| Téma: . |
|
| Login |
|
Én láttam csajokat is, szedték a köveket a pasiknak és hordták előre.
Ezért mondtam, két pöffentés a lángszórókkal és mehettek volna aludni.
Ami korom maradt volna az utcán, azt meg vagy a szél vagy másnap egy nagyteljesitményü porszivoval el lehetett volna takaritani.
Persze ahhoz az is kellett volna, hogy a király és udvartartása ott legyen az elsö sorban.
Még arra is hajlando lennék, hogy saját költségen temetessem el vektort, mikulást, meg bajszos hüvelyk matyikát.
Szerinted ez honnan van?
Nos?
.
.
.
.
.
.
.
.
.
..
.
.
.
.
.
Na jó, megmondom.
.
.
.
.
..
.
.
.
.
http://zsido.hu/forum/read.php?1,1401,page=17
|
|
| Login |
|
|
Szerkeszti a fene. Vagy az élet? |
|
| mandala |
|
nu, ezt most azonnal szerkeszd ÁT! ..  
|
|
| Login |
|
|
Aztán nézze, az egyik szomszéd topikban a roma üzlettársak már szavaztatják a népet, ki legyen a Feri utóda. Namost van egy olyan mondás, hogy mikor a portugálok menekülnek, még korai, mikor a zsidók, már késő, ebbe kéne valahogy beilleszteni a lovári partnereinket, és akkor tisztábban látnánk. Mer ugye mi egy renommiert cég vagyunk, nem mehetünk le kutyába, mint a közvéleménykutatók, hogy az egyik 15% különbséget mér, a másik nullát, mer egyszerre csak az egyik lehet igaz, és akkor jobb helyeken a másiknak be köll csukni a boltot. |
|
|
| mandala |
|
Mondom, jó ez a topikkk!!!!! 
|
|
|
| mandala |
|
én is pont a számot akartam beírni! ...
|
|
|
| Login |
|
|
9111932 gyors a ság, féle gészség |
|
|
| Rendes Kis |
|
"(Átszerkesztett hozzászólás)" ... Köszönjük !  |
|
|
| mandala |
|
'kacagócicamicli' még nem védte meg a zindexet, különös tekintettel erre a topikra is???
|
|
|
|
| Login |
|
Pais István
HELLER ÁGNES ÉS AZ „ORDAS ESZMÉK”
(2. rész)
|
|
| Login |
|
Pais István
HELLER ÁGNES ÉS AZ „ORDAS ESZMÉK”
(3. rész)
|
|
|
|
| Login |
|
Pais István
HELLER ÁGNES ÉS AZ „ORDAS ESZMÉK”
(3. rész)
A Hetek-nek nyilatkozó filozófusnő fölháborodik azon, hogy Nyugat-Európában az utóbbi időben még a baloldali erők is gyűlölettel viszonyulnak Izraelhez, és azt mondogatják, hogy jobb volna, ha nem létezne ez az állam, amely szerintük a legnagyobb háborús veszélyt jelenti a világbékére. Javaslom Hellernek – bármennyire is nehezére esik –, gondolkodjék el a következő tényen: mennyivel nyugodtabb lenne ma a helyzet a Közel-Keleten (és nemzetközileg is), ha területrabló, militarista tevékenységükkel a cionista zsidók nem hozzák létre Izraelt? Vajon sor került volna-e a fél évszázadon át zajló arab-izraeli háborúkra, Libanon izraeli megszállására, továbbá az Izrael-barát hatalmak Irakot eltipró hadjáratára?
Az interjú vége felé a riporter megkérdi Hellertől, hogy mi a zsidókérdés lényege. Ide vonatkozóan a filozófusnő első lépésként a következőt mondja: „A leglényegesebb kérdés az, hogy mi őrizte meg a zsidókat hosszú évezredeken át egészen a mai napig?” Majd megjegyzi: „Hol volt, hol nem volt egy hatalmas keleti civilizáció, amely ötezer esztendeig élt, és ebből a civilizációból minden nép elpusztult, egyes-egyedül a zsidó nép nem. Aztán jöttek újabb világbirodalmak, újabb civilizációk, amelyek mára teljesen eltűntek, és szintén csak a zsidók maradtak meg. Na, ez a zsidókérdés.”
