| Téma: Világ-árnyékkormány |
|
|
|
|
| R.András |
|
Putyin: Új világrend alakul ki
A nemzetközi kapcsolatok gyökeres változásokon mennek át: új világrend alakul ki, amely a bolygó sokszínűségét tükrözi, és ezeket a folyamatokat
nem lehet megállítani – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteken egy nemzetközi fórumon a türkmén fővárosban, Asgabatban.
... https://gondola.hu/hirek/311767-Putyin__Uj_vilagrend_alakul_ki_.html |
|
|
| R.András |
|
Osztrák választás: Újra bebizonyosodott, a mainstream pártok már csak egy szűk elit érdekeit képviselik
A manistream pártok, így a Néppárt, a brüsszeli és washingtoni hatalmi központok programját valósítják meg. Az emberek Európa-szerte érzik, hogy az elit nem ad megfelelő választ a problémáikra, érzik a migrációs politika elhibázottságát, de a szivárványkoalíciók, nagykoalíciók és hasonló megoldások segítségével az elit megtartja a hatalmát – mondta el lapunknak Kiszelly Zoltán, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány politikai elemzési igazgatója.
... https://magyarnemzet.hu/kulfold/2024/09/osztrak-valasztas-ujra-bebizonyosodot ... |
|
|
|
|
|
|
|
| R.András |
|
Ron Paul: Washington ukrajnai megszállottsága mindannyiunkat meg fog ölni!
A múlt héten a világ csak hajszál híján menekült meg a valószínűsíthető nukleáris pusztulástól, mivel a Biden-kormányzat fontolóra vette Ukrajna kérését, hogy az amerikai rakéták mélyen orosz területre csapódhassanak.
Vlagyimir Putyin orosz elnök a kérés elbírálásakor arra figyelmeztetett, hogy mivel ezeket a rakétákat nem lehet az amerikai hadsereg és a NATO aktív részvétele nélkül indítani, Oroszország úgy tekinti majd magát, mintha mind a NATO-val, mind az USA-val hadiállapotban lenne, ha elindulnának. Ez egy hatalmas méretű kubai rakétaválság volt.
Szerencsére Washington állítólag nem adott engedélyt arra, hogy mélyen Oroszország belsejében csapást mérjenek, de ahogyan azt a háború során láthattuk, egy fegyverrendszert gyakran először megtagadnak, majd végül Washington kijevi megbízottjainak engedélyeznek. Nem szabad megnyugodnunk, még akkor sem, ha a nukleáris háborút átmenetileg sikerült elkerülni.
Vajon a rakétacsapások Oroszország mélyén megnyernék a háborút Ukrajna számára? Még a Pentagon sem gondolja így. Maga az amerikai védelmi miniszter, Lloyd Austin mondta a hónap elején, hogy ha Ukrajna engedélyt kapna rakéták Oroszországba történő kilövésére, az nem jelentené „a játék megváltoztatását” a két és fél éve tartó háborúban.
Kockáztatni a nukleáris pusztulást kézzelfogható cél nélkül? Ezek az emberek megőrültek?
Még a „játékváltók” is keveset változtattak ezen a háborún. Hányszor mondta nekünk a háborúpárti mainstream média, hogy egy fegyverrendszer „game-changer” lenne Ukrajna számára? Emlékeznek a Javelin rakétákra? Leopard tankok? HIMARS? És mivel ezek mindegyike nem fordította a helyzetet Ukrajna javára, a neokonok és barátaik a médiában csak még többet követelnek.
A tény az, hogy Oroszország megnyeri a háborút az USA és a NATO-országok dollárszázmilliárdjai és a legjobb fegyverrendszerek ellenére. Az egyre kifinomultabb fegyverek minden egyes újabb szállítmánya nem eredményez harctéri győzelmet Ukrajna számára. Csak még több halott ukrán katonát és még több profitot termel a fegyvergyártóknak.
Még a mainstream média is - amely szilárdan támogatta az ukrajnai háborút - elkezdett beszámolni Ukrajna hatalmas veszteségeiről és kilátástalan helyzetéről. Mégis, ahogy egyre többen kezdenek felébredni a katasztrofális proxy-háborúra, Washington csak egy irányt ismer, ha háborúról van szó: előre. Alig több mint egy hete a Pentagon újabb 250 millió dolláros fegyvercsomagot jelentett be Ukrajnának. Senki sem hiszi, hogy ez vissza fogja fordítani az Oroszország által a csatatéren elért folyamatos nyereséget, de még több profitot fog termelni az amerikai fegyvergyártóknak, akik a hiperintervenciós külpolitikánk mögött álló valódi erőt képviselik.
