|
| Téma: Ki vagyok "én" ? |
| R.András |
|
A másik ember tudatáról nem kapunk jelet.
A tudat _hiányáról_ viszont sokszor igen.
A harácsolók nyilván a "habeo ergo sum" szintjén élnek vegetálnak.
A széles könyökcsapásokkal törtetők meg a társadalmi ranglétrán hajhásszák a hatalmat..
|
|
| R.András |
|
Weöres Sándor: De profundis
Bárhonnan is lettem, földre-űzve
ruhámból e lenti akol bűze
nem múlik soha.
Itt Istennek barma és virága
tolong egymás elevenét rágva,
szörnyű lakoma.
Jót aligha vártam, mégse hittem,
hogy ily nyomor zsúfolódik itten;
más csillag fia
ha egy percig kóstolna kínunkba,
mintha olvadt érc-özönbe hullna,
gőzzé omlana.
Kedvből búba, bánatból örömbe
lódulunk itt föl-le, föl-le, föl-le
óhatatlanul,
mint ki előtt megkínzása végett
váltogatnak, világost-sötétet,
míg megtébolyul.
Az ész itt az Észnek satnya fattya:
csak a dolgok héját tapogatja,
csontig sose jut.
Éber-álom félhomálya rajtunk,
így vesződjük mocsár-mélyi harcunk,
honnan nincs kiút:
hisz egymáson élősködve élünk,
más halálán életet cserélünk:
a föld rendje ez.
Testvér itt a kő, fa, állat, ember,
testvért eszem lucskos gyötrelemmel
s testvérem megesz.
Kóbor macska szívja csibe vérét:
ennek halálkínját, annak éhét
egyben szenvedem.
Sziklát zúznak, föld húsába törnek:
nem fáj az a kőnek, sem a földnek,
de fáj énnekem.
Hogyha bármit ölnek, engem ölnek,
minden kínja, keserve a földnek
rám-csap éhesen.
Lángba légy hull: én vergődöm ottan,
százszor halok minden pillanatban
s vége nincs sosem.
Léten túl is, ha szétnyílt a fátyol,
majd e világmélyi utazástól
reszketek, tudom.
Menny sem adhat már nekem nyugalmat:
Isten fénye közt is e siralmat
mindig jajgatom.
... www.facebook.com/adymindennap/posts/pfbid0e2WNjimzZDkbZQo7WjyZeXXYGXz9AWf8NBm ... |
|
| R.András |
|
Az önmaga igaz valójára ébredt ember egészen közönséges, nem feltűnő, nyitott mindenre és mindenkire. Két világban is otthon van egyszerre, a jelenségek világában és az üresség világában, amely minden valóság ősalapja, és amelynek sem alakja, sem formája nincs.
És mindkettőt egyetlen világként éli meg.
Shizuteru Ueda ezt mondja erről:
"Igazi, felébredt önmagunk nem az úgynevezett Nirvánában lakozik. A forgalmas országúton lakik ő és ugyanakkor a Semmiben... az országúton, mintha a Semmiben lenne, a semmiben pedig úgy, mintha az országúton lenne."
Niklaus Brantschen
Jezsuita szerzetes és Zen mester
... www.facebook.com/csilla.marton.507/posts/pfbid0xcC6pQrusNF4pU5bE2ZD9aBZevtFto ... |
|
| R.András |
|
Jorge Luis Borges - Ők nem te vagy
Nem vált meg téged, amit mások írtak,
akikhez rettegésedben fohászkodsz,
ők nem te vagy, mély labirintusához
láncolva saját bolyongásaidnak.
Nem válthat meg Jézus haláltusája,
se Szókratészé, se a rendületlen
arany Szidhartha, ama régi kertben
napnyugtakor a halálára várva.
Porrá lesz az az írás is, amelyen
most dolgozol, porrá lesz ajkadon
a szó is. Hádészben nincs irgalom,
és Isten éjszakája véghetetlen.
Anyagod az idő, a szakadatlan.
Az vagy, ami ő, minden pillanatban.
(Somlyó György fordítása)
... www.facebook.com/ax.wo.9/posts/pfbid0iHEXqKSBT9Dt2xCFctXFu2Xg5Y7EFAS5guDaUBvU ... |
|
|
|
| R.András |
|
A létezés három szintje
Arra gondoltam, hogy a létezés szintjeiről írok.
