02:15:43
 Frissítés
Keresés | Új hozzászólás
 
   » Isten hozott, kedves Vendég ! Fórumlakók | GY.I.K. | Bejelentkezés | Regisztráció   
 
 » méhes Fórum+  » Blog+
Téma: Czakó Gábor
iszalag
Olvasta: 2 | Válasz | 2012. július 26. 12:28 | Sorszám: 5
iszalag
Olvasta: 2 | Válasz | 2007. március 27. 13:40 | Sorszám: 4
190 mszps

Idézet:
egyetlen egy sem akadt köztük, akiben föléledt volna a becsület
Rendes Kis
Olvasta: 2 | Válasz | 2006. szeptember 29. 13:49 | Sorszám: 3
Czakó Gábor - 2006. szeptember 29. 12:17

Idézet:
Illető, illetők és a nép



Az idézet közismert, mondhatni klasszikus, mint az angliai nagy vonatrablás: a miniszterelnök - a továbbiakban Illető, 2006. május 26-én, Balatonöszödön, az MSZP frakcióülésén mocskos káromlások közepette bevallotta, hogy ahelyett, hogy kormányoztak volna, mindent tönkretettek, adatokat hamisítottak és folyamatosan hazudtak.


Első következtetés. Az álszocialista pártnak 190 képviselője van. Sem akkor, sem másnap reggel, amikor már aludtak egyet a hallgatók a súlyos bejelentésre, egyetlen egy sem akadt köztük, akiben föléledt volna a becsület: no ez már sok, nem veszek részt ebben az országvesztő tehetségtelenségben és hazudozásban! Sőt! A botrány kipattanása után, szeptember 18-án a frakció ezt a Bebek Ferenc-i utat egyhangúan megszavazta. Emlékeztetőül: Bebek Ferenc a Buda török megszállása utáni idők rettegett kényura, rablója, politikai szélhámosa, pénzhamisítója volt.

Már 2006. szeptember 17-én este az SZDSZ elnöke amolyan lendületes szónoki fogásnak minősítette a bejelentést. Második következtetés: a kisebbik kormánypárt teljes cinizmussal mintegy becikkelyezte kettejük politikájába az országgyalázást és országvesztést, a nép átejtését, a semmittevést, hatalommentést bármi áron, az adathamisítást, a sajtómanipulálást és a hazudozást, a demokrácia kijátszását, és a gonoszságot, a "csináljunk egy másik világot" sötét tervét hatalomgyakorlási alapelvként. Harmadik következtetés: immár az Illető saját szájából hallottuk, amit eddig is tudtunk. Ezért kapott Sánta Kutya díjat 2005. május 13-án (Gyurcsányival megosztva). A hazug ember az elemi együttélési szabályok szerint erkölcsi hulla, aki következésképpen politikai értelemben sem létezik. A hazug ugyanis tagadja a közösséget, valótlan és párbeszédképtelen. Vétke ontológiai: a létrontás. A hazugság világában nincs jobb-vagy baloldaliság: benne az emberi érintkezés értelmetlenné válik. (Hamvas Béla.)

Amikor kézből etetett sajtópribékei megkérdezték tőle, ő büszkén vállalta a dolgot, s arra hivatkozott, hogy itt tizenhat éve mindenki hazudik, ám ő most kilépett a hazugság örvényéből. Vegyük sorra a mai rendszer hazugságbázisát, amibe belecsalták a nép bizalmát: MDF: nagytakarítás lesz! SZDSZ: a "legradikálisabb antikommunista" begyűjti a volt kommunisták ellen leadott szavazatokat és átviszi hozzájuk(!), továbbá szabadság örve alatt a szabadosság mérgeivel pusztít. Nem globalista, hanem maga a globalizmus. (Bogár László) MSZP: a honi kizsákmányolók és a nemzetközi nagytőke kiszolgálóinak pártja baloldalinak álcázza magát. A sajtószabadság a tőke szabadsága lesz, és az itteni sajtó elsöprő többsége a multik tulajdonába kerül - már az első választás előtt, majd a Horn-kormány idején (TV2, RTL klub, s egyebek) Ezzel vélemény-, és tájékozódási szabadságunk elvész, viszont a manipuláltatásunk őrületessé válik. Mindent egybevetve: a rendszerváltozással Magyarország a szovjet jármot a nemzetközi Magánállamok igájára cserélte: alattomosabb, ugyanakkor kíméletlenebb zsarnokságra. A demokrácia csakis a polgárok tájékozottságára épülhet - tudatosan félrevezetni őket hazugsággal, adathamisítással, "vezető újságírók fölkészítésével": összeesküvés a demokrácia ellen. Alkotmányunk tiltja az államrend erőszakos megdöntését. Ám azt a jelek szerint hallgatólagosan megengedi, hogy ugyanez megtörténjék csalárdsággal!
Negyedik következtetés: az Illető nem szakított ezzel a hazugságrendszerrel. Széttépte viszont a demokrácia fügefalevelét is; hogy ezután mit szövegel a maga sajátos eufém dialekusában , mit nem, értékelhetetlen, hiszen többé senki sem építhet egyetlen szavára sem, sőt, azok ellenkezőjére sem. Ismét függetlenül az "oldaliságtól."