Az ifjabb Robert F. Kennedy és az ifjabb Donald Trump valószínűtlen párosa fogalmazta meg a legjobban a The Hill című lapban nemrégiben megjelent vezércikkében: „Ennél közelebb nem kerülhetünk a szakadék széléhez. És miért? Hogy 'meggyengítsük Oroszországot'? Hogy ellenőrizhessük Ukrajna ásványkincseit? Semmilyen létfontosságú amerikai érdek nem forog kockán. A globális 'teljes spektrumú dominancia' neokonzervatív fantáziájának kedvéért kockáztatni a nukleáris konfliktust őrültség”.”
Igazuk van, őrültség kockáztatni országunk, gyermekeink és unokáink jövőjét olyan háborúkért, amelyeknek semmi közük hozzánk, és nem szolgálják az Egyesült Államok nemzeti érdekeit. Ez minden bizonnyal igaz az ukrajnai háborúra, és igaz azokra a háborúkra is, amelyeket az USA a Közel-Keleten támogat. Mikor lesz vége ennek az őrületnek? Amikor az emberek felemelik a szavukat és követelik a változást.
Ron Paul volt texasi republikánus képviselő. Ő volt a Libertárius Párt 1988-as elnökjelöltje.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/pfbid02bukRD7X3QQYTBr47p2NUjXiEfyKfSvu8s ... |
|
|
|
|
| R.András |
|
 Ma délután a globalista hiénák újra szégyenpadra akarták ültetni Magyarországot. Ezúttal a nemzeti kártya program volt az apropó. Szerencsére nem voltam egyedül, aki hazánk védelmében felszólalt. A szuverenisták és a patrióták frakcióján kívül több független képviselő is kiállt Magyarországért. Az én felszólalásom így hangzott:
!! „HUNGARIA EST SEMPER LIBERA – MAGYARORSZÁG ÖRÖKKÉ SZABAD!
Ez történeti alkotmányosságunk legfőbb elve már több mint 1100 éve, és elvárjuk, hogy függetlenségünket, törvényeinket és szokásainkat mindenki tiszteletben tartsa! Ne várják tőlünk, hogy ezt feladjuk! Mióta jobboldali kormányzás van Magyarországon az unió vezetése folyamatosan támad minket, ahelyett, hogy megvédenék az európai polgárokat, sőt azt büntetik, aki így tesz.
Jól értem, hogy a Bizottság biztonsági kockázatok miatt kritizálja a magyar kormány nemzeti kártya programját? Ez elképesztően álszent magatartás. Erre semmi joguk nincs, hiszen évek óta milliószámra engedik be az illegális migránsokat Európába mindenféle ellenőrzés nélkül. Az Önök őrült és felelőtlen árulása miatt európaiak ezrei haltak már meg vagy lettek bűncselekmények áldozatai. Hazámat pedig büntetik, mert védi a saját és az unió határait. Az uniós kék kártya program sokkal több lehetőséget ad az EU-n kívülről érkező munkavállalóknak, mint a magyar nemzeti kártya. Durva ez a kettős mérce. Az orosz kémek beszivárgására hivatkozni nevetséges, hiszen a titkosszolgálatok működésének kutatójaként biztosíthatom önöket, hogy az orosz kémek nem a magyar nemzeti kártyával fognak behatolni, ahogy annak idején a Cambridge-i ötök sem szovjet állampolgárok voltak.
Nekünk, magyaroknak, lehet problémánk ezzel a szabályozással, van is, de ezt a vitát majd lefolytatjuk odahaza. Szálljanak már le rólunk és inkább fizessék ki azt a 2 milliárd eurót, amennyibe eddig a magyar és uniós határ védelme került, valamint azonnali hatállyal szabadítsák fel a hazámnak járó pénzügyi forrásokat!"
... www.facebook.com/zsuzsanna.borvendeg.14/posts/pfbid03nQNMJNcSKnuRVVFcE3opuAN7 ... |
|
|
| R.András |
|
Fico dicséri Szijjártót
Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint "Magyarország külügyminiszterének szent igaza van mindenben, amit mond" - írta a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára kedden a Facebook-oldalán.
Illés Boglárka idézte Robert Ficót, aki a szlovák közszolgálati rádióban azt mondta: "Nem akarok belemenni a vitáknak abba a fajta eszkalációjába, amit ma látunk Magyarország és az Európai Unió között. Ezt tényleg nem akarjuk. De Magyarország külügyminiszterének szent igaza van mindenben, amit mond".
"Egyetértek Szijjártó Péter magyar külügyminiszter szavaival, miszerint az Európai Bizottság teljesen magára hagyta a tagállamokat, és nem nyújt megfelelő segítséget az energiaellátás biztosításában. Nekünk kell egyénileg tárgyalnunk Ukrajnával, Oroszországgal és más országokkal" - tette hozzá az államtitkár bejegyzése szerint a szlovák kormányfő.
