| Téma: A mindennapokban végzett lelkigyakorlat |
| Rendes Kis |
|
Tehát, fölébredtem hajnali 2-kor és volt 1 idézetem: „Kezdetben volt a kegyelem”.
És akkor megállapítottam, hogy a kegyelem lentről fölfelé áramlik.
És azonnal megkaptam a levitáció ajándékát: súlytalanná váltam.
Ezt a fizika törvényeinek is megfelelően alátámasztotta az a valós élmény, hogy a talpamra tényleg 0 súllyal nehezedtem.
Megállapítottam, hogy a kegyelem nemcsak kezdetben volt, hanem azóta is van: az tart fönn minket.
Más szóval: még mindig a kezdet van - a Teremtés pillanatában élünk.
Aztán másnap láttam ezt a kis szentképet: a kislány próbál kérni valamit,
de elakad - csak a köszönet szavai tolulnak az ajkára.
Így van, minden: minden lépésünk, minden lélegzetvételünk ajándék. |
|
| Rendes Kis |
|
1. A kezdet
Az úgy volt, hogy még végig sem olvastam az útmutatót (mert ő is azt tanácsolja és magamtól is
hajlamom van rá, hogy lassan de alaposan olvassak), de már megakadt a szemem az első elmélkedésre
szánt szöveg könyvjelzőjén: „Iz ...”.
És ez már elég is volt, hogy címet adjak az első elmélkedésnek: „A kezdet”.
A címhez pedig az emlékezetemből halásztam elő egy idézetet, bíboros urunk jelmondatát: „Kezdetben
volt a kegyelem”. |
|
| Rendes Kis |
|
0. Munkamódszer
Tetszik, hogy nem akarja kibetonozni az utamat és nem akar orromnál fogva vezetni rajta, hanem
rám bízza, hogy találjam meg a saját utamat és munkamódszeremet, munkatempómat.
Például az útmutatóban arra bíztat, hogy alakítsak ki rendszeres életmódot. Nálam ez pont fordítva
sikerült. Én eddig eléggé rendszeres életmódot folytattam, ami most fölborult: az első elmélkedést
éjjel 2-kor, álmomból fölébredve végeztem el. |
|
| Rendes Kis |
|
|
Már Loyolai Szent Ignác látta, hogy nem mindenki rendelkezik a zárt harmincnapos Lelkigyakorlatra szánt idővel és lehetőséggel. |
|
|