| Téma: A liberalizmus alkonya |
|
| küssszvágócsér |
|
|
Tisztelettel kérem: HA LEHET, NE TESSÉK NEKEM "AJÁNLGATNI" SEMMIT! Annál is inkább nem, mert az ajánlgatásait nemhogy nem fogom megfogadni, de márcsak DAFKE is az ellenkezőjét fogom tenni vagy mondani annak, amit ajánlgatni kegyeskedik--mellesleg úgy, ahogyan szoktam is-- akár még az irracionalitás határain is túl. ERRE MÉRGET VEHET. |
|
| Rendes Kis |
|
Volt pár éve 1 összejövetel a Mentálhigiénés Egyesület szervezésében.
Meghívott illusztris vendég: Sajgó Szabolcs SJ, kiváló költő, a Manréza Lelkigyakorlatos Ház egykori igazgatója,
később a kanadai magyarok lelki gondozója, újabban az Életrendezés Házában életrendező.
A hallgatóság arról busongott, hogy országunkban a hit hanyatlik.
Erre én fölálltam és elővezettem azt a forradalmi gondolatot, hogy mennyivel könnyebb volna a hitéletet buzgóbbá
tenni, ha a népnek hihető dolgokban kellene hinnie.
Erre Sajgó atya azt mondta nevetve, gyors válaszként, hogy "Csak hihetetlen dolgokban érdemes hinni !", majd az
órájára pillantott, hogy őt sajnos még más fontos teendők is várják és sietve távozott.
Szóval, küsszvágó bácsinak is ajánlom, hogy inkább hihető dolgokat mondjon nekünk, nehogy úgy járjon, mint Háry
János ! |
|
| küssszvágócsér |
|
Csak ne(!) Ön mondja meg nekem, hogy mi az "igaz", merakkó' zofort megnémulok.
Pontosabban: tessék nekem megengedni, hogy ÉN DÖNTSEM EL, hogy nekem mi az igaz és mi a hamis.Egyrészt.
Másrészt azt is tessék nekem megengedni, hogy bármiről akkor(!) és csak akkor mondjak bármit is, amikor ÉN és CSAK ÉN jónak látom. Annál is inkább, mert amiket én most kérek, azt másoknak jómagam is MEGADOM--már amennyiben nekem(!) lehetőségem van a fentieket bárkinek is megtiltani vagy őt leállitani--a fentiekben. Nincs. |
|
|
|
|
| küssszvágócsér |
|
|
Ezekszerint akkor "vénség" vagyok. Jó így megvénségesedni. |
|
| Rendes Kis |
|
Nem szabadna.
Csak a vénségek tesznek ilyet. |
|
| küssszvágócsér |
|
|
Én már mindenbe' belenyugszom. És mindennek az ellenkezőjébe is. |
|
|
| küssszvágócsér |
|
|
Gratulálok hozzá és örülök neki.(De azéé' lássuk bé: "máshogy is van"--másokkal) |
|
| Rendes Kis |
|
Drága bácsi, jómagam is harmadik generációs városi vagyok.
Mégis, három nemzedék távolából is, megőrizte a családom a feudális nemességet,
a hitet, a becsületet. |
|
| Rendes Kis |
|
Voltak - igaz, elenyészően csekély számban - hithű kommunisták, akik komolyan gondolták az egyenlősdit.
Kétségtelen hogy nem ez volt a jellemző.
A "létező szocializmus" építői csak odáig ültették át az elméletet a gyakorlatba, hogy elküldjük a burzsuj gyárigazgatót.
Aztán mi magunk telepszünk a bőrfoteljébe és sajátszájúlag kortyolgatjuk a bárszekrényéből a konyakot. |
|
| panda |
|
Hát ez az, pont ezt mondom...
A "gondolat" (önmagában) xart sem ér  Adj (hagyd, hogy erőszakkal elvegye a) hatalmat a kommunista kezébe, s nézd meg... A libsi meg a másik eb. :-( |
|
| küssszvágócsér |
|
"..De faluhelyen, meg az istenhívő gyári munkások között az arányuk 100 %."
1.) "Faluhelyen" nem éltem, ergo nem tudom ott milyen az igazi helyzet.
