|
| Téma: Advent |
|
| Békáscity |
|
Adventi üzenet a tüntetőknek és a szimpatizánsainak!
A rendes ember Advent idején nem tüntetni jár hazája, nemzete ellen, idegen felbujtóknak megfelelve, hanem elcsendesedve azon munkálkodik, hogy Istennek tetszőn cselekedjen, családjában és másokkal békét teremtsen, mankója legyen az elesetteknek.
Alávaló ...ember, aki ezt megzavarja! |
|
| Békáscity |
|
Végre, egy tudományos összefoglaló ! 
Margarita Fiore
Ez igy korrekt....
A Mikulásról és a rénszarvasról
1. Egyetlen fajta ismert rénszarvas sem tud repülni, de több mint 300 000 olyan élő organizmus létezik,
amely még besorolásra vár, és bár ezek nagy része ízeltlábú vagy baktérium, emiatt mégsem zárhatjuk ki azt,
hogy a Mikulás repülő rénszarvason közlekedik.
2. A földön 2 milliárd (2 000 000 000) 18 éven aluli gyerek van. Deminthogy a Mikulás nem törődik hindu,
zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekekkel, így a munka a 15 %-ára csökken (378 millió).
Háztartásonként 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Fel kell tételeznünk,
hogy mindenhol akad legalább egy rendes gyerek.
3. A Mikulásnak, hála a különböző időzónáknak és a föld forgásának (24 helyett) 31 óra áll rendelkezésére
az ajándékok kihordására (ha feltételezzük, hogy keletről nyugatra halad, ami logikusnak tűnik).
Ebből az következik, hogy 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy 0,001 másodperce van minden
egyes háznál, hogy lepakoljon, bugorjon a kéményen, megtöltse a zoknikat, a többi ajándékot szétszórja a fa alatt,
visszamásszon a kéményen keresztül és felpattanjon a szánra. Ha feltételezzük, hogy a szóban forgó 98,1 millió egyenletesen
helyezkedik el a föld felszínén (ami persze nem így van), akkor két ház között a távolság 1,2 km.
A teljes út pedig 117 millió (117 000 000) km, nem számolva azokat a kitérőket, amiket még a Mikulásnak is meg kell ejtenie.
4. Ez azt jelenti, hogy a Mikulás szánja mintegy 1000 km/s sebességgel halad,
a hangsebességnél 3000-szer gyorsabban (Egy hagyományos rénszarvas kb. 25 km-t tesz meg egy óra alatt, ha nagyon siet).
5. A szán rakománya egy újabb érdekes kérdés. Feltéve, hogy minden
gyerek egy kb. 1 kilogrammos ajándékot kap
(ami röhejesen kevés), akkor a télapó szánja mintegy 321 300 tonnát
nyom. Nem számítva a Télapót.
(Aki ha tényleg minden otthonban megeszik egy kis édességet, mondjuk 2
szaloncukrot, akkor az út végére pontosan
2 943 000 kg-ot hízik, de ettől az apróságtól most eltekintünk.) Egy
hagyományos rénszarvas max. 150 kg-ot képes elhúzni a földön.
Még ha feltételezzük, hogy a repülő rénszarvas (lásd: első pont) tízszer
ennyit képes elhúzni,
akkor is minimum 214 200 kell ahhoz, hogy az egész szánt (Télapó nélkül)
elhúzza.
Ez a sok szarvas 353 430 tonnára növeli az egész pereputty súlyát. Csak
összehasonlításképp jegyzem meg,
hogy ez négyszer olyan nehéz, mint az Enterprise nukleáris meghajtású
anyahajó.
6. Ha ez a 353 400 tonna súlyú szán 1000 km/s-os sebességgel
közeledik, akkor nagy légellenállásba ütközik.
A légellenállás felhevíti a rénszarvasokat. A két vezér rénszarvas
másodpercenként 143 000 000 000 000 (143 trillió)
Joule energiát nyel el. Elhanyagolható idő alatt égnek el, (eközben 234
000 000 000 decibel erejű robbanás hallatszik)
kigyújtva maguk mögött a többi rénszarvast. Az egész szán (a
rénszarvasokkal együtt) 4,26 ezredmásodperc alatt ég el.
A télapót, akire eközben 297 500 N centrifugális erő hat, 120 kg-os
télapó esetén (ami nagyon kevés), 8 207 123 kg-os erő préseli a szán
háttámlájához.
Ps.: Nagyon helyes, hogy akadtak, akik részleteiben is megvizsgálták a kérdést! Előtte bizonyára hosszan pihentek. Az agyuk legalábbis ..(RGy) .- bár az a 1000 km/óra 3000-szerese a hangsebességnek ??? - persze a Mikulás Bácsi -val bármi megtörténhet ... |
|
| Békáscity |
|
Advent...