Az események 2006. szeptember 17-én óramű pontossággal zajlottak. Mihelyt a rádióban kiadódott az engedély a hangfölvétel sugárzására, a liberális pártelnök, a szociálista frakcióvezető, a házelnök, és a véleményformáló sajtóügynökök azonnal ugyanazt a rágalomáriát zengték az éterbe, sőt a beszéd az Illető nyilvános naplójában is menten megjelent. Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy rájöjjünk, a szivárogtatót és az események hangszerelőjét egy helyt kell keresni. Nyilvánvaló, hogy a politikai osztály jelentős része - közéjük értve az "értelmiségi" megmondó embereket - a maga is illetőnek mondható.

Ötödik következtetés: A hazugság örvényébe esett ember minden evickélésével egy nagyobbat kénytelen füllenteni, hogy fönnmaradhasson. Az Illetőnek az egész eddigi politikai fönnforgása hamis volt. Ezt az ország épeszűi - politikai állásuktól függetlenül szeptember 17. előtt is tudták. Húznia kellett tehát egy őszintét, de miután az Illetőben sincsen egyéb, csak mi lényege, a lap sem lehetett különb. A hazugság és az elhazudott élet nem választható szét. (Hamvas.) Vallomását - hogy eddig hazudott szakadatlan - mintegy a tagadás tagadásaként sózza azokra, akiket dialektikus mákonyával megtéveszteni remél. Ősrégi harcászati ötlet az aknaásók ellen ellenaknát robbantani.

Az Illető reformnak álcázott rablómeséje közben többször emlegette a katarzis szót. Természetesen hamisan. Hatodik következtetés: a katarzis megtisztulást jelent. A drámában mindig a bűnös tisztul meg: nem hazudik többé, az okozott kárt megtéríti, méltatlansága tudatában önként megy oda, ahova a Bebek Ferencek valók. Az illetőkben ez föl sem merült Szeptember 18-án Butapesten (így!) és országszerte tüntetések robbantak ki a hatalom ellen a kormány lemondását, új választások kiírását, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását követelve. A tüntetők többször összecsaptak a rendőrökkel. Forradalom tört ki? Vagy 2006. szeptember 18. mocsárba dobott fáklya? Az utcákon, a képernyőkön láttam forradalmárokat, csőcseléket, bunyósokat, provokatőröket és álmodozókat, meg valami rettenetes illetősereget, amely irtózik a megtisztulástól. Sokan emlegetik ötvenhatot. Ezt írja róla Hamvas a Patmoszban: "az egész irodalom, a sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a tudomány, a politika elárulta; soha még nép nem volt ilyen elhagyatott; hol van az a név - a börtönökön kívül - ami ne ragadna a mocsoktól? Majd igazolják őket, bekerülnek a lexikonba, a történelembe: milyen történelem lesz ez?" A nép, ez a forradalma szellemét kétségbeesetten idéző, elhagyatott maradék hánykolódik most az utcákon. Küzd a rendőrökkel, a hazugsággal, a túlkapókkal, a kukákkal, végső fokon az egész emberiségért a globalizmus világot elemésztő hidrájával. Politikusai, értelmisége, újságírói röhögnek rajta, finnyáskodnak, gúnyolják.

Egy világkorszak akkor ér véget, amikor ethosza kimerül. Gazdaságkor társadalmi ethosza a demokratikus forradalom, azaz mindenki nemessége - bárki, még a csibész is megjavulhat, s föláldozhatja életét a legnagyobb eszmékért, lehet hős, szobor, utcanév. A nép halála: a tisztulásra=áldozatra készek száma a kritikus szám alá csökken. Az igazság a közösség kötőszövete. Ha az igazságból a legkisebb betűt, az i-t elvesszük, marad a gazság, és a közösség: a családtól a nemzetig, széthull. Lehet, hogy az Illetők célja ez, ezért mocskolnak mindenkit bűnrészességgel.