... https://gondola.hu/hirek/311236-Fico_dicseri_Szijjartot.html |
|
| R.András |
|
A globalista német kormány gyakorlatilag megbukott
A radikális jobboldali Altrnatívát Németországért (AfD) a vasárnap tartott Türingiai és Szászországi tartományi választásokon hatalmas sikert ért el. Az előbbi
helyen első, míg az utóbbin a második helyen végzett. A Berlinben kormányzó szociáldemokraták-Zöldek-szabaddemokraták katasztrofális vereséget szenvedtek.
... https://gondola.hu/cikkek/153764-A_globalista_nemet_kormany_gyakorlatilag_meg ... |
|
|
|
| gajo |
|
A normálisak sem perverzek, sem szadisták! Micsoda baromság ez? |
|
| R.András |
|
Az OFAC gonoszságának banalitása: a kis amerikai ügynökség külföldi ártatlanok millióit teszi áldozattá
A pénzügyminisztériumi bürokraták szegénységet, betegséget és halált okoznak - de ez a megélhetésük.
Ahogy a turisták a Pennsylvania Avenue-n kelet felől a Fehér Ház felé vezető sétájukat teszik meg, egy viszonylag jellegtelen, oszlopos irodaépület mellett haladnak el, amely a Lafayette Square-re néz - nem törődve azzal, hogy falai mögött bürokraták csendben szegénységet, betegséget és halált okoznak számtalan ártatlan embernek szerte a világon.
A Freedman's Bank épületében nem a CIA vagy a Védelmi Minisztérium tisztviselői, hanem az amerikai pénzügyminisztérium kevéssé ismert Külföldi Eszközök Ellenőrzési Hivatala (OFAC) működik.
Ahelyett, hogy légicsapásokat vagy felkeléseket szerveznének, ezek a bürokraták gazdasági hadviseléssel okoznak tömeges szenvedést, és együttesen szolgálnak a lándzsa hegyeként, amely Amerika egyre bővülő gazdasági szankciós rendszerét jelenti.
A „gonosz banalitása” kifejezést Hannah Arendt értelmiségi alkotta meg, miután figyelemmel kísérte Adolf Eichmann náci tisztviselő 1961-es tárgyalását, aki a kifürkészhetetlen nevű IV B 4 Hivatal éléről felügyelte a zsidók német koncentrációs táborokba való bejuttatásának zord logisztikáját.
Arendt elmondta, hogy megdöbbentőnek találta Eichmannt, „sem perverznek, sem szadistának”, hanem „ijesztően normálisnak”. A fanatikus ideológus vagy pszichopata antiszemita helyett Arendt inkább egy unalmas bürokratát figyelt meg, akit a rábízott feladatok szorgalmas elvégzése mögött nagyrészt a karrierépítés vágya állt.
„A tettek szörnyűek voltak, de a tettes - legalábbis a most perbe fogott, nagyon is hatékony ember - egészen átlagos, hétköznapi volt, és sem démoni, sem szörnyű” - írta később Arendt.
Arendt jellemzése nagy vitát váltott ki. A következő évtizedekben néhány történész megkérdőjelezte Eichmannról alkotott értékelését, a filozófusok pedig azon a tételén birkóztak, hogy lehet gonoszságot elkövetni anélkül, hogy valaki gonosz lenne.
Bármennyire is helyénvaló, hogy Arendt „a gonosz banalitását” Eichmannra alkalmazza, az biztos, hogy az OFAC egyes alkalmazottait - többnyire jogászokat - a környezetükben élők hasonlóképpen nem tekintik rosszindulatúnak. Ha a főváros közelében lakik, az OFAC egyik alkalmazottja lehet a gyermeke focicsapatának szimpatikus edzője vagy egy önkéntes rendezvényen egy barátságos arc.
Azonban függetlenül személyiségüktől és attól az őszinte meggyőződésüktől, hogy a köz szolgálatában állnak, a rideg valóság az, hogy sok OFAC-alkalmazott a munkanapjait olyan emberek tömeges áldozattá válásával tölti, akik nem ártottak az Egyesült Államoknak vagy polgárainak. Arendtet idézve, ezek az emberek lehet, hogy teljesen hétköznapiak, de a tetteik szörnyűek.
Ha csak kezdetnek is figyelembe vesszük az iraki invázió közvetlen és közvetett hatásait, a Pentagon Központi Parancsnoksága vitathatatlanul a 21. században a legtöbb kárt okozta ártatlanoknak a világ bármely szervezete közül.
A mindössze mintegy 300 bürokratából álló OFAC azonban az egy alkalmazottra jutó károkat tekintve minden bizonnyal az élen jár.
A szankciókat gyakran a háború üdvözlendő alternatívájának tekintik. Valójában ezek csupán a háború egy másik formája - amely szintén nagymértékű halottakat és nyomorúságot okozhat, miközben az áldozatok túlnyomó többségének nincs felelőssége kormánya állítólagos jogsértő cselekedeteiért.
