| Téma: A liberalizmus alkonya |
|
| küssszvágócsér |
|
|
Gratulálok hozzá és örülök neki.(De azéé' lássuk bé: "máshogy is van"--másokkal) |
|
| Rendes Kis |
|
Drága bácsi, jómagam is harmadik generációs városi vagyok.
Mégis, három nemzedék távolából is, megőrizte a családom a feudális nemességet,
a hitet, a becsületet. |
|
| Rendes Kis |
|
Voltak - igaz, elenyészően csekély számban - hithű kommunisták, akik komolyan gondolták az egyenlősdit.
Kétségtelen hogy nem ez volt a jellemző.
A "létező szocializmus" építői csak odáig ültették át az elméletet a gyakorlatba, hogy elküldjük a burzsuj gyárigazgatót.
Aztán mi magunk telepszünk a bőrfoteljébe és sajátszájúlag kortyolgatjuk a bárszekrényéből a konyakot. |
|
| panda |
|
Hát ez az, pont ezt mondom...
A "gondolat" (önmagában) xart sem ér  Adj (hagyd, hogy erőszakkal elvegye a) hatalmat a kommunista kezébe, s nézd meg... A libsi meg a másik eb. :-( |
|
| küssszvágócsér |
|
"..De faluhelyen, meg az istenhívő gyári munkások között az arányuk 100 %."
1.) "Faluhelyen" nem éltem, ergo nem tudom ott milyen az igazi helyzet.
2.) " az istenhivő gyári munkások" között először is:
a.) A szocdem-szakszervetes (persze "régi", kéthlyannás-peyerkárolyos értelembe' véve) voltak főleg istenhívők.Ámde azért azok sem mind.
b.)A komcsik--gyári munkás komcsik--NEM VOLTAK ISTENHIVŐK szinte egyikük sem...sajnos.
c.)A nihilista, önérdekű, önszemléletű pláne aposztata "gyári munkások", no azok meg jobban elkerülték a templomot, mint a komcsik.
|
|
| Rendes Kis |
|
Az lehet, hogy lumpenproli környezetben csak elvétve voltak, vannak úriemberek.
De faluhelyen, meg az istenhívő gyári munkások között az arányuk 100 %.
Faluhelyen meg az istenhívő gyári munkások között a hazugság vagy a lopás több mint bűn: szégyen. |
|
| Rendes Kis |
|
Voltak - igaz, elenyészően csekély számban - hithű kommunisták is.
A liberálisok pedig - a XIX. században - egészen komolyan gondolták a szabadságjogokat.
Csak mára már elfajzottak. |
|
| küssszvágócsér |
|
"Az úriember nem arról ismerszik meg, hogy gazdag, hanem arról, hogy nem hazudik és nem lop,
adni lehet a szavára, betartja az ígéretét, előzékeny, figyelmes, udvarias, fölkarolja a
gyengéket, elesetteket."
A katonatiszt, aki a kártyán elvesztett pénzt, mint adósságot nem tudta megadni és FŐBELŐTTE MAGÁT ezért, a korabeli fölfogás szerint IGENIS ÚRIEMBERNEK számitott. S furcsa módon éppen azért(!) számított annak, mert azt tette, amit tett: golyót röpitett a fejébe.
Mindezt csak azért írom le, idézem föl, mert az Ön által vázolt "úriemberségi definició" inkább mintha egy IDEALIZÁLT VÁLTOZATÁT jelentette volna a fogalomnak, semmint reális mivoltát. Egy nem létező vagy inkább ritkán létező embertipust, aki jószerével csak papi szemináriumok morálteológiai jegyzetlapjain "élt" volna inkább, semmint a valóságban. Amivel nem azt akarnám mondani, hogy a valóságban egyáltalában ne létezett volna 'olyan, ember egy sem, mint akit vázolni tetszett, mert IGENIS VALÓBAN létezett. De csak egy-kettő éppenhogycsak. És aki létezett AZ SEM TELJESITETTE MINDEGYIK(!!!) KRITÉRIUMI-FÖLTÉTELI PONTOT amit ide tetszett citálni, hanem egyiket-másikat igen, másokat nem.