Hetedik következtetés: Tisztuljunk meg: takarítsunk végre egy nagyot belül és kívül!
... http://gondola.hu/cikkek/50482
Rendes Kis
Olvasta: 2 | Válasz | 2006. szeptember 29. 13:48 | Sorszám: 2
Czakó Gábor - 2006. szeptember 29. 12:17

Idézet:
Illető, illetők és a nép



Az idézet közismert, mondhatni klasszikus, mint az angliai nagy vonatrablás: a miniszterelnök - a továbbiakban Illető, 2006. május 26-én, Balatonöszödön, az MSZP frakcióülésén mocskos káromlások közepette bevallotta, hogy ahelyett, hogy kormányoztak volna, mindent tönkretettek, adatokat hamisítottak és folyamatosan hazudtak.


Első következtetés. Az álszocialista pártnak 190 képviselője van. Sem akkor, sem másnap reggel, amikor már aludtak egyet a hallgatók a súlyos bejelentésre, egyetlen egy sem akadt köztük, akiben föléledt volna a becsület: no ez már sok, nem veszek részt ebben az országvesztő tehetségtelenségben és hazudozásban! Sőt! A botrány kipattanása után, szeptember 18-án a frakció ezt a Bebek Ferenc-i utat egyhangúan megszavazta. Emlékeztetőül: Bebek Ferenc a Buda török megszállása utáni idők rettegett kényura, rablója, politikai szélhámosa, pénzhamisítója volt.

Már 2006. szeptember 17-én este az SZDSZ elnöke amolyan lendületes szónoki fogásnak minősítette a bejelentést. Második következtetés: a kisebbik kormánypárt teljes cinizmussal mintegy becikkelyezte kettejük politikájába az országgyalázást és országvesztést, a nép átejtését, a semmittevést, hatalommentést bármi áron, az adathamisítást, a sajtómanipulálást és a hazudozást, a demokrácia kijátszását, és a gonoszságot, a "csináljunk egy másik világot" sötét tervét hatalomgyakorlási alapelvként. Harmadik következtetés: immár az Illető saját szájából hallottuk, amit eddig is tudtunk. Ezért kapott Sánta Kutya díjat 2005. május 13-án (Gyurcsányival megosztva). A hazug ember az elemi együttélési szabályok szerint erkölcsi hulla, aki következésképpen politikai értelemben sem létezik. A hazug ugyanis tagadja a közösséget, valótlan és párbeszédképtelen. Vétke ontológiai: a létrontás. A hazugság világában nincs jobb-vagy baloldaliság: benne az emberi érintkezés értelmetlenné válik. (Hamvas Béla.)

Amikor kézből etetett sajtópribékei megkérdezték tőle, ő büszkén vállalta a dolgot, s arra hivatkozott, hogy itt tizenhat éve mindenki hazudik, ám ő most kilépett a hazugság örvényéből. Vegyük sorra a mai rendszer hazugságbázisát, amibe belecsalták a nép bizalmát: MDF: nagytakarítás lesz! SZDSZ: a "legradikálisabb antikommunista" begyűjti a volt kommunisták ellen leadott szavazatokat és átviszi hozzájuk(!), továbbá szabadság örve alatt a szabadosság mérgeivel pusztít. Nem globalista, hanem maga a globalizmus. (Bogár László) MSZP: a honi kizsákmányolók és a nemzetközi nagytőke kiszolgálóinak pártja baloldalinak álcázza magát. A sajtószabadság a tőke szabadsága lesz, és az itteni sajtó elsöprő többsége a multik tulajdonába kerül - már az első választás előtt, majd a Horn-kormány idején (TV2, RTL klub, s egyebek) Ezzel vélemény-, és tájékozódási szabadságunk elvész, viszont a manipuláltatásunk őrületessé válik. Mindent egybevetve: a rendszerváltozással Magyarország a szovjet jármot a nemzetközi Magánállamok igájára cserélte: alattomosabb, ugyanakkor kíméletlenebb zsarnokságra. A demokrácia csakis a polgárok tájékozottságára épülhet - tudatosan félrevezetni őket hazugsággal, adathamisítással, "vezető újságírók fölkészítésével": összeesküvés a demokrácia ellen. Alkotmányunk tiltja az államrend erőszakos megdöntését. Ám azt a jelek szerint hallgatólagosan megengedi, hogy ugyanez megtörténjék csalárdsággal!
Negyedik következtetés: az Illető nem szakított ezzel a hazugságrendszerrel. Széttépte viszont a demokrácia fügefalevelét is; hogy ezután mit szövegel a maga sajátos eufém dialekusában , mit nem, értékelhetetlen, hiszen többé senki sem építhet egyetlen szavára sem, sőt, azok ellenkezőjére sem. Ismét függetlenül az "oldaliságtól."

