Idézet:

---

Pál Feri nem hétköznapi ember. A „kedd esti alkalmakat” immár 1o évvel ezelőtt kezdte el (ma itt tartanak; kezdés: 20.15). Az első hittanórájára annak idején 5-en jöttek… A következőre 9-en. Aztán lettek egyszerre 25-en is. A Terézvárosi Plébánia – ahol Feri akkoriban káplán volt – vásárolt is legott 80 széket, hogy „ezzel aztán le van tudva” véglegesen, az elég lesz „minden időkre”. Amikor én beugrottam, hogy egy alkalommal belehallgassak, már vagy 120-an voltunk; a „csilláron is ültek”, alig fértünk el az alagsori teremben. Aztán hallottam, hogy azt is kinőtték. Helyet keresve jutottak a Pázmány jogi karának legnagyobb előadójához. Ezért persze bérleti díjat kellett fizetni; így ez lett az egyetlen „fizetős hittan” Budapesten. De persze – mivel időközben vagy 300-an lettek – az összeg, amit minden alkalom előtt gyorsan összekalapoztak, egy főre csak jelképes lett.

---

Idézet:

---

8. Úrrá leszek az idő fölött

Ha kilépek a sodródásból, értékrendet építek föl, ennek alapján tudom rendezni programjaimat, életemet. Nem engedem, hogy talmi tárgyi értékek kiszorítsák életemből a végtelen értékű személyes kincseket.

8. Időt szánok arra, hogy "szívem ünneplőbe öltöztessem" A szeretet nem lehet szakaszos, a találkozástól találkozásig eltelt időben is velem él az, akit igazán szeretek. Így készülök, várom ünneplőbe öltöztetett szívvel társamat. Ha betoppan hozzám, tapasztalhatja, hogy otthon van nálam.

---

Idézet:

---

5. Senki nem foszthat meg belső gazdagságomtól

Ami igazán fontos, értékes, azt soha senki nem veheti el tőlem, azt csak én ronthatom el. Ha sárba pottyan is, arany marad az arany.

5. Semmi változás nem teheti tönkre társam belső gazdagságát.

Soha nem lehetek elég hálás azért, hogy ő nemcsak ezt vagy azt ajándékoz nekem, hanem önmagát aiánlja föl végtelen bizalommal számomra.

6. Senki nem foszthat meg belső szabadságomtól

A külső kényszer soha nem férhet hozzá szabadságom legbensőbb szentélyéhez. Csak belső meghasonlás tehet árulóvá.

6. Feltétlen bizalommal rábízhatom magam társamra

Akik mindent a körülményekből vezetnek le, állandó létbizonytalanságban élnek, soha senkiben nem bíznak meg, fogalmuk sincs a hűség hatalmáról.

7. Ajándék lehetek

Szeretetem csak akkor hiteles, ha magamat adom ajándékba a másiknak. Semmi anyagi nem helyettesíthet engem. Nem futok bele a pótcselekvések világába, sok-sok időt, együttlétet ajándékozok társamnak.

7. Számomra ő az ajándék, nem javai, szolgáltatásai

Ha felszínes vagyok, akkor a társamtól kapott javaknak és szolgáltatásoknak örülök csupán, de ezek soha nem tölthetik be a bennem tátongó végtelen ürességet. Ezt egyedül Ő töltheti be. Egyedül Őrá szeretnék figyelni.

---

Idézet:

---

3. Elbűvölnek társam titkai

Egyedül a titok méltó a csöndes ámulatra, hódolatra. Amit teljességgel megértünk, elveszti vonzását. Gyermekkorunkban miután egy játékautót kibeleztünk, utána kidobtuk a szemétbe.

4. Közölhetetlen vagyok

Ha közölhető lennék, társam csakhamar rámunna, s kicserélhetne más valakire. Egy teljes élet is elenyészően kevés ahhoz, hogy életem egy kis töredékét közöljem társammal.

4. Tisztelem társam titkait

A társam elfogadása azt jelenti, hogy titkaival együtt fogadom el. Mivel Judit nem tudta elfogadni a Kékszakáll titkait, sorsa megpecsételődött. Ha nem fogadom el a másik titkait, legértékesebb kincsét, szabadságát teszem tönkre.

