÜLET, ÖNÉRZET van, hogy megálljt parancsoljon a további süllyedésnek, s ha egy nagy ezidáig nincs is, sok kis Tatrangi Dávid van a ma már az egész Földön szétszórtságban élő székelység között, hogy elkezdje az ősi hagyományokra és hitre, a nők, az anyák, az élet tiszteletére épülő jövőt építeni. Elindítsa az egész magyarságot azon az úton, hogy küzdjön, munkálkodjon – tanulva és hátrányaiból is előnyt kovácsolva – az igazságosság, kölcsönösség, méltányosság, felelősségtudat jegyében legyen a Kárpát-medence a tudásból eredő megértés, a megértésből fakadó szeretet hazája.
Nőjenek itt fel (példát mutatva egész Európának, a Földnek) egészséges testű, lelkű, értelmű, szellemű fiatalok, ki-ki a maga nemzeti mivoltában: ruszin, román, szerb, horvát, szlovén, osztrák, szlovák, német, roma, zsidó, magyar s a más idetévedt.
Úgy legyen! ... Az ember nem csak vétkezni tud tetteiben, gondolatban, szóban, cselekedetben, mulasztásban, ha akarja, ugyanezen dolgokban erényt gyakorolni is. A Teremtő, a Mindenható nemcsak a vétket megbocsátani tudja, hanem talán még szívesebben az erényre áldást adni is.
Ember, magyar ember, oly egyszerű dolgokkal gyakorolhatod az erényt: gondolkozz azon, hogy lehet megértést elérni az emberek között, cserélj erről eszmét emberekkel, ültess fát, a gyereket simogasd meg, ne mondj rosszat másokra megalapozatlanul.
Gyermekeinkért, unokáinkért, 1956 – (2006/08) – 2012 – 2025 – 2048 – 2056 – a méltó századikért! Rend – munka – ünnep – békesség!
Embertársam, ha elhatároztad, hogy vállalod, hogy megpróbálod, kérlek, tudasd velünk, másokkal! Erősítsük egymást! Fő a derű!
Kállai Eszter Etelka
Budapest, 2012. május 2
... http://erdely.ma/publicisztika.php?id=117680&cim=az_erenygyujtoknek_a_szekely ... |
|
|
|
|
|