|
| Téma: Teremté tehát az Isten az embert az ő képére... |
|
| Rendes Kis |
|
Ezzel az ateista Isten-magyarázattal van egy aprócska bibi: hogy - egy ateistától egyáltalán
nem meglepő módon - az Isten-fogalmat végsősoron megszünteti.
Mert ha az ember teremtette az Istent, akkor az Isten nem teremtő, akkor az Isten nem isten.
Vagy, ami még rosszabb, azt is le lehet vezetni belőle, hogy ha az ember teremti az Istent,
akkor az ember a teremtő, tehát ember = Isten.
Ez a hit pedig legjobb esetben a tébolydába vezet.
Ahhoz mindenképpen ragaszkodnunk kell, hogy az ember < Isten.
Ha tagadjuk teremtmény mivoltunkat, az gáz (goto tébolyda).
Viszont, a kölcsönös tartalmazás: ember < Isten, ám mégis Isten BENNE VAN az emberben, megadja
nekünk a módot, hogy részt vegyünk a teremtésben. |
|
| rintintin |
|
"...Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére és HASONLATOSSÁGÁRA"
Nem vagyok túl kiváló BIBLIKUS, de annyit azért meg kellett hogy tanuljak a Biblikum TUDOMÁNYÁBÓL, hogy egy textus értelmezésekor az kell legyen az elsődleges: a gondolkodó--ÉS ISTENKERESŐ--ember számára hogy megpróbáljuk "megfejteni", hogy "ott" azon az IGEHELYEN nagy valószínűséggel MIT AKAR MONDANI AZ ÚR AZ EMBERNEK?
És egyben biztosak lehetünk:
1.) Isten SZERETETBŐL teremtette az embert--hisz épp' e szeretet okán lehet "Ő bennünk, s mi Őbenne".DE!
2.) Ez az Isteni Szeretet--túl azon, hogy végtelenül irgalmas és megbocsájtó is--azért NEM VALAMIFÉLE VAKHITEN ALAPUL! Mármint az Isten részéről.Ami kb. annyit jelent--gondolom én--hogy a szabadakaratunk okán, mely része a teremtettségünknek, Isten megengedte nekünk gyarló embereknek azt is, hogy bűnt kövessünk el és ezt mi emberek--sajnos--meg is tesszük...bőséggel.Ilyen értelemben tehát talán inkább Isten HASONLATOSSÁGA van inkább előtérben embermivoltunkban és nem annyira a KÉPE(!).
3.) "Istenképiségünk" IS IGAZ persze annyiban, hogy a tiszta bűntelen élet, vagy a használt BŰNBOCSÁNAT révén ISTEN "JOBBJÁN" lehetünk majd halálunk után, a MENNYEI SEREGEK Urával teljesen együtt és VELE az Úrral.
4.) Én tehát azt gondolom az Ön által idézett IGEHELY magyarázatának, hogy:
i.) Lehetünk együtt az Úrral, s Ő lehet bennünk, s mi Őbenne--ha megtartjuk parancsolatait, s ennyiben az Ő KÉPE vagyunk.
ii.) Ámde az is "benne van a pakliban", hogy elkárhozhatunk is, ha bűnös életet élünk és nem bánjuk meg bűneinket igazul és mélyen? s ilyen értelemben csak "hasonlatosak"" vagyunk Hozzá, ámde NEM FEDJÜK LE az Ő képét.
Én tehát ezt és ennyit gondolog a fölvetett dologról és nem állitom azt, hogy ez az én magyarázatom a helyes--de azt igen, hogy én nem tudok jobbat.
A "honfi" levelezőtárs idézett gondolatát az egyetemi tud.szoc, tantárgy kitörölhetetlen mételyének gondolom és tartom--lelkem legmélyén.
|
|
| mpd |
|
|
(még akkor is, ha egyébként nagyon is kézzelfogható lény egy másik világban) |
|
| mpd |
|
Ateista (NEM marxista!!!!) szemszögből teljesen nyilvánvaló hogy így van. Asszem már idéztem korábban egy sci-fi novellát, amelyben egy űrállomáson egy intelligens robot vallást alapított, vallásának tárgya egy kibertérbeli valami volt, prófétája pedig az űrállomás energiaellátó rendszerének valami műszere.
Vagy idézhetném R2D2-t is, amikor vészhelyzetben így fohászkodik: tervezőm segíts!
Mivel egy Teremtő jellegű isten a teremtett világ szereplői számára elérhetetlen, és emiatt elképzelhetetlen is, nyilván minden hívő magának képzeli el. |
|
| Rendes Kis |
|
Volt anno egy honfi nevű fórumtársunk, aki azzal a (marxizmus-ízű) véleményével hozakodott, hogy
az ember teremtette Istent az ő képére.
Én akkor ezen, úgy emléxem, fölöttébb berágtam (föl kéne már túrnom az archívumomat), de azóta sem
hagy nyugodni a kérdés.
És azt kell mondanom, hogy ez a kijelentés mégsem akkora sületlenség, mint elsőre hallatszik.
A tanítás szerint Ő mibennünk van és mi Őbenne.
Tehát a Teremtő mibennünk van és mi a Teremtőben vagyunk.
Bennünk, belőlünk teremt. |
|
|
| Tovább ... |
|