|
| Téma: Ki vagyok "én" ? |
| R.András |
|
 Tudtátok, hogy Herman Hesse húszévesen megpróbált véget vetni az életének? A fegyver azonban – mintha csoda történt volna – csütörtököt mondott. Abban a pillanatban valami különös fordulat következett be az életében.
Misszionárius családba született. Az apja a saját mását akarta nevelni belőle, az anyja ugyanígy. A tanárai tudóst láttak benne, a papja papnövendéket. Mindenki a maga tükörképét kereste benne. Ő azonban más utat akart. Már fiatalon megértette: vagy azt követed, amit igazán szeretsz, vagy végül beletörődsz abba, amit találsz. Háromszor házasodott, s csak idős korára talált rá az igazi szerelemre – de keresni sosem hagyta abba. Mert „a boldogság mindenütt ott van, ahol erős érzelmek születnek, és az ember azok szerint él.”
Közben sok mindenen átment: elvesztette gyermekét, első felesége megőrült, ő maga is elmegyógyintézetbe került. Jött a háború, a depresszió, az elektrosokk, majd hosszú vándorévek fél Európán át. Mert egy dolog sejteni, ki vagy, és másik dolog valóban megtalálni önmagadat. Így született meg A pusztai farkas, amely azonban nem pusztán egy regény, hanem himnusz mindazoknak, akik a tömeg konformizmusa helyett a kevesek szabadságát és magányát választják.
És mi mentette meg végül? Nem a hit. Nem a szépség, és nem is a tudás – bár sosem szűnt meg a szépséget teremteni és a tudást keresni. Valami sokkal egyszerűbb: megtanult nevetni. „Megtanultam komolyan venni azt, ami valóban számít – és nevetni mindenen, ami nem.” Könnyedén venni az életet, mert a mosoly legyőzhetetlenné tesz. Végül pedig rájött, mi a legnagyobb kincs: találni valakit, akivel együtt lehet nevetni.
„Rájöttem, hogy szeretve lenni semmi, de szeretni tudni minden! Hogy élni semmi, de nevetni tudni minden.” És ha szeretsz, nevetsz és élsz – nem a tegnapban, ami már nincs, és nem a holnapban, ami talán sosem jön el, hanem a jelenben, a mostban – akkor semmi másra nincs szükséged. Hiszen az örökkévalóság is sok apró mostból épül fel.
A képen: Herman Hesse és szeretett felesége, Ninon Dolbin.
... www.facebook.com/merjelni98/posts/pfbid0KQHhg2ReUjQoXcGjvtMFezkqbuQsQvMjBkwwX ... |
|
| R.András |
|
Mi lenne, ha az önismeretet úgy értenénk meg, mint egy neurális hálót.
Gyermekkori minták az alaprétegekben.
Új jelentések a felső rétegekben.
És valahol köztük ott a kérdés: képesek vagyunk-e átírni a saját kódunkat.
 A neurális háló és az önismeret – mélytanulás, tudástranszfer és a jelenlét határai
Bevezetés A neuronok között áramló információ olyan, mint egy titkos kód, amelyet minden reggel újra lefuttatunk.
Az agyban zajló folyamatok nem állnak távol attól, amit a szilíciumchipekben figyelünk meg, csak régebbi a szoftver és nehezebb a hibakeresés.
... https://www.linkedin.com/pulse/neur%25C3%25A1lis-h%25C3%25A1l%25C3%25B3-%25C3 ... |
|
| R.András |
|
 Consciousness may emerge from quantum entanglement in the fatty layers around brain cells.
It might sound like science fiction, but a recent study proposes that tiny particles of light inside your brain could become quantum-entangled, helping billions of neurons fire together and creating the mysterious experience of consciousness.
Scientists think these photons get tangled up within the myelin sheath—the fatty coating around nerve cells—and this quantum connection allows different parts of the brain to coordinate instantly in ways classical physics can’t explain. While this idea still needs testing in real brains, it opens the door to the exciting possibility that consciousness might rely on quantum processes, going beyond the usual “brain-as-computer” picture.