 Az első szint: a fizikai tartomány
Fizikai vagy anyagi szint, a látható, az Univerzum. Ez az ember által legjobban ismert világ. Az öt érzékszervvel megtapasztalható háromdimenziós dolgokat foglalja magába, mindent, amit képes vagy megérinteni, látni, hallani, érezni, megízlelni, megszagolni.
Ma figyeld magad, hogy mennyire vagy tudatos e öt érzékszerv használatában?!
A fizikai tartományban az idő nyílegyenes vonalban halad, a múlt felől a jelenen át, a jövő felé tart. Ez azt jelenti, hogy a fizikai tartományban mindennek van kezdete, közepe és vége, semmi sem állandó. Az érző lények megszületnek és meghalnak.
Te egy folyamatot, hogy kísérsz végig: az elejétől, a közepe és vége felé, hogy tudod azt befolyásolni, vagy befolyásoltatni?
... www.facebook.com/photo?fbid=10211375557661330&set=a.4745378369064 |
|
| R.András |
|
Ismerd meg anyagodat (vázlat)
Abban az időben (3 éve) amikor a kereszt fiam 22 éves volt, azt mondta hogy azért akarom elkészíteni az öregedés elleni szert, mert félek a haláltól.
Hálószaggató mellé !
Nem félek a haláltól, hiszen napi rendszerességgel gyakorlom és eddig még minden reggel sikeresen föltámadtam halottaimból.
Régebben kicsit féltem attól, hogy álmomban megéhezem és ezt nem veszem észre (mert alszom) és emiatt jól bevacsoráztam, de már ez a kicsi félelmem is elmúlt.
Egyáltalán nem _akarom_ elkerülni a halált.
Egyáltalán, semmit sem akarok.
Én, a Krisztus
Abban az időben (3 éve) amikor a kereszt fiam 22 éves volt, azt mondta hogy azért akarom elkészíteni az öregedés elleni szert, mert félek a haláltól.
Hálószaggató mellé !
Nem félek a haláltól, hiszen napi rendszerességgel gyakorlom és eddig még minden reggel sikeresen föltámadtam halottaimból.
Régebben kicsit féltem attól, hogy álmomban megéhezem és ezt nem veszem észre (mert alszom) és emiatt jól bevacsoráztam, de már ez a kicsi félelmem is elmúlt.
Egyáltalán nem _akarom_ elkerülni a halált.
Egyáltalán, semmit sem akarok.
Én, a Krisztus passzívan (ld.: passió) függök a kereszten és "Atyám, legyen meg a Te akaratod".
Körülöttem örvénylik az anyag.
Ez engem érdeklődéssel tölt el.
Meg akarom ismerni az Atya akaratát, az anyagot.
Az Atya akaratát (más szóval: a Természet törvényeit) kell _megismerni_.
Az Atya akarata (a Természet törvénye) nem az, hogy megöregedjünk és meghalunk. |
|
|
| R.András |
|
Miből vagyunk? Mi tartja össze az anyagi testeket?
Van különbség a földi anyag, illetve és a Napot és a többi csillagot alkotó égi anyag között?
Milyen értelemben anyagállapot a vákuum? Milyen formát ölt az anyag a nagy fekete lyukak belsejében?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ
 Guido Tonelli olasz fizikus. Meglepő utazásra kísér el bennünket a kortárs tudomány világában, a tőle megszokott magával ragadó stílusban.
A könyv már előjegyezhető: www.lira.hu/hu/konyv/szakkonyv/orvosi/materia-a-kaprazatos-illuzio |
|
| R.András |
|
Porszemnél is kisebbek, kiterjedés nélküli pont, nézőpont vagyunk.
Isten az ő képére és hasonlatosságára teremtett minket.
Ő láthatatlan szellemi létező.
Mi is láthatatlan szellemi létezők vagyunk. |
|
| keresztkem |
|
A "Ki vagyok "én"? kérdésre a válaszom az: "EGY PORSZEM".
