|
Téma: Mi az igazság ? |
|
küssszvágócsér |
|
Ugyanis. Az ember által VÉLELMEZETT ( de egyáltalában: vélelmezHETő) IGAZSÁG, az esetek 99,9%-ában NEM MAGA AZ IGAZSÁG! Hanem a végletekig önhitt és gőgös ember erőszakos VÉLELME-FIKCIÓJA az igazságról. Amely jó esetben approximálja-közeliti az igazságot, rosszabb esetekben--és ezek képezik az esetek többségét, nagyobbik hányadát--még AZ SEM! Csak ezt az ember--amilyen hülye--nem tudja, vagy inkább nem akarja tudni vagy tudomásulvenni....mindezt. Úgyhogy az igazságról való gondolkodás CSAKIS ANNYIBAN JOGOSULT az ember részéről, amennyiben ezt a "görcsös" és ostoba igazságvágyat egy, ennek a vágynak a MÉRTÉKÉTŐL jóval-jóval nagyobb mértékű JÓSÁG és SZERETET hordozza, egésziti ki. |
|
küssszvágócsér |
|
NEM FÁRASZT, DE KÉRÉSE NÉLKÜL(!) SEM "FOGLALKOZOM" VELE. ÚGYOGY: nem "azért" nem foglalkozom vele mert fárasztana.... |
|
Rendes Kis |
|
Drága bácsi, ha magát fárasztja ez a téma, akkor ne foglalkozzon vele. Vonuljon nyugalomba. |
|
küssszvágócsér |
|
Ez olyannyira "jópofaságosságos", hogy belesz...ok az egészbe. Röhögjön az, akinek jólesik! |
|
küssszvágócsér |
|
Számomra ez a kérdés nem ennyire bonyolult. Mert. 1.) Amit ismerek-tudok-megértek, azt NEM KÖLL HINNEM! Miért? Éppen mert TUDOM, azt a dolgot. 2.) ... (folytatás: a Jópofaságosságok között). |
|
Rendes Kis |
|
Volt pár éve 1 nevezetes, félbemaradt vitánk Sajgó Szabolcs SJ, kiváló költő, a Manréza Lelkigyakorlatos Ház egykori igazgatójával, dióhéjban:
- Azt állítottam, hogy országunkban a hit hanyatlásának úgy tudnánk gátat vetni, ha a népnek hihető dolgokban kellene hinnie.
- Erre Sajgó atya azt mondta nevetve, gyors válaszként, hogy "Csak hihetetlen dolgokban érdemes hinni !" ... (majd az órájára pillantott, hogy őt sajnos még más fontos teendők is várják és sietve távozott). ... http://forum.vectrix.hu/?f=2&t=8262&m=115
Tegnap egy reménybeli unitus teológustársnak is megemlítettem ezt az esetet, aki felokosított, hogy Szabolcs úr nem improvizált, a gondolatának igennagy múltja van:
Idézet: Tertullianus és az abszurd
Nem hinném, hogy akad műveltebb ember, akinek Tertullianusról ne a híres “credo, quia absurdum” (hiszem, mert képtelenség) szállóige jutna eszébe. Ám a műveltebb ember (lám-lám a nyelv is mennyire abszurd!), mint tudjuk, a műveltnél kevésbé művelt. Előfordulhat, hogy rosszul tanult meg dolgokat, rossz könyvekből, sebtiben összecsapott kurzusokból. Nézzük hát, mi jut/jutott Tertullianusról eszükbe a művelteknek.
“...Mindig hőbörgött. Jótett emléke nem maradt utána.
Hiszem, mert lehetetlen, mondta gyakran, s a lehetetlent jobban tudta másnál.” Faludy György: Tertullianus.
"Lehet, hogy az abszurd művészettel kapcsolatban sosem gondoltunk a tertullianusi igére: credo quia absurdum?” Somlyó György: “A színész halála”vagy az író élete.