Az események 2006. szeptember 17-én óramű pontossággal zajlottak. Mihelyt a rádióban kiadódott az engedély a hangfölvétel sugárzására, a liberális pártelnök, a szociálista frakcióvezető, a házelnök, és a véleményformáló sajtóügynökök azonnal ugyanazt a rágalomáriát zengték az éterbe, sőt a beszéd az Illető nyilvános naplójában is menten megjelent. Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy rájöjjünk, a szivárogtatót és az események hangszerelőjét egy helyt kell keresni. Nyilvánvaló, hogy a politikai osztály jelentős része - közéjük értve az "értelmiségi" megmondó embereket - a maga is illetőnek mondható.

Ötödik következtetés: A hazugság örvényébe esett ember minden evickélésével egy nagyobbat kénytelen füllenteni, hogy fönnmaradhasson. Az Illetőnek az egész eddigi politikai fönnforgása hamis volt. Ezt az ország épeszűi - politikai állásuktól függetlenül szeptember 17. előtt is tudták. Húznia kellett tehát egy őszintét, de miután az Illetőben sincsen egyéb, csak mi lényege, a lap sem lehetett különb. A hazugság és az elhazudott élet nem választható szét. (Hamvas.) Vallomását - hogy eddig hazudott szakadatlan - mintegy a tagadás tagadásaként sózza azokra, akiket dialektikus mákonyával megtéveszteni remél. Ősrégi harcászati ötlet az aknaásók ellen ellenaknát robbantani.

Az Illető reformnak álcázott rablómeséje közben többször emlegette a katarzis szót. Természetesen hamisan. Hatodik következtetés: a katarzis megtisztulást jelent. A drámában mindig a bűnös tisztul meg: nem hazudik többé, az okozott kárt megtéríti, méltatlansága tudatában önként megy oda, ahova a Bebek Ferencek valók. Az illetőkben ez föl sem merült Szeptember 18-án Butapesten (így!) és országszerte tüntetések robbantak ki a hatalom ellen a kormány lemondását, új választások kiírását, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását követelve. A tüntetők többször összecsaptak a rendőrökkel. Forradalom tört ki? Vagy 2006. szeptember 18. mocsárba dobott fáklya? Az utcákon, a képernyőkön láttam forradalmárokat, csőcseléket, bunyósokat, provokatőröket és álmodozókat, meg valami rettenetes illetősereget, amely irtózik a megtisztulástól. Sokan emlegetik ötvenhatot. Ezt írja róla Hamvas a Patmoszban: "az egész irodalom, a sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a tudomány, a politika elárulta; soha még nép nem volt ilyen elhagyatott; hol van az a név - a börtönökön kívül - ami ne ragadna a mocsoktól? Majd igazolják őket, bekerülnek a lexikonba, a történelembe: milyen történelem lesz ez?" A nép, ez a forradalma szellemét kétségbeesetten idéző, elhagyatott maradék hánykolódik most az utcákon. Küzd a rendőrökkel, a hazugsággal, a túlkapókkal, a kukákkal, végső fokon az egész emberiségért a globalizmus világot elemésztő hidrájával. Politikusai, értelmisége, újságírói röhögnek rajta, finnyáskodnak, gúnyolják.

Egy világkorszak akkor ér véget, amikor ethosza kimerül. Gazdaságkor társadalmi ethosza a demokratikus forradalom, azaz mindenki nemessége - bárki, még a csibész is megjavulhat, s föláldozhatja életét a legnagyobb eszmékért, lehet hős, szobor, utcanév. A nép halála: a
tisztulásra=áldozatra készek száma a kritikus szám alá csökken. Az igazság a közösség kötőszövete. Ha az igazságból a legkisebb betűt, az i-t elvesszük, marad a gazság, és a közösség: a családtól a nemzetig, széthull. Lehet, hogy az Illetők célja ez, ezért mocskolnak mindenkit bűnrészességgel.

