| Téma: Mpd Gazda válaszol |
|
| negyven rabló |
|
Szerbusz Lajos bácsi! Igen rég jártál erre!
Tucc-e még lövetni?  |
|
| Lajos bácsi |
|
|
A bekecs az nem, de a gefrence igencsak feldalmahodott... |
|
| panda |
|
Akkó' már jó, kifexem a rétre ...
|
|
| mpd |
|
|
A kend fejiben, ottan nagyonis!!!! |
|
| panda |
|
csak azt szeretném megtudni, hogy virágzik-e már a bekecs? ...
|
|
| alexander |
|
|
Örülök, hogy teccik, én is jobban érzem magamat tülle... |
|
| mpd |
|
Köszönöm!!!
Emmán döfi.
Engedelmeddel, magaménak tekintem, de természetesen hozzájárulok, hogy bárhol publikáld. |
|
| alexander |
|
Mpd gazda határjárása
Legyen úgy, ahogy Te akarod
Pirók teremjen muhar ujján:
Angol perje, Tatár laboda
Hadd hulljon mind a csiga szarván.
Nőjenek virágok szőnyegén,
Hívogasson a magyar puszta,
S ha jó kedved is kerekedne,
Gyújts egy betyár, jókedvű dalra.
Légy, akinek kell legyen kedve,
Nyári éjjel, vagy jégvilági,
Sírva tagadó baljós órán,
Ha kertedre a hó világít...
|
|
|
|
|
| mpd |
|
|
Akkor nagy vagy mint a hegy! |
|
| Rendes Kis |
|
Nem akarom elbitorolni a dicsőséget, de szerintem én ...  |
|
| mpd |
|
De ez a kép rohatt jó. RK, ezt melyőnk telálta annak idején?
 |
|
| mpd |
|
Oké-oké, de hol van ebben a Pirók ujjasmuhar?!
Ha az macerás, legyen Tatárlaboda vagy Angolperje. |
|
| alexander |
|
Már itt is vagyok, egy Dante szonett parafrázisával, amit a Ferrarai O.L.A. folyóiratban megjelentettek...
NÉHÁNY SZÓ
Hommage a Prof B. Tamás-Tarr Melinda
A szonettedről, amit úgy csodálok,
Hisz’ minden sora csillagokba téved -
A magos égig követtelek Téged,
Ha tengerekre hívtak Dante álmok.
Mert minden, egyes szó, mint kis gyökérzet,
Mintha égnek lettek volna álmai,
Messze túl a képzelet határain, -
Ha Szép és Jóság reményét igérted.
Magamnak csak a dalokat akartam –
Örök árván, dúdolva, hallhatatlan,
Párás szemekkel, mint ki Napba nézett,
Babérkoszorúval köszöntelek Téged –
Múzsák és papnők szonett fejedelme:
Kit versre ihletett, turáni kedve.
NTK Horváth Sándor - Kaposvár, 2012. |
|
| alexander |
|
a mondott motívumot nem ösmerem, de majd dolgozom rajta. Addig is egy érdeknélküli szonett:
MIT REJT A MÚLT?
In memoriam KAF: Erdélyi töredék
Mint a régi freskók ősi templomok falán,
Lappangva mészben, leomló törmelékben,
Tanúink a Hold s a Nap, még minket áldanak,
Ha glóriásan lényünk néha feldereng.
Kővé vált mosolyban és mészben arcaink,
Mintha stigma volna, néz reánk a foltja,
Idegen tájon porlik múltunk csonka tornya -
Csak Isten tudja, kiért sír a szél harangja.
Bánát, Lőcse, Arad népek sorskohója,
A székely, megtűrt vendégmunkás ma Ó-Budán,
Ám betölti mérlegét a csillagóra,
Ha felteszi Szent koronánkat Nimród király -
Táncol a nemzet, ünnepről szól a nóta,
És új élet születik a székely Hargitán
*
megj. a Szentkoronát szerintem Atilla nagykirálynak készítették, aki a Nimród örököseként
egyesíthette volna Nimród gyermekeit. |
|
| keresztkem |
|
Annakidején a 70'-es években 15 km hosszúságú bio-versek voltak olvashatók költőóriásunk Juhász Ferenc tollából, kb. imígyen zengő stílben, hogyasszngya:
"Mirígy pörsenéses duzzant herék
ondóképző párzásvilágának násztáncában
röffen tova a juhakol-szalmabűz saceres tébolya
a seggriszáló emsék vagina váladékától
erigáltatott kanhangnyűszítésben...etc...etc.."
Valahogy így, 5 könyvlapon körösztül a Kortárs lapjain..anno 1971-ben.
keresztkem |
|
| mpd |
|
|
Maga művészet-eltipró cenzorlelkű villanyosmérnök-szenior, ne nyesse vissza a bontakozó művészet szárnytollait!!! |
|
| mpd |
|
|
Köszönjük, és várjuk a Pirók ujjasmuhar szonettet!! |
|
| keresztkem |
|
A BIO-POÉZIS hálás dolog épp úgy, mint a mechatronikai akusztikus kompozició konstruálás (a' la Karl-Heinz Stockhausen vagy Pongrácz Zoltán).
Ám nekem discomfort érzetem van itten, abbéli hiátus érzetből kifolyólagossan, merthogy ebben a sas-vers-ben, nem tanálok CANIS MERGA-t, ami na'on köll az iljenbe' bele.'Amúgy egész jó e versezet.....
keresztkem |
|
| alexander |
|
íme, az idevágó vers, de hozok majd szonettet is, ezen ne múljon...
KI VÉDI MEG A SASOKAT?
(Ki látta már a sas halálát?)
Ki látott sast, mely fészkéhez repül
csőrében zsákmányolt eleséggel?
Ki látta a zsákmányszerzőt,
amint penge-lét éles késeként
erőterében rohamra lendül?
A sikoltó, ásító téren át,
milyen ösztön vezeti rohamát?
Ki tanította: örvénylő időbe
hullani a halálos zuhanást?
Ki látott sast fészkéhez repülni?
csőrébe vett vízzel és reménnyel
repülni esőben szelekkel szemben?
repülni golyók kereszttüzében?
Szárnyal bátran minden rémségen át,
de amikor végre fészkéhez ér,
vak tébolyában mindent felzabál?
A természetben, törvényen kívül,
vad dzsungelében csak az ember él
rosszat, jót kiélve – igen – idült
vággyal pusztít rég e sártekén.
Már megkezdődött a vég nyitánya,
még sincs sorsunknak kapitánya,
Ki védi meg a sasokat holnap,
ha kobalt ég alatt nem süt majd Nap,
s a törvényt tisztelők elhullanak?
A víz, s a jég elszökik – minden kék
delfin-sikollyal menekül, a szél
lezárja bolygónk kék szemét, s a lét
nyom nélkül elhagyja kékcsillag börtönét…
|
|
| mpd |
|
|
Hejj, hejj, mi ez a kulturkampf kéremszépen?! Mingyán kimoderállak ha itten akadályozod a művészetet az ő kibontakozásában! |
|
| Rendes Kis |
|
Ahá, szóval ez költészet.
Szeretném kérvényezni, hogy a raczka inkább valami pozitív szimbólum legyen. |
|
| mpd |
|
Na kérem, immár szimbolikus kertészkedéssel is foglalkozunk.
Alex bátyó, írnál egy szonettet a pirók ujjasmuharról? |
|
|