"A nyugati teológusok ezenközben vállalják a keresztyén hit abszurditását (Tertullianus: credo quia absurdum), ugyanakkor montanista hatásra hangsúlyozni kezdik a cselekedetek fontosságát, üdvszerző jelentőségét (Tertullianus).” Dr. Németh Tamás: Az óegyház eszkatológiája. ( Dr. Németh a Pápai Református Teológia rendszeres teológusa, azaz a dogmatika professzora.)
“Mások hite szakrális természetű, a híres tertullianusi tétel szerint („Credo quia absurdum est” – „Hiszem, mert lehetetlen”.” Kaltenbach Jenő: A magyar demokrácia felszámolja önmagát(?). (A cikk a Magyar Narancsban jelent meg.)
“Tertullianusnak tulajdonítják a credo, quia absurdum, hiszem, mert lehetetlen szállóigét. Szükségtelen megjegyeznem, hogy prókátorként kezdte.” H.L.Mencken amerikai esszéista aranyköpése.
A fenti idézeteket olvasva, ki ne hinné el, hogy a híres szállóige Tertullianustól származik? Csak Mencken ad okot némi gyanúra, aki úgy tudja, hogy a mondás nem Tertullianust dicséri/blamálja, csupán neki tulajdonítják. És a helyzet valóban ez. Íme, a szövegrész, melyet valaki valamikor nagyon félreértett:
Salvus sum si non confundar de domino meo: Qui me, inquit, confusus fuerit, confundar et ego eius. Alias non invenio materias confusionis quae me per contemptum ruboris probent bene impudentem et feliciter stultum. Crucifixus est dei filius: non pudet, quia pudendum est. Et mortuus est dei filius: prorsus credibile est, quia ineptum est. Et sepultus resurrexit: certum est, quia impossibile.” (De carne Christi 5, 4)
Saját fordításban:
Üdvösségem van, ha nem szégyenkezem az én Uram miatt. “Aki szégyell engem – mondta az Úr – azt én is szégyelleni fogom.” Semmilyen okot nem találok a szégyenkezésre, csak olyat amely, éppen a szégyenteljes gyalázat miatt, bölcsen szégyentelenné és üdvösen bolonddá tesz. Isten fiát keresztre feszítették: nem szégyellni való, mert valóban szégyenletes. Meghalt az Isten fia: teljességgel hihető, mivelhogy ostobaság. Eltemették és feltámadt: ez bizonyos, mivel lehetetlen. (Krisztus testéről 5,4)
Ha olykor vallási műsort nézek, mindig mosolyognom kell ezen a figyelmeztetésen. Feltételezem, nem az antiklerikálisoknak, ateistáknak, agnosztikusoknak szól, hogy tessenek gyorsan átkapcsolni , de egy dévaj kis mosollyal a szájam szögletében, én mégis erre gondolok. Nos, kedves antiklerikális, ateista, agnosztikus olvasóim, vigyázat, tömény teológia következik!
Nyilvánvaló, hogy az idézett szöveg két utolsó mondatában olvasható credibile est, quia ineptum, certum est, quia impossibile kontextustól független olvasata az alapja annak a közkeletű és csökönyös tévedésnek, hogy a credo, quia absurdum Tertullianustól származik. A szövegösszefüggésből az derül ki, hogy Tertullianus gnosztikus, egész pontosan doketista gondolatokat cáfol, melyek szerint képtelenség azt állítani, hogy Isten meghalhat, szenvedhet, hogy eltemethetik és feltámad, Istennek ugyanis mint a tiszta szellemnek, nem lehet semmiféle köze az anyaghoz. Ezért Krisztus megfeszítése, halála csak látszat volt, istenkáromlás azt állítani, hogy az Istennek teste lehet. Tertullianus, mint vérbeli prókátor, az ellenfél érveit használja bizonyítékul, és azt mondja: valóban képtelenség, ostobaság, arcátlanság azt állítani, hogy Istent megfeszítik, meghal és feltámad. Kinek jutna eszébe ilyen őrültséget kiötleni, ha nem volna igaz? Az érv lényege tehát az, hogy a keresztény üzenet olyan botrány és akkora bolondság (vö.1 Kor.1,23), hogy éppen ez szól igaz volta mellett. Ha Krisztus apostolai nagyon le akartak volna gyúrni valamilyen teológiai konstrukciót kortársaik torkán – sugallja Tertullianus – ennél hihetőbbet, kevésbé botrányosat találtak volna ki.