Hetedik következtetés: Tisztuljunk meg: takarítsunk végre egy nagyot belül és kívül!
... http://gondola.hu/cikkek/50482
Rendes Kis
Olvasta: 2 | Válasz | 2006. szeptember 29. 13:46 | Sorszám: 1
Czakó Gábor - 2006. szeptember 29. 12:17

Idézet:
Illető, illetők és a nép



Az idézet közismert, mondhatni klasszikus, mint az angliai nagy vonatrablás: a miniszterelnök - a továbbiakban Illető, 2006. május 26-én, Balatonöszödön, az MSZP frakcióülésén mocskos káromlások közepette bevallotta, hogy ahelyett, hogy kormányoztak volna, mindent tönkretettek, adatokat hamisítottak és folyamatosan hazudtak.


Első következtetés. Az álszocialista pártnak 190 képviselője van. Sem akkor, sem másnap reggel, amikor már aludtak egyet a hallgatók a súlyos bejelentésre, egyetlen egy sem akadt köztük, akiben föléledt volna a becsület: no ez már sok, nem veszek részt ebben az országvesztő tehetségtelenségben és hazudozásban! Sőt! A botrány kipattanása után, szeptember 18-án a frakció ezt a Bebek Ferenc-i utat egyhangúan megszavazta. Emlékeztetőül: Bebek Ferenc a Buda török megszállása utáni idők rettegett kényura, rablója, politikai szélhámosa, pénzhamisítója volt.

Már 2006. szeptember 17-én este az SZDSZ elnöke amolyan lendületes szónoki fogásnak minősítette a bejelentést. Második következtetés: a kisebbik kormánypárt teljes cinizmussal mintegy becikkelyezte kettejük politikájába az országgyalázást és országvesztést, a nép átejtését, a semmittevést, hatalommentést bármi áron, az adathamisítást, a sajtómanipulálást és a hazudozást, a demokrácia kijátszását, és a gonoszságot, a "csináljunk egy másik világot" sötét tervét hatalomgyakorlási alapelvként. Harmadik következtetés: immár az Illető saját szájából hallottuk, amit eddig is tudtunk. Ezért kapott Sánta Kutya díjat 2005. május 13-án (Gyurcsányival megosztva). A hazug ember az elemi együttélési szabályok szerint erkölcsi hulla, aki következésképpen politikai értelemben sem létezik. A hazug ugyanis tagadja a közösséget, valótlan és párbeszédképtelen. Vétke ontológiai: a létrontás. A hazugság világában nincs jobb-vagy baloldaliság: benne az emberi érintkezés értelmetlenné válik. (Hamvas Béla.)

Amikor kézből etetett sajtópribékei megkérdezték tőle, ő büszkén vállalta a dolgot, s arra hivatkozott, hogy itt tizenhat éve mindenki hazudik, ám ő most kilépett a hazugság örvényéből. Vegyük sorra a mai rendszer hazugságbázisát, amibe belecsalták a nép bizalmát: MDF: nagytakarítás lesz! SZDSZ: a "legradikálisabb antikommunista" begyűjti a volt kommunisták ellen leadott szavazatokat és átviszi hozzájuk(!), továbbá szabadság örve alatt a szabadosság mérgeivel pusztít. Nem globalista, hanem maga a globalizmus. (Bogár László) MSZP: a honi kizsákmányolók és a nemzetközi nagytőke kiszolgálóinak pártja baloldalinak álcázza magát. A sajtószabadság a tőke szabadsága lesz, és az itteni sajtó elsöprő többsége a multik tulajdonába kerül - már az első választás előtt, majd a Horn-kormány idején (TV2, RTL klub, s egyebek) Ezzel vélemény-, és tájékozódási szabadságunk elvész, viszont a manipuláltatásunk őrületessé válik. Mindent egybevetve: a rendszerváltozással Magyarország a szovjet jármot a nemzetközi Magánállamok igájára cserélte: alattomosabb, ugyanakkor kíméletlenebb zsarnokságra. A demokrácia csakis a polgárok tájékozottságára épülhet - tudatosan félrevezetni őket hazugsággal, adathamisítással, "vezető újságírók fölkészítésével": összeesküvés a demokrácia ellen. Alkotmányunk tiltja az államrend erőszakos megdöntését. Ám azt a jelek szerint hallgatólagosan megengedi, hogy ugyanez megtörténjék csalárdsággal!
Negyedik következtetés: az Illető nem szakított ezzel a hazugságrendszerrel. Széttépte viszont a demokrácia fügefalevelét is; hogy ezután mit szövegel a maga sajátos eufém dialekusában , mit nem, értékelhetetlen, hiszen többé senki sem építhet egyetlen szavára sem, sőt, azok ellenkezőjére sem. Ismét függetlenül az "oldaliságtól."