RESEARCH PAPER PMID: 39294965
... www.facebook.com/thedoctorasky/posts/pfbid0bzK46d6KhMeYsXXidpCEs9bqCKCQCupLND ... |
|
|
|
|
| R.András |
|
 Parmenides’s cryptic claim that thought and being are the same has echoed throughout Western philosophy.
Tom Rockmore argues that in making this claim, Parmenides set the foundations for the struggle between idealism and realism, and suggests that unlike many interpretations, Parmenidean idealism ultimately supports the view that we cannot know mind-independent reality.
"Parmenides formulated what according to Plato and others became the initial view of philosophy which echoes through the entire tradition, that thought and being are the same," writes Rockmore.
Tap the link now to read more about the idea of idealism as anti-realism: https://iai.tv/.../parmenides-the-first-idealist-tom...
... www.facebook.com/theinstituteofartandideas/posts/pfbid021zj8w7VbYWQizoLRTseiu ... |
|
| R.András |
|
 "Man is born as a freak of nature, being within nature and yet transcending it. He has to find principles of action and decision-making which replace the principles of instincts. He has to have a frame of orientation which permits him to organize a consistent picture of the world as a condition for consistent actions. He has to fight not only against the dangers of dying, starving, and being hurt, but also against another danger which is specifically human: that of becoming insane. In other words, he has to protect himself not only against the danger of losing his life but also against the danger of losing his mind."
[ Erich Fromm ]
... www.facebook.com/forgoodwords/posts/pfbid0zYJp2T5ousus2hnyhwnLGNkhcLmVx5gdqYh ... |
|
| R.András |
|
 The self is always alienated from itself.
Even Descartes' "I think, therefore I am" suggests a form of alienation because it is unclear who or what the 'I' is that is thinking. For this reason, we are always, in a sense, inauthentic and performing as a kind of character.
Philosopher from the University of Wuppertal, Gigla Gonashvili, argues that even though our thoughts are not our own, we should allow them to play spontaneously, and through writing, attempt to carve out a more authentic self by attempting to find a language that is authentically our own.
Using the work of renowned postmodern philosopher Derrida and the French avant-garde artist as her lens, Gonashvili writes “every word, every expression, is a double-edged sword: on the one hand, there is always a nascent feeling that self-creation is possible; on the other, there is an almost instantaneous alienation from it.”
Tap the link to read more.
https://iai.tv/.../language-alienates-us-from-the-self...
... www.facebook.com/theinstituteofartandideas/posts/pfbid0DcmSyufM7t4QnuwjTRetRk ... |
|
| R.András |
|
 "We are just a little advanced breed of monkeys on a small planet orbiting a very average star. But we can understand the universe, and that makes us very special."
"Stephen William Hawking was an English theoretical physicist, cosmologist, and author who, at the time of his death, was director of research at the Centre for Theoretical Cosmology at the University of Cambridge. Between 1979 and 2009, he was the Lucasian Professor of Mathematics at the University of Cambridge, widely viewed as one of the most prestigious academic posts in the world. Hawking was born in Oxford into a family of physicians. In October 1959, at the age of 17, he began his university education at University College, Oxford, where he received a first-class BA degree in physics. In October 1962, he began his graduate work at Trinity Hall at the University of Cambridge where, in March 1966, he obtained his PhD degree in applied mathematics and theoretical physics, specialising in general relativity and cosmology. In 1963, at age 21, Hawking was diagnosed with an early-onset slow-progressing form of motor neurone disease that gradually, over decades, paralysed him."
Born: Stephen William Hawking, January 08, 1942, Oxford, England
Died: March 14, 2018, Cambridge, England
Resting place: Westminster Abbey
Fields: General relativity, quantum gravity
Institutions: California Institute of Technology, Perimeter Institute for Theoretical Physics
Education: University College, Oxford (BA), Trinity Hall, Cambridge (PhD)
Thesis: Properties of Expanding Universes (1966)
Other academic advisors: Robert Berman
an interview in German magazine Der Spiegel, 1988.
