| Téma: Kutya-macska, vadaszgoreny, tovisszuro gebics-allatbaratoknak! |
|
| negyven rabló |
|
|
Egyszerűen nem hiszem, el, hogy ottan a nyóckerben te ilyen növényeket nevelsz és fülesbaglyot pelenkázol! |
|
| Cirus |
|
A hét végén pedig erdei fülesbaglyot mentettem. Nagyon cuki  |
|
| Cirus |
|
|
Hogy mondjak egy vidámat is, a lakásba mostanában gyakran berepül egy cinkepár. leülnek a virágokra, vagy a lámpára, énekelnek egy kicsit, aztán kimennek. (A hét végén jönnek a macskák haza, így féltem őket, mert a nagy ugyan nem mutat érdeklődést, de a kicsi nagy vadász...) |
|
| Cirus |
|
|
És ha kiheréltetnéd, az nem oldaná meg a problémát? |
|
| Rendes Kis |
|
Sajnos, ez még a tengerimalacoknál is így van.
Pedig a szubdomináns hím nem is befogadott idegen volt, hanem saját gyermek.
De amikor felnőtt és környékezni kezdte a nőstényeket, a papa folyton üldözte.
Mongyuk őt szabadon engedni nem mertem, mert úgy gondoltam, a macskák nagyobb
kárt tennének benne, mint a drágalátos apukája. |
|
| mpd |
|
|
És az sem szempont, hogy van elég hely, van elég táplálék, nyugodtan elférnél a többi mellett. Ennek semmi jelentősége. Az se szempont, hogy a hülye gazdák állandóan megmentenek, vagy menedéket adnak a lakásban. Mindig nem lehetnek a közelben. |
|
| mpd |
|
|
Az egészben az a tanulság, hogy a Természet nem jó, és nem kegyetlen: egyszerűen közönyös. Amíg kölyök vagy, pátyúgatnak a felnőttek, de ha felnősz, menned kell, különben elpusztítanak. És nem azért, mert haragszanak rád, hanem egyszerűen ez a Törvény. |
|
| mpd |
|
|
Egyfelől. Másfelől, mivel az utcán élt pár napig, szakadó esőben, kaja nélkül, életre szóló rossz emléke maradhatott a közterületekhez kötődve. Ezt a gátat nem képes átlépni, és így halálra ítélte magát. Ha nem a konkurrens öli meg, hát a stressz elvégzi helyette. Pedig jó sok kóbor macska él mifelénk, közel a vasút, sok üres épülettel, remek terep egy magányos, vadászó állat számára. |
|
| Rendes Kis |
|
|
Biztosan azt hiszi, hogy máshol csupa dobozos emberek élnek ... ? |
|
| mpd |
|
Tavaly nyár közepefele, egy esős időszak közepette, váratlanul gyarapodott a macskaállományunk. Kisebbik jányom az utca felől nagy nyivákolásra lett figyelmes, de aztán eleredt az eső és nem tudott utánajárni a forrásnak. Mindenesetre megszámolta a mieienket, megvolt mind (volt éppen 2 kölyök is, még szopósak). a következő esőszünetben kiment az utcára, elkísérte a nyávogásra szintén felfigyelő felnőtt kandúrmacskánk is, nevezzük Mukinak. A lány nem talált semmit, ellenben Muki addig jött-ment, míg srégan szembe egy éppen nem lakott ház előtti gazos árokban kötött ki, és onnan hívogatta a kisgazdit. Amikor az odament, a gaz aljából egy kis fekete, a végtelenségig lesoványodott, reszkető kölökmacska bukkant elő. Persze azonnal befogadtuk, a szoptató anyamacska is engedte szopni, hamarosan nőni kezdett, de irdatlan sovány maradt továbbra is. A nálunk született kölykök oda voltak ígérve, adtuk volna melléjük a jövevénytis, de ő máshogy gondolta. Amikor a szállítódobozba tettük, mint a rugó, pattant ki belőle, rúgott-vágott, karmolt, harapott és elmenekült. Meg se találtuk már aznap. Valószínűleg egy hasonló dobozban vitték el otthonról, és abból dobták ki az utcánkban, ezért rémült halálra. Hát mit volt mit tenni, nálunk maradt. Segítettünk neki áttelelni, sokszor beengedtük a lakásba, jól volt tartva, tavaszra ki is pendült, már egészen macskaformát mutatott.
Ekkorra kiderült az is, hogy kandúr, ami nekünk jó hír volt, neki viszont nem annyira. Mondtam a családnak, Muki nem fogja megtűrni. Nem nagyon hitték, hiszen Muki mentette meg tulajdonképpen, igaz, akkor kölyök volt, most meg már konkurrencia. Én azért megpróbáltam finoman elhessegetni, megmentettük, elindítottuk az életbe, mostmár kezdjen önálló egzisztenciát. Nem volt hajlandó, akárhányszor elzavartam, mindig visszajött. Hát jó, te tudod, gondoltam.
