STEWART BRAND - AMÍG VILÁG A VILÁG
Az egyetemes óra
Idő és felelősség: a világ legunalmasabb lelkifröccseinek sikeresen laposra csépelt közhelyei. Hogy megkíméljük magunkat az ismételgetésüktől, ezúttal egy bizonyos eszköz, bizonyos „felelősség-mechanizmusok”, továbbá adott problémák és esetek összefüggésében tárgyaljuk őket. Világosan kirajzolódik a megoldandó kérdéskör: Hogyan tegyük természetessé és általánossá a jelenleg nehézkes és szórványosan előforduló hosszú távú gondolkodást?
Az eszköz egy nagyon nagy és nagyon lassú óra – az Óra. Tekintettel e könyv szigorúan fogalmi természetű céljaira, tekintsük olyan Órának, amelyet kifejezetten az elmének szántunk, azaz az időről való, a szokványostól eltérő gondolkodás eszközének. Történetesen a valóságban is készül egy ilyen óra. Készítői úgy tapasztalták, hogy pontosan az Órának az elképzelése – hogy miért és hogyan kell elkészíteni – tereli a legizgalmasabb irányokba a gondolatmenetüket, egyebek mellett a hosszú távú felelősség irányába. Minthogy a magunk esetében bevált, arra kérem az olvasót, tekintse magát az Óra egyik alkotójának. Gyorsan rá fog érezni az ízére. íme, az elképzelés 1998 vége felé született összefoglalása:
Kórosan rövidül a civilizáció figyelmének időbeni kiterjedése. Ezt az irányzatot eredményezheti a műszaki fejlődés felgyorsulása, a piac vezérelte gazdaság szűklátókörűsége, a demokráciáknak a következő választások időpontjával behatárolt szemlélete vagy éppen a személyes lekötöttségek sokirányúságának elterelő hatása, és mindez egyre jellemzőbben. Valamiféle kiegyensúlyozó tényezőre volna szükség a rövid távú gondolkodás mellett – egyfajta mechanizmus vagy mítosz, ami a hosszú távú szemléletet és a hosszú távú felelősség vállalását támogatja, és ez a „hosszú táv” legalább évszázadokat jelent.
A magunk részéről a mechanizmusra és a mítoszra is határozott tervünk van. Mindez Daniel Hillis egyik megfigyelésével és elképzelésével kezdődött, amikor 1993-ban így írt:
„Gyerekkoromban azt tárgyalták az emberek, mi történik a 2000. évig. Azóta eltelt harminc év, és még mindig az jelenti a beszédtémát, mi történik 2000-ig. Életem során évente egy esztendővel szűkült a jövő.
Úgy vélem, eljött az ideje egy olyan hosszú távú program elindításának, amely átsegíti az emberek gondolkodását az ezredforduló korlátján. Egy nagy mechanikus óra jár az eszemben (gondoljunk csak Stonehenge-re), amit a szezonális hőmérséklet-változás működtet. Évente ketyeg egyet, évszázadonként üt egyet és csak ezerévente ugrik elő belőle a kakukk.”
Az ilyen kellőképp figyelemfelkeltő és jól megszerkesztett óra az idő mélységét testesítené meg. Érdemes volna meglátogatni, érdekes lenne gondolkodni róla és elég nevezetes lenne ahhoz, hogy ikonikus jelleget öltsön a közvélemény szemében. Eszményi esetben ugyanazt jelentené az időről való gondolkodás számára, mint a Földről készült űrfelvételek a környezetről való gondolkodás számára. Az efféle ikonok alapvetően átformálják az emberek gondolkozásmódját.
Hillis – aki kidolgozta a szuperszámítógépek jelenlegi generációjának „ erősen párhuzamos” felépítését – elkészítette az Óra mechanikus tervét, és jelenleg a prototípus készül. Szellemes bináris digitális-mechanikus rendszer működteti, melynek pontossága húszezer év alatt plusz-mínusz egy nap, és fázisszinkronizálással önmagát igazítja a delelő naphoz. Az Óra végleges megjelenítése (mérete, külseje stb.) tekintetében arra számítunk, hogy egy ideig még vadul burjánzanak a legkülönfélébb ötletek. Az Óra mindössze két és fél méter magas prototípusa Monel-ötvözetből, hőtágulásmentes nikkelacél-ötvözetből, volfrámkarbidból, fémüvegből és szintetikus zafírból készül.
Az Óra-program időközben Óra-Könyvtárrá alakult, felismervén az Óra hosszú távú összefüggésével együtt járó tartalom szükségességét: ez volna a „távoli jövő könyvtára a távoli jövő számára”. Az Óra-Könyvtár gondozhatná a hosszú távon különösen hasznosnak ítélt információkat, amilyenek például a különösen hosszú időtartamot felölelő tudományos kutatások, vagy a politikai döntések egyfajta „felelősség-kartoték”-jának a vezetése, ahol a hosszú távú következményeket lehetne nyilvántartani.
A mitikus mélységek eléréséhez az Óra-Könyvtárnak nemcsak figyelemre méltó berendezésnek kell lennie, de az elhelyezése sem mellékes. Határtalan távlatuk és konzerváló éghajlatuk miatt előnyösek a sivatagok, már amennyiben nem túlságosan félreeső a kiszemelt helyszín, és a világ bármely pontjáról viszonylag könnyen elérhető. Egy városi helyszínen ugyan kétségkívül sokkal inkább szem előtt lenne, csakhogy a sorjázó évszázadok alatt nehezebb megóvni. A stratégiánk szerint először egy városi Óra-Könyvtárat kell létrehozni – a figyelemfelkeltés kedvéért –, majd a hosszú távú fennmaradás érdekében egy sivatagi Óra-Könyvtárat; előtte mindkettő felkerül a World Wide Web-re (www.longnow.org).