... www.facebook.com/petersbelownabove/posts/pfbid02uUxf5Pp5vsj7Y53hwK9VQydaLNStC ... |
|
| R.András |
|
 Ki vagyok én? ·
Szilvia Dankó · Moderátor
AKTUÁLIS ENERGIA FRISSÍTÉS - 2025. JÚLIUS 10.
Meddig tart még ez a nyomás?
Tudom, hogy most sokan érzik ezt.
A fáradtságot.
Az érzelmi hullámokat.
A furcsa szorongást, amelynek nincs valódi oka.
Egyes napokon kristálytisztán érzitek magatokat... máskor meg mintha statikusságba fulladnátok.
És a kérdés mindezek mögött?
Mikor enyhül ez az egész?
A következőt halljátok...
Egy erőteljes kompressziós hullám közepén vagyunk... egy átrendeződési ablakban, ahol az idővonalak összeomlanak, napfrekvenciák csapódnak be, és a régi identitásokat lecsupaszítják. Ez intenzív.
És még nincs vége!
Ez a hullám valószínűleg augusztus közepéig vagy végéig folytatódik, néhány fontos ellenőrző ponttal az út során.
Most augusztus elejéig...
Itt a legerősebb a szorítás.
Az idegrendszered túlterhelt lehet.
Az alvásod nem lesz jó.
A kapcsolataidat próbára teszik.
Sok minden felszínre tör... bánat, harag, feldolgozatlan trauma, régi kétségek... mind próbál tisztulni, hogy több fényt tudj hordozni.
Ne álljatok ellen!
Hagyd, hogy mozogjon!
Nem buksz el... csak megtisztítod azt, ami nem jöhet veled!
Augusztus 8. - Oroszlánkapu...
Egy fontos aktiválási pont!
Számítsatok a napenergia beáramlásának hullámára, szívtágulásra és energetikai tüskékre!
Ez egy mély emlékezés.
Egy felszabadulás.
Újraindítás.
Nem biztos, hogy békésnek fog tűnni, de tisztázó lesz.
Augusztus 19. - Telihold a Vízöntőben...
A nyomás végre enyhülni kezd.
A köd felszáll.
Visszatér a lélegzeted.
Kezd kikristályosodni, ami a valóság.
Egyre inkább önmagadnak érzed majd magad... az új változatodnak, amely mindezzel az intenzitással belülről formálódik.
Ha azt kérdezed, hogy meddig tart még...
Még 5-6 hét átalakulás.
Nem folyamatos káosz... hanem a mély újrakalibráció hullámai.
És tisztábban, erősebben és testközelibben fogsz kijönni, mint valaha.
Nem azért jöttél ide, hogy összeomolj.
Azért jöttetek ide, hogy áttörjetek.
Ez az a rész, amikor a zajban is a földön maradsz.
Jelen maradsz a félelem ellenére is.
Nem azért, mert ez könnyű, hanem mert emlékeztek arra, hogy kik vagytok.
Hagyd, hogy a régi elégjen!
Hagyd, hogy az energia mozogjon!
Hagyd, hogy a fény újjáépítsen téged!
Nem fogunk elbukni.
Arra kérnek, hogy emelkedjünk fel!
És pont időben vagyunk.
Zachary Fisher/ZF
Fordítás - Gábor Kati
... www.facebook.com/groups/559094028847539/posts/1526325308791068/ |
|
| R.András |
|
 A tudatosság iránytűje
Váljon a tudatod a legfőbb szövetségeseddé!
Gazdagodj átfogó elméleti háttérrel, gyakorlati eszközökkel, vezetett módszerekkel, és tapasztald meg, hogyan válhat a tudatosság valódi belső iránytűvé az életedben. A 9 kurzus során Dr. Daubner Béla több évtizedes tudásának és terápiás tapasztalatainak esszenciáját kapod meg – a tudatszintek mélyebb megértésétől kezdve a tréningezett tudatállapotok hétköznapi alkalmazásáig.