Viszont. A Jóisten "így" is, porszemként is SZERET....mint művét, mint alkotását...aki vagyok. És ez--hogy tudniillik az Isten "porszem mivoltomban is szeret"-- nekem SOKKAL FONTOSABB TÉNY, MINT HOGY "JÓSKAPISTA" VAGYOK VAGY KACSACSŐRŰ EMLŐS AVAGY EGY LÉPEGETŐ EXKAVÁTOR....amik--természetesen-- szintén az Ő(!) alkotásai, kezünk és agyunk munkája által.(én így gondolom) |
|
| R.András |
|
 Kontakt Hétvége - a kontakt-improvizáció olyan testbarát tánctechnika, ahol nem koreográfiát tanulunk, hanem testtudatot. A figyelem középpontjában a saját lehetőségeid felfedezése áll, képességeid kibontása pedig olyan magabiztosságot eredményez, amiből már könnyű kapcsolódni a térrel, egymással, önmagunkkal és akár másokkal is.
Össz-művészeti Performance
– 10 alkalmas zárt csoportban megalkotva.
Érdekel?
Ha szeretsz mozogni, írni, zenélni, fotózni vagy érdekel a rendezés – itt a helyed. Olyan alkotói folyamatra hívlak, amit azért vezetek, hogy minden résztvevő a végére megtalálja a számára leghasznosabb feladatát a darabban és kiteljesedhessen benne. Ehhez a kontakt-improvizáció tánctechnikáját gyakoroljuk a kezdetektől, mert ez lesz az a „közös nyelv”, amivel minden résztvevő rendelkezni fog. Ettől függetlenül a többi területet is mindenki kipróbálhatja majd a napi helyzetgyakorlatokban, amik egy össz-művészeti performance létrehozásához kellenek. Lesznek egyéni, páros és csoportos feladatok is. 10 teljes napunk lesz, havi 1x, hogy ezt biztonsággal begyakoroljuk, és közben felépítsük a performance-t. Igen, a végén bemutathatjuk, ha szeretnétek. Készíthetünk filmet, megválaszthatjuk a helyszínt és a bemutató időpontját is, de a legfontosabb, mindenki csak olyan szerepet vállal majd, amit szeretne. Fontos a véleményed, az alkotás közös lesz, lesznek megosztások és önálló feladatok is, no meg szünetek.
Mire számíthatsz? Diplomás koreográfusként – gyakorlott tánctanárként, számos térspecifikus előadás alkotójaként - én felelek a biztonságos alkotói szabadságodért és a folyamat levezetéséért. Minden napot közös bemelegítéssel kezdünk, amivel alaposan bemozgatjuk a testünket és bejárjuk a teret körülötte és „benne”. Önmagunkkal és a térrel való kapcsolódásból nyitunk a többiek felé: páros, érzékszervi és testtudati feladatokban gyakoroljuk a kontakt-improvizáció „test-barát” tánctechnikáját: megtanulunk gurulni, lendülni, vezetni és vezetve lenni, saját mozdulatainkkal kifejezni önmagunk és ezt mind támogató figyelemmel kísérni. Sokat dolgozunk majd a szemmel, a hallással az érintés mellett – új nézőpontokat próbálunk ki és osztunk meg egymással, miközben mindenki a saját témáját bontogatja csendesen. Lesznek szünetek és verbális megosztások is közben.
Mit kell hoznod: váltóruhát, amiben otthonosan mozogsz, és könnyedén lehasalsz akár a földre, zokniban/mezítláb leszünk. Olyan füzetet - hozzá való íróeszközzel - amibe szívesen veted papírra a gondolataid és helyt ad adott feladatoknak.
Saját motivációt – amiért ezt szeretnéd. JELENTKEZZ
Cél: 10 alkalmas folyamaton keresztüli tanulás, ahol a közös alkotásban mélyítheted el a szerzett tudást.
Idő: vasárnaponként 10h-17h
Dátumok: 2024.08.25., 2024.09.22., 2024.10.13., 2024.11.10. 2025.12.01./08., 2025.01.12/19., 2025.02., 2025.03., 2025.04., 2025.05.: munkabemutatóval.
Helyszín: Budapest legvilágosabb, tiszta, táncpadlós, tágas terme, Budán
1024 Budapest Szarvas Gábor utca 22
Kurzusdíj 35.000.- alkalmanként(kivéve előkurzus)
EARLY BIRD PRICE: 300.000.-/10 alkalom +2 egyéni konzultáció
JELENTKEZÉS: https://docs.google.com/.../1FAIpQLSd5N1yQfRo7vb.../viewform
További információ: kapcsolat@ballakatalin.hu
... www.facebook.com/photo?fbid=122108120204405464&set=pb.61562163936450.-2207520000 |
|
| R.András |
|
Weöres Sándor: KI MINEK GONDOL, AZ VAGYOK ANNAK...
