Idézet:

---

...relaxációs hatásokat tanulmányoztam és azt figyeltem meg, hogy amikor semmit sem csinál valaki – nem relaxál, nem vezet gondolatokat, nem lazít izmokat, csak úgy ül –, akkor ijesztő, hogy mi történik. Elindul egy jellegzetes, spirálszerű öngerjesztő folyamat, amit a pszichológiában úgy is neveznek, hogy „leltározás”. Az összes elintézetlen dolgunk eszünkbe jut, a világ összes gondja, és ettől óriási feszültség keletkezik bennünk. Ez arra a nyugtalansági állapotra emlékeztet, amit álmatlanság esetén élünk át.

Sajnos, ilyen az, amikor az agy semmit se tesz. Ezért mindig kell feladatot adnunk neki. Ha mást nem, a pihenési időkben kezdjünk a jobb agyfélteke nyelvén kommunikálni. Meggyőződésem, hogy meg kell tanítani az embereket a jobb agyfélteke nyelvére, azaz a kép-tudati nyelvre, az álom-nyelvre, a szimbólumok nyelvére – hiszen ezáltal tudunk a testünkkel társalogni. Én minden erőmmel erre törekszem.

---

Idézet:

---

Ahol sötétség van, oda fényt kell bevinnünk, hogy megismerhessük, szerethessük önmagunkat, és felelősséget is vállalhassunk magunkért. Az egészség-pszichológiának egyébként éppen ez az alapállása, amivel én teljesen egyetértek.

Mert miért várja bárki is, hogy majd jön egy bölcs, egy doktor bácsi, aki az ölébe veszi és meggyógyítja...? Ugyan, kérem! A magunk orvosai lehetünk akkor, hogyha valóban folytonosan gondoskodunk önmagunkról. Hihetetlen, hogy a szervezet milyen tökéletes segítőtárs, hogyha jóban vagyunk vele. Mindezt a magam példája alapján is mondhatom, hiszen én a saját életemben is fölhasználom az összes tudásomat, legyen szó a relaxációról, a meditációról, a tornagyakorlatokról. Egy fél órát naponta erre szánok, ez az idő az enyém, amit valóban arra fordítok, hogy jó viszonyban legyek saját magammal.

---