| Téma: Bibliakritika ... |
| R.András |
|
Szegény Szegfűhajú János nem tehet róla, hogy az ő kultuszát nem egyengették máglyát
rakató inkvizítorok. |
|
| menta |
|
Pontosan olyan nagy a hatása a világban az evangéliumoknak. Szomorú és abszurd.
De most nem bukok rá, majd talán más. |
|
| R.András |
|
Krisztus kereszthalála és föltámadása pontosan ugyanolyan mese, mint Szegfűhajú János
miszlikbe aprítása, majd mindenféle csudaírekkel megkenegetéssel újjáélesztése. |
|
| menta |
|
Ez talán az Ószövetségre lehetne mondani - de arra sem túl jó kritika. Nem dokumentum, nem krimi, nem menetrend, em szakácskönyv, nem regény, és nagyon nagyon nem történelmi írás.
A szakrális iratok egy külön kategóriába tartoznak. Azt hiszem, a lényege ennek:
nem történeti időben van, nem történeti realitás,
hanem mitikus időben van, mitikus realitás. (nem mítosz, az idő mitikus)
A Golgota keresztje örökké áll. A feltámadás szakadatlanul zajlik.
A keletkezés-elmúlás.
Mikor kimondok, vagy leírok egy szót, formát ölt, testet ölt (inkarnálódik) - az a formanélküli, testetlen, nem látható, nem érzékelhető Logoszból ered. Teremtődik.
*
- Mielőtt kimondják mi a szó?
- Mielőtt kérdeztél, feleltem.
|
|
| R.András |
|
Kamaszkorom óta próbáltam megfogalmazni, hogy mi a bajom a Bibliával.
Tegnap végre megtaláltam a megfelelő szót: Mesekönyv !
Ez még nem volna baj, a baj nem a Bibliával, hanem a Biblia-magyarázókkal van: a tiszteletre
méltatlan teológus urak (és hölgyek) úgy olvassák, mint ha nem mesekönyv, hanem dokumen-
tumregény volna ! |
|
| R.András |
|
karthágói zsinat: az észak-afrikai egyháztartomány Karthágóban tartott zsinatai. - 220-25 k. az első ~on Agrippinus pp. semmisnek nyilvánította az →eretnek-keresztséget, megtiltotta a klerikusoknak, hogy gyámok és gondnokok legyenek, és elnézően bánt azokkal az elváltakkal, akik újra megházasodtak. - Szt Ciprián pp. (248-58) idejében a 251-i ~ megbocsátott azoknak, akik csak igazolást szereztek a pogány áldozatbemutatásról (→libellatici), és kánoni büntetéssel sújtotta azokat, akik be is mutatták a kötelező áldozatot (→thurificati, →sacrificati). - A 252-i ~ megerősítette, hogy a bűnbánó bukottak (→lapsi) bocsánatot nyernek, de papi tisztüket tovább nem gyakorolhatják. - A 253-i ~ jóváhagyta a szokást, hogy a csecsemőket még a 8. nap előtt megkereszteljék. - A 255 őszén tartott ~ az eretnekek újrakeresztelésének afrikai hagyománya mellett döntött, „mert senkit sem lehet az Egyházon kívül megkeresztelni, mivel csak egy keresztség van, mégpedig az, amely az Egyházban van”. - A 256 tavaszán tartott ~ kijelentette, hogy az eretnekségből megtért klerikusok csak a laikusok közé fogadhatók vissza, s jelezte I. István p-nak (ur. 254-57) az eretnek-kereszteléssel kapcsolatos döntést. - 256. IX: egy újabb zsin-on a p. kiközösítő fenyegetése ellenére 87 pp. az eretnek-keresztség érvénytelensége és az eretnekek újrakeresztelése mellett döntött. - 345-48: Gratus pp. elnöklete alatt döntött a ~ a →donatistákkal kapcsolatban: megtiltotta az eretnekségből megtérők újrakeresztelését, és megtagadták a mártír nevet azoktól, akik önként és erőltetve keresték a vértanúságot, mint a fanatikus donatista szerz-ek (→circumcelliók). - A Genethlius pp. vezetésével 390: tartott ~ 13 kánonja föként a papság állapotával és jogaival foglalkozott. - Aurelius pp. idején 390-430: több zsin-ot tartottak. 397: (Szt) Ágoston is részt vett hippói pp-ként azon a ~on, mely megerősítette a karthágói pp. prímási joghatóságát. Kánonjai két változatban maradtak fenn, az egyik, az Excerpta registri ecclesiae africanae a 419: összeállított Codex canonum ecclesiae africanae c. kánongyűjt. fő részét alkotja, s később a bizánci kánonjog egyik forrásává vált. - A 401. VI. és IX., 403, 404, 405, 407, 408. VI. és X., és 411-i ~ok ismét a donatistákkal foglalkoztak. - 411-12: egy Aurelius vezette bíróság kiközösítette Caelestiust, Pelagius társát (→pelagianizmus). - 416: az afrikai pp-ök értesítették I. Ince p-t (ur. 401-17) a fejleményekről, aki Caelestiust és Pelagiust kizárta az egyh-ból. Utódja, Zozimosz p. (ur. 417-18) visszavonta e büntetést. - A 418. V. 1: megnyílt ~on 200-nál több pp. mondta ki a →pelagianizmussal szemben a kat. tanítást az →áteredő bűnről és átszármazásáról (1-3.k.), a kegyelem szerepéről és szükségességéről (4-6.k.) és a bűn elkerülhetőségéről (7-9.k.), melyek közül főleg az egzegetikai és teol. tartalmúakat Ágoston kezdeményezte. A zsin. megtiltotta az afrikai klerikusoknak, hogy a tart-on kívül bárkihez is fellebbezzenek...
