| Téma: Költészet. |
| keresztkem |
|
AZ A TALÁLKOZÁS
.....Egyszeriben mellém lép
egy idegen, aki nem tudja,
mi történt Jeruzsálemben,
hogyan váltak semmivé
reményeim, pedig én azt hittem,
sikerülhet önmagam legjobb
változatává válni.
Ő azt mondja, nem kell
tennem semmit, csak lennem.
Maradjak meg abban,
aki teremtett, aki megajándékoz
élettel erővel, áldással.
Nyíljak meg mindennap,
járjak az ő útjain,
s akkor ő alakít át engem,
ő munkálkodik bennem.
Még akarok valamit kérdezni.
de már nincs kitől.
Ami azt jelenti, hogy eztán
már mindig lesz,
aki válaszolni fog.
És ebből tudom meg,
ideje indulnom,
vissza, a városba,
hogy mások is hírt kapjanak,
erről a találkozásról."
(Az ide idézett részlet Lackfi János verséből való nyilván, mely --ugye--az EMMAUSZI ÚTON, A FÖLTÁMADT ÉS MÁR MINDIG VELÜNK ÉLŐ JÉZUSAAL VALÓ TALÁLKOZÁSRÓL SZÓL..ha jól értem)
ÁLDOTT ÉS LELKI ÉRTÉKEKBEN GAZDAG HÚSVÉTI NAGYÜNNEPET KIVÁNOK:
keresztkem
|
|
| keresztkem |
|
|
A kamasz Fecske Csaba--aki az abaúji Szögligeten született és volt gyerek-- fölfedezője és atyai bíztatója anno Weöres Sándor volt. |
|
| keresztkem |
|
Weöres Sándor: ZSOLTÁR
Kínok árnyékaiból;
kínok árnyékaiból
szólok hozzád Istenem.
Kín mar, sujt, temet,
józan eszemet
vak veszélyben,
láncos mélyben
ne hagyd elveszítenem.
Senki sem tör káromra,
senki sem tör káromra,
bensőm fordul ellenem.
Örök vihar ront,
nincs egy biztos pont
se mögöttem,
se fölöttem,
dög pusztít a lelkemen.
Törd meg kevélységemet,
törd meg kevélységemet,
mély megbánást adj nekem.
Nyársat nyeltem én,
derekam kemény:
mért nem szabad
súlyod alatt
meghajolnom, Istenem?
Száraz zokogás tipor,
száraz zokogás tipor
és a szemem könnytelen.
Utam hajlatán
ördög les reám,
vár nehezen:
a két kezem
tőrrel indul ellenem.
Legyen meg akaratod,
legyen meg akaratod,
ha vesznem kell, jól legyen:
tán kárhozásom
áldás lesz máson –
de ha énrám
kincset bíztál,
ments meg immár, Istenem.
|
|
| keresztkem |
|
|
Február utolsó napjainak egyikén 'ELMENT Fecske Csaba jelentős magyar költő. Talán KATOLIKUS KÖLTŐNEK IS NEVEZHETŐ, akit költői SÚLYÁNAK ÉS TEHETSÉGÉNEK csak nagyon kis részében ismert és figyelt DE LEGINKÁBB ÉRTÉKELT--MEG PERSZE TÖBBNYIRE NEM(!) ÉRTÉKELT-- az ú.n. magyar irodalmi közvéleményt. Verseit leginkább az Új Ember c. katolikus hetilap közölte még akkor--Rónay László ottani főszerkesztőségének idején--amikor a lap még ott egyáltalán közölt verseket. CSABA! R.I.P.! |
|
| gajo |
|
Sértő Kálmán: Üzenem!
Egyszer mindenért felelni kell,
egyszer minden számadásra kerül,
mert él még bennünk a törhetetlen hit,
hogy nem mindég a szemét marad felül...
Bár ma még csak káromkodni hajt is
a tehetetlen, meddő akarat,
megmozgatja a nehéz hidakat is
az ár ereje, ha gátja szakad.