(Bár a szankciókat terroristák és drogkartellek ellen is alkalmazzák, én itt az egész országok ellen folytatott gazdasági hadviselésre összpontosítok).
Az amerikai szankciók ereje az amerikai dollárnak a nemzetközi kereskedelem és pénzügyek feletti uralmából fakad. Ahogy a Washington Post nemrég kifejtette:
„Ahhoz, hogy dollárban kereskedhessenek, a pénzintézeteknek gyakran - ha csak ideiglenesen is, de - kölcsönöket kell felvenniük amerikai partnereiktől, és meg kell felelniük az amerikai kormány szabályainak. Ez teszi az amerikai pénzügyi rendszert szabályozó Pénzügyminisztériumot a világ banki műveleteinek kapuőrévé. A szankciók pedig a kapu.”
A szankcióknak számos változata létezik, beleértve a vagyon befagyasztását, a pénzügyi tranzakciók letiltását, valamint az export és import blokkolását. Léteznek „másodlagos szankciók” is, amelyek nem amerikai feleket céloznak, akik üzletet mernek kötni a szankciók célpontjával.
Bár a szankciók már régóta az amerikai arzenál részét képezik, az 1990-es években meredeken nőtt a szankciók alkalmazása, és 9/11 után, a „terrorizmus elleni háború” és az ezzel járó amerikai külföldi intervenciós és rendszerváltási kampányok robbanásszerű növekedése miatt rohamosan megnőtt. 2000-ben 912 szervezetet jelöltek meg, 2021-ben már 9421-et.
Az 1977. évi nemzetközi gazdasági vészhelyzeti hatalomról szóló törvényen keresztül az elnökök széleskörű, egyoldalú jogkörrel rendelkeznek szankciók bevezetésére a nemzetbiztonságot fenyegető „szokatlan és rendkívüli fenyegetés” kezelése érdekében.
Annak meghatározása, hogy mi minősül ilyen fenyegetésnek, szintén az elnök kezében van, és nem meglepő módon tág értelmezést alkalmaznak.
A szankciók a kongresszustól is eredhetnek. A törvényhozók, akik szívesen erősítik nemzetbiztonsági hitelességüket, és az Izrael-barát szervezetekhez hasonló érdekcsoportok kegyeit szeretnék elnyerni, önfeledten vezetik be ezeket: a 2023 januárjában véget ért 117. kongresszusban a képviselők több mint 350 szankciós törvényjavaslatot nyújtottak be.
„Nagyon, nagyon túlzásba vitték, és elszabadult a pokol” - mondta a Postnak Caleb McCarry, a szenátus külügyi bizottságának volt munkatársa, aki az OFAC alkalmazottait áldozatként állította be. „Ők jó szakemberek, akikre ráterhelik ezt a politikai munkát. Felmentést akarnak ebből a könyörtelen, soha véget nem érő, minden emberre és a testvérükre vonatkozó, néha szó szerint is véget nem érő szankciórendszerből”.
A washingtoni kétpárti szankciós kényszer bizonyára okoz némi munkahelyi stresszt és talán néhány kihagyott boldog órát az OFAC alkalmazottainak. A célországokban számtalan ártatlan ember számára az OFAC által kikényszerített szankciók a munkanélküliségtől kezdve a tönkrement karrierlehetőségeken, a pénzügyi bizonytalanságon és a szegénységen át a depresszióig, az éhezésig, a betegségekig és a halálig mindent okoznak.
Nehogy azt higgye, hogy a gazdasági hadviselés által a civileknek okozott kár a hagyományos hadviselésben a nem szándékos „járulékos károkhoz” hasonlítható, a szankciók hívei gyakran egyértelművé teszik, hogy a civilek szenvedésének okozása az egyik központi céljuk:
• „A pénz és az ellátmányok megtagadása Kubától éhezést, kétségbeesést és [a] kormány megdöntését fogja előidézni”. - Lestor Mallary helyettes külügyminiszter-helyettes egy 1960-as memorandumban.
• "Az irakiak fogják megfizetni az árat , amíg [Szaddám Huszein] hatalmon van. Minden lehetséges szankciót fenntartunk, amíg el nem tűntetjük”. - George H.W. Bush akkori nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettese, Robert Gates.
• "[A szankciók] az embereket szenvedésre késztetik. Fájdalmat okoznak. Elpusztíthatnak." - Robert McBrien, az OFAC globális célpontokért felelős korábbi igazgatója, aki látszólag nem lelkiismeret-furdalással, hanem félelemmel beszélt.
• "A kritikusok azzal érveltek, hogy ezek az intézkedések ártanak az iráni népnek. Őszintén szólva, éppen erre van szükségünk." - Brad Sherman képviselő.