Az események 2006. szeptember 17-én óramű pontossággal zajlottak. Mihelyt a rádióban kiadódott az engedély a hangfölvétel sugárzására, a liberális pártelnök, a szociálista frakcióvezető, a házelnök, és a véleményformáló sajtóügynökök azonnal ugyanazt a rágalomáriát zengték az éterbe, sőt a beszéd az Illető nyilvános naplójában is menten megjelent. Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy rájöjjünk, a szivárogtatót és az események hangszerelőjét egy helyt kell keresni. Nyilvánvaló, hogy a politikai osztály jelentős része - közéjük értve az "értelmiségi" megmondó embereket - a maga is illetőnek mondható.

Ötödik következtetés: A hazugság örvényébe esett ember minden evickélésével egy nagyobbat kénytelen füllenteni, hogy fönnmaradhasson. Az Illetőnek az egész eddigi politikai fönnforgása hamis volt. Ezt az ország épeszűi - politikai állásuktól függetlenül szeptember 17. előtt is tudták. Húznia kellett tehát egy őszintét, de miután az Illetőben sincsen egyéb, csak mi lényege, a lap sem lehetett különb. A hazugság és az elhazudott élet nem választható szét. (Hamvas.) Vallomását - hogy eddig hazudott szakadatlan - mintegy a tagadás tagadásaként sózza azokra, akiket dialektikus mákonyával megtéveszteni remél. Ősrégi harcászati ötlet az aknaásók ellen ellenaknát robbantani.

Az Illető reformnak álcázott rablómeséje közben többször emlegette a katarzis szót. Természetesen hamisan. Hatodik következtetés: a katarzis megtisztulást jelent. A drámában mindig a bűnös tisztul meg: nem hazudik többé, az okozott kárt megtéríti, méltatlansága tudatában önként megy oda, ahova a Bebek Ferencek valók. Az illetőkben ez föl sem merült Szeptember 18-án Butapesten (így!) és országszerte tüntetések robbantak ki a hatalom ellen a kormány lemondását, új választások kiírását, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását követelve. A tüntetők többször összecsaptak a rendőrökkel. Forradalom tört ki? Vagy 2006. szeptember 18. mocsárba dobott fáklya? Az utcákon, a képernyőkön láttam forradalmárokat, csőcseléket, bunyósokat, provokatőröket és álmodozókat, meg
valami rettenetes illetősereget, amely irtózik a megtisztulástól. Sokan emlegetik ötvenhatot. Ezt írja róla Hamvas a Patmoszban: "az egész irodalom, a sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a tudomány, a politika elárulta; soha még nép nem volt ilyen elhagyatott; hol van az a név - a börtönökön kívül - ami ne ragadna a mocsoktól? Majd igazolják őket, bekerülnek a lexikonba, a történelembe: milyen történelem lesz ez?" A nép, ez a forradalma szellemét kétségbeesetten idéző, elhagyatott maradék hánykolódik most az utcákon. Küzd a rendőrökkel, a hazugsággal, a túlkapókkal, a kukákkal, végső fokon az egész emberiségért a globalizmus világot elemésztő hidrájával. Politikusai, értelmisége, újságírói röhögnek rajta, finnyáskodnak, gúnyolják.

Egy világkorszak akkor ér véget, amikor ethosza kimerül. Gazdaságkor társadalmi ethosza a demokratikus forradalom, azaz mindenki nemessége - bárki, még a csibész is megjavulhat, s föláldozhatja életét a legnagyobb eszmékért, lehet hős, szobor, utcanév. A nép halála: a
tisztulásra=áldozatra készek száma a kritikus szám alá csökken. Az igazság a közösség kötőszövete. Ha az igazságból a legkisebb betűt, az i-t elvesszük, marad a gazság, és a közösség: a családtól a nemzetig, széthull. Lehet, hogy az Illetők célja ez, ezért mocskolnak mindenkit bűnrészességgel.