Nos, Tertullianust lehet nem szeretni, én sem rajongok érte. Leginkább egy másik mondata miatt: quid ergo Athenis et Hierosolymis, mi köze Athénnek Jeruzsálemhez? Mert nekem ugye, mindkettőhöz közöm van. Valószínűleg kötözködő, összeférhetetlen, kiállhatatlan ember volt. Az is lehet, hogy igaza van Faludynak, aki nem éppen hízelgő dolgokat írt róla fentebb említett versében. De ekkora marhaságot, hogy hiszem, mert képtelenség, nem mondott. Azaz nem állította - az idézett helyen legalábbis semmiképpen - hogy a hit eredendően értelemellenes, nem mutatott mintegy ficust az értelemnek, és nem mondta: amiben hiszek ugyan valóban képtelenség, de én éppen ezért hiszek benne.
Amúgy normális hívő emberek sem szoktak olyan zöldséget mondani, hogy kifejezetten azért hisznek, merthogy az, amiben hisznek képtelenség. Legfennebb azt mondják: hisznek annak ellenére, hogy képtelenség(nek tűnik). De ez már egy másik tál tészta.
Stephanus Nugator
|
|
|
Rendes Kis |
|
Egyedül nagyon könnyű megegyezni ... Próbáljuk meg legalább 2-en ! |
|
|
Rendes Kis |
|
A leglényegesebb, világnézetünk alapjait érintő kérdésekről mindről, teljesen meg kell egyezni. Persze az lehet, hogy a leglényegesebb kérdések köre szűkíthető. Lehet, hogy már a "hány isten van ?" kérdést is ki kell húzni a leglényegesebb kérdések közül, pedig ezen is milyen jókat lehetett vallásháborúzni. A leglényegesebb vallási kérdés, hogy kiknek kiket kell megölni. Ennek a kérdésnek a teljes és végleges tisztázása elől nem térhetünk ki. Gondolok arra, hogy egyes karikaturisták lelkiismereti kötelességüknek érezték, hogy a Prófétát kifigurázzák. Mirefel a Próféta hívei lelkiismereti kötelességüknek érezték, hogy a karikaturistákat kinyírják. No, ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetni. |
|
küssszvágócsér |
|
Az előző--közvetlenűl megelőző-- 3 hozzászólásában nagyon sok dolgot tetszett kvázi magátólértetődő tényként leszögezni, melyek mindegyikére reagálni sem tudok. Viszont NEM ÉRTEM azt, hogy miért tetszik olyat írni, hogy kvázi mi--Ön és én-semmiben ne értenénk egyet. Hiszen rögtön a #46 első mondatában írom expressis verbis: ""..Az igazság neve: Jézus." NO EZZEL NAGYON-NAGYON EGYETÉRTEK!" Ez szerintem nagyon lényeges tartalmi egyetértés--ráadásul ZSIGERILEG IGAZNAK ÉRZEM én is. Vagy nem? Azt sem értem, hogy a fenti egyetértés után miért kéne bármiben, a többiben is föltétlenül --úgymond: "megegyeznünk"-- ha már a fenti leglényegesebb kérdésben MEGEGYZ(T!!!)ÜNK--múlt időben. Mert ha a leglényegesebb dologban megegyeztünk, akkor minimum 1 dologban már(!) megegyeztünk, s akkor NEM IGAZ AZ, hogy SEMMIBEN ne tudtunk volna megegyezni. Legföljebb az lehet igaz, hogy nem tudtunk MINDENBEN megegyezni, vagy kifejezheti bármelyikünk azt az óhaját, hogy jó, vagy kívánatos lenne MÉG 1-2 dologban megegyezni, amiben lehet. DE AZ NEM IGAZ, HOGY SEMMIBEN NE TUDTUNK VOLNA MEGEGYEZNI--szerintem legalábbis. Mert! Minden ember CSAK AZZAL A FEJÉVEL TUD GONDOLKOZNI, AMELYIK AZ Ő NYAKÁN "ÜL". A máséval nem. S én ezt a dolgot ezzel a fejjel ami anyakamon van így és csak így vagyok képes elgondolni--másképp nem. MIÉRT BŰNÖM EZ? Ezt nem értem. |