... https://go.motiverzum.hu/step/a-tudatossag-iranytuje/ |
|
|
|
| R.András |
|
 A hozzáállás, miszerint „én ilyen vagyok, tessék elfogadni vagy el lehet menni”, még mindig az éretlenség jele.
Felnőttként a te felelősséged felismerni, mely tulajdonságaid hatnak negatívan másokra és azokra, akiket szeretsz — és idővel meg kell tanulnod meggyógyítani ezeket.
Egy ponton mindannyiunknak el kell kezdeni jobb emberré válni.
Ha valóban elhiszed, hogy semmit sem kell megváltoztatnod magadban — még a legrosszabb részeidet sem —, és hogy az embereknek egyszerűen csak el kell ezt viselniük,
akkor sajnálom, de még mindig gyerek vagy.”
— David Christopher Hizon
... www.facebook.com/merjelni98/posts/pfbid0CTUaLRX3pZFq2dPvhTgCnULyKw7qXrZ9wvRvd ...
Kommentár: Ne a _hibáinkkal együtt_ fogadtassuk el magunkat !  |
|
|
| R.András |
|
The prevailing materialist paradigm asserts that consciousness is a byproduct of neural activity, a mere epiphenomenon of biochemical interactions in the brain. However, this reductionist view crumbles under deeper scrutiny, as it fails to account for the vast spectrum of consciousness, from transcendent mystical states to near-death experiences and non-local awareness.
Consciousness is not confined within the brain; rather, the brain is a transceiver, a finely tuned instrument that receives and modulates the vast ocean of awareness permeating the cosmos. Just as a radio does not generate the music it plays but instead decodes signals from an unseen field, the brain is an interface between the physical realm and the infinite, omnipresent field of consciousness.
Mystic science, in alignment with ancient wisdom and cutting-edge quantum research, reveals that consciousness is fundamental—an organizing principle of reality itself. Walter Russell’s work echoes this truth, demonstrating that mind is primary and matter is a consequence of its rhythmic pulsations. The brain, much like a crystalline matrix, is structured to interpret and shape consciousness into coherent experience, but it does not generate it.
In this light, consciousness is not local, nor is it constrained by the physical form. It is the unseen architect behind the rhythms of existence, the hidden intelligence orchestrating the grand cosmic symphony. To believe that the brain creates consciousness is akin to believing that the eye creates light or that a mirror generates the image it reflects. It is not the origin but the instrument.
As mystic scientists, we recognize that true awakening lies in shifting our perception from brain-centered awareness to the realization that we are conduits of an eternal intelligence, woven into the very fabric of existence. Consciousness is not inside us—we are inside it.
... https://www.facebook.com/watch?v=942434151299271&locale=mt_MT |
|
| R.András |
|
 Létezhet-e személyes autonómia, ha minden idegsejtünk működését a múlt határozza meg? Hogyan befolyásolja a döntéseinket a hormonháztartásunk, a bélflóránk és a környezet, amelyben családunk generációi a születésünk előtt éltek? A Stanford agykutatója szerint az élet egyenletében nincs hely szabad akaratnak.
Robert Sapolsky az orvostudományokban világelső egyetem, a kaliforniai Stanford neuroendokrinológusa. Az idegtudomány e fiatal területe az agy és a mirigyek (pajzsmirigy, petefészek, mellékvese stb.) közötti kapcsolattal foglalkozik – egyszerűbben fogalmazva azzal, hogyan tud az agy életben tartani bennünket? Szerzőnk nem “csak” laboratóriumi tudós: három évtizedet töltött Afrikában, vadállatok tanulmányozásával.
Sapolsky monumentális műve, a Determined: A Science of Life Without Free Will (előre meghatározott: a szabad akarat nélküli élet tudománya) olyasmit állít, ami alapvetően befolyásolhatja mindazt, amit egyénről és közösségről gondolunk. Meggyőződése ugyanis, hogy szabad akarat nem létezik. Elismeri, hogy a közeljövőben aligha kerül a birtokunkba olyan információ, ami végérvényesen eldöntené e több ezer éves vitát, ám részletesen és szórakoztatóan – humorral, történelmi és popkulturális utalásokkal, személyes anekdotákkal – érvel saját álláspontja mellett.