---

Idézet:

---

ÖSSZEGZÉS
Az önismeret páratlanul fontos az élet minden területén.

1. Személyes boldogságom, békességem alapja: önismeretem.
Szóltunk már arról, hogy a legtöbb ember azért boldogtalan, mert hamis elvárások vezérlik. Ha túl keveset várunk el önmagunktól, megöl a tespedtség, ha túl sokat, őrjítővé fokozódhat az állandó kudarcélmény. Milyen csodálatos Jézus tanítása: mindenkinek pontosan annyi talentummal kell elszámolnia, amennyit kapott. Nekem tehát az élet minden területén becsülettel fel kell mérnem, hogy hány talentummal kell elszámolnom, s ha kevésről, ne gyötörjön az, hogy másoknak több jutott, s ha többről, akkor ne szállítsam le mércémet azokhoz, akik kevesebbet kaptak. Lám, milyen békességben élhetne minden ember, bármilyen különbözőek is adottságaink!

2. Istenkapcsolatom is hamis addig, amíg nincs helyes önismeretem.
Az írástudók úgy gondolták: törvénymagyarázatuk olyan értékes, hogy az Isten is minden nap időt szentel arra, hogy megcsodálja az ő bölcsességüket. Erre az önképre vajon milyen istenkapcsolat épülhet? Az ilyen gőg utálatos az emberek s Isten előtt is. De tönkreteheti az istenkapcsolatot az állandó kisebbrendűségi érzés is. A janzenisták annyira túlhangsúlyozták semmiségünket, hogy híveiket távol tartották az Oltáriszentségtől. Szerintük oly nagy a méltatlanságunk, hogy életünk során legföljebb egyszer-kétszer ízlelhetjük meg az angyalok kenyerét. Találóan mondta róluk Pascal: "Tiszták mint az angyalok, de hidegek mint az ördögök."

---

Idézet:

---

Mértékletesség. - Ne tömd magad tele étellel, ne igyál mértéken túl.
Hallgatás. - Csak olyat beszélj, ami mások vagy magad hasznára lehet; kerüld az üres fecsegést.
Rend. - Tégy mindent a helyére. Minden dolognak szenteld a kellő időt.
Határozottság. - Tökéld el, hogy véghezviszed, amit meg kell tenned, s vidd végbe múlhatatlanul, amit eltökéltél.
Igénytelenség. - Csak olyanra költs, ami mások vagy a magad hasznára van, azaz ne fecsérelj semmit.
Szorgalom. - Ne vesztegesd az időt: foglalkozz mindig valami hasznos dologgal; hagyj fel minden hiábavaló cselekvéssel.
Őszinteség. - Ne élj káros csalárdsággal; gondolkozz ártalmatlanul és egyenesen; ha beszélsz; eszerint beszélj.
Igazságosság. - Ne árts senkinek igazságtalan cselekedettel, vagy azzal, hogy a köteles jótéteményt elmulasztod.
Önfékezés. - Kerüld a túlzást; gátold meg, hogy olyan mélyen érezzed az elszenvedett igazságtalanságot, amilyen mélyen azt a te ítéleted szerint érezned kellene.
Tisztaság. - Ne tűrj szennyet testeden, ruhádon, lakásodban.
Nyugalom. - Ne zaklasson fel semmiség, mindennapi vagy elkerülhetetlen eset.
Nemi mérséklet.
Alázatosság. - Utánozd Jézust és Szókratészt

---

Idézet:

---

Az ember nem lehet szent, ha napi tizenhat órát dolgozik.

---

Idézet:

---

Földünkön már 400 millió év óta (helyesebb volna ezt
mondani: a Világegyetemben az idők kezdete óta) a létezők óriási
tömege, amelynek egy részét alkotjuk, szívósan, fáradhatatlanul tart
több szabadság, egyre nagyobb érzékenység és élesebb belső látás felé.
S mi még azt kérdezgetjük magunktól, hogy merre kell menni...