2.) " az istenhivő gyári munkások" között először is:
a.) A szocdem-szakszervetes (persze "régi", kéthlyannás-peyerkárolyos értelembe' véve) voltak főleg istenhívők.Ámde azért azok sem mind.
b.)A komcsik--gyári munkás komcsik--NEM VOLTAK ISTENHIVŐK szinte egyikük sem...sajnos.
c.)A nihilista, önérdekű, önszemléletű pláne aposztata "gyári munkások", no azok meg jobban elkerülték a templomot, mint a komcsik.
|
|
| Rendes Kis |
|
Az lehet, hogy lumpenproli környezetben csak elvétve voltak, vannak úriemberek.
De faluhelyen, meg az istenhívő gyári munkások között az arányuk 100 %.
Faluhelyen meg az istenhívő gyári munkások között a hazugság vagy a lopás több mint bűn: szégyen. |
|
| Rendes Kis |
|
Voltak - igaz, elenyészően csekély számban - hithű kommunisták is.
A liberálisok pedig - a XIX. században - egészen komolyan gondolták a szabadságjogokat.
Csak mára már elfajzottak. |
|
| küssszvágócsér |
|
"Az úriember nem arról ismerszik meg, hogy gazdag, hanem arról, hogy nem hazudik és nem lop,
adni lehet a szavára, betartja az ígéretét, előzékeny, figyelmes, udvarias, fölkarolja a
gyengéket, elesetteket."
A katonatiszt, aki a kártyán elvesztett pénzt, mint adósságot nem tudta megadni és FŐBELŐTTE MAGÁT ezért, a korabeli fölfogás szerint IGENIS ÚRIEMBERNEK számitott. S furcsa módon éppen azért(!) számított annak, mert azt tette, amit tett: golyót röpitett a fejébe.
Mindezt csak azért írom le, idézem föl, mert az Ön által vázolt "úriemberségi definició" inkább mintha egy IDEALIZÁLT VÁLTOZATÁT jelentette volna a fogalomnak, semmint reális mivoltát. Egy nem létező vagy inkább ritkán létező embertipust, aki jószerével csak papi szemináriumok morálteológiai jegyzetlapjain "élt" volna inkább, semmint a valóságban. Amivel nem azt akarnám mondani, hogy a valóságban egyáltalában ne létezett volna 'olyan, ember egy sem, mint akit vázolni tetszett, mert IGENIS VALÓBAN létezett. De csak egy-kettő éppenhogycsak. És aki létezett AZ SEM TELJESITETTE MINDEGYIK(!!!) KRITÉRIUMI-FÖLTÉTELI PONTOT amit ide tetszett citálni, hanem egyiket-másikat igen, másokat nem.
Tessék elképzelni HERCEG BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ SZEMORVOST, akit az Egyház kanonizált, így--boldogként tiszteljük Őt, hiszen csodálatos ember volt. Nagyszerű családapa, 8 vagy 9 gyermek édesapja, aki ingyen gyógyitotta a betegeket a saját vagyonából alapitott kórházában Köpcsény-ben majd később Körmenden. Megszámlálhatatlanúl sok jót tett, kegyes cselekedeteinek számát, jótéteményeit föl sem lehet idézni, olyannyira sok jót tett; sok irgalmas cselekedetet, áradón sugárzóat, hajtott végre. No, Ő AZUTÁN TÉNYLEG IGAZI ÚRIEMBER VOLT, olyannyira hogy az állatok iránti irgalomból még vadászni sem járt, mint korának nagyurai. Mégis mégis! Még fiatal hercegként--háziúrként(!)-- TEHERBE EJTETT egy cselédlányt, aki a kastélyukban szolgált, aki azután meg is szülte a magzatot, s László herceg--becsülettel--élete végéig GONDOSKODOTT(!) busásan gondoskodott erről a hölgyről s a "balkézről" született-megszületett gyermekről. Úriember volt e ettől Batthyány-Strattmann László? Biztosan IGEN!!! Viszont alighanem nem teljesitett minden kritériumot ahhoz, amiket Ön fölvázolt és meghatározott.
