Idézet:

---

A római jog szerint Jézus nem volt bűnös, a zsidó szerint igen - de a zsidók meg nem akarták elítélni.

---

Idézet:

---

„Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondotok?” (Mk 15,12) Ezek után az események a tömeglélektan szabályai szerint gyorsultak föl: A főpapnak nem kellett tovább rejtegetnie szándékát, kimondta azt a nép: „Feszítsd meg őt!” Pilátus kilátástalan kérdéssel próbálkozott: „De hát mi rosszat tett?” A tömeg egyre inkább tömegként működött és ismételte: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!” (Mk 15,14); hiszen régóta ebben az irányban manipulálták a Názáreti ellen. A bűnvádi perből politikai összecsapás lett, melynek végét Márk tömören összegzi: „Pilátus eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta” (Mk 15,15). - Pilátus utolsó kísérletként Jézus fölmentésére részben szánalmat akart kelteni a népben iránta, részben arra számított, hogy →Jézus megostorozásával kielégítheti a mesterségesen felkorbácsolt indulatokat. Vsz. maga is végignézte az ostorozást, a kigúnyolást és a tövissel koronázást. Teljesen veszélytelennek találva ezt az állítólagos trónkövetelőt, kiment a néphez és kijelentette: „Nézzétek, kihozom őt nektek, hogy lássátok, én semmi vétket sem találok benne!” (Jn 19,4) Az őrség kivezette Jézust a vállára dobott katonaköpennyel, fején töviskoronával: Pilátus szavai: „Íme, az ember!” vsz. ezt jelenthette: 'Nézzétek ezt az embert! Ez volna a királyotok?' „Mihelyt a főpapok és a szolgák meglátták, elkezdtek kiabálni: Keresztre vele, keresztre vele!” (Jn 19,6) Mire Pilátus megismételte: „Vigyétek el, és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek!” A zsidók pedig ismét az isteni törvényre hivatkoztak: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” (Jn 19,7). Ezzel Pilátus előtt is világossá tették, hogy tulajdonképpen mivel is vádolják Jézust. A politikai vádak után most kimondták a vallási természetűt is. Most már megtehették, hiszen a helytartónak a császár képviseletében tekintettel kellett lennie Izrael vallási érzületére: „Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. Visszament a praetoriumba, és újra megkérdezte Jézust: Honnan való vagy? Jézus nem válaszolt neki. Pilátus megkérdezte tőle: Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek? Jézus csak ennyit mondott: Nem volna hatalmad felettem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.” (Jn 19,8-11) Pilátus azzal az elhatározással ment vissza a vádlókhoz, hogy szabadon bocsátja a Názáretit. A főpapok azonban most kimondták az utolsó érvet, mellyel a római hivatalnokot személyében támadták meg: „Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!” (Jn 19,12) Pilátus ekkor megadta magát.

---