Hetedik következtetés: Tisztuljunk meg: takarítsunk végre egy nagyot belül és kívül!
... http://gondola.hu/cikkek/50482
Rendes Kis
Olvasta: 2 | Válasz | 2006. szeptember 29. 13:45 | Sorszám: 0
Czakó Gábor - 2006. szeptember 29. 12:17

Idézet:
Illető, illetők és a nép



Az idézet közismert, mondhatni klasszikus, mint az angliai nagy vonatrablás: a miniszterelnök - a továbbiakban Illető, 2006. május 26-én, Balatonöszödön, az MSZP frakcióülésén mocskos káromlások közepette bevallotta, hogy ahelyett, hogy kormányoztak volna, mindent tönkretettek, adatokat hamisítottak és folyamatosan hazudtak.


Első következtetés. Az álszocialista pártnak 190 képviselője van. Sem akkor, sem másnap reggel, amikor már aludtak egyet a hallgatók a súlyos bejelentésre, egyetlen egy sem akadt köztük, akiben föléledt volna a becsület: no ez már sok, nem veszek részt ebben az országvesztő tehetségtelenségben és hazudozásban! Sőt! A botrány kipattanása után, szeptember 18-án a frakció ezt a Bebek Ferenc-i utat egyhangúan megszavazta. Emlékeztetőül: Bebek Ferenc a Buda török megszállása utáni idők rettegett kényura, rablója, politikai szélhámosa, pénzhamisítója volt.

Már 2006. szeptember 17-én este az SZDSZ elnöke amolyan lendületes szónoki fogásnak minősítette a bejelentést. Második következtetés: a kisebbik kormánypárt teljes cinizmussal mintegy becikkelyezte kettejük politikájába az országgyalázást és országvesztést, a nép átejtését, a semmittevést, hatalommentést bármi áron, az adathamisítást, a sajtómanipulálást és a hazudozást, a demokrácia kijátszását, és a gonoszságot, a "csináljunk egy másik világot" sötét tervét hatalomgyakorlási alapelvként. Harmadik következtetés: immár az Illető saját szájából hallottuk, amit eddig is tudtunk. Ezért kapott Sánta Kutya díjat 2005. május 13-án (Gyurcsányival megosztva). A hazug ember az elemi együttélési szabályok szerint erkölcsi hulla, aki következésképpen politikai értelemben sem létezik. A hazug ugyanis tagadja a közösséget, valótlan és párbeszédképtelen. Vétke ontológiai: a létrontás. A hazugság világában nincs jobb-vagy baloldaliság: benne az emberi érintkezés értelmetlenné válik. (Hamvas Béla.)

Amikor kézből etetett sajtópribékei megkérdezték tőle, ő büszkén vállalta a dolgot, s arra hivatkozott, hogy itt tizenhat éve mindenki hazudik, ám ő most kilépett a hazugság örvényéből. Vegyük sorra a mai rendszer hazugságbázisát, amibe belecsalták a nép bizalmát: MDF: nagytakarítás lesz! SZDSZ: a "legradikálisabb antikommunista" begyűjti a volt kommunisták ellen leadott szavazatokat és átviszi hozzájuk(!), továbbá szabadság örve alatt a szabadosság mérgeivel pusztít. Nem globalista, hanem maga a globalizmus. (Bogár László) MSZP: a honi kizsákmányolók és a nemzetközi nagytőke kiszolgálóinak pártja baloldalinak álcázza magát. A sajtószabadság a tőke szabadsága lesz, és az itteni sajtó elsöprő többsége a multik tulajdonába kerül - már az első választás előtt, majd a Horn-kormány idején (TV2, RTL klub, s egyebek) Ezzel vélemény-, és tájékozódási szabadságunk elvész, viszont a manipuláltatásunk őrületessé válik. Mindent egybevetve: a rendszerváltozással Magyarország a szovjet jármot a nemzetközi Magánállamok igájára cserélte: alattomosabb, ugyanakkor kíméletlenebb zsarnokságra. A demokrácia csakis a polgárok tájékozottságára épülhet - tudatosan félrevezetni őket hazugsággal, adathamisítással, "vezető újságírók fölkészítésével": összeesküvés a demokrácia ellen. Alkotmányunk tiltja az államrend erőszakos megdöntését. Ám azt a jelek szerint hallgatólagosan megengedi, hogy ugyanez megtörténjék csalárdsággal!
Negyedik következtetés: az Illető nem szakított ezzel a hazugságrendszerrel. Széttépte viszont a demokrácia fügefalevelét is; hogy ezután mit szövegel a maga sajátos eufém dialekusában , mit nem, értékelhetetlen, hiszen többé senki sem építhet egyetlen szavára sem, sőt, azok ellenkezőjére sem. Ismét függetlenül az "oldaliságtól."

