| Téma: Bioinform@ika |
|
| menta |
|
|
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?(Jn11.25,26) |
|
| R.András |
|
Nem szabad abból kiindulni, hogy eddig még mindenki meghalt !
Elérkezett az ideje, hogy ezen változtassunk !  |
|
|
| R.András |
|
Ne légy szkeptikus !
Nem biztos, hogy meg fogok halni !  |
|
| negyven rabló |
|
Meg fogsz halni. Ők is meghaltak. A szüleid is meghalnak. A gyerekeid és az unokáid is!
Amíg viszont van élő ember a családban, addig minden elhalt élni fog! Ezért kell a családot személyes, önző módon gyarapítani! 
(Na jó, úgy három generáció után azért erősen halványul az emlékünk...) |
|
| R.András |
|
Nohát ezaz !
Nekem azért nem szabad meghalnom, mert akkor elfelejtődnének a nagyszüleim ! |
|
| negyven rabló |
|
Most esett csak le, hogy a legfontosabbról beszéltél, ami a halálunk előtti magatartásunkat illeti:
Idézet:
Az evilágban gyűjtögetett kincseink: az emlékeink, a személyiségünk a halál után szétoszlik.
Porig ég a könyvtár.
A lelkünket a halálunk előtt adhatjuk át az ittmaradóknak.
Megsimogatjuk a vállát, ha elcsüggedt, egy finom süteménybe rejtőzünk, tiszta ingét
begomboljuk, amikor úgy érzi, nincs semmi remény, egy kis távoli fényt villantunk neki...
Ez nagyon jó, de sajnos igazolja az én álláspontomat, mely szerint: Ha lehunyjuk a szemünket, utána nincs tovább! Az utódainkban élünk tovább. Legföljebb két-három generáció alatt mindenki elfelejtődik, kivéve a nemzeti hősöket és Soros Gyurit. |
|
|
| menta |
|
|
engem néha elfelejt |
|
|
| menta |
|
Isten emlékszik ránk : ))
*
a zokninak az ép fele meg elvész. Ilyen a világ! : )
Egyszer egy kedves gondolkodó azt mondta a hűségre meghatározásként: a csorba bögre
|
|
| negyven rabló |
|
|
No, ez a valóság! Addig élünk, ameddig valaki emlékszik ránk! |
|
| R.András |
|
|
Utána az marad, amit a szeretteinknek átadtunk ! |
|
| negyven rabló |
|
Beleszaladtam ám a nem egészen normális világba, ugyanis a valóság az, hogy a zoknik párjának legtöbbször csak az egyik fele szokott kilyukadni!
A jeleket olvasni kell/ene!
Ha rámhúzta volna a takarót (nem húzta rám!), nem jól tette volna, ugyanis egész életében racionális, ugyanakkor érzelemdús, talán nervózus ember volt.
"A lélek a testnek a viselkedése." (Rendes Kis mondta ezt eggyel lejjebb.)
Ha ez igaz, akkor a lélek a testhez kötött valami, ami addig működik, amíg a test létezik. Utána nincs semmi! |
|
| R.András |
|
A testünk a forrás, a gyökér, amellyel a Léthez, az Atyához kapcsolódunk.
A szellemünk a Tudat, a képesség, hogy a Fiúval együtt szenvedjünk.
A lelkünk pedig a Vígasztaló, akit az Atyától és a Fiútól kapunk. |
|
| menta |
|
legalább szimmetrikus zoknik...
17-re: A jeleket olvasni kell. Lehet, hogy a takarót a leizzadt hátadra húzta, hogy ne fázzál meg.
18-ra: "A lélek a testtől függetlenül nem létezik. A lélek a testnek a viselkedése."
Nekem csak úgy megy ennek a megközelítése: test-lélek-szellem
A lélek a mediátor a test és a szellem közt. Sok múlik azon, hogy a testet szolgálja, vagy a szellemet. Ugyanakkor mégis a három az az Egy.
(egylényegű, hasonlóan nehéz megérteni és elmondani, mint a másik három, ami Egy és még szent is. Az Egy istenszinonima a régi görögöknél. Tetejébe: )
"Mindennek Buddha természete van" - mondják a keletiek, akik nem szoktak ezeken annyit racionálisan rágódni, mint a nyugatiak, intuitíve közelítik meg. Beszélni akkor sem könnyű róla, inkább csak versben, koanokban, paradoxonokban, tusrajzokban fejezik ki.
|
|
| negyven rabló |
|
Mondjuk, ez igaz lehet...
Normális ember így tesz!
A nem egészen normális meg azon agyal, hogy kidobjon-e már végre egy pár zoknit, aminek mindkét tagja lyukas! |
|
| R.András |
|
Az evilágban gyűjtögetett kincseink: az emlékeink, a személyiségünk a halál után szétoszlik.
Porig ég a könyvtár.
A lelkünket a halálunk előtt adhatjuk át az ittmaradóknak.
Megsimogatjuk a vállát, ha elcsüggedt, egy finom süteménybe rejtőzünk, tiszta ingét
begomboljuk, amikor úgy érzi, nincs semmi remény, egy kis távoli fényt villantunk neki... |
|
|
| tótumfaktum |
|
Na, eszembe jutott egy másik - a 'definíció' alapján egy kissé szűkített - elnevezés is :
Carbonprogrammatics (Karbonprogrammatika) 
Vagy, lehetne egyszerűen: Carbonology (Karbonológia) :-)
|
|
| negyven rabló |
|
Zsoltárok könyve?
Sosem volt semmilyen érzésem vele! |
|
|
| menta |
|
Lehet, hogy Ő máshogy jelzett, megsimogatta a válladat, ha elcsüggedtél, egy finom süteménybe rejtőzött, tiszta inged gombolásába, amikor úgy érezted, nincs semmi remény, egy kis távoli fényben jelent meg...
"Mint a gyermek anyja ölén, mint a kisgyermek, olyan most a lelkem." |
|
| R.András |
|
A lélek "nem úgy" létezik.
A lélek a testtől függetlenül nem létezik.
A lélek a testnek a viselkedése. |
|
| negyven rabló |
|
Igen. Állítólag megmérték sokszor, nem más tészta, hanem egészen komoly dolog!
De: Ha valóban létezik ez a két dekás lélek, akkor miért nem jelenik meg nekem a nagynéném, aki megígérte, hogy ha teheti, akkor jelentkezni fog akármilyen formában?
Apám nem igért semmit, de két évvel a halála után jelentkezett álmomban. Nem írom le az eseményt, mindenesetre nem szokványos volt! Csuromvíz volt az ágyneműm ébredéskor! Korábban soha, sem anyámmal, sem egyetlen családtagommal nem éltem át ilyet!
Természetesen azt mondom, hogy az agy normális működése ez és mondjuk az apám hiánya okozta ezt az eseményt. Jó. De akkor anyám miért nem jelentkezett? Ő pont annyira hiányzik, mint apám! |
|
|