Téma: Szellem és szerelem |
|
|
SzB Mária |
|
Igaza van Czakó Gábornak.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1678&n=marcyt&blog_kategoria=Sz%F5ny ...
Szőnyi Bartalos Mária:
Egyszerű vallomás
Beérem azzal, ha rád sem nézek... Beérem azzal, ha csak éppen érzem, hogy mellettem vagy, hogy itt vagy, hogy vagy nekem.
Beérem azzal a végtelen csönddel... Beérem azzal a védtelen közönnyel - csak mellettem légy, csak itt légy, csak légy - nekem.
Beérem azzal a feszültséggel... Beérem azzal a szokatlan érzéssel, hogy fontos vagy, mert itt vagy, és vagy nekem.
Legyen elég, ha rád sem nézek! Érezned kell, mert én is érzem, hogy melletted vagyok, hogy itt vagyok, hogy vagyok neked...
Legyen elég a végtelen csönd! Érezned kell az erőltetett közönyt, mert melletted vagyok, mert itt vagyok, mert vagyok neked.
|
|
|
búzavirág |
|
A reményhez
Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
|
|
|
búzavirág |
|
A boldogság
Most jázminos lugasban, E nyári hűvös estvén, Lillámmal űlök együtt: Lillám velem danolgat És csókolódva tréfál, Míg barna szép hajával Zefir susogva játszik.
Itt egy üveg borocskát A zőld gyepágyra tettem És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam, Amott Anakreonnak Kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel.
Egy öszveséggel íly sok Gyönyörűt, becsest ki látott? S ki boldogabb Vitéznél?
|
|
búzavirág |
|
Az álomhoz
Soká jön erre Lilla, A hitszegő soká jön. Jer addig, édes álom! Jer, e setét lugasról Hints mák-olajt szememre, Fedezz be kárpitoddal S a gondokat fejemről Legyezd le szárnyaiddal. De ha eljön a leányka: Sem mák-olaj, se kárpit Nem kell, magad se kellesz; Csak menj el, édes álom! Elmúlatunk mi ketten.
|
|
búzavirág |
|
Lillához
Leányka! hű szerelmem Tüzét miért kerűlöd? Ne félj; ez a beteg szív Dobog csupán tenéked: Ez a te birtokodban Nyög és imádja képed.
Leláncozott rabodtól Ugyan miért remegsz hát?
|
|
búzavirág |
|
Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt!
Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért.
|
|
búzavirág |
|
A víg poéta
Vígan tőltöm életemet, A bú, tudom, el nem temet, Valamíg, Múzsák, veletek Itt lehetek. Itt van Fébus, itt Pallás is,
Itt Erato, ha kell, más is, Múlatok veletek. A Pegazus vizeit Látom csergedezve itt, Ennél jobb helyt nem lelek.
|
|
|
Rendes Kis |
|
Már régóta élt bennem a gyanú és erre most Czakó Gábor ráerősített, hogy a szerelem nemhogy nem feltételezi a testiséget, hanem majdhogynem kizárja azt. Aszondja, Csokonai majd elepedett Lilláért, minden követ megmozgatott, hogy megkapja, ám amikor már adták volna, akkor a költő lelépett. Azt is mondja, hogy József Attila a legmaterialistább korszakában írta az Ódát, amelyben az imádott nő csodálatos belső szerveit átszellemíti ...
|
|
|