... http://lexikon.katolikus.hu/K/karth%C3%A1g%C3%B3i%20zsinat.html |
|
| R.András |
|
Kanonizáció
A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét (Isteni eredetét) és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz. A Biblia kanonizációja a 397-es III. Kárthágói Zsinaton zárult le. A Biblia könyveihez hasonló, de az egyház által hamisítványnak (pszeudoepigráf) vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott könyveket apokrifoknak nevezik.
A 2. század második fele előtt még nem határozták meg pontosan, hogy melyek a szent könyvek, és melyek elvetendők. Pedig erre az időre már megszámlálhatatlan mennyiségű olyan írott mű keletkezett, amelyeknek a hívők isteni tekintélyt tulajdonítottak.[2] A ma ismert Újszövetségbe az egyházatyák által kiválasztott négy evangélium (Máté, Márk, Lukács, János) került. Ezekkel együtt közel harminc különböző evangélium is létezett, amely közül sok a keresztény szemléletnek ellentmondó, gyakran gnosztikus tartalmú volt. A jelenések könyve – amely nem beszél Jézus földi életéről és az egyházi szervezet isteni eredetéről stb. – népszerűsége ellenére hosszú ideig nem kerülhetett a kánonba, sőt még a 4. században is a "gyanús" könyvek között tartották számon.[2]
... https://hu.wikipedia.org/wiki/Biblia |
|
|
| Rendes Kis |
|
|
Nohát, ígérem hogy ezentúl semmi jóra nem fogom rábeszélni. |
|
| schlempe |
|
|
Nem "furcsa", legalábbis szerintem nem. És azért nem, mert a Ratzinger könyvét rám akarta vón' erőszakolni, a Piszkos Fred-et meg nem. Ha azt is rám akarta volna "erőszakolni" valaki anno, biztos hogy nem olvasom el azt sem. Mondjuk így: DAFKE NEM! |
|
| Rendes Kis |
|
|
Ehöz képest furcsa, hogy a pápa könyvét nem akarja elolvasni. |
|
| schlempe |
|
|
Én a tudást Rejtő Jenő: "Piszkos Fred a kapitány" című konzseniális művéből IS(!) veszem. 'Ehön mit teccik szólani? |
|
| Rendes Kis |
|
Ez a könyv soha be nem csukódik, ez az írás soha fel nem göngyölődik előlük, mert te vagy
könyvük, írásuk örökké; mert magasra emelted őket írásod erőssége fölé.
A Szentírást a lent lakó emberi nem gyöngesége fölé rendelted, hogy legyen mire föltekintenie,
s megismernie könyörületességedet, amely az idők beláthatatlan folyamán keresztül folyton
tanúságot tesz rólad, az időknek is alkotómesteréről.
/Szent Ágoston/
... www.facebook.com/mariaut/photos/a.224555507559962.74200.127887393893441/12093 ... |
|
| Rendes Kis |
|
Belefogtam a Hit és emberi boldogság c. esszégyűjtemény olvasásába.
A bevezetőből megtudjuk, hogy a könyv a hitről és az emberi boldogságról fog szólni.