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
... www.facebook.com/napivers/posts/pfbid023wyxgDUU6LZTsaGXiHd1Z8Bt4CusBW3Ah5os5K ... |
|
| R.András |
|
 What is consciousness? Russell's theory of Philosophy of Mind (Neutral Monism) - broadly speaking, the view consciousness is intrinsic to matter, that the brain and mind physically and so linguistically the same. In Russell's view, neutral monism offered an “immense simplification“ for metaphysics. The upshot of this is neutral monism provides a possible solution to what is currently understood as “the hard problem of consciousness“.
Russell explains:
“I maintain an opinion which many other philosophers find shocking: namely, that people's thoughts are in their heads. What I maintain is that the occurrence in the brain is a visual sensation. I maintain, in fact, that the brain consists of thoughts — using 'thought' in its very widest sense, as it is used by philosopher René Descartes (1596–1650). To this people will reply 'Nonsense! I can see a brain through a microscope, and I can see that it does not consist of thoughts but of matter just as tables and chairs do.' This is a sheer mistake.
What you see when you look at a brain through a microscope is part of your private world. It is the effect in you of a long causal process starting from the brain that you say you are looking at. The brain that you say you are looking at is, no doubt, part of the physical world; but this is not the brain which is a datum in your experience. That brain is a remote effect of the physical brain. And, if the location of events in physical space-time is to be effected, as I maintain, by causal relations, then your percept, which comes after events in the eye and optic nerve leading into the brain, must be located in your brain.
We can approach the same result by another route. When we were considering the photographic plate which photographs a portion of the starry heavens, we saw that this involves a great multiplicity of occurrences at the photographic plate: namely, at the very least, one for each object that it can photograph.
I infer that, in every small region of space-time, there is an immense multiplicity of overlapping events each connected by a causal line to an origin at some earlier time — though, usually, at a very slightly earlier time. A sensitive instrument, such as a photographic plate, placed anywhere, may be said in a sense to ‘perceive' the various stars and distant galaxies from which these causal lines emanate. We do not use the word 'perceive' unless the instrument in question is a living brain, but that is because those regions which are inhabited by living brains have certain peculiar relations among the events occurring there.
The most important of these is memory. Wherever these peculiar relations exist, we say that there is a percipient. We may define a 'mind' as a collection of events connected with each other by memory-chains backwards andforwards. We know about one such collection of events — namely, that constituting ourself — more intimately and directly than we know about anything else in the world. In regard to what happens to ourself, we know not only abstract logical structure, but also qualities — by which I mean what characterizes sounds as opposed to colours, or red as opposed to green. This is the sort of thing that we cannot know where the physical world is concerned. There are three key points in the above theory. The first is that the entities that occur in mathematical physics are not part of 'the stuff of the world', but are constructions composed of events and taken as units for the convenience of the mathematician. The second is that the whole of what we perceive without inference belongs to our private world.
The starry heaven that we know in visual sensation is inside us. The external starry heaven that we believe in is inferred. The third point is that the causal lines which enable us to be aware of a diversity of objects, though there are some such lines everywhere, are apt to peter out like rivers in the sand. That is why we do not at all times perceive everything. I do not pretend that the above theory can be proved. What I contend is that, like the theories of physics, it cannot be disproved, and gives an answer to many problems which older theorists have found puzzling. I do not think that any prudent philosopher will claim more than this for any mind theory.“
— Bertrand Russell, My Philosophical Development (1959), Ch. II: My Present View of the World, pp. 25-7
━━
Background: Russell's theory of Mind Philosophy (Neutral Monism)
Russell was a neutral monist coining the term itself. Neutral monism is an umbrella term for a class of metaphysical theories in the philosophy of mind. These theories reject the dichotomy of mind and matter, believing the fundamental nature of reality to be neither mental nor physical; in other words it is “neutral“. Russell was attracted to neutral monism due to its parsimony (Ockham's razor is a philosophical principle which can be used to decide to prefer one explanation of a phenomenon over another. It is also known as the principle of parsimony or the law of parsimony). In his view, neutral monism offered an “immense simplification“ for metaphysics. The upshot of this is neutral monism provides a possible solution to the hard problem of consciousness.
Neutral monism is similar to dualism in that both take reality to have both mental and physical properties irreducible to one another. Unlike dualism however, neutral monism does not take these properties to be fundamental or separate from one another from any meaningful sense. Dualism takes the mind to supervene on matter, or - though this is less common - for matter to supervene on the mind. Neutral monism, in contrast, take both mind and matter to supervene on a neutral third substance.
