| Téma: keresztény-iszlám párbeszéd |
|
| menta |
|
(Nem sértődtem, szabad félreérteni: ))). Duális lesz, persze, a hétköznapi tudatállapot duális. Van, amikor ebből kilép(het) az ember - és átélheti az Egy-séget. Intuíció, az ihletett állapot, a katarzis, és a szerelem pillanatai. Majd ha elmúlik, vissza akar térni a nyomorult ember, de ez nem olyan egyszerű, mert azt viszont duális, diszkurzív gondolkodással akarja azt, ami alapvetően kegyelmi ajándék (Soli Deo Gratia - Az isteni Bach, az "ötödik evangélista", mindig megköszönte az isteni ajándékot, hogy olyan szépet írhatott nekünk: )
"de megkülönbözteted magad Tőle" - ez a határ kérdés... Ha egy házban vagyok és az ablakokon kilátok... azért egy világ van, csak lehatárolva vagyok - így lesz, ami Egy, abból három - kint, bent, határ. A "kinttől" megkülönböztetem a magam helyzetét? Igen, de azért az a "bent" is ugyanaz a világ.
Weöres így ír: "Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát, egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévő. De közös lényegük,a létezés, nem pusztuló, nem határolt, nem egyéni, nem külön-lévő. A létezés mindenben azonos. A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet. Az örök egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés."
Máshol: "A határok-közti léleknek érzékelhető, ami tagolt; s eszme, ami tagolatlan. A határtalan léleknek felfogható, ami tagolatlan; s tünemény, ami tagolt. A teljes léleknek csonkaság, ami tagolt, vagy tagolatlan; s valóság, ami túl van a megnevezhetőn."
Vagy megint máshol:
"Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent."
Ez az istengyermekség, hogy kiláthatunk a lehatároltságból, a determináltságból.
Babits:
Isten elménket bezárta a térbe.
Szegény elménk e térben rab maradt:
a kapzsi villámölyv, a gondolat,
gyémántkorlátját még csak el sem érte.
Én, boldogolván, azt a madarat,
ki kalitjából legalább kilátott,
a semmiből alkottam új világot,
mint pókhálóból sző kötélt a rab.
*
A Rilke vers ennek a tragédiáját is mutatja, mert ebből a 'kilátásból' ered örömünk-bánatunk, és halálos reménytelenségünk is.
Az életem táguló körökben élem,
a dolgokon túlra törőn.
A legvégsőt talán soha el nem érem,
de ráadom minden erőm.
Isten az Őstorony, körötte folyton
kerengek századok százaival.
S még nem tudom, mi vagyok: szélvihar, sólyom,
vagy egy hatalmas dal.
/Farkasfalvy Dénes fordítása
http://rainer-maria-rilke.de/sw05a002lebensringe.html
|
|
| menta |
|
|
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Az egész munkássága alatt érezhető, hogy mélyebben átélte azt, amit azért mindig is tudtak, hogy Isten gyermekei vagyunk. Koldusok vagyunk. Ez az igazság- mondta Luther élete végén. Ahogy a kisgyermek nincstelen koldusként születik a világra, a szeretetet koldulja. |
|
| fokos |
|
Márpárdon! Ha az utalások, rövidítések, nem barokkos körmondatokban megformált gondolatok érthetetlenek Neked, arról nem mi tehetünk...  |
|
| fokos |
|
A Szentlélek-lelkem kapcsolatát, a hasonló a hasonlót érzem, tudom , gyakorlom.
A Luther-gondolatot (akár link formájában is) szeretném jobban megismerni. |
|
| menta |
|
|
Partvonalról bekiabálás: 5* Láttam, m~^đ> (olvashatatlan aláírás) |
|
|
| Rendes Kis |
|
Ha nem sértődtél volna meg, akkor erre:
"Parányi [...] tudatommal araszolok a Tudat felé. Ha független lenne, egész másképp tenném, nem a művészetek és a vallások útján. Mikroszkóp alá tenném, és méricskélném, vagy más, duális tudattal, diszkurzív gondolkodással. De ha független lenne, nem is lennék képes megismerésben jutni felé. Hasonló hasonlót képes felismerni (Istengyermekség - ennek a lényegi felismeréséhez Luther jutott el)"
azt válaszolnám, hogy:
Nem teszed mikroszkóp alá és nem méricskéled, de megkülönbözteted magad Tőle.
És evvel máris beoson a képbe a fránya dualitás.
Máris ott melegszünk a tűznél Péterrel és vele mondjuk, hogy "Nem én vagyok !" |
|
| fokos |
|
Azt hiszem, egyformán gondoljuk, csak te jobban fogalmazol. 
|
|
|
| Felkesz Deneverr |
|
Nem mond semmit. Valszeg, neki még az emberről sincs semmi ismerete.
De nem biztos, hogy előbb hal ki, mint az ember. |
|
| Felkesz Deneverr |
|
bocs, de arról nem tehetek, hogy nem akarod érteni, hogy mit írtam itt én, korábban (is)...
ha az ember túl nagyra tartja magát, akkor még a plusz nullát sem fogja elérni, sajnos
és nem fog segíteni rajta még az (bármelyik) Isten sem .. |
|
| negyven rabló |
|
Idézet:
ne viccelj, az ember egy mínusz nulla a világ többi részéhez képest!