Pedig egyszer ez is bekövetkezik,
elsodor megfontolást, józan okot
a megalázott szívben égiglobbant harag.
S a legény, ki eddig dallal szórakozott.
A virágban terhes réteken,
a gazda, aki izzadva kapált,
az asszony, aki kenyeret dagaszt:
eljön kiosztani a megérdemelt halált!
Egyszer minden mocskos patkányra
rászakad az örök rémület,
s ti, akik ma mégis rajtunk rágtok,
tudjátok meg: nincs könyörület! . . .
Kérges markunk ököllé duzzad,
fáradt szemünk mintha villám volna,
s megismeri büszke úrmagunkat,
kifosztott fajtánk minden árulója .
|
|
| gajo |
|
Volt pofája ennek a rohadéknak szájára venni Arany János nevét!
A kutyaszaros cipőtalpáig sem érsz fel Aranynak, neked még idézni is tilos!! Buta disznó!
|
|
| R.András |
|
A MACSKA
Simaselymű a szőröm, karcsu a testem és fogaim hófehérek,
ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének.
Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a selymen,
hátamat álom puposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs ki ílyenkor zavarni merjen.
Dél-papja zsarátnok-színü ruhát hord, a bojtok a földig érnek,
de meztelen volt, hogy ölébe vett, kilenc mély bók a nevének.
Ölébe vett, szivére szorított, zümmögött két zárt ajka között,
mint a folyó, ha kiszökött a zöld ínyű hegység fogsora közül és sások ezrébe öltözött.
Ott tipródtam az ölében én, nyolc karmom a húsába mélyedt,
dél-papja combján kiserkedt a vér, kilenc mély bók a nevének.
Olyan kegyes volt és a vérét testes kehelyben fogta föl és megkinált a kehellyel,
de én csak tipródtam és mosakodtam, mivel már jóllaktam az este kaláccsal és elefántcsont-szinü tejjel.
Ő dúdolt, halkan zümmögött, két zárt ajkán rezgett az ének,
sós könnye a számra hullott, földoromboltam dél-papja ölén, kilenc mély bók a nevének.
Most vánkosomon fekszem, körülöttem mindenféle tálak,
rajtuk mécsesek égnek, háromlábú vékony állványokon állnak.
De két csukott szemhéjam alatt, mint a fehér bél a töretlen dióban, ragyogóbb mécsesek égnek,
dél-papja értük és helyettük alszik, az arca lisztes, a homloka kő, kilenc mély bók a nevének.
 Weöres Sándor
... www.facebook.com/irokolvasok/posts/pfbid0ymSFcMVu1pwWUomkLxWJYSH6Zmk2Sh2b4cD6 ... |
|
|
| keresztkem |
|
Azért az is IGAZ persze, amit József Attila ír-mond hogy:
"Jól tudod
a KÖLTŐ sosem lódít
AZ IGAZAT MONDD
NE CSAK A VALÓDIT!"
Szóval, hogy van(!) különbség az "IGAZ" és a '"VALÓDI"
között..soxor. Tehát a "komoly költő" számára az IGAZ több és előbbre való mint a VALÓDI.
Ergo: a KÖLTŐI KVALITÁS-MINŐSÉG "teszi" a 'dógot helyre....valamennyire..amennyire lehet. |
|
| gajo |
|
Hm. Arany a magyar nyelv költője... A LEGNAGYOBB! |
|
| keresztkem |
|
"....Költő! Hazudj! Csak rajt' ne kapjanak!"
Mondotta volt jó Arany János...anno. Talán Ő, Arany János is költő volt, és nemcsak A.G. |
|
| gajo |
|
Alföldi Géza
Én tovább nem hazudok!
Ülök a magyar éjszakában,
Fölöttem fénylő csillagok.
A hold fényében túl a réten
Ezernyi virágszín ragyog.
Balzsamos szellő táncol a réten,
Lelkem az égen andalog.
