Téma: keresztény-iszlám párbeszéd |
|
Rendes Kis |
|
Magamat nem tudom szemlélni. Épp ezért tévesztem össze magamat olyan objektumokkal, amelyeket szemlélni tudok. "Én okleveles agrármérnök vagyok". "Én a gyermekeim apja vagyok". "Én köztiszteletben álló választópolgár vagyok". "Én gondolkodom, tehát én vagyok". Descartes úr már rafinált volt, mert nem azt mondta, hogy "én a gondolkozásom vagyok". A gondolkozás tényéből csak következtet arra, hogy itt van "valaki", aki gondolkozik. |
|
mpd |
|
Az 1. pont, az meg az idő problémája. Feltaláltuk az időt, ezáltal a múltat. De mit kezdünk vele? A múlt erősen szubjektív. Vegyünk egy példát. Ismerjük a történetet: Gácsérfalvi Titusz a Nekeresdfalvai úton belerúgott egy kavics-kupacba és megbotlott. Ott és akkor ő tudott erről az eseményről, megszámolhatta a kavicsokat is. De mivel más szemtanú vagy fénykép nem volt, Titusz halála után ez az információ totálisan elveszett, megsemmisült. Onnantól kezdve ELTŰNT a múltból. Egyszerűen nem része a múltnak többé. Meg sem történt. |
|
mpd |
|
Idézet: én ennek a tükörképnek a szemlélője vagyok.
Hát nem feltétlenül. Magamat ugyanis nem kéne tudnom szemlélni. Ez az evolúció bölcsessége, amit sajnos vagy nem sajnos, az ember túlhaladott: az ember képes magáról gondolkodni, csak éppen megérteni nem képes önmagát. Paranoid helyzet. |
|
Felkesz Deneverr |
|
a baj ott kezdődik, hogy mi (emberek) sokszor túl sokat képzelünk sajátmagunkról (fontosságunkról.. ) ... |
|
Rendes Kis |
|
Fura csapat gyűltünk itt össze. Menta tagadja az objektumot. Mpd tagadja a szubjektumot.
1. A tudatunktól független, objektív valóság létezésében valóban könnyű kételkedni, hiszen csak az érzékszerveink útján szerzünk tapasztalást róla, azok pedig sokszor becsapnak minket, érzéki csalódások, illuminációk, hallucinációk, képzelődések áldozatai lehetünk. Mégis, a tapasztalataink nagymértékben koherensek: a tárgyakat rendre ott találjuk meg reggel, ahol este hagytuk őket, saját és embertársaink tapasztalatai teljes egyezőséget mutatnak abban, hogy léteznek olyan két-, négy-, hat- és még több lábú lények, amelyek "szem"-nek nevezett objektumokat hordanak magukkal, hogy a környezetükből érzékleteket gyűjtsenek.
2. A szubjektumunkban is könnyű kételkedni, hiszen azt nem tudjuk érzékelni: ő érzékel. A saját szemünket azért nem látjuk akkor, ha az elme irányából nézünk bele, mert átlátszó. Nem a szemünket látjuk, hanem a rajtuk keresztül felénk tóduló érzékleteket. De ugyanez az elménkre is igaz. Az elme a szemfenéken keletkezett képet feldolgozza, elkészíti a külső valóság belső tükörképét. De én nem ez a tükörkép vagyok, én ennek a tükörképnek a szemlélője vagyok. |
|
menta |
|
