Téma: A papagáj-idomítók mellett... |
jojoba |
|
* Kányádi Sándor
Embertelenül
Mondóka
semleges vizek mélyén embertelenül atomhajtású tengeralatjárón embertelenül elektronikus agyak számítják ki embertelenül a pontos és igaz jövendőt embertelenül hogy milyen lesz a föld embertelenül * |
|
jojoba |
|
Kisfaludy Károly: Pipadal
Gyűlöljön bár sok finnyás orr, Édes pipám! tégedet, Hű vitézed én mindenkor Pártul fogom ügyedet. Te vagy éltem kísérője, Egészségem hévmérője, S játszi bodor füstöddel Búmat vígan űzöd el.
Ha látom a porlelkeket Ezer kínnal mozogni, S büszkén rázva bilincseket Üres fényben ragyogni; Reád gyújtok s azt gondolom: Szánandó, kit ily átok nyom! Lepje bár arany ezüst, Léte mégis hiú füst.
Hány bajlódik szerelmével, Néz, szalad, int, áldozik, Hevül, fázik, nyugtot nem lel, Hold felé sóhajtozik. Én rád gyújtok, azt gondolom: Szánandó kit ön szíve nyom, Mert a szép szó s leánykegy Vajmi hamar füstbe megy.
Ha valaki tág tüdővel Magát hírbe kürtöli, Fényleni vágy nagy erővel, S más érdemit elöli; Én rád gyújtok, s azt gondolom; Itt legtöbbet az idő nyom, S koszorúdat neveddel Füst gyanánt oszlatja el.
Ha egy úrfi, pézsmán hízott Felfürtözött üres kép, Szűk elméjű, de elbízott, Nagy gőgösen hozzám lép; Magát, javát fitogtatja, Drága időm elragadja: Fegyver lészen pipámból, Kifüstölöm szobámból.
De ha jő egy lelkes magyar, Szívcserére kész velem, Szembe nem méz, hátul nem mar, Nyíltan leli kebelem; Sokat ugyan nem adhatok, Legfeljebb egy dalt mondhatok, De felcsapván jobbjával, Megkínálom pipával.
Némely szépek, idegenhez Máskép nem idegenek, Csak a szegény pipafüsthez Oly igen kegyetlenek: Pedig mennyi gazt táplálunk! Én úgy vélem: dohány nálunk, Bárki mit állítana, A legjobb indigena. |
|
jojoba |
|
"Az első világháború után kiadott angol miniszterelnöki rendelet a foglalkozási ágakat nemzeti fontosságuk szerint osztályozta. A költők, a papagáj-idomítókkal együtt, az utolsó, 44. csoportba kerültek.(Országh László: Negyven millió olvasó. Magyar szemle XXXII.1938. 2 (126) szám.)" |
|
jojoba |
|
Oláh Gábor Költők a föld alatt
Ady sírján nőnek a szívek, Tóth Árpád is régen halott, Juhász Gyulát nem bántja semmi, Se bánatok, se bús dalok. Kosztolányi metszett gégéje Rekedt trombita föld alatt, Engem is kriptaszerű gyásszal Borítnak be a vén falak.
Babits a műtőasztalon hörg, József Attilát vasvonat Roncsolta össze. Óh, mi tépi Foszlánnyá öblös hangomat? Hát mind meghal, ki a nagy korszak Új csillagának született? Alighogy megkapta: elejti Szívéből a csöpp életet.
Költők a föld alatt. Hazámban Halottan él csak a magyar; Jön és megy. Szárnya sodra éppen Hogy egy kis légörvényt kavar, Elpattan színes buborékja, Mikor nincs, veszik észre már. Kilobban fényünk és utánunk Nagyobb lesz a növő homály.
|
|
jojoba |
|
Nagy László
Ordas mondja
Hóval a holdig én örvénylek, lavinát hajtok elibétek,
sugár-cérnával gyors a körmöm, éggel a földet egybe-öltöm
tudok éhezni, jól torozni, csillagokkal is táborozni
csillagokkal is táborozni, soha árvákat összehozni,
hóval a holdig én örvénylek, lavinát hajtok elibétek,
előttetek e csillag robban, én ordítok a sarkatokban. * |
|
jojoba |
|
Idézet: "Az első világháború után kiadott angol miniszterelnöki rendelet a foglalkozási ágakat nemzeti fontosságuk szerint osztályozta. A költők, a papagáj-idomítókkal együtt, az utolsó, 44. csoportba kerültek.(Országh László: Negyven millió olvasó. Magyar szemle XXXII.1938. 2 (126) szám.)"
|
|
jojoba |
|
Dsida Jenő
Mese egy más világról
Van egy világ, ahova elballagnak lassú menetben minden levelek. Leülnek s őszük vig tavaszba fordul és ott kezdenek friss új életet.-
Van egy patak, kristályos, csacska- szájú, az alja csupa drágagyöngy, fehér: Odahull minden, a könnye a szemeknek és az a patak mindennel felér.
Van egy liget az álmaink éjjelében, hol holdsugárban drága rózsa ring és örökös a zsongító nagy illata: mi elsóhajtott sóhajtásaink.
Fehér kis padon ül valaki némán, kibontott hajjal, mindig nevetőn, valaki, egy Lány, akit sohase láttam, akit csak megálmodni volt időm.
Van egy világ, hol régen elfelejtett melódiák zúgnak, zengenek s azok is, melyek nem jöttek világra , ahova egyszer – én is elmegyek.
|
|
jojoba |
|
"Az első világháború után kiadott angol miniszterelnöki rendelet a foglalkozási ágakat nemzeti fontosságuk szerint osztályozta. A költők, a papagáj-idomítókkal együtt, az utolsó, 44. csoportba kerültek.(Országh László: Negyven millió olvasó. Magyar szemle XXXII.1938. 2 (126) szám.)"
Áprily Lajos: Fegyverszünet
A sorsom, vén ellenfelem, fehér zászlót békülve lenget. Úgy küldi át fegyvertelen követét: a nyárvégi csendet.
Apadt vizünk is vész után felejti záporok haragját: átszűrve sűrű lomb-szitán finom zenével zsong a nagygát.
Itt nincsenek hangos viták, babonás, tiltó öv határol. Csak a halott jezsuiták járnak át a kálváriáról.
Csak körte dobbant és batul, amit az ősz már meglegyintett. És milyen kritikátlanul dalolnak itt a karcsú pintyek.
Fény hull, álomba szédítő. Szúnyog-balett ring-leng a hőben. És a ragadozó Idő áll, mint az ölyv a levegőben. |
|
|