|
| Téma: Minden, ami őstörténet |
|
| negyven rabló |
|
"Jókai így kiáltott fel egy társaságban: amikor meghallottam, hogy finnugor vagyok, nem tudtam hirtelen, hogy fingjak e, vagy ugorjak?"
Igaz, vagy nem, üt! |
|
|
| menta |
|
|
De azért nem ezért szeretjük Jókait. |
|
| alexander |
|
MIlyen érdekes?
Az MTA és az ELTE nem érdeklődik az etruszk kultúra, sem a szkíta kapcsoltok iránt.
De horribile dictu hiába neveznek bennünket Hungárának, azt mondják a hunokhoz sincsen közünk. Persze gesztáinkat lesöprik, mondván azok hazúgságok. Szittya? mi az? |
|
| alexander |
|
most nem az a feltétel, hanem a kőhímessség, és a finnugrizmus.
Jókai így kiáltott fel egy társaságban: amikor meghallottam, hogy finnugor vagyok, nem tudtam hirtelen, hogy fingjak e, vagy ugorjak? |
|
| alexander |
|
Rendesen, hosszan fejtegetted, de nem a lényeget ragadtad meg.
Atilla Kárpát-medencei bejövetele is visszaérkezés volt Sicambriába a kelták alapította pilisi és Duna-kanyari erődítménybe. A Karapát kelta királyság és a Hargita őskirályságok is magyar ősnépességre épültek Számos bizonyítéka van a Kárpát haza ősműveltségének, így az innen kiáradó tözsek alapították Etruriát, Szicíliát, és Numa királyságát az ókorban( az etruszk rovás jelkészlete 87%-ban azonos a székely-hun-magyar rovással. A szkíta és hun birodalom Kóreáig terjedt.
Atilla Király meghódította Európa nagy részét, és az őt követő Árpád tudta, hogy visszaérkezett a magyar-hun szállásterületre. Tudomása volt Tudun hun fejedelemségéről, és az "avar kincsek" elrablásáról.
Árpád szövetségi szerződések alapján harcolt a "kalandozónak" nevezett hadjáratokban, ezzel megerősítését akarta az atillai-uralom örökség átvételének.
A rablóhadjáratok primitív lekezelését jelentik az Árpádok és elődeik stratégiai színvonalának. Atilla királyok királya volt, és megkímélte Rómát, néhány beijedt patricius könyörgésének engedve. Ehhez képest barbár, kegyetlen szörnyetegnek titulálja a mai napig a hálás utókor. Ami pedig a gyengeséget illeti, köztudott, hogy a Pozsonyi csatában Árpád vezér, az egyesített, európai, válogatott hadakat semmisítette meg.
Később is próbálkoztak, de csúfos vereségeket szenvedtek, I. Istvánnal, III. Bélával szemben. Ezen tényeket elhallgatják a magyarfób tudománytalan akadékoskodók. Ez csak rövid jelzése állításaid cáfolatának. |
|
| Felkesz Deneverr |
|
Idézet:
Ezúttal tizenegy ország (Japán, Kína, Dél-Korea, Mongólia, Kazahsztán, Oroszország, Ukrajna, Bulgária, Lengyelország, Magyarország, Németország) régészei voltak hivatalosak a tanácskozásra.
|
|
| gajo |
|
A két finnugrista pcs, még ők keseregnek! 
A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
Idézet:
Az Orosz Tudományos Akadémia Novoszibirszki Tagozatának Régészeti és Néprajzi Intézete nemcsak kelet felé építi kapcsolatait: számos európai és amerikai kutatóközponttal működnek együtt. Sajnálatos, hogy ebbe a körbe Magyarország jelenleg nem esik bele, pedig mind régészeinknek, mind néprajzosainknak számos témában jelentene nagy lehetőséget.
http://www.matud.iif.hu/2012/01/12.htm
Valahogy nem nyomul a nemzetipolgáremberek társaság az őstörténet tisztázása felé!
|
|
|
|
| R.András |
|
Az V. Árpád-házi Szent Erzsébet Napok nyitányaként 2016. november 18-án, a Kolozsvári
Magyar Mozgássérültek Társaságának telkén kialakított szoborparkban felavatták Nimród
szobrát, a marosvásárhelyi szobrászművész, Miholcsa József alkotását. A megnyitón Kovács
Nóri részleteket énekelt készülő Nimród-operájából, Benkő Emő pedig avatóbeszédében számos
eddig ismeretlen elemet tartalmazó Nimród-képet vázolt fel.
... www.facebook.com/ujgurmagyar/posts/1387778401254993 |
|
|
| rintintin |
|
A Magyar Őstörténet népszerű és kedvelt téma az 1990-es rendszerváltás után, nincs is vele semmi bajom, sőt, érdekel és kedvelem is.Egy kifogásom azért mégis van "vele" kapcsolatban, amit a rövidség és tömorség kedvéért: TÚLZÁSOKNAK vagy MÉRTÉKTÉVESZTÉSNEK neveznék.
Nyilván akik itt megszólalnak e témában tudják miről beszélek, s olyasmire gondolok, hogy jómagam nem gondolnám igaznak azt, hogy például Jézus Krisztus magyar lett volna (Badiny-Joós professzor dolgai), ill. én úgy gondolom, hogy nem csak az lehet magyar ami nekem vagy bármelyikőnknek jó vagy szép...de néhány kínos dolog is. Persze még ez utóbbit is megértem mert annyi méltánytalanúl és igaztalanúl sok rosszat mondtak-írtak rólunk korábban, hogy nem csoda ha néha "kicsúszik a sámli" azok alól, akik e támához egyáltalán hozzányúlnak. |
|
| jojoba |
|
Szegény ember! Látom a sorsát, úgy kezelik majd mint Bobula Idát.