Amikor szembesülnek azzal, hogy a gazdasági hadviselés milyen károkat okoz ártatlanoknak, a szankciók tervezői a „humanitárius kivételekre” mutatnak rá - olyan rendelkezésekre, amelyek kivételeket biztosítanak bizonyos áruk, például élelmiszerek és gyógyszerek átadására.
A szankciók bonyolultságának, bürokráciájának és szigorú büntetéseinek keveréke miatt azonban még ezek a kivételek is gyakran nem valósulnak meg a valóságban.
Ez jellemzően az úgynevezett „kockázatcsökkentés” miatt van így, ami azt jelenti, hogy a pénzintézetek határozottan elutasítják, hogy részt vegyenek olyan üzletekben, amelyekben egy szankcionált ország érintett - ahelyett, hogy megpróbálnák az OFAC szabályait esetről-esetre elemezni, miközben milliós vagy akár milliárd dolláros bírságok és hírnévkárosodás veszélye lebeg a fejük felett. Persze még ha a kivételek a hirdetett módon működnének is, akkor is elterelnék a figyelmet arról a tényről, hogy a széles körű gazdasági hadviselés elkerülhetetlenül ártatlan embereket károsít.
Az OFAC munkájának valódi természetét érzékeltetendő, tekintsünk egy példát a kegyetlen eredményekből, amelyekkel vétlen embereket sújtottak három célországban, kezdve Irakkal.
A Szaddám Huszein vezette Irak ellen az 1990-es években az USA által vezetett gazdasági háború sok más árufajta mellett megakadályozta, hogy az ország vízszivattyúkat és klórt importáljon, amelyekre az amerikai bombák által tönkretett víztisztító telepek javításához és működtetéséhez égető szükség volt.
A szivattyúkat és a klórt azonban az amerikai kormány „kettős felhasználású” termékeknek minősítette, amelyeket elképzelhető, hogy baljós célokra - Irak nem létező tömegpusztító fegyverprogramjában - használnak fel, ezért a szankciórendszer blokkolta őket.
„A következmények... a gyermekosztályokon láthatóak voltak” - írta Andrew Cockburn. „Minden évben nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akik az első születésnapjuk előtt meghaltak, 1990-ben minden 30. gyermekből egy volt, hét évvel később minden nyolcadik. Az egészségügyi szakemberek egyetértettek abban, hogy a szennyezett víz volt a felelős.”
Amikor szembesült azzal a becsléssel, hogy több százezer iraki gyermek halt meg a szankciók okozta alultápláltság és a víztisztító és higiéniai rendszerek leromlása miatt, Madeleine Albright akkori ENSZ-nagykövet hírhedten azt mondta Lesley Stahlnak a 60 Minutes műsorában: „Úgy gondoljuk, hogy az ár megéri”.
A 45 éve szankciók alatt álló Iránban ártatlanok is szenvedtek az OFAC munkájától. A Human Rights Watch 2019-es jelentése például azt találta , hogy a ritka betegségekben szenvedő betegek nehezen jutottak alapvető, importált gyógyszerekhez, ahogyan egy gyermekrákkezelő központ páciensei is.
Az OFAC iráni rablógazdálkodása felerősítette az epidermolysis bullosában, a bőr és a nyálkahártyák hólyagosodását okozó ritka betegségben szenvedők szenvedését is. Irán ellátása egy speciális habkötszerrel elpárolgott, amikor az egyik európai gyártó az amerikai szankciók miatt beszüntette az iráni üzleti tevékenységét. A hazai alternatív kötszer „gyakran rátapad a hólyagokra, és kínzó fájdalmat okoz a betegeknek” - állítja egy egészségügyi szervezetet képviselő ügyvéd.
Eközben, bár jellemzően makroszinten mérik a GDP-hez hasonló mérőszámokkal, az OFAC által kikényszerített szankciók által okozott általános gazdasági károk az egyes irániak számára is nyomorúságot okoztak - az inflációtól sújtott, rothadó élelmiszerek vásárlására kényszerült családoktól kezdve a fiatalokon át, akik már nem engedhetik meg maguknak, hogy egyedül éljenek, a csődbe kergetett kisvállalkozókig.
Szíria egy másik OFAC-áldozat egy olyan régióban, amely az amerikai gazdasági hadviselés túlságosan nagy részét kapja. Miután az Egyesült Államok egy évtizedes sikertelen rendszerváltó háborúval pusztított az országban, amely az al-Kaidához kapcsolódó szervezeteket támogatott abban a reményben, hogy megdöntheti Bassár el-Aszad kormányát, az Egyesült Államok olyan szankciókat vezetett be, amelyek állítólag gazdasági fojtogatással próbálják őt eltávolítani.