|
Rendes Kis |
|
Épp nemrégiben jött egy hír a nagypolitikából (talán Ukrajnából), hogy a tárgyaló felek még abban sem tudtak megegyezni, hogy megállapítsák, hogy nem tudtak megegyezni. Egy unitus teológus ilyenkor a fejét a falba verdesi ! |
|
Rendes Kis |
|
Még akkor sem ért egyet velem, ha a véleménye semmiben sem tér el az enyémtől. Ez a színtiszta, eszenciális hitvita: a megegyezésnek még a reménye is ab ovo kizárva. |
|
Rendes Kis |
|
Ez egyfelől örvendetes, mert - saját önvallomásával ellentétben - hiánytalan lelkiismereti önállóságról tanúskodik. Másfelől, az unitus teológia jövője szempontjából viszont aggasztó, hogy Vágócsér bácsiból hiányzik a vágy, hogy egyetértsen velem. |
|
küssszvágócsér |
|
Bocsásson meg, de nem kérdezek meg semmiről senkit. Imádkozom, és 'jól elvagyok így is a drága 5 unokámmal.Mellesleg ha vitatkozásnak "tűntek" az előzőek akkor félrevezettem--akaratlanúl is-- Önt: nem volt szándékomban semmiről senkivel vitatkozni... Viszont néha örömmel olvasom amit ír, néha nem--ez rendben van így....Mást nem akartam és nem akarok. |
|
Rendes Kis |
|
Sajnos, az igazság nem ízlés dolga. A tévedés jogát persze fönntarthatja magának, de ugyan miért tévedne szándékosan ? Az meg pláne botorság, ha úgy vitatkozik, hogy nem hoz föl semmi ellenérvet ? Az Ön lelkiatyja sem fog ellentmondani nekem, mert igazat mondtam. Kérdezze csak meg Páter Csókayt. |
|
küssszvágócsér |
|
Nekem semmi bajom azzal, ha valakinek valamiről más a nézete, mint nekem. Igy az sem tölt el semmiféle negativ érzésekkel, ha Szabó József atya vagy Ön vagy bárki valamit MÁSÉNT gondol, amint ahogyan "azt" a "dolgot" én gondolom. Egy feltételem azonban van. SZABADJON NEKEM IS VALAMIRŐL A SAJÁT IZLÉSEM, ÉLETFELFOGÁSOM, TAPASZTALATAIM SZERINT(!) VÉLEKEDNI! No meg az én, ugyancsak jezsuita tanitóim szerinti módon, Ők: Horváth Tibor S.J., Nemeszszeghy Ervin S.J. és Csókay Károly S.J.--legutóbbi a mostani lelkiatyám. |
|
Rendes Kis |
|
Pedig ezt nem én találtam ki. Drága emlékezetű jezsuita lelkiatyámtól, Páter Szabó Józseftől tanultam. Igaz, ő a Hierarchiának engedelmességet fogadott és csak vészhelyzetekre (pl. zuhanó repülőgép) akarta megadni nekem az engedélyt, hogy a Hierarchiát kihagyva, egyedül a lelkiismeretem szavára hallgatva rendezzem a dolgaimat az Örökkévalóval. De végülis rám hagyta, hogy a vész minden pillanatban ránk leselkedik. |
|
küssszvágócsér |
|
"..Hozzászoktattak minket ahhoz, hogy mi kis jelentéktelen pondrók vagyunk, közénk és Őközé beékelődött a Hierarchia. Pedig Ő nem személyválogató, valamennyiünk közvetlenül hallja a lelkiismeretében az igazság" EZZEL HA MEGFESZÜLÖK SEM TUDOK EGYETÉRTENI. Pontosabban: ha azt mondanám Önnek, hogy "igaza van", akkor HAZUDNÉK(!!!) a saját legőszintébb és legmélyebben átélt LELKIISMERETI VÉLEKEDÉSEM előtt. És gondolom "EZT" nem kívánná Ön sem. Az persze igaz, hogy pl. sok kérdést, pl. Fanni asszony "dolgát" nem nekünk kell "megitélni", mert az már az Úrra tartozik.De nem is emiatt vetettem föl. Hanem amiatt, ho "e"(!) VILÁGBAN az ilyen életekből kell-e, lehet-e tanulni, vagy szőr-bőr mindent el köll-é belőle vetnünk.