Recently, philosopher David Chalmers has been known to express sympathy toward neutral monism. In The Conscious Mind (1996) he concludes that facts about consciousness are “further facts about our world“ and that there ought to be more to reality than just the physical. However, he then goes on to engage with a Platonic rendition of neutral monism that holds information as fundamental. Despite Russell's well reasoned arguments, neutral monism has not been a popular view in mind philosophy as it is difficult to develop or understand the nature of the neutral elements.
... www.facebook.com/russellbertie/posts/pfbid02BbFagrCFoKx7YZVVnEGmGgwBNrFmxfaVk ... |
|
|
|
|
| R.András |
|
2024. május 30. csütörtök 17 óra
Baranyi Tibor Imre: "Ki vagyok én?" - Egy alapkérdés vizsgálata
Helyszín: Pannon Kincstár, 316-os terem
1056 Budapest, Váci utca 47.
3. emelet, 12-es kapucsengő
... https://lastexit.hu/ |
|
| R.András |
|
 Mindörökké: tudatosság (I.)
A múltkor a barátaimmal egy feminizmusról szóló előadáson voltam. Általában tartok az ilyen jellegű témáktól, bárminemű „izmusoktól”, főleg akkor, amikor az előadó ismeretlen számomra. Angol nyelvű, brit előadó lévén még kevésbé sejthettem, mire számítsak. Az est végül jól alakult, pár érdekes információval is gazdagodtam. Hazafelé menet csak annyit fűztem a hallottakhoz, hogy ez is sokkal inkább szólt a tudatosságról, mint bármi másról.
Ekkor barátom megkérdezte, mit is értek pontosan tudatosság alatt? Merthogy elég gyakran használom ezt a kifejezést a hétköznapokban. Jogos észrevétel, s bár nagyon örültem a kérdésnek, kissé meg is lepett. Mintha azt kérdezték volna tőlem, mit is értek a „levegő” szó alatt. Kis túlzással, mióta az eszemet tudom, foglalkoztat a tudatosság kérdése. 12-13 éves koromban volt ugyanis egy izgalmas, a további életemre meghatározó, akkor még megmagyarázhatatlan tapasztalásom. Ez jócskán felcsigázta az érdeklődésemet a téma iránt. Ma azt gondolom, hogy ez a dolgok alfája és ómegája.
Buddhától Krisztusig
Úgy sejtem, nincs olyan (igaz) mester vagy guru az elmúlt évezredekből, aki ne erről a bizonyos „dologról” tanított volna. Mindössze más-más korban, kultúrkörben, szókészlettel és szimbolikus rendszerrel tette. Jézus esetében ez a szeretet volt, Buddha tudatosságról beszélt. Sokat töprengtem rajta, vajon felcserélhető-e ez a két fogalom, s egy idő után arra a megállapításra jutottam, hogy minden bizonnyal, igen. Ha ugyanis valaki „ott” tart, és tud „úgy” szeretni, az már egy rendkívül magas tudatosságot feltételez. Míg egy igazán magas tudatossággal rendelkező egyén esetében igencsak valószínűtlen a gyűlölködés, azaz természetes módon egyre szélesebb körben képes a szeretetre. Amennyiben ezt kissé nehéz elképzelni, annak minden bizonnyal az az oka, hogy nem tartunk „ott”.
Magyarán, egy átlagos halandó mind az abszolút (vagy feltétel nélküli) szeretettől, mind az abszolút tudatosságtól (egységélménytől) fényévekre van.
Személy szerint hozzám mégis közelebb áll a tudatosság fogalma, és az azzal végzett ún. munka, egyszerűen azért, mert megfoghatóbbnak élem meg, kissé bugyuta megfogalmazással, kivitelezhetőbbnek találom. Írom mindezt úgy, hogy máris érzékelem a helyzet paradoxonját, mert amennyiben a feltételezésem helyes, s a két fogalom ténylegesen megfeleltethető, felcserélhető egymással, akkor csupán illúzió az a gondolat, hogy a tudat tágulásáért aktívabban lehet tenni, mint a szeretet univerzálisabb megéléséért.
Minden bizonnyal erre utalnak azon bölcs keleti gondolatok is, miszerint „a fű nő magától” vagy, hogy „a gyümölcs érését sem ildomos erőltetni”.