Ennek középpontjában egy 2020-as törvény áll, amelynek neve mélységesen orwelli: a Caesar Civilian Protection Act széles körű károkat okozott a szíriai civileknek. Ezek a szankciók nemcsak Szíria központi bankját és olyan alapvető iparágakat céloznak, mint az olaj és a gáz, hanem kifejezetten a háború által feldúlt területek újjáépítésének megakadályozására is irányulnak.
A háború előtt Szíria GDP-je 68 milliárd dollár volt. 2019-ben - a Ceasar-szankciók bevezetése előtti évben - Szíria GDP-je 22,6 milliárd dollárra csökkent. 2021-re pedig mindössze 9 milliárd dollárra morzsolódott le.
Ahogy a szíriai valuta összeomlott, az árak az egekbe szöktek, ami megnehezítette a szíriaiak számára, hogy megengedhessék maguknak az élelmiszert vagy az üzemanyagot - különösen a szíriaiak számára, akiknek eltűnt a munkahelyük.
Részben az OFAC bürokratáinak szenvtelen számítógépes billentyűleütéseinek köszönhetően, 5900 mérföldre innen, a szíriaiak 90%-a elszegényedett, és több mint a fele - mintegy 12 millió férfi, nő és gyermek - élelmiszerbiztonság nélkül él. Az ország egyes területein a gyermekek 28%-a a növekedés elmaradottságának áldozata.
Mivel a törvényes nemzetközi kereskedelem meghiúsult, néhány szíriai a kábítószer-kereskedelem felé fordult: a Captagon nevű, nagy haszonkulcsú szintetikus stimuláns előállításával és a tabletták exportálásával a régió más országaiba, elősegítve a függőség növekvő szintjét. E következményen keresztül a 2020-as szankciótörvény „polgári védelemre” vonatkozó ígérete a célországon belül és kívül egyaránt kudarcot vall.
Az ilyen szörnyű kimeneteleket tekintve az ember azt várná, hogy egy, a szankciók területén dolgozó, együttérző ember bizonyos józan komorsággal kezelje a témát.
Azonban, ahogy Eichmann - Thomas White szavaival élve - látszólag „elvonatkoztatott gonosz tetteinek valóságától”, John Smith, az OFAC korábbi igazgatója vidáman kezdte 2022-es podcast szereplését azzal, hogy kijelentette, „nagyon örülök, hogy itt lehetek és a gazdasági szankciók iránti szeretetemről beszélhetek”.
Néhány olvasó talán hajlamos arra, hogy megvédje az OFAC munkatársait azon az alapon, hogy ők nem határozzák meg az USA politikáját, hanem csupán végrehajtják azt. Nem véletlenül ez volt Eichmann védelmének lényege is. Eichmannt felakasztották.
Az OFAC igazgatója, Brad Smith, mint az ügynökség sok más öregdiákja, a kormánya nevében tömeges szenvedést kiszabó hivatalból a magánszektorban sokkal jövedelmezőbb pozícióba kerülhet, ahol a vállalkozásoknak adhat tanácsot, hogyan navigáljanak a kényes szabályozásoknak abban a sűrűjében, amelyet ő művelt.
Eközben azoknak, akik az OFAC-nál olyan szerepkörökben tevékenykednek, amelyek széles körű gazdasági szankciókat tartanak fenn, meg kell barátkozniuk egy elítélendő ténnyel: azzal keresik a fizetésüket, hogy ártatlan férfiak, nők és gyermekek válnak tömegesen az áldozataikká.
... www.facebook.com/ferenc.vukics/posts/pfbid0NjGMguAVYU6jSv7JWuTuA4GvykUdrjFDhD ... |
|
| R.András |
|
Ted Snider: Az USA-t három puccsal vádolják
Az Egyesült Államoknak hosszú öröksége van a puccsok terén. A hidegháború alatt Washington nem kevesebb, mint hatvannégy titkos puccsban vett részt. Ezek nem értek véget a hidegháborúval. Azóta az USA számos puccsot hajtott végre vagy segített elő, többek között Haitin, Venezuelában, Brazíliában, Hondurasban, Paraguayban, Bolíviában, Egyiptomban és Ukrajnában.
A közelmúltban az Egyesült Államokat további három puccsban való részvétellel vádolták meg. A bizonyítékok és a tisztánlátás mértéke változó, és a fenti esetektől eltérően ezek az ügyek még nem zárultak le.
Haiti az amerikai beavatkozás és puccsok szörnyű története. A legújabb fejezet úgy olvasható, mint egy szövevényes regény. Az Egyesült Államokat, amely először úgy tűnt, hogy támogatja a rendkívül népszerűtlen és egyre inkább tekintélyelvű haiti elnököt, Jovenal Moïse-t, most azzal vádolják, hogy részt vett a meggyilkolásában.