Nincs boldogabb nép a világon,
Mint mink vagyunk, a magyarok!
Előttünk gazdag, szép jövő áll,
A múltunk büszke óriás,
Az életünkre Isten lelke,
Óva, féltve jól vigyáz!
Pihenj csak népem, áldott az álmod,
Te érted, véled szép a lét,
Tiéd az égen minden csillag,
S csak neked szép ott fent az ég...
Nem! Tovább nem folytatom!
Nem ámítom magam és másokat
De beleordítom a hallgató éjbe
A sötétségbe, a feketeségbe,
Hogy hazugság minden csend és béke,
A kertek alatt a halál leskel.
Álmodnék, jaj, de nem tudok.
Ha elátkoznak, megölnek érte,
Felordítom a magas égre:
- Én tovább nem hazudok!
Nem festem rózsaszínnel a jövőt,
Mert fekete és gondokkal tele.
És nem szellő száll a magyar réten,
De az elmúlás lehelete!
Nem virágillat, amit érzek,
De felbomló testek bűze kísért az éjben,
Látom az égő házak lángját,
Megölt magyarok tenger hulláját
A gyilkos csizmák feltúrta réten,
Látom a nyomort, ami ránk szakad,
Hogy nem lesz magyar, csak szolga, vágott,
Hogy megölnek a mérgezett álmok,
Hogy beér a halál, hiába futok,
Ha nem ébredünk, mindennek vége,
S ha megöltök is, elűztök érte
Beleordítom a magyar éjbe:
- Én tovább nem hazudok!
Nincsenek fölöttünk fénylő csillagok,
De fekete felhők szántják az eget,
Nem hold fénylik az égről a rétre,
De égő házak, városok fénye
Vetődik fel a felleges égre
S táncol lidércként a fejünk felett.
Nem vár ránk boldog, szent jövő,
De küzdelem lesz, nyomor és átok,
Hontalan százezreket látok,
Bilincset, börtönt, bitót, korbácsot,
Síró anyákat, árva gyereket,
Hogy gyűlölet a megjátszott szeretet,
Hogy hazug, álnok rablók a barátok,
Hogy csalás az imát mormoló kegyelet,
Nem igaz, hogy a fellegek felett
Isten szeme vigyázza léptünk,
Hogy harcol a Jog, az Igazság értünk.
Halálra ítéltek! Ez amit tudok.
Emberek, magyarok, árva népem,
Ébredj a hazug, hallgatag éjben,
A végzet leskel ránk, tudom, érzem!
S minden hiába, amiért éltem.
- Én tovább nem hazudok!
Ébredjetek, tanyák és városok,
Istállók és apró kis műhelyek,
Hivatalok, gyárak, tanyák, üzemek,
Itt az éjben a szörnyű üzenet,
Hogy jaj a magyarnak, végünk, végünk,
Ha tovább álmodunk, ha alszik a vérünk,
Ha nem látjuk, hogy mi fenyeget,
Ha nem védjük a magyar gyerekek,
A magyar anyák, és mi férfiak
Csak vicsorgunk egymásra semmiség miatt!
Ha nem találjuk meg egymás kezét,
Nem holnap, nem holnap, de ma még,
S nem állunk a gátra testtel, vérrel,
Ősök, hősök alkotó hitével,
Kereszttel, karddal, körömmel, foggal,
Géppisztoly s ágyúval, kapával, botokkal!
Végünk! Végünk! Úgy írtanak ki aljas gazok,
Álcázott barátok, álcázott magyarok,
Hogy az Isten se leli egyetlen porunk,
Ha tovább alszunk, ha tovább álmodunk!
Mert részünkre az égben csak pusztulás jutott,
Ébredjetek, tanyák és városok!
Felébredtem, tovább nem álmodok.
De minden álmodót, szívből átkozok.
Ordítok, ahogy csak tudok:
Hallgassatok rám! Árva népem,
Halál les ránk e szörnyű éjben,
Háztól házig jajgatva futok!
