| Téma: Szellem és szerelem |
|
|
| SzB Mária |
|
Igaza van Czakó Gábornak.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1678&n=marcyt&blog_kategoria=Sz%F5ny ...
Szőnyi Bartalos Mária:
Egyszerű vallomás
Beérem azzal, ha rád sem nézek...
Beérem azzal, ha csak éppen érzem,
hogy mellettem vagy,
hogy itt vagy,
hogy vagy
nekem.
Beérem azzal a végtelen csönddel...
Beérem azzal a védtelen közönnyel -
csak mellettem légy,
csak itt légy,
csak légy -
nekem.
Beérem azzal a feszültséggel...
Beérem azzal a szokatlan érzéssel,
hogy fontos vagy,
mert itt vagy,
és vagy
nekem.
Legyen elég, ha rád sem nézek!
Érezned kell, mert én is érzem,
hogy melletted vagyok,
hogy itt vagyok,
hogy vagyok
neked...
Legyen elég a végtelen csönd!
Érezned kell az erőltetett közönyt,
mert melletted vagyok,
mert itt vagyok,
mert vagyok
neked.
|
|
|
| búzavirág |
|
A reményhez
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
|
|
|
| búzavirág |
|
A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.
Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.
Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?
|
|
| búzavirág |
|
Az álomhoz
Soká jön erre Lilla,
A hitszegő soká jön.
Jer addig, édes álom!
Jer, e setét lugasról
Hints mák-olajt szememre,
Fedezz be kárpitoddal
S a gondokat fejemről
Legyezd le szárnyaiddal.
De ha eljön a leányka:
Sem mák-olaj, se kárpit
Nem kell, magad se kellesz;
Csak menj el, édes álom!
Elmúlatunk mi ketten.
|
|
| búzavirág |
|
Lillához
Leányka! hű szerelmem
Tüzét miért kerűlöd?
Ne félj; ez a beteg szív
Dobog csupán tenéked:
Ez a te birtokodban
Nyög és imádja képed.
Leláncozott rabodtól
Ugyan miért remegsz hát?
|
|
| búzavirág |
|
Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!
Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal,
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.
|
|
| búzavirág |
|
A víg poéta
Vígan tőltöm életemet,
A bú, tudom, el nem temet,
Valamíg, Múzsák, veletek
Itt lehetek.
Itt van Fébus, itt Pallás is,
Itt Erato, ha kell, más is,
Múlatok veletek.
A Pegazus vizeit
Látom csergedezve itt,
Ennél jobb helyt nem lelek.
|
|
|
| Rendes Kis |
|
Már régóta élt bennem a gyanú és erre most Czakó Gábor ráerősített, hogy a szerelem nemhogy nem feltételezi a testiséget, hanem majdhogynem kizárja azt.
Aszondja, Csokonai majd elepedett Lilláért, minden követ megmozgatott, hogy megkapja, ám amikor már adták volna, akkor a költő lelépett.
Azt is mondja, hogy József Attila a legmaterialistább korszakában írta az Ódát, amelyben az imádott nő csodálatos belső szerveit átszellemíti ...
|
|
|