| Téma: versek - csak úgy - rohanás közben |
|
| katáng |
|
Ez így van, de tudod-e miért hiányoltam a szép és igaz után a jót?
Eszembe jutott egy régi hírdetés, ahol mind a három jelen volt. |
|
| gajo |
|
Kányádi Sándor
November
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.
Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.
* |
|
| Rendes Kis |
|
|
Vagy, talán így aforisztikusabb: "A november nagyon szép, de nem annyira nagyon jó - ez a fájdalmas igazság ..." |
|
| Rendes Kis |
|
Hát ... a november szép és igaz ... de nem jó   |
|
| katáng |
|
SZép! (Lehet, hogy még nem láttam hangát?  ) |
|
| katáng |
|
Ne feledkezzünk meg a trió 3. tagjáról sem! (SZÉP) JÓ! (IGAZ)
Kosztolányi Dezső: Őszi reggel
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem. |
|
| iszalag |
|
Idézet:
"L'adieu J'ai cueilli ce brin de bruyere
L'automne est morte souviens-t'en
Nous ne nous verrons plus sur terre
Odeur du temps Brin de bruyere
Et souviens-toi que je t'attends " 
Guillaume Apollinaire
"Letépem ezt a hangaszálat
már tudhatod, az ősz halott
e földön többé sose látlak,
ó idő szaga hangaszálak
és várlak téged, tudhatod."
|
|
|
|
| katáng |
|
Juhász Gyula: November
Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme, odavan.
Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.
Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.
Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:
És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!
|
|
| gajo |
|
*
Sinka István:
El ne felejtsd én Jézusom
Ispánunkat, Hajdu Andort
Nagylaposon szél ütötte
s három nagyszakállú orvos
forgolódott körülötte.
Ám erősen érte a szél
a pocakost és a szava
az is elállt s harmadnapra
megfagyott a szíve hava.
Fehér gyolcsra terítették
s vártuk, hogy majd a sírba hull
a túlvilágra… Oda is bé
engedné az urat az Úr?
Bagi Mári az együgyű,
az éhségben, a kínban szent,
látta is, a lelkit, hogy az
esti füsttel az égbe ment.
Bizony, nagy úr volt az ispán,
rossz hátammal csak én tudom –
de ezt el ne felejtsd neki
én Uram és én Jézusom.
* |
|
|
| gajo |
|
*
JUHÁSZ GYULA : Ősz
Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten,
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren,
És sötétben hallgat a tó,
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.
Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem,
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.
* |
|
| gajo |
|
Áprily Lajos: Szeptemberi fák
Bükkök smaragd színét erezve fent
az első pár vörös folt megjelent.
Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.
Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.
Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.
Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd, a drága vért.
S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol,
hörögve összeroskad valahol. |
|
|