Ez tényleg így van, de mit mond a giliszta?  |
|
| Rendes Kis |
|
Bocsánat, nem akartalak megsérteni.
Én is köszönöm. |
|
| menta |
|
#111 - természetesen, mínusz nulla vagyok. Mint tapasztaló Alany viszont Egy (egész).
A kérdés, hogy jó-e, ha úgy élek, hogy ajaj, de mínusz nulla vagyok, úgysem juthatok a megismerésben előre, de kááár.
Be is fejezem. Adieu! Jók legyetek!
#114 "Miből gondolod, hogy van egy tudatunktól független, objektív Tudat ?'"-kérdezed.
És te miből gondolod, hogy én azt gondolom, hogy van a tudatomtól F Ü G G E T L E N objektív Tudat?? Hol írtam ezt?
Ezt értelmezted félre?: 108 A tudattól (nem a tudatomtól, a Tudattól) független létet nem hiszem el, hogy van, hogy lehet
- mert ez nem azt jelenti.
Valamint azt, hogy "hiszem" és "tudom", azt sem szoktam keverni...
Parányi minusznulla tudatommal araszolok a Tudat felé. Ha független lenne, egész másképp tenném, nem a művészetek és a vallások útján. Mikroszkóp alá tenném, és méricskélném, vagy más, duális tudattal, diszkurzív gondolkodással. De ha független lenne, nem is lennék képes megismerésben jutni felé. Hasonló hasonlót képes felismerni (Istengyermekség - ennek a lényegi felismeréséhez Luther jutott el)
Köszönöm a beszélgetést. |
|
| Rendes Kis |
|
Miből gondolod, hogy van egy tudatunktól független, objektív Tudat ?
Én csak egy van.
Ha egy másik ember is azt, mondja, hogy "én", akkor nem másik "én"-t, mond, hanem ugyanazt.
Két ember között nem "én-te" kapcsolat van, hanem "én-én" kapcsolat.
Amikor ezt a meglátásomat elmondtam Kunszt Györgynek, rábólintott, hogy ennek neve is van,
ez a "Szánkhja". |
|
| Rendes Kis |
|
Ez nem egyszerűen az idő problémája.
Ez az érzékelés problémája.
A jelen pillanatában azokat a jeleket érzékelem, amelyeket az objektumok a múltban bocsátottak ki.
A távoli csillagok több milliárd éve voltak olyanok, mint amilyennek én most látom őket.
Titusz öt évvel ezelőtt látott kavicsainak képe még mindig megvan, tőle 5 fényév távolságban, igaz, erős kicsinyítésben.
A másik pedig az emlékezet problémája.
Titusz emlékezetében is halványul a kép.
Ha nem botlik meg a kövekben, valószínűleg már 5 perc múlva sem emléxik rájuk ... |
|
| Felkesz Deneverr |
|
"A Kreml a miénk lesz" :--D
(A videóban szereplő jelenetek nem újak;
az persze kétségtelen, hogy így egybegyűjtve még borzalmasabbak.) |
|
| Felkesz Deneverr |
|
|
ne viccelj, az ember egy mínusz nulla a világ többi részéhez képest! |
|
| Felkesz Deneverr |
|
 eltévesztetted a topikot!...
Itt az iszlámról és a kereszténységről van (lenne) szó, bár az igaz, hogy az itteni nagymesterek is eltértek már némileg...)! |
|
| tiszavirág |
|
Na Rendes!
Most százszor kell ideírni, hogy csak erős idegzetűeknek!
Hihetetlenül borzalmas videó!!!!!
Nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy az Iszlám Állam legvéresebb videója látható itt, csak az nézze, aki bírja.
http://alfahir.hu/europa_remegni_fog_minden_idok_legbrutalisabb_videojaban_uz ...
A videón látható angol felirat fordítása:
"Hamarosan, nemsokára
A vér úgy fog folyni, mint az óceán
A hitetlenek torkában
Félelem lesz a késektől
Az oroszlánok és az umma (muszlim hívők közössége)* felébredtek
Felemelték kardjukat
Megerősítik az ummát
Napról napra
Allah katonái
Nem ismernek félelmet
Az [egyistenhitért]
Allahhoz vezették őket
Le fogunk csapni a bálványra
A keresztre és a bálványimádókra
Erönkkel felkeltjük
A sötétséget a szívekben
Ti büdös hitetlenek
Egyáltalán nem vagytok bátrak
A hangotokat elnémították
A kalifátus felépült
Csaták árán
Elvesszük tőletek azt a földet, amelyiket csak akarjuk
Sokat a földjeitek közül
Ágyasainkká tesszük
A feleségeiteket
És szolgáinkká tesszük
A gyerekeiteket
Az erőforrásaitok nem fognak rajtatok segíteni
Nem fognak megvédeni attól, ami jön
A bátor lovagok fiai nemzetének szolgái
Mészárlással jövünk el hozzátok
Szembe szállunk a halállal
A pisztolyaitok csövében
Mi a Paradicsomot látjuk
A mesterlövészek készen állnak
És rejtekhelyeikről
Célba veszik
Védelem nélküli otthonaitokat
Vissza fogjuk szerezni minden földünket
Senki sem hagyhatja ezt figyelmen kívül
Kivéve a bolondokat
Vagy a vakokat
Európa megremeg
Oroszország elpusztul
Halálával haldoklik
Visszavesszük [a Kaukázust]
És nem engedjük többé
A sötét erők hatalmát
A Kreml a miénk lesz
Az Urál visszatér
A hitetlenek megremegnek
A sariát akarjuk [Tatárföldön]
Az orosz várost az [Allah hatalmas] fogja sokkolni
Itt Moszkvában!