Az események 2006. szeptember 17-én óramű pontossággal zajlottak. Mihelyt a rádióban kiadódott az engedély a hangfölvétel sugárzására, a liberális pártelnök, a szociálista frakcióvezető, a házelnök, és a véleményformáló sajtóügynökök azonnal ugyanazt a rágalomáriát zengték az éterbe, sőt a beszéd az Illető nyilvános naplójában is menten megjelent. Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy rájöjjünk, a szivárogtatót és az események hangszerelőjét egy helyt kell keresni. Nyilvánvaló, hogy a politikai osztály jelentős része - közéjük értve az "értelmiségi" megmondó embereket - a maga is illetőnek mondható.

Ötödik következtetés: A hazugság örvényébe esett ember minden evickélésével egy nagyobbat kénytelen füllenteni, hogy fönnmaradhasson. Az Illetőnek az egész eddigi politikai fönnforgása hamis volt. Ezt az ország épeszűi - politikai állásuktól függetlenül szeptember 17. előtt is tudták. Húznia kellett tehát egy őszintét, de miután az Illetőben sincsen egyéb, csak mi lényege, a lap sem lehetett különb. A hazugság és az elhazudott élet nem választható szét. (Hamvas.) Vallomását - hogy eddig hazudott szakadatlan - mintegy a tagadás tagadásaként sózza azokra, akiket dialektikus mákonyával megtéveszteni remél. Ősrégi harcászati ötlet az aknaásók ellen ellenaknát robbantani.

Az Illető reformnak álcázott rablómeséje közben többször emlegette a katarzis szót. Természetesen hamisan. Hatodik következtetés: a katarzis megtisztulást jelent. A drámában mindig a bűnös tisztul meg: nem hazudik többé, az okozott kárt megtéríti,
méltatlansága tudatában önként megy oda, ahova a Bebek Ferencek valók. Az illetőkben ez föl sem merült Szeptember 18-án Butapesten (így!) és országszerte tüntetések robbantak ki a hatalom ellen a kormány lemondását, új választások kiírását, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását követelve. A tüntetők többször összecsaptak a rendőrökkel. Forradalom tört ki? Vagy 2006. szeptember 18. mocsárba dobott fáklya? Az utcákon, a képernyőkön láttam forradalmárokat, csőcseléket, bunyósokat, provokatőröket és álmodozókat, meg
valami rettenetes illetősereget, amely irtózik a megtisztulástól. Sokan emlegetik ötvenhatot. Ezt írja róla Hamvas a Patmoszban: "az egész irodalom, a sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a tudomány, a politika elárulta; soha még nép nem volt ilyen elhagyatott; hol van az a név - a börtönökön kívül - ami ne ragadna a mocsoktól? Majd igazolják őket, bekerülnek a lexikonba, a történelembe: milyen történelem lesz ez?" A nép, ez a forradalma szellemét kétségbeesetten idéző, elhagyatott maradék hánykolódik most az utcákon. Küzd a rendőrökkel, a hazugsággal, a túlkapókkal, a kukákkal, végső fokon az egész emberiségért a globalizmus világot elemésztő hidrájával. Politikusai, értelmisége, újságírói röhögnek rajta, finnyáskodnak, gúnyolják.

Egy világkorszak akkor ér véget, amikor ethosza kimerül. Gazdaságkor társadalmi ethosza a demokratikus forradalom, azaz mindenki nemessége - bárki, még a csibész is megjavulhat, s föláldozhatja életét a legnagyobb eszmékért, lehet hős, szobor, utcanév. A nép halála: a
tisztulásra=áldozatra készek száma a kritikus szám alá csökken. Az igazság a közösség kötőszövete. Ha az igazságból a legkisebb betűt, az i-t elvesszük, marad a gazság, és a közösség: a családtól a nemzetig, széthull. Lehet, hogy az Illetők célja ez, ezért mocskolnak mindenkit bűnrészességgel.

Hetedik következtetés: Tisztuljunk meg: takarítsunk végre egy nagyot belül és kívül!
... http://gondola.hu/cikkek/50482
Tovább ...
 
Jelmagyarázat    Van új hozzászólás
   Ezeket a hozzászólásokat már láttad
... Hibabejelentés | | | Gondola ...