| Téma: Pilisi Lovagrend |
|
| Walaki |
|
Én nem vagyok túúúrista.  
Igaz, voltam néhány helyen túristaként is. ( Meg 'sima' munkásként is ..  )
|
|
|
|
| R.András |
|
|
Te beszélsz mozgékonyságról, amikor még egyetlen fórumtalálkozóra se bírtál eljönni ? |
|
| Walaki |
|
(( Nem mellesleg, az illegális szemétlerakókat többnyire sehogy sem tudják büntetni,
mer'hogy, a turistákkal ellentétben, nem is "látják" őket  .. )) |
|
| Walaki |
|
Hmm, nem értetted meg a lényeget.
Az a túlzás amit a "turistákról" irkáltál. Általánosságban. ...
A magyarok (is) maradjanak csak a kerületükben mi??
Senki ne akarjon a Marsra utazni se nem!! .... 
Egyáltalán, mi afrancnak az emberiség?? Helyben maradni a moszatok is tudnak ,,,
|
|
| R.András |
|
Az indiánok úgy büntetik a harácsolókat, hogy a falu szélén
egy pompásan fölszerelt sátorba elkülönítik és ott minden
földi jóval elhalmozzák.
A turistákat is hasonlóképpen kellene büntetni.
Mondjuk teleültetjük nárciszokkal a kertjüket.
Ha városlakók, akkor a házuk előtti járdát. |
|
| R.András |
|
A börtön azért túlzás.
A turizmus a környezetszennyezés egyik formája.
A turistákat ugyanúgy kell büntetni, mint az illegális szemétlerakókat. |
|
| Walaki |
|
Ja, és a Mo.-n turistáskodó magyarokat meg, zárják börtönbe!!
|
|
| R.András |
|
Magyar turistákat hozzák haza,
idegen turistákat vigyék el tőlünk,
oszt egy bajjal kevesebb. |
|
|
|
|
|
| R.András |
|
|
Az apokalipszis talpasai: a turisták. |
|
| R.András |
|
ARS POETICA
Németh Andornak
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
1937. február-március
József Attila
... http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/ars.htm |
|
|
|
|
|
|
|
| R.András |
|
|
Begurulok ... kedvenc egyetememre ... |
|
|
|