Tessék elképzelni HERCEG BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ SZEMORVOST, akit az Egyház kanonizált, így--boldogként tiszteljük Őt, hiszen csodálatos ember volt. Nagyszerű családapa, 8 vagy 9 gyermek édesapja, aki ingyen gyógyitotta a betegeket a saját vagyonából alapitott kórházában Köpcsény-ben majd később Körmenden. Megszámlálhatatlanúl sok jót tett, kegyes cselekedeteinek számát, jótéteményeit föl sem lehet idézni, olyannyira sok jót tett; sok irgalmas cselekedetet, áradón sugárzóat, hajtott végre. No, Ő AZUTÁN TÉNYLEG IGAZI ÚRIEMBER VOLT, olyannyira hogy az állatok iránti irgalomból még vadászni sem járt, mint korának nagyurai. Mégis mégis! Még fiatal hercegként--háziúrként(!)-- TEHERBE EJTETT egy cselédlányt, aki a kastélyukban szolgált, aki azután meg is szülte a magzatot, s László herceg--becsülettel--élete végéig GONDOSKODOTT(!) busásan gondoskodott erről a hölgyről s a "balkézről" született-megszületett gyermekről. Úriember volt e ettől Batthyány-Strattmann László? Biztosan IGEN!!! Viszont alighanem nem teljesitett minden kritériumot ahhoz, amiket Ön fölvázolt és meghatározott.
Mindezzel csak azt akartam volna prezentálni, hogy az Ön által bemutatott és leirt úriemberségi definiciót én kissé sterilnek, laboratóriumi ízűen idealizáltnak érzem is inkább csak mint kívánalmat gondolnám elfogadhatónak--ami inkább NEM VOLT MEG az igazi úriembereknél SEM(!) teljesen, mint teljesült volna minden részletében.
|
|
| panda |
|
Kommunista és liberális a gyakorlatban nincs. Mihelyt megérinti őket a 'gyakorlat', kibuggyannak...
|
|
|
| panda |
|
ON
Vannak úriember liberálisok is??
OFF
 |
|
| Rendes Kis |
|
Nos, ez az úriemberségnek a romlott, dekadens, kapitalista, ateista definíciója.
Az úriemberségnek az eredeti, feudális, istenhívő definíciója a nemességhez kötődik.
A nemesség pedig nem kötődik foglalkozáshoz vagy vagyoni helyzethez.
A nemességet nem a király adományozza, hanem az ember megszerzi magának (a jó király utólag,
oklevéllel és ajándékokkal honorálja azt).
A nemesek lehetnek szegények is és lehet hogy kétkezi munkával teremtik elő a megélhetésüket.
Példának tudom említeni Nemespécsely községet, ahol csupa nemesember él, szűkösen, ámde
tisztes szegénységben.
A nemesség nem vagyonosságot jelent, hanem jó minőséget.
Példa: nemes acél, növénynemesítés.
Az úriember nem arról ismerszik meg, hogy gazdag, hanem arról, hogy nem hazudik és nem lop,
adni lehet a szavára, betartja az ígéretét, előzékeny, figyelmes, udvarias, fölkarolja a
gyengéket, elesetteket. |
|
| küssszvágócsér |
|
A mai--bizonyos körökben szokásos és elfogadott-- vélekedés szerint talán igen. De a "mesterek aranykora" szeinti időkben az "úriember" a "tisztviselő", a mérnök a főkönyvelő a közösség orvosa, papja, tanítója, az ügyvéd és legföljebb néhány hivatalnok jellegű állást betöltő személy számitott kizárólag ú.n. úriembernek.Pl. a tanitó úr is csak akkor volt tanító "úr", ha férfi volt. Ha hölgy volt, akkor "tanítókisasszony"-nak hivták még akkor is ha 6 gyermekes családanya volt az illető, netán--bár ez utóbbi azért ritkán fordult elő.
Mai értelemben "úriember" csak a katonatiszt volt, meg néhány egyenruhás: rendőr, csendőr, tűzoltó, postás, vasutas...Akiről a közgondolkodás kollektiv köztudat tudta, hogy lehet akár parasztemberek vagy munkásemberek leszármazottjai is, de a ruhájuk meg még legföljebb a "hivataluk" ú.n. "úriemberré"--az Ön értelmezése szerinti módon--AVANZSÁLTATTA....őket. Ám--"mindenki" tudta-- valójában ők nem voltak úriemberek, csak hivatalt és íróasztalt adott nekik az úr: "fölvitte az Isten a dógukat"--úgy mondták.