Ebben a szövegben Heller azt állítja, hogy a zsidóság a mezopotámiai (vagy talán pontosabb úgy fogalmazni: a közel-keleti) fejlett kultúra hordozója. Ez azonban valótlanság, mert – mint most már egyre több zsidó szerző is vallja – a zsidóság történelme voltaképp csak az i.e. 8. században kezdődött el. Amit a korábbi időkről az Ótestamentum (főként pedig a Tóra) mond, a fantázia világába tartozik.
Mózes pl. alkalmasint nem zsidó történeti személy, hanem az egyiptomi Ehnaton Ószövetségbe átemelt alakja, s e fiktív személyhez a csapongó fantáziájú ótestamentumi szerzők, szerkesztők zűrzavaros és ellentmondó dolgokat fűztek. Nem csak a már említett két teremtésmítoszt és a két tízparancsolat-változatot, hanem még egyéb dolgokat is. Többek közt a sógorsági házasság Jahve általi elrendelését, illetve megszüntetését; az elsőszülöttségi áldozatok Isten által előírt betartatását, ill. eltiltását; a meg nem történt egyiptomi kivonulás meséjét.
A zsidóság (miként a vele együtt élő különféle népek) hosszú időn át nem volt monoteista – bár a Biblia ezt igyekszik sugallni több helyütt –, hanem sokfajta istenséget imádott: a Napot, a Holdat, a csillagokat, ilyen-olyan állatokat és különböző bálványokat (ez utóbbiak közt pl. a frigyládát).
Épp ezért minden olyan törekvés, amely a zsidóságot az ókori fejlett közel-keleti kultúra hordozójának tekinti, teljességgel hamis állítás.
Ilyen, a zsidóság múltját az ősiség szempontjából értékesebbnek feltüntetni próbáló igyekezettel hazánkban is gyakran találkozunk. Van olyan művész, aki mint zsidó azzal dicsekszik, hogy ő egy ötezer éves nép fia. Aztán amikor 1996-ban nagy ünnepségekre került sor Izraelben – ezeken az ünnepségeken a Hit Gyülekezetének több ezer tagja vett részt –, akkor az egyik napilapban egymás után többször is az a hír jelent meg, hogy most Jeruzsálem Dávid általi megalapításának 3000. évfordulóját ünneplik, és csak sokadik alkalommal látott napvilágot a bibliai „tényekkel” összhangban lévő hír, az tudniillik, hogy ezt az ősi várost, amelyet Ábrahám idejében világi fejedelemként és főpapként a titokzatos Melkicedek uralt, 3000 évvel ezelőtt Dávid vezetésével a zsidók csupán elfoglalták a jebuzitáktól.
A fentebb idézett szövegét követően (a riporter egy rövid – „Azaz?” – közbeszúrása után) Heller a zsidókérdés lényegét, a zsidók megőrzésének okát így határolja körül: „Azaz a vak is látja, hogy megmaradásuk egy Istennel kötött különleges viszonynak, szövetségnek köszönhető. Egy olyan speciális szövetségnek, amelybe Isten egyetlen más népet sem hívott. Ez a mai napig is tart. Ráadásul kiválasztottságuk nem saját érdemükből, tehetségükből vagy kiválóságukból fakad. Ez aztán az igazi botrány.”
Ehhez a szöveghez, a benne szereplő állításokhoz az igazság és a tisztesség érdekében néhány fontos megjegyzést kell fűzni.
Először is arra hívom fel a figyelmet, hogy az Ótestamentum szerint nem a zsidók kötöttek szerződést valamiféle istenséggel, hanem ez utóbbi erőszakolt rá egyezséget Jákob gyermekeire.
Másodszor ügyeljünk a következőre: Heller az idézett szövegben nem azt mondja, hogy a bibliai próféták ötlötték ki a szóban forgó szövetség elméletét – a valós helyzet egyébként ez –, hanem azt, hogy az általa létezőnek tartott Jahvéval jött létre a szövetség, és a zsidókat ténylegesen egy természetfölötti hatalom választotta az etnikumok közül a maga kizárólagos népének. A filozófusnő szuverén joga, hogy hisz egy ilyen istenségben. Ám ha ezt teszi, akkor méltatlan a bölcselői névre, mert ezáltal kilép a tényeken alapuló gondolkodás köréből, és a vallási miszticizmus vizeire hajózik.
Megemlítem azt is, hogy a zsidóság önálló tudatú népként való fennmaradása nem egyszerűen az állítólagos isteni kiválasztottságának következménye, mivel a megőrződésében egyéb tényezők is közrejátszottak.