Most, nyár elejére bekövetkezett a katasztrófa. Muki, a territórium gazdája, elkezdte zavarászni. Nem mondhatni, hogy nem sportszerűen járt el, csak addig üldözte, amíg kívül nem került a határokon. A jövevény visszajött. Mindig, újra és újra. Pedig tudnia kellett, hogy kockázatos, de úgy ítélhette meg, hogy még így is megéri. Az állatvilágban ez nem természetes viselkedés, rendszerint az agresszió puszta jelzése is elég, hogy egyik fél meghátráljon, vagy megküzdjön. De ez a gumilabda-effektus, elűzöm-visszajön, végtelen ciklusban, végül felingerelte Mukit, és áttért a gorombább módszerekre. Most már addig üldözte a másikat, amíg utolérte, és jól megtépte. Az ellenfél pedig szemlátomást kezdett leépülni. Az állandó stressz, a bújkálás, és a rendszeres fizikai sérülések idegronccsá tették, és fogyásnak is indult. Pedig, érdekes módon, Muki mindig hagyta enni, akár a saját tányérjából is. Kaja után viszont, kis szundikálás, alapos vakarózás és mosakodás után komótosan megkereste az addigra félelemtől reszkető áldozatát, és megzavarta, földre vitte, és alkalomról-alkalomra egyre vadabbul és veszélyesebben harapdálta. A végén, tegnap, félóránként elővette(a kis bolond minden alkalom után visszatért), és addig kínozta, halálsikolyokat csalva ki szerencsétlenből, amíg a helyszínre érkezve szétrúgdaltuk őket. A lányok sírtak, mind nagyon sajnáljuk szegényt, de egyszerűen nem tehet senki semmit. Pedig a ribillió már a szomszédoknak is feltűnt, és furcsán néznek ránk, mintha mi kínoznánk az állatokat. A ház körül mindenfelé kitépett szőrcsomók, a vég előre látható. A Természet a maga brutális közönyösségében megmutatkozott: aki ellenszegül törvényeinek, kínos véget ér.
|
|
|
| panda |
|
"Egyes információk szerint szabadon élő hóbaglyot utoljára 1891-ben láttak Magyarországon. És most - 124 évvel később Bólyban."
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Békáscity |
|
Onodi Jácinta Egy eb örökbefogadásával vissza lehet forgatni az idő kerekét - állítják skót tudósok. A négylábúval elért fizikai aktivitás szintjének köszönhetően ugyanis a gazdik akár tíz évet is letagadhatnak. A hatás függetlennek bizonyult a rendszeres séták alatt megtett távtNem véletlenül mondják a kutyára, hogy az ember legjobb barátja."A házi kedvenc által ajándékozott tíz év nem biztos, hogy az élettartam ennyivel történő meghosszabbodását jelenti, mégis rendkívül hasznos. A fokozott fizikai aktivitásról, a járásról-kelésről szól" - fogalmazott a kutatóként közreműködő Dr. Zhiqiang Feng, a St. Andrews University munkatársa.
Az időskori mozgékonyság többféle betegség megelőzésében is segít, főleg az izom- és csontrendszeri kórképek kiküszöbölésében, valamint hozzájárul a mentális egészséghez."A kutyatulajdonosok között általánosságban kevesebb a depressziós. Az állattal kialakult kötelék jót tesz az embernek is" - magyarázta Dr. Feng, aki az intézmény Földrajzi és Földtudományi Iskolájában oktat.
A szakértő úgy véli, hogy közösségi kutyatulajdonosi sémákat kellene kialakítani, ami azt jelentené, hogy sok idős ember élvezhetné a négylábúak társaságát anélkül, hogy agazdilét minden felelősségét magára kellene vállalnia.
A Preventive Medicine című szakfolyóiratban megjelent eredményekhez 547 tayside-i nyugdíjast vettek górcső alá, akiknek átlagéletkora 79 év volt, és egymástól legfeljebb száz kilométerre laktak. A résztvevők hét napon át aktivitásmérőt viseltek, ami mérte a mozgásukat. Kilenc százalékuk - nagyjából 50 fő - volt kutyatulajdonos, és náluk sokkal alacsonyabb volt a szorongás és a depresszió előfordulásának aránya. A mozgáskorlátozottakat és a súlyos betegeket nem számítva kijelenthető, hogy az eb segít leküzdeni az olyan kockázati tényezőket, mint a magány, a zord időjárás vagy a személyes biztonság miatti aggodalom.
"A gazdik átlagosan 12 százalékkal aktívabbak voltak a kutyátlanoknál" - összegezte Dr. Feng. |
|
| Békáscity |
|
|
Jó a cápa, szája tátva ... (Bicska Maxiból) |
|
| panda |
|
Ötcentis a világ legkisebb sünje
2014. július 10., csütörtök 06:52 , forrás: MTI, szerző: TT
Ötcentis a világ legkisebb sünje
Europress/AFP
Mindössze 5 centiméteres lehetett a világ legkisebb sünje, amely 52 millió évvel ezelőtt élt a mai Kanada területén.
Az apróság maradványait – egy felső állkapcsot – Brit Columbia tartomány északi részén ásták ki a földből. A sün évmilliókkal ezelőtt ezen az akkoriban esőerdővel borított vidéken élhetett, ez az esőerdő azonban nem trópusi, hanem magasan fekvő, hűvösebb erdő lehetett – írják a kutatók a Journal of Vertebrate Paleontology című folyóiratban megjelent cikkükben.
http://mno.hu/termeszet/otcentis-a-vilag-legkisebb-sunje-1236441
|
|
|