Téma: versek - csak úgy - rohanás közben |
|
gajo |
|
* JUHÁSZ GYULA : Ősz
Opálos színei bágyadt ködében Leszáll reám a kora alkonyat, Kései tűzrózsák nyílnak a réten, S az égen a mély csöndesség fogad. Nagy topolyafák gallya hullong gyéren, És sötétben hallgat a tó, S a kolomp úgy méláz a lomha légben, Mint altató.
Hűs szele húz át az ősznek a réten, Fázik a lelkem, érzi a deret, Keresnék valamit a messzeségben, Kihunyt fényt, elnémult üzenetet... Oly hirtelen borult az est fölébem, S az ősz oly gyorsan rámtalált, Úgy állok itt a hervadó vidéken, Mint a topolyafák. * |
|
gajo |
|
Áprily Lajos: Szeptemberi fák
Bükkök smaragd színét erezve fent az első pár vörös folt megjelent.
Állunk. Kezedben késő kék virág. Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.
Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon. Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.
Amerre vitte buggyanó sebét, bíboros vére freccsent szerteszét.
Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért, hogy tékozolta, nézd, a drága vért.
S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol, hörögve összeroskad valahol. |
|
|