Viszont, az első esszé szerzője, Orosz Atanáz rögvest alaposan belecsap a lecsóba.
Idézi a 137. zsoltár 8-9. versét, mely szerint az egyik legfőbb boldogság, amikor az
ellenség csecsemőit a sziklához csapdossuk.
Persze, sietve hozzáteszi, hogy ami oda le van írva, az "nyilván nem" azt jelenti, mint
ami oda le van írva, hanem.
Namost, kérdezem én, honnan tudja Orosz Atanáz, hogy ami oda van írva, azt nem úgy
kell érteni, ahogyan oda van írva, hanem ?
Megmondom: magánkinyilatkoztatásból.
Oké, akkor már csak egy kérdésem maradt: mi szükség van ehhez a Bibliára ?
Hiszen megállapítottuk, hogy Orosz Atanáz a tudást NEM a Bibliából merítette, hanem.
Tehát a Biblia az ő kezében nem több, mint meditációs objektum.
Ugyanezt a tudást Marx Károlynak vagy bárki másnak bármelyik munkájából is "kiolvashatta"
volna. |
|
|
| jojoba |
|
|
""oláhok" (idegenek)" Ezt hol olvastad? Mármint, hogy az oláh az idegent jelent? |
|
| mpd |
|
Télleg jó duma! |
|
| Rendes Kis |
|
Attól még hogy a tetűt meg tudom különböztetni a kullancstól, nem zárja ki, hogy "féreg"
néven egy kalap alá vegyem őket.
A szomszédok szükségképpen ellenségek. Szövetséget kötni a szomszédom szomszédjával (az
ellenségem ellenségével) lehet.
Igaz, próbálkoztunk olykor azzal, hogy az oláhokkal szövetkezzünk, de mindannyiszor
ráfaragtunk, cserbenhagytak, elárultak, ellenünk fordultak.
Klasszikus fordulat a dunavarsányi plébános prédikációjából, hogy mi is az a felebaráti
szeretet: az azt jelenti hogy nem csak a barátaitokat, nem csak az ellenségeiteket, de
még a szomszédjaitokat is szeretitek ! |
|
| mpd |
|
Nemzetek szintjén is vannak hagyományai a nemzetre szabott gyűlölködésnek:
- Adj a tótnak szállást, kitúr a házadból!
- Kellett neki mint ablakos tótnak a hanyattesés. |
|
| mpd |
|
Az igaz. Nem is vitás. De pont ennek folyományaként meg is különböztették őket, mert nem egyformán nézték le őket. Egyiket ezért, másikat azért.
Példa:
a mucsaiak utálják az ucsaiakat (és viszont) és még szólások is keletkeznek ebből:
- Kilóg az inged mint egy mucsainak!
- Nekimegy mint ucsai paraszt a zannyának.
Mindkét nagyközség utálja hagyományosan pl. a békésieket, "madzagosok"-nak emlegetik a szerencsétleneket. (A néphagyomány szerint a békési tótok madzaggal kerítették körbe a falut, hogy ne hallatszódjon ki a harangszó!) |
|
| Rendes Kis |
|
Ha körülnézek térben és időben, azt látom, hogy kortól és helytől függetlenül szokás
volt a mi határainkon kívülieket (elsősorban a közvetlen szomszédainkat) egy kalap alá
venni és insgesamt lenézni. |
|
| mpd |
|
Legmélyebb tiszteletem kifejezése mellett sem hiszem el.
Az elszigetelten élő indián törzseknél, meg a középkori japánoknál volt divat magunkon kívül mindenkit elintézni egy szóval. De itt Európa közepén nagyon nem volt mindegy, hogy az "idegenek" közül melyik nációt emlegeti valaki. Egyikkel pl. szövetségben voltunk, a másikkal meg hadban, hogyan lehetett volna összemosni őket "idegenek"-nek? |
|
| Rendes Kis |
|
Ami az igazán érdekes, ha továbbfűzzük a gondolatot: hogy a germánoknak mi és nekünk
a germánok nem voltak "oláhok" (idegenek) ! |
|
| panda |
|
Szerintem igazad van, a(z élő) nyelvben számtalanszor előfordul, hogy egy szót többféle (de általában rokonértelmű  ) értelemben is használunk.
|
|
| Rendes Kis |
|
Viszont, ha nem olvastad félre, akkor nem tudom mi kivetnivalót találsz a logikájában.
A germánoknak a gallok és a digók, nekünk a digók és a mócok voltak az "oláhok" (idegenek). |
|
|