Kellene már egy magyar őstörténetet kutató intézet, persze ahhoz magyarok is szükségeltetnének. |
|
|
| Békáscity |
|
szegény mamácska - de nem te vagy a célpont, hanem az autentikus iráni kódex !
|
|
|
| rintintin |
|
|
"közösülni = batten ( b@-ni)"--ilyesmikkel élvezkednek itten.És még én voltam vagy vagyok ezekben a fórumozásokban az "ügyeletes,és mélyen megvetendő közönséges, aki úgymond: "lejáratom magam"", amikor én csak indulataimban olykor-olykor véletlenűl mondok cifrákat IS(!) --valós vagy vélt igazam védelmében.Azt is csak akkor ha nagyon nemtelen támadásnak voltam kitéve. |
|
| panda |
|
"közösülni = batten ( b@-ni)"
ajjaj, na ez assztán a tudományos cikk |
|
|
|
| Békáscity |
|
|
Arra gondoltam, hogy anno mondjuk 1100 éve lefordították a rovásírásunkat latinra majd balról jobbra olvasták a szavakat... vagyis lehet hogy ragyamul beszélünk ? |
|
|
| Rendes Kis |
|
A nyugati hadjáratok kapcsán világosan kirajzolódik, hogy őseink fokozatosan egyre távolabb merészkedtek a Kárpát-medencétől. 899-ben még „csak” Itáliáig jutottak, 909-ben Svábföldet dúlták, 911-ben átkeltek a Rajnán, 915-ben egészen Dániáig mentek, 926-ban és 937-ben eljutottak az Atlanti-óceánig, 942-ben pedig az Ibériai-félszigeten kalandoztak. Bizonytalan adataink vannak arról is, hogy időnként észak felé is vezettek hadjáratot. Ez azonban csak mellékvágány volt: a magyarokat főként a fejlettebb, gazdagabb, így több zsákmányt kínáló területek érdekelték.
Szép ez az ország, nehogy baja essen
A kalandozó hadjáratok több célt is szolgáltak. Világosnak látszik, hogy a hadjáratok nem a hódítást szolgálták, hiszen a magyaroknak tartós hódításra nem lett volna erejük a nyugat-európai haderők ellen. A korabeli, a magyarokkal értelemszerűen nem rokonszenvező nyugat-európai források egyértelműen őseink zsákmány utáni vágyát emelik ki. A Sankt Gallen-i kolostorban 926-ban például följegyezték, hogy a magyarok még a kolostor haranglábjának csúcsán elhelyezett kakashoz is fölmásztak, mert azt hitték, aranyból van. A magyarok fő célpontjai a kolostorok voltak, hiszen ezeken a helyeken megtalálhatták mindazt, amire vágytak: nemesfémből készült tárgyakat – ezeket beolvasztották Magyarországra visszatérve –, selymet, értékes textíliákat, ritka étel- és italféleségeket. Főként olyan luxuscikkeket igyekeztek megszerezni, amelyek könnyen szállíthatóak voltak, ugyanakkor a magyarok társadalma nem volt képes előállítani.
A hadjáratok során számos foglyot is ejtettek a magyarok. A foglyokat, különösen az előkelőket elsősorban cserealapnak használták, hogy értük az általuk oly nagyon vágyott zsákmányhoz jussanak. A foglyok között voltak olyanok, akiket hazavittek, és rabszolgaként otthon dolgoztattak, vagy éppen arra kényszerítették őket, hogy a legveszélyesebb hadműveletekben a magyarok helyett harcoljanak. Előfordult olyan is, hogy a rabszolgákat arab kereskedőknek értékesítették tovább. A foglyokat és a megszerzett zsákmányt gyakran saját fogságba esett főembereik kiváltására használták.
A kalandozó hadjáratok esetében a közvetlen zsákmányszerzés mellett jelentős bevételt jelentett az is, hogy a 10. század elejének zavaros európai viszonyai között egyre otthonosabban mozgó magyarokat gyakran az egymással rivalizáló nyugat-európai fejedelmek, hercegek bérelték föl. Ebben az esetben előre kialkudott bért kaptak, a zsold fizetői pedig még vezetőt is adtak, hogy a magyarokat békében átvezessék saját területükön ellenségük földjére, amit aztán az alkunak megfelelően alaposan földúltak. A hadjáratok célja vélhetően azzal is összefüggött, hogy a magyarok kiismerjék Európa politikai viszonyait, esetleg szövetségesek keresésével erősítsék helyzetüket.
A bevétel egy speciális formáját jelentették azok az akciók, amikor kifejezetten azért támadtak meg egy területet, hogy adót követeljenek. Ha kifizették az adót, a magyarok megígérték, hogy nem dúlják föl az adott területet, amíg az adót fizetik. 924-ben például Madarász Henrik német királlyal kilenc évre békét kötöttek: a magyarok megígérték, hogy adó fejében nem dúlják Henrik országát. Henrik 932-ben megtagadta az adó befizetését, amire a magyarok a következő évben „kalandozó” hadjárattal válaszoltak. Henrik azonban a béke éveit erőgyűjtésre használta, így 933-ban Merseburg mellett alaposan megverte az adó behajtására érkező magyarokat.
... http://erdely.ma/multidezo.php?id=167084&cim=meddig_jutottak_el_a_kalandozo_m ... |
|
|
| Tovább ... |
|