2014. december 2., 20:28
Szaporodnak a sorok az ünnepi listámon. Mint, minden évben most is, első helyre a tányérok kerülnek. Az idén 25 darabra lesz szükség. Kétdekás gyertyából, ugyan annyi, és 2 csomag szalvéta. A szalvétánál mindig figyelek arra, hogy egyszerű-, ne túl tarka mintás legyen. Tavaly angyalok-, előtte csengettyűk díszítették. Legfontosabb a szép, egészséges, piros alma. Fenyő ágacskákat szenteste előtti napon ráérek beszerezni. Szilvalekváros, vaníliás félhold, zserbó és beigli sütés az utolsó hétre marad. Mézes süteményt és szaloncukrot alkalomszerűen, kiváló minőségben, jó árért próbálunk majd vásárolni, ha lesz még ilyen. Reménykedjünk!
Ma is homályos szemmel emlékszem, a kezdetekre…
Édesapám egy belvárosi társasházba költözött, amelynek az udvarában, a fatatnyi – egykori - házmesteri lakásban, egy szegény család lakott. A beköltözése után feltűnt neki, hogy a jómódú szomszédok kerülték a családdal való érintkezést. Pedig, csendesek, rendesek voltak, szinte a fal mellett közlekedtek, leesett vállal, és lehorgasztott fejjel. Az asszony sokáig alig merte fogadni édesapám köszönését. Nem volt hozzászokva, hogy „kezét csókolómmal” üdvözöljék. A gyerekek ápoltan, tisztán jártak óvodába, iskolába. Udvariasan köszöntek mindenkinek, de senkivel nem beszéltek, nem mosolyogtak soha idegenre. Szégyellték a szegénységüket. Mintha két külön világban élt volna a lakóközösség. Az egyik család gyermekei zeneiskolába és balettra jártak, a másiké nyelvet tanult, vívott és sakkozott, a lentieké egy lerobbant játszótéren múlatta az időt. Közeledett a szeretet ünnepe. Édesapám közel járt már a nyolcvanhoz, még sem volt közömbös a szegény emberek iránt, soha nem hagyta szó nélkül mások nyomorát. Elhatározta, megajándékozza a családot. Márpedig, neki sem volt sok, de annyi mindig akadt, amivel másoknak örömet szerzett. Alázattal látott hozzá, nehogy megsértse mások önérzetét. Az első cetlit a fenti listával Ő adta a kezembe, annyi változással, hogy ott még 2 kiló apró sütemény is volt írva. December 23. -n délután közösen láttunk neki az ajándék összeállításához. A tányérra szalvétát terítettünk. Az almát szárazra töröltük, és addig dörzsöltük, amíg mosolyogni nem láttuk… Csumáját gyöngéden kivágtuk, helyére apró gyertyát nyomtunk, köréje ezüstfenyő ágacskát szúrtunk. Apró dekorgyöngy füzérrel díszítettük. Készen volt az alap, jöhetett a szaloncukor, és a sütemény. Midőn végeztünk, asztalra helyeztük a megpakolt tányérokat, és felhívtuk a gyerekeket.
A szülők furcsán néztek, amint meghallották a kérésem, miszerint a gyerekeket kértem. Bizalmatlanul kérdezték, mit akarunk tőlük. Egy kis meglepetést készítettünk, higgyék el, nem vagyunk gyermekrablók, válaszoltam zavartan. Elmosolyogták magukat, s engedélyt adtak a kiruccanáshoz. Amint belépett a gyereksereg az előszobába, felcsendült a Mennyből az angyal a régi lemezjátszón. A szomorú gyermekszemek csillogni kezdtek, az apró szájak dalra fakadtak. Nem maradtak sokáig, ajándékaikkal a kezükben, elköszöntek. Lekísértem őket, két tányér kíséretében, az egyiknek az alján kis borítékban jól elrejtve pénz is lapult. Ezt az édesanyának kellett átadnom…
Ez a kis figyelmesség volt az első pillére annak a hídnak, amelyen a gyerekek elindultak, – a számukra ismeretlen másik világ felé - , az utcai lakásokhoz. Megértették, ott is élnek olyan emberek, akiknek a lelke az övékkel egyforma akkor is, ha pár méterrel feljebb laknak…
Az advent nálunk azóta, a fenti listával indul, édesapám fentről küldött mosolyával zárul több évtizede…
Lélek Sándorné Gizella (Ekpafat) |
|
|
| Tovább ... |
|