Sapolsky legfőbb állítása, hogy az idegrendszerünk alapvető egységét jelentő neuronok közül egyre sem igaz, hogy viselkedését ne a biológiai múltja, hanem spontán impulzusok határoznák meg. Ha be akarnánk bizonyítani, hogy létezik szabad akarat, legalább egy neuront találnunk kellene, amely képes “légből kapott” viselkedésre: ilyennel azonban még senki sem találkozott.
Ahhoz, hogy megértsük egy-egy döntésünk okát, először azt kell megértenünk, mi történt másodpercekkel, percekkel, napokkal, évekkel sőt, a genetikai örökségünk okán akár évezredekkel a döntésünk előtt. Ha pedig ezek hatását felmérjük, akkor “nem marad hely szabad akaratnak”.
Sapolsky szerint a biológiánktól és a környezetünktől elkülönült belső én elképzelése hamis, a “szándék” fogalmának tartalmát és jelentőségét pedig félreértjük. A hormonszintünk alakulása például hetekre előre befolyásolja a viselkedésünket, beleértve az agressziót (tesztoszteron), a szeretetet (oxitocin) és a stresszt (glükokortikoidok). Szintén jelentős hatást gyakorol döntéseinkre a bél mikrobiomja: a baktériumok tevékenysége határozza meg az étvágyunkat, a betegségek szervezetünkön belüli terjedését, s közvetetten a szorongásra való hajlamunkat is.
Ennél sokkal izgalmasabb a családunk kultúrájának, a születésünk előtt és gyermekkorunkban bennünket körülvevő környezetnek a hatása. Utóbbi még a génjeinket is képes módosítani: míg a biztonságos szülői környezet jellemzően nagylelkűbbé tesz, a kockázatvállalásért felelős gén apró módosulása már eldöntheti, hogy fegyveres rablásban vagy startup-alapításban teljesedünk-e ki.
Egy másik összefüggés: a kiegyensúlyozottabb időjárásba született csecsemők nagyobb valószínűséggel válnak individualista, egyúttal extrovertált felnőtté. Sapolsky állítja, mindezek nagyobb hatással vannak a sorsunkra, mint hazánk GDP-je vagy a közösségünk által birtokolt termelőeszközök. “Gyűlölni valakit azért, ahogyan viselkedik, semmivel sem kevésbé abszurd, mint az eget utálni az időjárásért.”
Szerzőnk ismeri és be is mutatja élettudományi fejtegetéseinek filozófiai kritikáját, amelyeket ő maga is megfontolandónak vél. Ezek summázata, hogy ha életünk döntései jelentős részben előre meghatározottak is, személyes és kollektív válságaink lehetőséget adnak arra, hogy folyamatosan növeljük az önrendelkezésünket. Ennek gyakorlata nem más, mint az önreflexió – determinizmus és autonómia együtt adja ki, akik valójában vagyunk.
... https://bngergo.substack.com/p/genek-az-onrendelkezes-ellen?r=f3e2k&utm_mediu ... |
|
| pandala |
|
de a kvantumgumók nem nőnek az égig ....
|
|
| R.András |
|
The argument is often linked to panpsychism, a philosophical perspective suggesting that consciousness is a fundamental aspect of the universe and may exist in all things, even inanimate objects.
A few biologists and physicists have proposed that complex systems, including stars, might exhibit forms of awareness or self-regulation that resemble consciousness in some way.
For example, researchers like Greg Matloff, a physicist, have suggested that stars might display behaviors consistent with volition or a rudimentary form of awareness, possibly due to quantum effects.
... www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0iaZzXs4zSgzuqdYRpxXAueA39GMgi ... |
|
| R.András |
|
Eszmélet
I
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
II
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend –
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj – egy nap süt idebent.
