| Téma: Az arányérzékről |
|
| iszalag |
|
(Azt hiszem, én is Apukám biztosan ilyen volt..Sajnos, már csak volt  |
|
| iszalag |
|
Szia!
Idézet:
Ne felejtsük néha visszaállítani nullára a viszonyítási alapot!
Az agyunk mindent csak viszonyításképpen tud érzékelni..Talán ezért van az, h a boldogságot is csak utólag tudjuk regisztrálni, amikor már egy kicsit/v nagyon rosszabb a helyzet |
|
| katáng |
|
De jókat írtatok! Összhang, harmónia...
Matematikailag pontozhatnánk a boldogságot, mondjuk legyen 25 a max. A 18-as is boldogság ám. Ne felejtsük néha visszaállítani nullára a viszonyítási alapot! Akkor már a 2-est is értékelni fogjuk.
|
|
| urga |
|
|
Összhang. Szívesen, máskor is. |
|
| gajo |
|
A teljes harmónia! ...,hogy mi az a harmónia?  |
|
| urga |
|
Amikor úgy érzed, hogy az egész világot megölelnéd. Mosolyogsz, ragyogsz, csak úgy. Amikor úgy érzed, minden a helyén van, minden jól van. Amikor minden körülötted a barátod.
|
|
| katáng |
|
|
Szerinted, mi a boldogság? Érdekelne. |
|
| katáng |
|
|
Nagyon realista gondolatok! Gondolj a zenére inkább! Lebegtet. ( Aztán jöhet a gravitáció.) |
|
| urga |
|
"A pillanatnyi komfortérzet, röpke kellemes pillanatok, örömök..."
Ha megeszel egy krémest (csirkepaprikást) attól boldog vagy? A pillanatnyi konfortérzet (öröm) és a boldogság szerintem nem ugyanaz. |
|
| katáng |
|
Én sem tudom. A pillanatnyi komfortérzet, röpke kellemes pillanatok, örömök... Utólag lehet megfogalmazni, hogy boldog percek voltak. |
|
| urga |
|
|
Te nem tudod, mikor vagy boldog? |
|
| Rendes Kis |
|
|
Szerintem a tudat ennél többre nem is képes ! |
|
| urga |
|
Szerintem a derű "tudom, hogy a világ nem tökéletes, de nekem így is tetszik!"
|
|
| Rendes Kis |
|
Hát igen, érdekes kérdés ez ... Én mégis azt hiszem, hogy a boldogság tudattalan (álomszerű) állapot, amit csak felébredéskor veszünk észre ... A tudatosan átélt "minden rendben van, minden úgy jó, ahogy van" érzést én úgy hívnám, hogy "derű" ...
|
|
| urga |
|
"Amikor azt mondjuk, hogy "boldog vagyok", tulképpen már csak visszapillantunk arra a boldogságra, amiből éppen fölocsúdtunk és igazából azt kellene mondanunk, hogy "boldog voltam""
Én inkább a boldogság-pillanatokra gondoltam, amikor érzed, hogy minden rendben van, minden úgy jó, ahogy van. Ilyenkor tudod, hogy boldog vagy, nem vissza, vagy előretekintve, hanem abban a pillanatban. |
|
| Rendes Kis |
|
A múltidőt úgy értem, hogy a boldogságot, amíg benne vagyunk, tudattalanul éljük át, csak akkor vesszük észre, amikor már elmúlt. Amikor azt mondjuk, hogy "boldog vagyok", tulképpen már csak visszapillantunk arra a boldogságra, amiből éppen fölocsúdtunk és igazából azt kellene mondanunk, hogy "boldog voltam".
A létező párkapcsolat már bináris, de a jövendő párkapcsolat még többesélyes: az egymásratalálás a visszajelzéstől (annak hevességének arányában) válik kizárólagossá és szorítja ki a többi potenciális esélyest. |
|
| urga |
|
"a boldogság mindig múltidő: "volt-nincs"
ezt nem értem...
azt a bináris dolgot a párkapcsolatra értettem. Mármint, hogy 200-ból (százezerből, ...) 1 emberrel jól érzed magad, a többivel meg nem. Vagyis, hogy nem lehet preferencia-sorrendet állítani. |
|
| Rendes Kis |
|
|
Én inkább úgy tanultam/tapasztaltam, hogy a boldogság mindig múltidő: "volt-nincs" ... |
|
| Rendes Kis |
|
|
Akkor nem maximális, hanem "olyan-amilyen" ... |
|
| urga |
|
Tudom, én is ilyen vagyok  |
|
| iszalag |
|
Sokkal összetettebb a dolog, sajnos..
Vannak alapvetően boldog emberek..a körülmények nem is nagyon befolyásolják
|
|
| urga |
|
|
És mi van, ha a boldogság-érzet bináris (vagy van, vagy nincs?) |
|
| iszalag |
|
s
A sokaság boldogsága valóságban maximális.. Mert nincs, és nem is lehet kontrollkisísérlet |
|
| Rendes Kis |
|
Az intellektus korlátai
Az ideális házasítási probléma:
Vegyünk x házasulandó férfiből és ugyanannyi hajadonból álló sokaságot. Minden férfi rangsorba állítja a lányokat, hogy mennyire szeretné feleségül venni őket és a lányok ugyanilyen rangsort készítenek a férfiakról. Feladat: úgy összeházasítani őket, hogy az össz-rangszám (a sokaság boldogsága) maximális legyen.
Ha x=200, akkor a feladatot a világ leggyorsabb számítógépe az idő végezetéig nem tudja megoldani ! |
|
| Rendes Kis |
|
|
Nohát, ezaz: a valóságban valamilyen összeházasodás megtörténik, hiszen valahogyan mégiscsak élünk, a példa éppen az intellektus korlátait érzékelteti: még ilyen nagyon leszűkített körben sem tudunk (és nem is tudhatunk) optimális megoldást találni. |
|