Voltak még ú.n. "bizonytalan egzisztenciák", mint pl. az újságíró, az ilyen-olyan művészember (szinész, zenetanár, festő stb..., kávéház tulajdonos, főpincér-fizetőpincér, nyilvánosház tulajdonos madám, ill. ott "dolgozó" "hölgy"....) Bizonyos értelemben ilyennek számitott a kereskedő (a kucsíber, a zsidó, a rőfös, stb)..is....erről hadd' ne mondjak többet. Semmiképpen sem számítottak "úriembernek" az utóbbiak, sőt! |
|
| Rendes Kis |
|
|
Ezek a mesterek és inasok és segédek uriemberek voltak. |
|
| küssszvágócsér |
|
"..A prolik nem is tudnak magázódni."
Ez a megállapitás a LUMPENprolik-ra volt érvényes inkább. Ma pedig már majdhogynem csak lumpenprolik vannak, prolik nincsenek is. Csak olyanok akikre EZT mondják a kivülálló nem bennfentes, NYILVÁNVALÓAN hozzánemértő "nadrágos, urizáló páncserek". |
|
| küssszvágócsér |
|
Megsúgom Önnek kedves R.K., hogy a műhelyekben és a gyárakban a Mester és az Inas, de még a Mester és a Segéd (ú.n. segédlevéllel rendelkező a szakmát már kitanult szakember) MINDIG "MAGÁZÓDOTT" és sohasem tegeződött. Az, hogy a Mester fölajánlja a Segéd-nek a Per Tu-t, az különleges alkalmak gyümölcse volt, nagyon ritkán--egy egy majális vagy juniális kis poharazással egybekapcsolt "oldottssága"--ha volt ilyen egyáltalán. Mindennek utánanézhet--akár a Nürnbergi Mesterdalnokokban is-- hisz' már a CÉH-ek idejében is így volt. Hans Sachs a MESTEREK MESTERE még a másik Mesterrel SEM tegeződ(hete)ett és nem is tegeződött. Még Beckmesserrel sem, a kontár szak-kritikussal sem!(utóbbi volt a MEO kigúnyolt parafrázisa)
Mondhatja persze azt, hogy "az" régen volt, meg hogy nem M.o.-on volt stb...stb...DE azért az "áthagyományozódás" jobb helyeken, jobb üzemekben, üzemcsarnokokban--pl. a ilyen volt a Diósgyőri Vasgyár (és nem a Diósgyőri Gépgyár!)--ú.n. EGYEDI GÉPGYÁR-a, ahol német és cseh de inkább morva származású szakemberek dolgoztak már a ferencjózsefi időktől fogva--ilyen volt pl. az én anyai nagyapám is esztergályosként. |
|
| Rendes Kis |
|
Szerintem Ön - a magázódással elárulja magát -, kriptouriember.
A prolik nem is tudnak magázódni. |
|
|
| küssszvágócsér |
|
Az, hogy Ön hogyan "szólit" engem az egy dolog.(egyébként úgy, ahogyan jólesik)
Viszont az, hogy én a "prolik ivadéka" hogyan vélekedem a libgenyók-ról, no, az egy másik.
És itt ez utóbbiról lett volna szó, ha Ön nem törli ki azt, amit ebben a témában írtam.
|
|
| mpd |
|
|
Inkább "eftássam"-nak. |
|
| Rendes Kis |
|
|
Drága bácsi, akkor szólítsam Önt Uram helyett Prolimnak ? |
|
| panda |
|
Nagyobb városokban ez már kötelező!.. :-D
|
|
| küssszvágócsér |
|
|
Ha ez a megjegyzés nekem szól, én készséggel elismerem, sőt deklarálom: ÉN NEM VAGYOK "ÚRIEMBER"! Soha nem is voltam "az", s nem is akartam "az" lenni. Diósgyőrvasgyári egykori jóravaló szocdem PROLIK(!) ivadéka vagyok.(Azért is beszélek néha oly' cifrán, mert megtanultam "azt" a gyárban) |
|
| Rendes Kis |
|
Úriember a felháborító dolgokon sem háborog.
Maximum szomorúan (és halkan és tömören) kommentálja a dolgot. |
|
| Rendes Kis |
|
 Miért nem vagyok Charlie
A Duna Tv szombatonként vetíti az 50 éve megszületett, világsikerű James Bond-filmeket. A 007-esnek engedélye van gyilkolásra (licence tokill), mert ő a jó
oldalon áll, és védi az emberiséget a gonosztól.