Itt a vég! Itt a végzet!
Lássátok, hogy mit rejt az élet!
Az igazat mondom, ifjúnak, vénnek:
- Én tovább nem hazudok!
|
|
| keresztkem |
|
Övéi között az idegen
hiszek a madaraknak
hiszek a száradó SÁRNAK
maradék beszédét mondják
a maradék tisztaságnak
milyen üres a várakozás
hogy elgyengít
az ég mozdulatlansága
a sehonnan sehová tartó
emmauszi felhők mögött
hiába vallat
hiába kéri a szavakat
a reggeli ima
nem tudom a madár nevét
és nem tudom
kinek a lábnyoma keményedik
nekem elég hogy erre járt
s nyomorúságunkkal teleszívta
feltámadt tüdejét
(Iancu Laura verse)
|
|
| keresztkem |
|
FOGADKOZÁSOK
Jőjj el, Újév, idén fogom
megmászni a Himaláját
Bakancslistás...Vagy ha nem,hát
eszegetem liba máját.
Jőjj el Újév, idén fogom
átúszni a Mississippit,
majd otthon a fürdőkádban
trenírozok icipicit
Jőjj el Újév, idén fogom
megvédeni a doktorim,
igaz, meg is kéne írni,
csak a tollamnem fog profin.
Jőjj el Újév, idén fogok
megtanulni katalánul,
barcelonás hűtőmágnest
vettem hozzá kabalául.
Jőjj el Újév, idén fogok
jelentkezni úrhajósnak,
a sufniban letakarva
csak rám vár a csillagcsónak.
Jőjj el Újév, idén fogom
megdönteni a rekordot
még nem tudom, melyik sportból,
de egy cseppet sem aggódok.
Jőjj el Újév, idén fogok
önmagammá válni végre,
csak úgy habzsolom az áldást,
felnézek a teljes égre!
(Lackfi János)
|
|
|
| keresztkem |
|
"....Senkiföldje egy csecsemő szeme...."
"....s az emlék nélkül rámmerengő alkony.
Mint kisfiúk szive a tengerparton,
szökött szivem megáll és megdobog!"
(Pilinszky János: Senkiföldje...két részlet) |
|
| R.András |
|
"Buzgómócsingság az élet megrontója !"
(Pilisi Láma) |
|
| R.András |
|
Szó
Egyetlen szóval
meg tudnánk ölni egymást.
Annyira szeretsz.
Annyira szeretlek.
Szólsz hozzám - már nem te vagy.
Szólok hozzád - nem én vagyok.
Hangodban hallgat a válaszod.
Ne is mondd, hogy ezért meg azért!
Már attól a szótól sem félek,
amivel meg tudnánk ölni egymást!
... https://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/hervaygizella.htm |
|
| gajo |
|
Dsida Jenő
Már majdnem elfeledted
Mért jut mind gyakrabban eszedbe?
Épp orvosságodat veszed be,
vagy sietsz az utcán a ködben,
amikor a lényedbe döbben.
Ujjad közt serceg az írótoll,
vagy a sötétben sugdosódol,
vagy nézed a havat a fákon,
vagy elmulatsz víg adomákon,
vagy sodródsz vágytalanul éppen
a munka forró ütemében,
amikor a füledbe borzad
egy furcsa hang, egy furcsa szózat,
egy kút mélyéből folyton hallik,
mint csendes fogfájás, nyilallik.
Valamin minden terved megdől,
valami kiment az eszedből,
elillant mint a könnyű légeny,
hogy lehetsz ilyen feledékeny.
Tudod, hogy éjszakai álmod
előtt ezt még meg kell csinálnod.
Parancs ez, tessék, vagy ne tessék,
meg kell tenni, mert kötelesség,
nem fogod tudni elkerülni,
nem tudsz előle menekülni,
pedig már majdnem elfeledted:
-Senki sem halhat meg helyetted.