Moïse-t 2021-ben gyilkolták meg egy zavaros összeesküvés során nagy kaliberű fegyverekkel felfegyverzett férfiak, akik azt állították, hogy az Egyesült Államok kábítószer-ellenes hatóságának munkatársai, ami az amerikai külügyminisztérium szerint „teljesen hamis”.
Most azonban úgy tűnik, hogy a merénylet kitervelői közül kettőről kiderült, hogy a DEA informátorai, egy harmadik pedig az FBI informátora volt.
A floridai Walter Veintemilla, akit a merénylet finanszírozásával vádolnak, állítólag jogi tanácsokat és támogatást kapott Moïse elfogásához az amerikai hírszerzés egyik informátorától. Ha ez az informátor tanúskodhatna, akkor Veintemilla védelme szerint vallomása bizonyítékot szolgáltatna arra, „hogy az Egyesült Államok kormányának több nyomozó és közigazgatási szerve tisztában volt az állítólagos haiti összeesküvőtársainak tetteivel és szándékaival, és támogatta ezeket a tetteket”.
Veintemilla egyik vádlott-társa, Arcangel Pretel Ortiz, aki állítólag beszervezte a Moïse meggyilkolását végző zsoldosokat, az FBI informátora. A Miami Herald szerint Ortiz „FBI-informátorként olyannyira felbátorodott, hogy a Miami környékén élő személy találkozott ügynökökkel, és a pimasz elnökgyilkosságot megelőzően ”rendszerváltást„ hirdetett Haitin”.
A haiti-amerikai Christian Sanon az a férfi, akit a puccsista csoport állítólag elnökként akart beiktatni. Azzal vádolják, hogy ő volt Moïse meggyilkolásának egyik kitervelője. Hat héttel a merénylet előtt Sanon levelet küldött Julie Chengnek, az amerikai külügyminisztérium nyugati félteke ügyekért felelős helyettes államtitkárának, amelyben felvázolta szándékát, hogy Haitin egy átmeneti kormányt vezetne. A merénylet előtti hetekben Sanon Fort Lauderdale-ben tartott egy találkozót, amelyen Veintemilla is részt vett.
Nem a haiti puccs az egyetlen, amelyben az Egyesült Államokat azzal vádolják, hogy részt vett. Nemrégiben a bangladesi miniszterelnök, Sheik Hasina lemondott és Indiába menekült, miután a diákok által vezetett tüntetések erőszakossá váltak, és a bangladesi hadsereg nem volt hajlandó megakadályozni, hogy a tüntetők megrohamozzák a hivatalos rezidenciáját.
Több indiai hírügynökség azonban most arról számol be, hogy Hasina olyan beszédet tervezett tartani, amelyben azzal vádolta volna az Egyesült Államokat, hogy „rendszerváltást tervez Bangladesben”. Hasina azt állítja, hogy Washington azért szervezte meg a hatalomból való eltávolítását, mert nem volt hajlandó átadni az Egyesült Államoknak két katonai létesítményt Bangladesben.
Azzal vádolta „egy fehér embert”, hogy hatalmát attól tette függővé, hogy a bázisokat egy „idegen országnak” adja-e. Jeffrey Sachs szerint Hasina emellett késleltette az Egyesült Államokkal kötött katonai megállapodások aláírását, köztük egy olyanét is, amely szorosabb katonai együttműködéshez kötötte volna Bangladest.
Banglades és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok megromlottak, és Hasina gyakran vádolta az Egyesült Államokat azzal, hogy azon dolgozik, hogy eltávolítsa a hatalomból.
Érdekes módon Sachs rámutat, hogy Donald Lu dél-ázsiai és közép-ázsiai helyettes államtitkár nemrégiben Bangladesben járt megbeszéléseken. Ez ugyanaz az amerikai tisztviselő, aki pakisztáni tisztviselőkkel találkozott, közvetlenül azelőtt, hogy Imran Khan pakisztáni miniszterelnököt eltávolították hivatalából egy bizalmatlansági szavazáson, amely szerinte egy amerikaiak által támogatott puccs volt.
Az akkori pakisztáni nagykövet, Aszad Majeed Khan találkozott Lu-val, aki kifejezte, hogy az Egyesült Államok „meglehetősen aggódik amiatt, hogy Pakisztán miért foglal ilyen agresszívan semleges álláspontot” az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Lu ezután azt mondja: „Azt hiszem, ha a miniszterelnök elleni bizalmatlansági szavazás sikerrel jár, akkor Washingtonban mindent megbocsátanak... Ellenkező esetben azt hiszem, hogy nehéz lesz az út”. Ha a fenyegetés nem lenne elég világos, Lu ezután elmagyarázza, hogy mit jelent a „kemény folytatás”: „Őszintén szólva úgy gondolom, hogy a miniszterelnök elszigetelődése nagyon erős lesz Európától és az Egyesült Államoktól.”.