|
|
Rendes Kis |
|
Hát, igen: elkényelmesedtünk. Hozzászoktattak minket ahhoz, hogy mi kis jelentéktelen pondrók vagyunk, közénk és Őközé beékelődött a Hierarchia. Pedig Ő nem személyválogató, valamennyiünk közvetlenül hallja a lelkiismeretében az igazság szavát. Szerencsére Fanni asszony viselt dolgait nem nekünk kell megítélnünk, de a saját ügyeinkben nagy biztonsággal eligazodunk. Muszáj hogy így legyen, mert a végelszámolásnál semmiféle külső tekintélyre nem mutogathatunk. |
|
küssszvágócsér |
|
"..Az igazság neve: Jézus." NO EZZEL NAGYON-NAGYON EGYETÉRTEK! A nehézségem mégis fönnáll, nevezetesen abban, hogy egy adott, bonyolult élethelyzetben, problémaszituációban 'HOGYAN(?) ÉS MIKÉNT(?) ÉRVÉNYESÜL JÉZUS IGAZSÁGMIVOLTA? És zavar, igenis zavar az, hogy az ADOTT ÉLETHELYZETBEN ÉN MONDJAM MEG ÉS "KI", hogy "ott" Jézus egyedüli igazságmivolta hogyan jut érvényre, hogyan érvényesül--ABBAN AZ EMBERI vagy TÁRSADALMI kérdésben? Tehát NEM TUDNÁM MAGAMRA VENNI A BÁTORSÁGOT ARRA, hogy én mondjam meg vagy magyarázzam meg--akár a Biblia-ismeretem alapján vagy dogmatikai vagy bármilyen ismeretem alapján--én mondjam meg ezt. Ezt lehet, hogy álszerénységnek tetszik tartani, ám mégis így van. Még egyszerűbben szólva: Jézus--kétségkivüli(!)--egyedüli igazság mivoltát nem hinném, hogy helyesen tudnám fölismerni--az élethelyzetek többségében. Néha persze lehet hogy igen, de az esetek többségében valószínűleg nem. Például itt van az a kérdés, hogy Gyarmati Fanni asszony 102 évesen itthagyva ezt az árnyékvilágot, valyon üdvözült-e? Példaadó-e az Ő élete, vagy maradt gyarló, bűnös élet? És sok ilyen van. |
|
Rendes Kis |
|
Pedig érdemes rajta eltöprengeni, ebből az 1 mondatból 1 sereg érdekes következtetést lehet kicsomagolni. Ha az igazság nem valami, hanem valaki (mégpedig egy bizonyos személy), abból következik, hogy egy igazság van. Tulajdonképpen az is következik belőle, hogy az igazságot nem lehet leírni. Aztán: hogy az igazság él. És, mivel szellemi természetű, nem is lehet megölni. Örökké él. Ettől az egész feltámadás, örök élet históriáról eloszlik a misztikus köd, és kiderül, hogy az nem csodamese, hanem konkrét, hihető és érthető eseménysorozat. |
|
mpd |
|
No ezt nem csoda, ha nem értette. Ezt rajtad kívül nemigen érti senki. |
|
Rendes Kis |
|
Pilátus azt kérdezte: "Mi az igazság ?"
Pedig (az igazság nem valami, hanem valaki): ott állt előtte ! |
|
|
|
Tovább ... |
|