Az ilyen filmekben halomra lövik az embereket, a hullákat megszámolni felesleges, mindkét oldalon nagy a veszteség, de hála a forgatókönyvnek, mindig Bond,
vagy az ún. igazság győz. A film után elégedetten dőlünk hátra. Az életben másképp alakulnak a dolgok. A lövöldözés napjaink eseményeihez tartozik, százak,
ezrek pusztulnak el szinte óránként, legtöbbször ártatlanul, de a forgatókönyv rossz, mert igazából soha nem tudjuk meg, hol az igazság, és nem tudjuk pontosan,
kit, kiket is kell gyászolni.
Kitörölhetetlen évezredes hagyományok
A párizsi katasztrófa az egész világot felháborította, legalábbis a mi nyugati civilizációnk világát. Mi ebben a világban élünk, és ha velünk igazságtalanság
történik, akkor felháborodunk, ha bántanak bennünket, erősen visszavágunk. Igaz, volt idő, mikor egymás között se tudtunk megegyezni, akkor egymást öltük.
Szomorú, hogy az emberiség története, végeredményben a háborúk története, a többi esemény eltörpül a csaták, győzelmek és hódítások krónikái mellett.
Ürügy mindig akadt, hogy veszekedjünk, de legtöbbször az irigység, az önzés, a hatalmi vágy, a másik feletti uralkodás ösztöne buzdított a vérengzésekre.
Később már többet gondolkodtunk, újabb és újabb eszmék, „ideológiák” születtek, ezeket kíséreltük meg a másikra rákényszeríteni, ha szükséges volt, erőszakos
módszerekkel. Hát öltük egymást, minden alkalommal, és most is ezt csináljuk, a fő indítóerő legtöbbször a pénz.
Azok a kiváló, nagy emberek, akik az emberiség együttélését valamilyen törvények elfogadására késztették és azt képzelték, hogy békésen, szeretetben is lehet
élni, a három monoteista, egy istent imádó vallások alapítói, Mózes, Jézus és Mohamed voltak. Történetük ismert, a három nagy vallás ma is világunk vezető
vallásai közé tartoznak. Világunk persze változik, mindig új eszmék, új világnézetek születnek.
A 21. század a modern információs társadalom, a homo digitalis kora lesz. Új kihívások elé nézünk, életünk gyökeresen megváltozik. De vigyázat! Az évezredes
tradíciókat, az örökölt hagyományokat, szokásokat, cselekvési reflexeket nem lehet kitörölni, és ha ezeket a szemétre dobjuk, nagy bajok keletkeznek. Az ilyen
legősibb hagyomány a vallás, mely nem más, mint a hit és bizalom egy földön túli szent világban és egy mindent irányító isteni erőben.
Nem vagyok feltétlenül vallásos, de még kevésbé vagyok Charlie, sőt megvetem azokat, akik a vallást gúnyolják, az ún. szent embereket sértegetik, akik gúnyt
űznek a világ nagy részén imádatnak örvendő vallásalapítókból. De megvetek mindenkit, aki nem tiszteli embertársát, és abból él, hogy másokat pellengére állít.
A Párizsban meggyilkolt újságírókat tiszta szívemből sajnálom, a halottakról vagy jót, vagy semmit, de akik nem tanulnak még a másik kárából sem, azok
korlátoltak, nem tisztafejűek. Hogy a francia gúnylap a merénylet után pár nappal újabb gúnyolódással, milliós példányszámban jelenjen meg, ez dekadens elmebaj.
És akkor csodálkozunk, hogy még léteznek terroristák?!
Terrorizmus mindig volt a világunkban – csak másképp nevezték –, mióta a szegény gyűlöli a gazdagot, és a gazdag lenézi, és még jobban letiporja, elnyomja a
szegényt. A lázadó Spartacus is terrorista volt, mert fellázadt az igazságtalan rabszolgatartás ellen, de Dózsa György, a magyar parasztvezér is az volt, mert
követelte a jobbágy jogait.
Samuel P. Huntington, a nagy amerikai gondolkodó így fogalmaz: „A terrorizmus a történelem során mindig a gyengék fegyvere volt, vagyis azoké, akiknek nem volt
és nincshagyományos haderejük” De ne felejtsük el, hogy létezik egy államterrorizmus is, mikor a hatalmak, legtöbbször nagyhatalmak, a belső vagy külső
ellenfelet erőszakos eszközökkel ijesztgetik, rémítgetik, hogy akaratukat rákényszerítsék.