Spinoza ez utóbbiak közül a legfontosabbnak azt tartotta, hogy a zsidókra vallási parancs révén ráerőszakolták a körülmetélkedés szokását, amelyet ők egyébként minden valószínűség szerint Egyiptomból vettek át, és amely (mint feltűnő fizikai jellegzetesség) elkülönítette őket a többi néptől.
De szó van még más tényezőkről is. Példának okáért arról a kényszerről, hogy a zsidók idegenekkel nem köthetnek házasságot. Érdekes mellesleg, hogy ezt a tilalmat a Tóra azon a Mózesen keresztül eredezteti Jahvétől, akinek az Exodus szerint két idegen felesége volt. Ám ténylegesen az a helyzet – s ez az Ótestamentum minden figyelmes olvasója számára nyilvánvaló –, hogy a házasodás tilalma Jákob utódainál a régebbi időkben nem létezett, s ők szabadon léptek frigyre a velük együtt, a környezetükben élő népek lányaival és fiaival.
A szóban forgó tilalmat a pap Ezsdrás és a perzsa király zsidó származású szatrapája, Nehémiás erőltette rá Jákob népére az i. e. 5. században. Ez teljesen nyilvánvaló a nevük alatt szereplő ótestamentumi iratokból. Ezsdrás ösztönzésére ugyanis a világi hatalom ura, Nehémiás megparancsolta a zsidó férfiaknak, hogy bocsássák el idegen származású feleségeiket – a tőlük született gyerekekkel együtt. Azokat a jellemes apákat pedig, akik erre nem voltak hajlandók, a szatrapa személyesen megkorbácsolta, és így kényszerítette őket parancsa végrehajtására. (Hogy ez a nehémiási eljárás miként lehet összhangban azon „isteni” utasítással, hogy a gyerek tisztelje apját és anyját, annak megítélését az olvasóra bízom.)
Az eddig említett okokon túl az önálló területű hazával nem rendelkező zsidóság szétszóródottságban való fennmaradásának az is egyik lényeges meghatározója volt, hogy szellemi vezetőik a zsidókat különféle előírásokkal, tabukkal vallási kényszerzubbonyba zárták. Azokat pedig, akik a Prokrusztész-ágyból megpróbáltak kiszabadulni, rettenetes büntetésekkel fenyegették meg. Mindez aztán annak következtében működött igen nagy hatóerővel, hogy időszámításunk első századában megalkották a Jahve-vallás kánonját, amely napjainkig nagy kényszerítő hatalom a hívó zsidó számára. Más népeknél viszont – ilyen írott kánon nem lévén – sokkal szabadabban zajlottak le különféle változások a vallás terén.
A zsidók istenség általi kiválasztottságát valló nézetekkel, a Heller által a Hetek-nek adott interjújában foglaltakkal, továbbá azzal kapcsolatosan, hogy az ilyen álláspontok milyen lénynek tüntetik fel Jahvét, legyen szabad idéznem egy részletet a Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák c. könyvemből. E részlet, amely előtt közvetlenül arról esik szó, hogy Jahve parancsára a zsidók különféle városok lakóit leölték, a bennük lévő javakat pedig elrabolták, a következőképp szól:
„A zsidóság honfoglalásával kapcsolatosan még sok hasonló eseményt említhetnék meg a Józsué utáni időkből is. Az ismertetettekből is nyilvánvaló azonban számunkra, hogy az Ótestamentumban a »Ne ölj!« (és a »Ne lopj!« nemcsak hogy nem tiltja egyetemes jelleggel az emberölést (a lopást, a rablást), hanem éppenséggel igenli azt. Sőt maga az isten az, aki benne »megparancsolja« különféle népek kegyetlen lemészárlását (kirablását).
És mindezzel összefüggésben két álláspont közül választhatunk:
a) Vagy elfogadjuk, hogy van egy olyan isten, aki a zsidóságot a maga népének választotta, s az ő érdekeit szem előtt tartva neki ígérte a »tejjel és mézzel folyó Kánaán«-t, majd pedig megparancsolta neki, hogy az ő természetfölötti támogatásával foglalja el ezt a földet, és irtsa ki a rajta lakó népeket. Ebben az esetben az istenség önkényúrnak mutatkozik, aki teremtményei egyik csoportját más csoportok fölé helyezi, s akinél erkölcsi szempontból gonoszabb lény nem képzelhető, hisz az általa kedvezményezett Izráellel leölet önmaga által létrehozott embereket.