1938 |
|
| R.András |
|
Érdemes lehet rád a hajnal
ha szeretsz.
Tudod,
gyere, követellek téged, mi voltál,
Én megtartottam s érintetlen a táj.
Elsétálnék kezedbe
s mikor megérkezek, gazdag,
híres hozomány leszek.
Tudod,
gyere, követellek téged mi voltál
Bár ez nem te vagy.
Bár a hangom vár,
lehet véletlenszer?
az éget? vágy,
és a gazdagság és az, hogy sokkal ért?bb.
Érdemes szeretni a hajnalt
s még több.
A magány engem már megtanult viselni.
Ma este, és egész éjjel
is te vagy,
és újra nyög a forgó id? vágya,
és az ajkak fogják ontani, hogy
ez a béke, a béke van már most.
Most már képes vagyok téged követelni,
hatásos lapom, hoz vidám szorongást,
felismerem a meleg szív-nélküli kifogást.
Táblázatok igazolása,
tudva, hogy itt vagy,
átélni bármilyen szárnyalást,
de az id? a hab és a nap
mégis itt marad.
itt tanulj másféle irgalmat,
és id?zítése az álom és a szeretet,
mégis itt marad.
Ma este, és egész éjjel,
leszek,
Újra izzon belül a szemed,
mert a hiány, az ami nem a miénk.
Én megtartottam, s érintetlen a táj.
Nem tudom, nélküled meddig vár,
nélküled átélem vakságát a ködnek,
Követellek, nélküled a homok kopog az ablakon,
Érdemes lehetsz a hajnalra, ha szeretsz.
gyere követellek mi voltál.
Bár ez nem igaz,
ha hozol újra
fájdalmat és egyéb régi rontást.
Még ha egy másik arcod is bólint,
A mennyország lesz számomra az is.
... www.7torony.hu/cimke/forditas/page/3/?mode=list |
|
| gajo |
|
Sinka István
SÖTÉT ESZTENDŐK
Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.
Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.
Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
- kastélyt vehettem vón
gyertyám fénye árán.
Kastélyt vehettem vón
nem vitt rá a lélek.
Végtelenből így is
végtelenbe érek.
|
|
| R.András |
|
POE EDGAR: LEE ANNÁCSKA
Sok-sok hosszú esztendeje már
tengerpart bús mezején
élt egy kis lány - ismerhetitek
Lee Annácska nevén
s csak azzal a gondolattal élt,
hogy szeret s szeretem én.
Gyermek volt s gyermek voltam én
Lee Annácska meg én
De Szerelmünk több volt mint szerelem
tengerpart bús mezején
Irigyeltek még az angyalok is
fenn a felhők tetején.
S ez lett oka, hogy, sok éve már,
tengerpart bús mezején
felhők közül jött egy csúnya szél
s meghűlt Annácska, szegény;
s elvitték úri rokonai
s egyedül maradtam én:
koporsóba csukták el őt
tengerpart bús mezején.
Irigyeltek az égi angyalok,
hogy boldogabb ő meg én
az lett oka (mind jól tudjuk ezt
tengerpart bús mezején)
hogy jött felhőből éjjel a szél
s meghűlt s meghalt a szegény.
De szerelmünk több volt mint soké,
ki nagyobb mint ő meg én,
okosabb mint ő meg én
s sem az angyalok a felhők felett,
sem az ördögök tenger fenekén
nem tehetik hogy, szívtől a szív,
elváljunk, ő meg én.
Mert ha kel a hold, nekem álmokat hord,
Annácska küldi felém;
s csillag ha ragyog, már véle vagyok.
Annácska szemét lesem én;
s így az éj idején veled éldelek én,
jegyesem, szívem élete, szép kicsikém,
melletted a sír fenekén,
tengerpart bús mezején.
BABITS MIHÁLY
... https://epa.oszk.hu/00000/00022/00035/00852.htm |
|
| R.András |
|
|
József Attila versek Latinovits Zoltán előadásában |
|
|
|
|