Mindannyian átmentünk rajta
A rövid vallásfilozófiai kitekintés után nézzük, mit mond a pszichológia a tudat tágulásáról. Ismét csak a személyiségfejlődés stádiumaihoz nyúlunk vissza, megfűszerezve azt egy jó kis integrál elmélettel.
A tudat tágulása nem egy végtelenül megfoghatatlan valami. Mindannyian átmentünk rajta, megértéséhez vegyük alapul az egyik legkézzelfoghatóbb példát, az embergyermek fejlődési szakaszait.
Egy csecsemő, miután kibújik anyja pocakjából, még egy úgynevezett normál autisztikus állapotban van. A tudata végtelenül behatárolt, ideje nagy részét alvással tölti, és csak szükségleteinek kielégítése billenti ki ebből az állapotból. Ezt követően egy-két hónapig szimbiotikus szakaszba lép anyjával. Ez nagyjából annyit tesz, hogy egynek éli meg magát gondozójával, én-határai nincsenek, mint ahogy én-másik különbségtétel sincs. Ekkor a csecsemő számára más nem létezik, csak az anya. Apja tudati befogadására képtelen. Miért? Mert nem tart ott. Ezt követően a szeparáció-individuáció szakasza következik, mintegy hároméves korig, ami újabb tudattágulást eredményez. A sort folytathatnánk, de a lényeg, hogy minden egyes szakasz velejárója egy tudati fejlődés.
A folyamat természetesen itt nem áll meg, nyugati kultúránk döntő többsége eléri a kamasz-, illetve fiatal felnőttkort, ezzel együtt pedig az úgynevezett racionális tudatot. A racionális tudat velejárója a tudományos gondolkodás. És el is értünk oda, ahol a part szakad.
A tudományos gondolkodású társadalom embere meg van győződve arról, hogy ez a végállomás, s innen nincs tovább. Ez szomorú, merthogy egy idő után elakadásokat eredményez. Ezen elakadások pedig nagyon szemléletesek nyugati társadalmunkban.
Egyre több gyógyszer, annál is több betegség, egyre vastagabb DSM (Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve), annál is több lelki baj következik. Minél nagyobb a technológiai fejlettség és a kényelem, annál szembetűnőbb a motiválatlanság és az elidegenedés. Egyre fokozódó agymosás, miszerint bármit megtehetünk, annál nagyobb boldogtalanság, s egyre több társkereső applikáció, annál nagyobb elmagányosodás a jussunk.
Merre tovább?
Ken Wilber, az integrál elmélet atyja gyönyörű szépen vázolja az egyes tudati struktúrákat. Amikor őt először olvastam, úgy éreztem, valami a helyére billent. Azóta sem találkoztam olyan dologgal, amit én személy szerint ne tudnék a rendszerén belül elhelyezni, illetve értelmezni. Ez kis vigaszt jelent az én – sokszor ugyancsak nagyon analitikus üzemmódban működő – elmém számára. De erről majd máskor.
Rendkívül fontos hangsúlyozni és megérteni, hogy a tudatosság nem ítélkezik, nem moralizál, nem hierarchizál. A tudatosságnak van egy természetes iránya, ha úgy tetszik, de ez maximum helyi értéket határoz meg, és nem címkéz meg dolgokat „jónak” és „rossznak”.
Mint ahogy az előbb vázolt kisbaba esetében sem tudnánk azt mondani, hogy bármelyik szakasza jobb vagy rosszabb a másiknál. Egyszerűen ott tart, ahol tart. Mi persze megélhetjük úgy a dolgokat, hogy amíg nincs kifejlett egója, addig nekünk könnyebb. Miért? Mert babusgatjuk, gügyögünk, oda tesszük, ahová akarjuk, ott marad, s nincs sűrűn ellenvetése. Aztán kezd kialakulni az egója, az ütközik a miénkkel, s máris áll a bál! Ettől még a kisbaba nem „rossz”. Egy természetes folyamaton megy át, amit legfeljebb mi nem tudunk kellő tudatossággal kezelni.
Németh Nikolas
... https://ma7.sk/kavezo/mindorokke-tudatossag-i |
|
|
|
|
| R.András |
|
 There is only one way to avoid criticism: do nothing, say nothing, and be nothing.
(Aristotle) |
|
|
|
| Tovább ... |
|