én; figyelem; lélek; személy; személyiség - jó lenne ezeket külön értelmezni. Magam részéről, úgy gondolom, nem vagyok azonos a tajszámommal, az irataimmal, a testemmel, lelkemmel, sőt még a szellemmel sem, az én csak az énnel azonos: én a figyelmem vagyok - ennyit tudok, mert ennél átélem az alanyiságomat. (A lélek a szellem és a test mediátora, hol itt, hol ott, örül, szenved, sajog. A személy a társadalom szempontjából különös fényben van) Az a figyelem, ami minden kötöttségtől mentes, ami mint a fénysugár világosság, és nincs benne semmi előítélet, előfeltevés, szokás, hátsógondolat, érdek. Csak van és világít. Így tudja felvenni a formát (ami gondolat, mondat is lehet) Másképpen szólva, olyan, mintha akkor látnám először, rácsodálkozom (holott 20 éve ott van, naponta elmegyek mellette). 1) Az odaadó, tiszta, üres, formanélküli figyelmem vagyok - akkor is, amikor valakit hallgatok, olvasok, azzá a szöveggé válok - csak úgy tudom megismerni. 2) Utána eltávolítom magamtól: alanyi-tárgyi kettősségben rátekintek és mindenfélét meg tudok állapítani róla, és tudok válaszolni. De a megismeréshez az első lépés kell, mert különben egy handabandázás lesz csak, ahol azt sem lehet tudni ki beszél, kivel, és mit mond. Az 1. és a 2. lépés nagyon gyorsan váltakozik, ezért feledkezünk meg róla. * ahány ember - annyiféle, igen, Még két hókristály sincs egyforma. "Ahány igazság, annyi szeretet." http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00519/cim ... |
|
Felkesz Deneverr |
|
áááá, gondolj csak arra a sci-fire, amit "ajánlottam"... (Sajnos nem találtam meg. Sz'al nincs, amit nem fogolsz elolvasni úgyse.) |
|
mpd |
|
Ez nehezen magyarázná meg a tudatot. Ha az "én" az a tiszta, forma és tapasztalat nélküli figyelem (azaz az észlelés FOLYAMATA), akkor hogyan lehet lélekként, személyiségként értelmezni? Mert a formák egyedenként változnak, ahány ember, annyiféle huzalozású agy. Muszáj, hogy az "én" meg tudja őket különböztetni. |
|
menta |
|
nem. szerintem... Hasonlat: az "én", a tiszta figyelem formanélküli - a víz (csak hasonlat, mert ennek nincs anyaga), a formák különféle színű, alakú üvegek. És beletöltöd különféle formájú és színű üvegekbe - akkor mindig felveszi a formát, színt és akkor keletkezik alacsony kék, magas vörös "víz". Nem az agy terméke, váladéka a tudat, az 'én'.. Az agy, a szem, az idegrendszer, vagyis az egész fizikai organizmus eszköz. |
|
mpd |
|
Én = lélek (hoppá!!!!) = elme
Ennyi az egész rejtély. Az elme pedig az agy működésének folyamata, azaz, ebben az értelmezésben okafogyott lesz RK kedvenc dilemmája. Mert Napnál világosabb, hogy az elme (azaz a lélek, azaz az ÉN/vagy személyiség vagy mittomén) az anyag terméke. |
|
menta |
|
95 -nagyon szép... 96 "egy ember fidesz-zászlóba burkolózva." : ))) De: én találgatok, én értelmezem, én olvasom a képet, ami a retinán keletkezik, a mozit... (ezt csak 1.sz. 1. személyben) A szem és az agy is eszköz - szerintem. És hát az emlékképek... igen, de akkor ismerem meg igazán, ha nem emlékképekhez igazítom, múlttudattal, megszokással, előítélettel, hanem jelenlétben részt veszek a keletkezésében - ezekről sokat írtam az előzőekben itt, vagy máshol. A tiszta figyelem formanélküli, "üres", és a megismeréssel veszi fel a formát. Ez az észlelet akkor keletkezik.
|
|
mpd |
|
A szem csak töredékes jeleket küld az agyba, maga a kép ott keletkezik, a szemből jövő ingerület és az agy tárolt emlékeiből előhúzott minta összekopírozásával.