Aki élni akar
Fizetnie kell [a nem-muszlimok adóját]
Ha nem veszi fel az iszlámot
Ezek a mi szavaink
A nagyvárosaitokban
Sarokba fogunk szorítani titeket
Nem fogtok tudni elmenekülni
Vagy a korrupciótokat terjeszteni
Mi a megalázás életét fogjuk élni
Mostantól
Ezután
A pokol tüze vár titeket."
Ezeket nem anya szülte. |
|
| menta |
|
1) #104 - mivel igyekeznek beszorítani sorszámok, előítéletek, bélyegzések közé - ezért erősödött fel és adott esetben torzulhatott el ez, gőgösséggé fajulva, hogy "ki vagyok én". Hatás-ellenhatás. Nem megérteni, hanem megismerni kellene - ez egy út , ez az Út. megérteni a lezárt kész problémát lehet, ami eleven organizmus, ott csak haladni lehet a megismerésben. Azonban ez az önismereti probléma szellemi szempontból mégis a legfontosabb kérdés lehetne minden embernek. Ebből adódik, mit kell tennem, mit lehet, mik a kötelezettségeim, de gyakorlatilag minden kérdés ide, ebbe a pontba fut.
Ez jó is: Pont - nincs rá definíció, és mégis ráépül a geometria : ) Én - nincs definíció, és mégis egész életünk ráépül. Normális esetben az ember szellemi útja, azon belül az Isten-, világ- és önismeret nagyon fontos és abba a kiterjedés nélküli megmagyarázhatatlan Egy- be, Pontba fut ez a 3. Egy gondolkodó mondta: A világ végtelen nagy gömb, amelynek végtelen sok középpontja van.
1) #103. Tagadom, hogy tagadom az objektumot - azzal úgyis csak erősíteném : )
A tudattól (nem a tudatomtól, a Tudattól) független létet nem hiszem el, hogy van, hogy lehet. Egyáltalán a 'lét határozza meg a tudatot vagy a tudat a létet' kérdés is EGY PONTBA fut: Egyetlen tudati lét van.
2)Descartes kijavítva: Vagyok, tehát gondolkodom.
3)"De én nem ez a tükörkép vagyok, én ennek a tükörképnek a szemlélője vagyok."
A tapasztaló alany - ez fontos, mert talán minden bajunk abból ered, hogy azonosítom az ént a tükörképpel, vagy a testtel/lélekkel/szellemmel.
|
|
| Rendes Kis |
|
Magamat nem tudom szemlélni.
Épp ezért tévesztem össze magamat olyan objektumokkal, amelyeket szemlélni tudok.
"Én okleveles agrármérnök vagyok".
"Én a gyermekeim apja vagyok".
"Én köztiszteletben álló választópolgár vagyok".
"Én gondolkodom, tehát én vagyok".
Descartes úr már rafinált volt, mert nem azt mondta, hogy "én a gondolkozásom vagyok".
A gondolkozás tényéből csak következtet arra, hogy itt van "valaki", aki gondolkozik. |
|
| mpd |
|
Az 1. pont, az meg az idő problémája. Feltaláltuk az időt, ezáltal a múltat. De mit kezdünk vele? A múlt erősen szubjektív. Vegyünk egy példát.
Ismerjük a történetet: Gácsérfalvi Titusz a Nekeresdfalvai úton belerúgott egy kavics-kupacba és megbotlott. Ott és akkor ő tudott erről az eseményről, megszámolhatta a kavicsokat is. De mivel más szemtanú vagy fénykép nem volt, Titusz halála után ez az információ totálisan elveszett, megsemmisült. Onnantól kezdve ELTŰNT a múltból. Egyszerűen nem része a múltnak többé. Meg sem történt. |
|
| mpd |
|
Idézet:
én ennek a
tükörképnek a szemlélője vagyok.
Hát nem feltétlenül. Magamat ugyanis nem kéne tudnom szemlélni. Ez az evolúció bölcsessége, amit sajnos vagy nem sajnos, az ember túlhaladott: az ember képes magáról gondolkodni, csak éppen megérteni nem képes önmagát. Paranoid helyzet. |
|
| Felkesz Deneverr |
|
a baj ott kezdődik, hogy mi (emberek) sokszor túl sokat képzelünk sajátmagunkról (fontosságunkról..  ) ... |
|
|