Mindezzel csak azt akartam volna prezentálni, hogy az Ön által bemutatott és leirt úriemberségi definiciót én kissé sterilnek, laboratóriumi ízűen idealizáltnak érzem is inkább csak mint kívánalmat gondolnám elfogadhatónak--ami inkább NEM VOLT MEG az igazi úriembereknél SEM(!) teljesen, mint teljesült volna minden részletében.
|
|
| panda |
|
Kommunista és liberális a gyakorlatban nincs. Mihelyt megérinti őket a 'gyakorlat', kibuggyannak...
|
|
|
| panda |
|
ON
Vannak úriember liberálisok is??
OFF
 |
|
| Rendes Kis |
|
Nos, ez az úriemberségnek a romlott, dekadens, kapitalista, ateista definíciója.
Az úriemberségnek az eredeti, feudális, istenhívő definíciója a nemességhez kötődik.
A nemesség pedig nem kötődik foglalkozáshoz vagy vagyoni helyzethez.
A nemességet nem a király adományozza, hanem az ember megszerzi magának (a jó király utólag,
oklevéllel és ajándékokkal honorálja azt).
A nemesek lehetnek szegények is és lehet hogy kétkezi munkával teremtik elő a megélhetésüket.
Példának tudom említeni Nemespécsely községet, ahol csupa nemesember él, szűkösen, ámde
tisztes szegénységben.
A nemesség nem vagyonosságot jelent, hanem jó minőséget.
Példa: nemes acél, növénynemesítés.
Az úriember nem arról ismerszik meg, hogy gazdag, hanem arról, hogy nem hazudik és nem lop,
adni lehet a szavára, betartja az ígéretét, előzékeny, figyelmes, udvarias, fölkarolja a
gyengéket, elesetteket. |
|
| küssszvágócsér |
|
A mai--bizonyos körökben szokásos és elfogadott-- vélekedés szerint talán igen. De a "mesterek aranykora" szeinti időkben az "úriember" a "tisztviselő", a mérnök a főkönyvelő a közösség orvosa, papja, tanítója, az ügyvéd és legföljebb néhány hivatalnok jellegű állást betöltő személy számitott kizárólag ú.n. úriembernek.Pl. a tanitó úr is csak akkor volt tanító "úr", ha férfi volt. Ha hölgy volt, akkor "tanítókisasszony"-nak hivták még akkor is ha 6 gyermekes családanya volt az illető, netán--bár ez utóbbi azért ritkán fordult elő.
Mai értelemben "úriember" csak a katonatiszt volt, meg néhány egyenruhás: rendőr, csendőr, tűzoltó, postás, vasutas...Akiről a közgondolkodás kollektiv köztudat tudta, hogy lehet akár parasztemberek vagy munkásemberek leszármazottjai is, de a ruhájuk meg még legföljebb a "hivataluk" ú.n. "úriemberré"--az Ön értelmezése szerinti módon--AVANZSÁLTATTA....őket. Ám--"mindenki" tudta-- valójában ők nem voltak úriemberek, csak hivatalt és íróasztalt adott nekik az úr: "fölvitte az Isten a dógukat"--úgy mondták.
Voltak még ú.n. "bizonytalan egzisztenciák", mint pl. az újságíró, az ilyen-olyan művészember (szinész, zenetanár, festő stb..., kávéház tulajdonos, főpincér-fizetőpincér, nyilvánosház tulajdonos madám, ill. ott "dolgozó" "hölgy"....) Bizonyos értelemben ilyennek számitott a kereskedő (a kucsíber, a zsidó, a rőfös, stb)..is....erről hadd' ne mondjak többet. Semmiképpen sem számítottak "úriembernek" az utóbbiak, sőt! |
|
| Rendes Kis |
|
|
Ezek a mesterek és inasok és segédek uriemberek voltak. |
|
| küssszvágócsér |
|
"..A prolik nem is tudnak magázódni."
Ez a megállapitás a LUMPENprolik-ra volt érvényes inkább. Ma pedig már majdhogynem csak lumpenprolik vannak, prolik nincsenek is. Csak olyanok akikre EZT mondják a kivülálló nem bennfentes, NYILVÁNVALÓAN hozzánemértő "nadrágos, urizáló páncserek". |
|
|