Egy másik nagy amerikai gondolkodó és politikai aktivista, Noam Chomsky ezt így definiálja: „Nem vethetünk véget a terrorizmusnak, amit a gyengék a hatalmasok
ellen alkalmaznak, ha nem nézünk szembe a kimondatlan, de sokkal szélsőségesebb terrorizmussal, amit a hatalmasok a gyengékkel szemben folytatatnak”. Különben
a mai értelmezésben a terror – mint kifejezés – először éppen a franciáknál szerepel a nagy forradalom idején, régime de la terror formájában, a jakobinusok
terrorcselekményeire utalva.
Kevésszer kimondott igazságok
A tömegeket manipulálják, hülyítik. A franciák hosszú sorokban állnak az újságosbódék előtt, hogy megvegyék a gúnylapot, ami miatt nem sokkal korábban vérengzés
zajlott. De miért csodálkozunk a „csordán”, ha a pásztorok, politikusaink is badarságokat mondanak és cselekszenek? Hollande, franciaelnök, mondotta a napokban:
„Franciaország háborúban van a dzsiháddal.”Ha ez tényleg így van, és háborúzom egy szinte láthatatlan ellenséggel, akkor a veszélyt megelőző intézkedések közé
tartozna, hogy eltiltok mindenféle provokációt, mert így életeket menthetek.AngelaMerkel német kancellárasszony – különben Európa legnépszerűbb politikusa – pár
évvel ezelőtt kijelentette, hogy megbukott a multikulturális társadalom. Igaz, hogy egy kicsivel később, de elmondta azt is, hogy egyetért Christian Wulff volt
német államfő megállapításával, miszerint az iszlám Németország részévé vált. Hát mi ez, ha nem ellentmondás?
Szóval Luther hazája, ahol megszületett az újkor egyik legforradalmibb, legmeghatározóbb vallási megújulása, a reformáció, az ország, mely XVI. Benedek
személyében nyolc éven keresztül, 2005–2013 között pápát adott a világ katolikusainak, és a régi történelmi időkben katonáit adta az Oszmán Birodalom
terjeszkedése elleni harcnak, az most hirtelen az iszlám egy része? Nem volna ideje befejezni a politikai beszédekbe burkolt, hamis, kétértelmű kommunikációt,
és helyette egyszerűen kimondani az igazságot? Merthogy létezik egy igazság, amiről keveset beszélnek.
Ismét S. P. Huntigtont idézem, aki még az 1998-ban megjelent, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvében többek között azt írja: „Az
1979-es iráni forradalmat követően az Iszlám és a Nyugat között egy civilizációközi »kvázi háború« (kvázi háború = mintha háború) vette kezdetét”.
Ez a mintha háborúzás az 1990–91-es öbölháborúban sok tízezer civil áldozatot követelt. Megjegyzem, akkor nem vonultak politikusaink az utcára, de később sem,
amikor a Balkánon a bombázásokban civilek haltak meg, aztán 2001-ben Afganisztánban az amerikai, brit légierők bombatámadásakor, ahol nagyhatalmak bombáztak
egy szerencsétlen, szegény országot, legalább húszezer civil hunyt el. 2003–2011 között „terrorellenes” háború Irakban, több százezer civil áldozattal. A kvázi
háborút az egyik fél a terrorizmus eszközeivel, a másik oldal légi fegyverek bevetésével, sorozatos „büntető bombázásokkal”, titkosszolgálati akciókkal (lásd
CIA) és gazdasági szankciókkal folytatja.
Mi is ennek az őrületnek a háttere? P. S. Huntingtont sokan kinevették, sokan túlzásnak tartották állításait, miszerint a jövő konfliktusai nem ideológiák,
„izmusok” vetélkedése mentén, hanem az egyes civilizációk közötti ellentétekben kerülnek felszínre. Erre vonatkozólag már az ötvenes években elhangzottak
kijelentések. Például LesterPearson, Kanada egykori miniszterelnöke (1963–1968) írta 1955-ben: „A legnagyobb problémák a következő időszakban nem az ugyanazon
civilizációk közé tartozó nemzetek, hanem egyes civilizációk között támadnak majd.”
... http://erdely.ma/publicisztika.php?id=180276&cim=miert_nem_vagyok_charlie |
|
|