III
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek –
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.
IV
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.
V
A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.
VI
Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ – ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad –
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.
VII
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére –
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.
VIII
Fülelt a csend – egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot –
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.
IX
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt –
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!
X
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor – ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.
XI
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém –
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.
XII
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy' szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.
(József Attila) |
|
|
| R.András |
|
 Tokiói történet
A „Tokiói történet” (eredeti cím: Tôkyô monogatari) gyakran Yasujirô Ozu mesterművének és a valaha készült egyik legnagyobb filmnek tekinthető. 1953-ban bemutatott megható drámája olyan témákat dolgoz fel, mint az öregedés, a családi kapcsolatok és az idő múlása. Visszafogott történetmesélésével, precíz keretezésével és mély érzelmi hatásával a film generációkon és kultúrákon át képes kapcsolatot teremteni a közönséggel.
A történet középpontjában egy idős házaspár, Shókicsi (Chishū Ryū) és Hirayama Tomi (Chieko Higashiyama) áll, akik kis parti városukból Tokióba utaznak, hogy meglátogassák felnőtt gyermekeiket. A gyerekek azonban, elmerülve a mindennapi életükben, inkább udvarias távolságtartással fogadják őket, mintsem meleg fogadtatással. Ezt követően a film a szülők és gyermekeik közötti fejlődő dinamikát vizsgálja. Ozu mesterien mutatja be, hogy a fiatalabb generációk, akik a modern élet nyomásával küzdenek, gyakran elhanyagolják időseiket – nem szándékosan, hanem a prioritások átrendeződése miatt. Ez a téma ma is éppoly szívbemarkoló, mint amikor először bemutatták a filmet.
Ozu mesteri módon érzékelteti az élet rövidségét csendes, visszafogott pillanatokon keresztül, amelyek üres szobákat, tájakat és hétköznapi tárgyakat örökítenek meg. Ezek a visszatekintő jelenetek kiemelik a film melankolikus, mégis valósághű meditációját az öregedésről és a halandóságról.
A film egyik legemlékezetesebb alakítása Setsuko Hara nevéhez fűződik, aki Norikót, az özvegy menyet alakítja. Őszinte melegsége és önzetlensége éles ellentétben áll a házaspár saját gyermekeinek távoli hozzáállásával, így ő válik a történet érzelmi középpontjává. Shūkichivel folytatott beszélgetései a film végéhez közeledve tükrözik Ozu világnézetét: az élet gyakran tele van csalódásokkal, de a kedvesség és a hála pillanatai mindig jelen vannak.
Ozu sajátos filmes stílusa teljes mértékben megjelenik a „Tokiói történetben”. A film lassú, tudatos üteme lehetővé teszi, hogy az érzelmek természetesen bontakozzanak ki, a mindennapi realizmusra helyezve a hangsúlyt a melodrámával szemben.
A „Tokiói történet” generációkat inspirált, és rendszeresen a legnagyobb filmek között emlegetik. Filmkészítők, mint Wim Wenders, Hou Hsiao-hsien és Hirokazu Kore-eda, Ozu visszafogott, mégis mélyen érintő történetmeséléséből merítettek ihletet.
- Eredeti cím: Tôkyô monogatari
- Kiadás dátuma: 1953
- Futásidő: 2 óra 17 perc
- Rendező: Yasujirô Ozu
... www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0rjYEt33NS6SuJVm9ckfXHG3QxTLgA ... |
|
| R.András |
|
Nemes Nagy Ágnes: Istenről
Istenről (Hungarian)
Hiánybetegségeink legnagyobbika
Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.
Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?
Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.
Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!
Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos?
Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted?
Egy szót se szóltam.
Uploaded by CZIRE Szabolcs
Source of the quotation PIM
Publication date 2011
... www.babelmatrix.org/works/hu/Nemes_Nagy_%C3%81gnes-1922/Istenr%C5%91l |
|
|
|
| Tovább ... |
|