| Téma: A Méhes |
|
| gajo |
|
A gémeskút, öregebb mint a traktor és az út együttvéve, micsoda gané út. |
|
|
|
|
| katáng |
|
|
Vajon merre lehet ez a telek? |
|
| Rendes Kis |
|
Csak a látványa az enyém ...
... Az is csak virtuálisan ... 
... Bevallom, nekem (így) tetszik ez az elhanyagolt kert ... Én már csak ilyen aszfaltparaszt vagyok ...  |
|
| gajo |
|
Miért nem műveled? Gondos és szorgalmas kezek elültették a szőlőt... a seregélyek most éheznek. |
|
|
|
|
| katáng |
|
|
"Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld..." |
|
| Rendes Kis |
|
Szeretnék majd valamikor mondani Neked valamit.
Szeretném majd valamikor azt mondani Neked, hogy szeretlek.
|
|
| katáng |
|
Érdekes hasonlat!
Kár lenne visszafogni az ilyen kutyákat! |
|
|
| Rendes Kis |
|
A szeretetem olyan, mint egy falka szánhúzó kutya, akiknek a pórázait a kezemben tartom.
Az általam csodált nők olyanok, mint a hómező, amerre ezek a kutyák nagyon szeretnének szaladni.
De csak egy felé szaladhatnak ...
... Engedhetem őket ?
|
|
|
|
| katáng |
|
|
Értem. Követendő példát említettél? Minden rendes tag így csinálja? |
|
| negyven rabló |
|
Jó, de mit csinálsz az általad egyáltalán nem becsült férfiak csodált feleségeivel?  |
|
|
| katáng |
|
|
Virtuális vagy valós közösségre értendő? |
|
| Rendes Kis |
|
"A Méhes olyan nők gyülekezete, akiket csodálok, és olyan férfiaké, akiket nagyra becsülök. Az általam csodált nők egyikét feleségül veszem. Az általam nagyrabecsült férfiak általam csodált feleségeit nem kívánom el."
(Rendes Kis) |
|
| Rendes Kis |
|
„A kúria legintimebb helye nem az ebédlő, vagy a fogadó, vagy a könyvtár. Itt valami olyasmi született, amit a föld egyetlen pontján sem látni. Ez a méhes. El kell képzelni Berzsenyit nyáron, a sugárzóan forró napon, augusztusban, amikor ebéd után a szikrázó udvaron átmegy, hóna alatt Horatiusával és néhány papírral, amelyre ódájának vázlatát vetette.”
„A méhes a háztól ötven lépésnyire van. Az ajtót kinyitja. A kaptárak körül zúgnak a méhek és az ablakon szállnak be és ki. A kaptárakon kívül csak puhafa asztal és szék, semmi más. A lángoló kertre néz ki, aztán a méhes felé fordul, a könyv ott fekszik az asztalon, a papír, a külvilág eltűnik és elsüllyed valahová, ahonnan már nem látni a forró nyári kertet és a kaptárt.”
„Ott ül mozdulatlanul a zsongásban, és mintha valami belül kezdené elkezdené mindazt, amit eddig életében magába gyűjtött, zajtalanul dagasztani és köpülni a gyermekkort, a szülői házat, a szerelmeket, azt, amit tanult és látott és olvasott. Valami dolgozik benne és forgatja életét. A méhes az éber alvás helye. [...] És Berzsenyi ott ül, ez az élet már alig emberi ebben a zümmögő forróságban és az olajosan lassan ömlő idővel zeuszi magányban.”
(Az idézetek Hamvas Béla Az öt géniusz című írásából valók.) |
|
| iszalag |
|
Idézet:
Each of us is a shepherd. All of us are called to shepherdhood in some way. We are all responsible to one another.
Jean Varnier.
|
|
|