Egy hónappal később Khant egy bizalmatlansági szavazáson leváltották hivatalából. És minden „meg volt bocsátva”.
Hasinához hasonlóan Khan is azt állítja, hogy részben azért távolították el, mert elutasította az Egyesült Államokkal kötött bázismegállapodásokat. Khan „eltávolította” Pakisztán külpolitikáját az Egyesült Államoktól, többek között megesküdött, hogy „abszolút nem fogja megengedni”, hogy a CIA vagy az amerikai különleges erők valaha is bázisként használják Pakisztánt: „Semmiképpen sem fogjuk megengedni, hogy pakisztáni területről bármilyen támaszpontot, bármilyen akciót indítsanak Afganisztánba. Egyáltalán nem”.
Az óceán túloldalán, Venezuelában pedig Nicolás Maduro elnök azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy a közelmúltbeli venezuelai választások után segített egy puccskísérletet. A vita tárgya egy olyan választás, amelyet Maduro állítása szerint 51,95%-kal 42,18%-kal nyert meg, az ellenzék pedig 67%-kal 30%-kal.
Maduro kérte a venezuelai legfelsőbb bíróságot, hogy vizsgálja felül a szavazási adatokat és érvényesítse az eredményeket.
A bíróság elfogadta a kérést, és az összes jelöltet beidézte, hogy jelenjen meg előtte. Az ülésen valamennyi jelölt megjelent , kivéve az ellenzéki vezető Edmundo Gonzálezt, aki nem jelent meg.
A bíróság megerősítette, hogy a Nemzeti Választási Tanács átadta a bíróság által kért összes választási bizonyítékot, beleértve a részletes szavazási jegyzőkönyveket és összesítéseket.
Augusztus 22-én a venezuelai legfelsőbb bíróság támogatta Maduro meglátását, és kijelentette, hogy az ellenzék által az interneten közzétett szavazatszámlák, amelyekkel földcsuszamlásszerű győzelmét akarta bizonyítani, hamisítványok.
González volt az egyetlen jelölt, aki nem volt hajlandó részt venni a Legfelsőbb Bíróság ellenőrzésében.
Joe Biden amerikai elnök kezdetben azt mondta, hogy támogatja az új választásokat Venezuelában, mielőtt a Fehér Ház visszavonta az elnök nyilatkozatát, azt állítva, hogy Biden csak „arra az abszurditásra szólt rá, hogy Maduro és képviselői nem tisztázzák a július 28-i választásokat”, amelyeket „teljesen egyértelmű”, hogy Maduro elvesztett. Maduro és az ellenzék egyaránt elutasította az új választások ötletét, Maduro pedig emlékeztette az Egyesült Államokat, hogy „Venezuela nem egy beavatkozást tűrő ország, és nincsenek gyámjaink”.
Akár tisztességes volt a választás, akár nem, és akármelyik fél is avatkozott be a választásba, az Egyesült Államok részese volt a beavatkozásnak. Az Egyesült Államok hosszú és következetes múltra tekint vissza a venezuelai választásokba való beavatkozásban Hugo Chávez pártja és utódja, Nicolás Maduro ellen. Következetesen finanszírozza a venezuelai ellenzéket és befolyásolja a venezuelai médiát.
A jelenlegi venezuelai választások legnagyobb befolyásolója azonban az a fenyegetés volt, hogy a venezuelai gazdaságot sújtó amerikai szankciók fojtogató szorítása addig nem enyhül, amíg a venezuelai nép nem enged az Egyesült Államoknak, és nem szavazza le Madurót a hatalomról.
Mark Weisbrot, a Center for Economic and Policy Research társigazgatója elmondta nekem, hogy a szankciók „megakadályozzák, hogy az országban demokratikus választások legyenek, mert elsöprő bizonyíték van arra, hogy a szankciók kemény kollektív büntetése addig fog folytatódni, amíg Venezuela meg nem szabadul a jelenlegi kormányától”. Ezt az értékelést Luis Marcano, Anzoátegui állam kormányzója is megerősítette, aki Steve Ellner történésznek és politológusnak azt mondta: „A választók úgy fogják érezni, hogy pisztolyt szegeznek a fejükhöz. Szavazzanak Maduróra, és a szankciók maradnak”.
Pakisztán mellett ez a három új rendszerváltási vád az Egyesült Államok ellen. Imran Khan ügye az Egyesült Államok ellen elég egyértelműnek tűnik Donald Lu fenyegetésével a jegyzőkönyvben. A három új ügy - Haitin, Bangladesben és Venezuelában - különböző mértékben kevésbé lehet egyértelmű. De nem szabad őket elutasítani. És az amerikai puccsok elöregedett kísértete még mindig áthatja a világot.
... www.facebook.com/VukicsFerenc/posts/pfbid02uHk3Q348BsEoYkLZkcLesG5cFHkJ9nD43v ... |
|
|