Idézet:

---

3. A mefisztói helyzet nem immorális, hanem amorális.

A mefisztói szerződés lényege a szellemi kapcsolatok megszakítása. Mintha soha nem is léteztek volna. Következésképpen a hazugság, vagyis a bűn nem Isten, a világrend, a kozmikus létegész sérelme. Még csak nem is az elkövető sebe. Őrá sem vonatkozik, egzisztenciálisan semmiképp. A Barbinak ugyanis nincsen - legalábbis ő így véli - transzcendens egzisztenciája. Legföljebb piaci vagy ami Gazdaságkorban ugyanaz, jogi. Fütyörészik...? Ejnye, miért fütyörészne, ha egyszer volkmenezik? Miért és mit fütyülne az, aki a fülében gyári zajt visel? De füttytelenül is azt játssza, mintha számára az élet önmagában nem volna túl érdekes, holott valójában - nyeglesége éppen ezt leplezi - a verébcsirip, az utcamorgás túl erős neki, szóda nélkül nem bírja. Szórakozni vágyik, követeli, hogy kapcsolják ki, hogy üssék el valamiképpen az időt - élete idejét! - a következő koncertig, meccsig, sorozatig, amit úgy lehet nézni-látni, sőt végigizgulni, hogy biztos lehet abban, hogy a vér nem fog ráfröccsenni a képernyőről. Hát nem fantasztikus ez a posztmodern quasi? Az orrunk előtt szeretkeznek, ölnek, és az egész nincsen, sehol semmi rizikó? Hogy élet és lét ez? Ennyi? Bekapcsolom magam, kikapcsolom, amikor kedvem szottyan átugrom más csatornára=cloacába?

Ezek után csoda-e, hogy nincs a Barbinak se vallása, se etikája, se filozófiája, se művészete, csak ideológiája, ami ennyi: Na és?

---