Mitikus jelentőségének elmélyítéséhez széles körben kellene terjeszteni az Óra-Könyvtárat, mint kulturális eszközt: az interneten, publikációkban, különféle szolgáltatások révén és a legkülönfélébb helyeken. A lényeg, hogy mindent kiaknázzunk, ami a hosszú távú gondolkodás, megismerés és felelősségteljes cselekvés hasznára válhat, a jóssüteményektől a vidámparkokig. Egyelőre mindenesetre megépítünk egy figyelemfelkeltésre alkalmas Órát és egy páratlan Könyvtárat, aztán megnézzük, hováfejlődik.
Kiket is takar az a „mi”? A Hosszú Most Alapítvány (Long Now Foundation) 1996-ban jött létre a hosszú távú felelősség felismerésének és vállalásának előmozdítására. Az alapító testület: Daniel Hillis (társelnök), Stewart Brand (társelnök), Kevin Kelly, Douglas Carlston, Peter Schwartz, Brian Eno, Paul Saffo, Mitchell Kapor és Esther Dyson. Hillis nevéhez fűződik a Thinking Machines Inc. és annak szuperszámítógépe, a Connection Machine, jelenleg a Disney munkatársa. Brand indította útjára a Whole Earth Catalogot, továbbá a Global Businness Network társalapítója. Kelly a Wired magazin felelős szerkesztője és az Out of Control szerzője. Carlston a Broderbund Software társalapítója. Schwartz a Global Businness Network elnöke és a The Art of Long View szerzője. Eno zenész, zenei producer, művész. Saffo az Institute for the Future szóvivője. Kapor a Lotus alapítója, valamint az Electronic Frontier Foundation társalapítója. Dyson hozta létre és működteti a Release 1.0 című tekintélyes számítástechnikai hírlevelet.
Az Óra-Könyvtár jelenlegi változata a testület tagjai között folytatott három esztendei on-line eszmecseréből bontakozott ki. Brian Eno leleménye a „hosszú most”, melynek a támogatására szövetkeztünk. Peter Schwartz 10 000 évet javasolt a program által lefedendő időtartamnak, minthogy 10 000 évvel ezelőtt ért véget a jégkorszak, és erre az időszakra tehető a földművelés és a civilizáció kezdete, ésszerű tehát ezzel azonos távlatot vetíteni a jövőbe. Douglas Carlston arra hívta fel a figyelmet, hogy a project fenntartására létesült intézmény ugyanúgy száz évszázadra szóló tervezési kihívást jelent, mint maga az Óra vagy a Könyvtár.
1998 őszétől a Hosszú Most Alapítványt ügyvezető igazgató irányítja (Alexander Rose), két belső munkatárssal, irodát tart fenn a San Francisco Presidióban, valamint non-profit státusszal rendelkezik. Az alapítvány kezeli, fejleszti a pénzügyi alapokat, az internetes oldalakat, az óra működő prototípusát, és kisebb konferenciákat szervez olyan témakörökben, mint „A digitális közösség kezelése” (ezt 1998 februárjában tartották a Los Angeles-i Getty Centerben), továbbá a Könyvtár elképzeléséről és kezdeti szolgáltatásairól, nemkülönben a létesítési helyszínekről.
Mit tanácsol ön? Hol helyezzük el az Órákat? Milyenek legyenek? Hogyan működjék a Könyvtár? Miféle intézmény kezelje mindezeket 10 000 esztendőn át?
Ha úgy gondolja, ön, az olvasó is vegyen részt az eszmecserében. A könyv végén található függelékből megtudja, hogyan veheti fel a kapcsolatot az Óra-Könyvtárral. Ebben a könyvben több hang is megszólal az enyém mellett, azért, hogy ötletekre inspirálja, és arra buzdítsa, hogy hallassa a hangját.
Akármilyen is az Óra végül megvalósuló változata, a világ továbbra is halad a maga rögös, mostanában új léptékű problémákkal szegélyezett útján. Senki nem mentheti meg a világot, de bármelyikünk hozzájárulhat egy önmegmentő világ működésének elindításához, ha ráhangoljuk magunkat az évszázados folyamatokra, mert ezekben rejlik az igazi erő.
Az Óra jelenti ennek a könyvnek a keretét. A könyv viszont, amolyan melléktermékként, segít keretet adni a tényleges Órának. Bár a fejezetek bizonyos logikai sorrendet követnek, nem igyekeznek folyamatos és meggyőző érveléssé összeállni. Inkább afféle mozaikot alkotnak: némelyik darabja egészen rövid, némelyiknek a hangneme tér el a többitől (elképzelt előadás, tanulmány). A fejezetek mindegyike egyfajta szonda, egy-egy különálló esszé; a könyv egésze inkább körüljáró, mint összetartó jellegű. Az út elején tartunk. Még mindnyájunknak újdonság, hogy tízezer éves időtartamban gondolkozzunk. Hosszú utat kell még bejárnunk, amíg a nagyon hosszú távú felelősség témájának akár csak a nagyságrendjét is sikerül felfognunk a maga teljességében. |