b) Vagy azt a nézetet tesszük a magunkévá, amely szerint nincs isten, és főként nincs olyan természetfölötti hatalom, amely az ószövetségi Jahvéhoz hasonlóan barbár önkényúrként intézi fajunk sorsát. Ez esetben – a való tényekkel összhangban – aztán megállapíthatjuk, hogy az Ótestamentumban nem természetfölötti erő által meghatározott, hanem evilági események játszódtak le. Nem valamiféle istenség ígérte oda a zsidóknak a »Kánaán«-t, nem ő foglaltatta el velük az »ígéret földjé«-t és ölette le velük annak lakóit, hanem egészen másról van szó. Arról, hogy a régi zsidóság nomád pásztornép volt, amely – miként sok más egykori, hasonló fejlettségi fokon állt etnikum, pl. a magyarság is – új, kedvezőbb adottságú hazát igyekezett magának szerezni, s – amint akkoriban szokás volt – a honfoglalás kapcsán önmagának oly istent képzelt el, aki az ő érdekeit képviseli, aki segíti őt hódító céljai elérésében. Mindez egyáltalán nem meglepő. Problémát jelent viszont az, hogy ez az ősi, a zsidóság kiválasztottságára, a »szent mag«-ra vonatkozó nézet az Ótestamentumban rögzült, és mind vallási, mind pedig világi formában kiválasztottsági tudatot, más népektől való elkülönülésre irányuló késztetést sugallt Izráel fiainak, aminek történelmileg gyakran lettek tragikus következményei.”
Befejezésül még feltétlenül foglalkoznom kell a Hetek-ben megjelent interjú végén szereplő dolgokkal. Mégpedig azért, mivel itt a riporter és Heller Ágnes egyaránt irreális nézeteket képvisel, miközben arra keresik a választ, hogy bizonyos kérdéseket illetően a zsidó vallás vagy a kereszténység álláspontja-e a helyes.
Tihanyi Péter fölveti: „Ki, mikor és hogyan fogja hitelesíteni, hogy végül is kinek, melyik egyháznak, melyik vallásnak van igaza?”
Heller pedig így válaszol: „Ha jól emlékszem, Martin Buber fogalmazott meg egy első hallásra cinikusnak tűnő választ erre a kérdésre. Azt mondta, hogy amikor majd eljön a Messiás, meg fogjuk kérdezni tőle, hogy először jött-e el, vagy másodszor. Csak akkor fog kiderülni, hogy a kereszténységnek vagy a zsidóknak van-e igazuk. Hogy a Krisztus Messiás vagy sem, csak az üdvtörténet egy későbbi szakaszában lesz eldönthető. Ma még nem az. A döntés a két – vagy esetleg több – igazság között végül is Isten kezében van.”
Ebből a szövegből – főként a végéből – látszik, hogy Heller Ágnes istenhívő, hisz azt mondja: a transzcendens hatalom dönti majd el, hogy melyik vallási irányzat álláspontja a helyes. Egyúttal jelzi, hogy a zsidók szerint a saját Messiásuk még nem jött el, a keresztények pedig úgy vélik, az övék egyszer már megjelent itt a földön, és másodszor is el fog látogatni körükbe. Aki így nyilatkozik, az a vallási miszticizmus rabja. Elhiszi legalábbis azt, amit az eleven fantáziájú ótestamentumi próféták a saját Megváltójukról kiötlöttek.
Véleményem szerint semmiféle istenség nem választotta a maga népének a zsidóságot, nem küld ezen etnikum számára Messiást, és (a keresztények hite ellenére) az istenség Jézusban sem öltött az ókori időkben emberi alakot, s a jövőben sem fog még egyszer eljönni, hogy az emberek körében boldog aranykori állapotokat teremtsen. Nem, mert a sorsunkat nem vallási fantázia szülte transzcendens lények határozzák meg, hanem maga az a kozmikus anyagi valóság, amelynek szerves része vagyunk, s amelyről az antikvitás ragyogó szelleme, Hérakleitosz a következőket írta:
„Ezt a kozmoszt itt, amely ugyanaz mindenkinek, sem isten, sem ember, senki nem alkotta, hanem volt mindig és van és lesz örökké élő tűz, amely fellobban mértékre és kialszik mértékre.” |
|
| onogur |
|
|
O.K., bocs. Pedig ezen lenn mit kitárgyalni. |
|
| Login |
|
|
Nem rendelkezem a szerzői joggal. És tényleg csak ennyi. |
|
|
| onogur |
|
Ez remek cikk.
Nem mered betenni a Közéletbe? |
|
|