---

Idézet:

---

1. Általános megoldás: a nagyobb Tudat felé

Abszolút meggyőződésem, hogy csakugyan létezik ilyen vitathatatlan és
tárgyilagos kritérium, nem is titokzatos, nincs is elrejtve, mindenki
szeme elé tárul. Azt is állítom, hogyha észre akarjuk venni, elég
megfigyelnünk magunk körül a Természetet a Fizika és a Biológia
legfrissebb vívmányainak fényénél, vagyis a Fejlődés nagy jelenségéről
alkotott új elgondolásaink szerint.

Tudjátok, abban ma már senki sem kételkedik komolyan, hogy a
világmindenség „ontológiailag" nem megállapodott valami, hanem
kezdettől fogva, egész tömegének legbensejéig, két nagy ellentétes
áramlást követve mozog: az egyik áramlás a végső szétesés állapota
felé ragadja magával az Anyagot; a másik sodrás pedig szerves
egységeket épít és ezeknek legmagasabb fokú, elképesztően bonyolult
típusai alkotják azt, amit „élő világnak" nevezünk.

---

Idézet:

---

Vagy pedig valahol találhatunk valami alapot, vitathatatlan – mert
tárgyilagos – érvet annak eldöntésére, hogy e három út egyike abszolút
jobb, s következésképpen az egyedüli is, amely igazán boldogíthat?

---

Idézet:

---

A nyugalom boldogsága, az élvezés boldogsága, a kibontakozás boldogsága.

Az Ember nívóján az Élet habozik e három útirány között és szemünk
láttára osztja meg árját. Hogy megindokoljuk választásunkat, csakugyan
az ízlés, meg a vérmérséklet egyéni tetszésére vagyunk hagyatkozva? –
amint ezt ismételgetik

---

Idézet:

---

Semmiféle változás nemboldogít, ha nem emelkedő irányban történik.

---

Idézet:

---

* 3. Végül: a növekedés boldogsága.

– E harmadik szempont szerint a boldogság nem önmagáért létezik és nincs is olyan értéke, mint egy tárgynak, amire törekedhetünk és amit önmagában megragadhatunk. A boldogság csak jele, eredménye és szinte jutalma a helyesen irányított cselekvésnek. „A boldogság az erőfeszítés mellékterméke" – mondja valahol A. Huxley. Tehát nem elég – ahogy a modern hedonizmus sugallja – akárhogy megújhodnunk, hogy boldogok legyünk. Semmiféle változás nemboldogít, ha nem emelkedő irányban történik. – Boldog ember tehát az, aki a boldogság közvetlen keresése nélkül, feltétlenül megtalálja az örömöt, szinte ráadásul abban a tettében, amellyel kiteljesedni igyekszik, s önmaga végső határáig tör előre.

---

Idézet:

---

* 2. Aztán: az élvezés boldogsága,

– a mozdulatlan, vagy – helyesebben mondva – a folyton felújított gyönyör. „Az élet célja nem az, hogy cselekedjünk és alkossunk, hanem, hogy kihasználjuk az előnyeit. Tehát: még kisebb erőfeszítés, vagy éppen csak annyi, hogy kicserélhessük a poharat, meg a likőrt. Elnyújtózni, mint a levél a napsugárban, minden percben másik oldalra feküdni, hogy még jobban élvezhessük új helyzetünket: ez a boldogság receptje. – Boldog az, aki legteljesebben képes élvezni a rendelkezésére álló pillanatot".

---

Idézet:

---

* 1. Először: a nyugalom boldogsága.

– „Csak semmi izgalom, semmi kockázat, semmi erőfeszítés. Csökkentsük kapcsolatainkat, szűkítsük igényeinket, tompítsuk lámpánk fényét, kérgesítsük meg bőrünket, bújjunk vissza csigaházunkba. – Boldog ember az, aki legkevesebbet gondolkodik, minél kevésbé érez és nemigen vágyódik semmire".

---

Idézet:

---

- Borúlátás és visszatérés a Múltba;
- a jelen perc élvezése;
- lendület a Jövő felé.

Amint mondottam: három alapvető magatartás, szembenézve az
Élettel. S következésképpen: feltétlenül a boldogság három ellentétes
formája is itt áll előttünk. S ezzel vissza is jutunk témánk
lényegéhez.

---