Messziről jön feléd valami, először csak egy pontot látsz, akármi lehet. Aztán látod a színét: narancssárga. Talán egy narancs? á nem, ahogy közelebb ér, látod, ez nagyobb valami. Talán egy labda? de akkor meg már látod a formája körvonalait is: hosszúkás az, nem gömböly. És mintha nem egyforma lenne a színe, alul meg fölül más színű. Hoppá, ennek ember formája van, ez egy ember fidesz-zászlóba burkolózva. Vagy nézed a plafonon a beázást: tisztára emberfej-formája van, ha elég ideig nézed, egyre jobban igazolódik ez a feltevés: már látod a füleit, a szemét!!! aztán pislogsz párat, és megint csak kriksz-kraksz. Az agy amikor nem egyértelmű a bejövő jel, találgat. |
|
Felkesz Deneverr |
|
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, |
|
|
menta |
|
Én látok, nem a szemem. : ) |
|
Rendes Kis |
|
Látod (#70) én azt hittem, hogy Idea = jelentés = formanélküli = értelem = terv = Logosz A tervet nevezhetjük receptnek is. Vegyünk 1 példát: a szem jó lesz. Mi a szem receptje ? Végy - 5 cl (1 kupica) vizet, - 1 mokkáskanál szenet és - érzés szerint nyomelemeket. A szenet rendezd célszerűen láncokba, a megfelelő helyeken aggasd rá a H és OH gyököket, fűszerezd a kellő mértékben a nyomelemekkel, mígnem golyó formát ölt és ha fény éri, azt ügyesen fókuszálva birizgatni kezdi a retinát. Ez az idea (recept) megvolt már mielőtt az evolúció a legelső szemet kilötybölte volna. Mondhatni, ez az idea az anyag (matéria) tulajdonsága. Kérdés, hogy ennek az ideának volt-e kezdete ? És hogy az anyagnak volt-e kezdete ? És ha mindkettőnek volt, akkor melyiké volt előbb ? |
|
fokos |
|
Köszönöm szépen, hogy válaszoltál, mielőtt én is ezt tenném, megvárom Rendes Kist.
|
|
menta |
|
szerintem(!): Logosz = teremtő szó; Idea = teremtő látás (l.#84) ami ezek során létrejön, a matéria (nem biztos, hogy fizikai sűrűséggel mérhető. A skolasztikusok materia prima kifejezése: a tiszta potencialitás, anyagát tekintve semmi) * + #84-hez: máshogy kifejezve: a forma és formanélküli annak keletkezésében, eredetében A forma és a szellemi szemlélet, a teremtő látás között szoros összefüggés áll fenn, egymás nélkül nincsenek. A forma lényege csak a megismerés számára tárul fel, és a másik irányban: a teremtő látással függ össze. Teremtés-megismerés. ("legyen" - "és látá") A gondolkodásban és az érzékelésben. A forma az érzékelésben ugyanaz, mint az igazság a gondolatban. Az ógörög eidos fogalma ezt fejezi ki,jelentése: látott. Itt a forma alatt csak az érzékelhető formát értjük, s nem azt, ami a forma általában, mert szigorúan véve a gondolat is egy forma, mégpedig valamiféle egyértelműen lehatárolt. Honnan jön a gondolat? Honnan jön az érzékelt forma? |
|
fokos |
|
Nem vikipédia, saját emlékeim. |
|
fokos |
|
Közös gondolkodásra próbáltalak titeket invitálni. (meghívni, felkérni) |
|
Rendes Kis |
|
Az a baj ezekkel a régi szavakkal, hogy homályos az értelmük. Látod, még az sem biztos, hogy Idea, lehet hogy Fidea vagy Videa ! ... |
|
fokos |
|
Lehet, hogy kicsit földhözragadt, ráadásul csak magyarul tudó vagyok, ezért kérhetném a Tisztelt Olvtársakat, folytassuk magyarul? Esetleg ki, hogy tudná a kérdéses szavak értelmét anyanyelvünkre fordítani. Logosz: értelem? Idea: elgondolás? Matéria: anyag? |
|
Rendes Kis |
|
Kedvelem a kihívásokat: beszéljünk a Logoszról és az Ideáról (... És a Matériáról se felejtkezzünk meg ... !) |
|
menta |
|
"Az Idea mégis teremtetlen volna ?" Az ideánál talán csak a Logoszról nehezebb beszélni ... Az Idea – a látás ontológiailag magasabb foka, teremtő látás. Idea. A szó etimológiája érdekes és segítő ilyenkor: az ősgörög fidea -> majd videa volt, ami a ˇvid indogermán látással kapcsolatos szógyökből ered (-> l. tovább latin video, videre). A fizikai látás a platonikus filozófiában más – eidolon – hasonmás, árnyék az ógörögben, az újgörögben kísértetnek fordítják – tehát az, ahogy a fizikai látásban megmutatkozik.
|
|
fokos |
|
Igaz, hogy az iszlámról nemigen értekeztünk, a párbeszédről se. Szerintem a rakéta nem keresztény, az áldozat nem muzulmán. |
|
|