| Téma: Túlélés... |
|
| mpd |
|
Mit tehet az emberiség önmaga megmentéséért?
Semmit. |
|
| Rendes Kis |
|
 Hol leszel a válság után? – Második rész: Kiszálltak a mókuskerékből
okovolgy.hu
Van működő alternatívája a vadkapitalizmusnak: a kisfilm közösség által fenntartott gazdaság virágzó példáit mutatja be, és azt, hogy milyen jó
... http://okovolgy.hu/hol-leszel-a-valsag-utan-masodik-resz-kiszalltak-a-mokuske ...
Ez a film olyan emberekről szól, akik kiszálltak a mókuskerékből. Élvezik a munkájukat és közben nem vernek át senkit. Földet művelnek...
Így kezdődik a Hol leszel a válság után? című videó sorozat legújabb (2.) része, mely ezúttal az élelmiszertermelés témakörét járja körbe. A kisfilm két jól működő példán keresztül mutatja be mi is az a közösség által fenntartott mezőgazdaság.
A megszólalók között találjuk Sieben Linden ökofalu (Németország) lakóit és a tahitótfalui Háromkaptár Biokert (zöldségközösség) résztvevőit. Végül, de nem utolsósorban azt is megtudhatjátok, hogyan csatlakozhattok ti magatok is egy ilyen közösséghez.
... www.facebook.com/termelotol?ref=stream |
|
| Rendes Kis |
|
5. Hiány
A hiány az a rendszer, amikor a szükséglet megvan, de annak elérése korlátozott. A korlátozás minden esetben árfelhajtó, hiszen amire szükség van, azaz elengedhetetlen, de nehezen elérhető, azért minden pénzt megadunk.
- Ha kevés az élelmiszer a piacon, mert keveset termelünk, akkor magasak az élelmiszer árak.
- Ha kell az energia, de önmagad nem rendelkezel vele, minden igényed a korlátozások mentén érvényesíthető. Azaz mindig hiány van!
6. Hulladék
Civilizációs ártalom a kényelemből fakadó hulladékképzés. Azaz az alapvető szükségleteket megvásároljuk, majd ezek nagy részét egyszerűen kidobjuk.
- Légszennyezés – fejenként 6 tonna/év
- Élelmiszermaradékok – fejenként 50 kg/év
- Szennyvíz – fejenként 47500 liter/év
- Hulladék-hő – fejenként 5000 MJ/év
- Elektromos hálózati veszteség - fejenként 350 kWh/év
- Vegyes szemét – fejenként 380 kg/év
7. Vállság
A vállság oka, hogy egyre kevesebbet vásárolunk, mert az adott szükségletek hiánnyal vannak mesterségesen drágítva. Ez a hiány kiszolgáltatottá tesz, és olyan függőségekre mutat rá, melyek felszámolhatatlanok. Ezeken felül a vásárlásaink jelentős hányadából hulladékot gyártunk, azaz olyasmire költünk, amit később elvesztünk, de erről nincsenek kellő ismereteink.
- Ha nem termelünk, máshonnan kell vásárolni. Azaz egy másik piac hiánypolitikáját fogadjuk el.
- Ha nincs saját energiaforrásunk, máshonnan kell vásárolni. Azaz egy másik piac hiánypolitikáját fogadjuk el
8. Vásárlás, mint befektetés
Minden vásárláskor megvásárolod a termékkel együtt, a termék előállításának költségeit is. Azaz azt a teljes előállítói struktúrát, ami a nyersanyagokból terméket állít elő, és eladva neked profitot termel.
Ha a vásárláskor olyan termékeket vásárolsz melyek egyértelműen a te környezeted javítják – itthon adózó termékek – akkor a vásárlásoddal befektetsz a hazai termelőkbe. Minden olyan termék, ami a hiánypiaci elv alapján, máshol adózó rendszerben juttat hozzá az alapvető szükségletekhez elkerülendő. Akármennyire olcsó, hiszen a befektetésünk soha nem térül meg!
9. Önkorlátozás, mint egyéni szabadságjog.
Korlátozd a szükségleteid.
- Szüntesd meg a hulladékképzést
- Szüntesd meg a hiánypiacok támogatását, azaz ne vásárolj csak szűrt helyeken
- Fogadd el, hogy a vásárlás befektetés. Azaz okosan fektess be, okosan vásárolj.
10. Hozd létre az alapszükségleteidet ellátni képes rendszereket.
A saját szükségletek beszűkítése nem lemondás, hanem ésszerűsítés kérdése. Saját fogyasztásunk felülvizsgálata esetén a négy alapszükségletet kell megvilágítanunk, azaz mire van valóban szükségünk, és azt miként tudjuk úgy megvásárolni, hogy a szükséglet előállítására tett erőfeszítéseket optimalizáljuk?
- Itthon adózó termék vásárlása
- Önfenntartó rendszer létrehozása
- A fenti két elem kombinációja
11. Megoldás
Gondolkodj másképp! Merj változni! A szemléletváltás nem nehézség, hanem megoldás.
Vásárolj alapszükségletet hazai adókörnyezetre dolgozó, hazai vállalkozásoktól. A vásárlásoddal befektetsz a magyar államba.
A vásárolt tételekből igyekezz megvalósítani, hogy csökkenjenek a vásárlási igényeid (nevelj háztájit, zöldséget, stb.)
Fogj össze a környezeteddel, mert a fajlagos költség csökken, ha közösségi rendszerekben vásároltok, és/vagy építetek önfenntartó szükségletkielégítő rendszereket.
Kérj segítséget olyan itthon adózó vállalkozásoktól, akik a fentiek megvalósításában segítségedre lehetnek.
By: Juhász Zoltán J
... www.facebook.com/lezsak |
|
| Rendes Kis |
|
 Mit tehet az emberiség önmaga megmentéséért?
Úgy tűnik, nincs esélye annak, hogy olyan gyorsan értékrendet és fogyasztási kultúrát váltsunk, hogy valamit érdemben is tehessünk a klímaváltozás ellen – állítja az MNO-nak Kiss Károly környezetgazdász. A Corvinus Egyetem oktatója szerint a fogyasztói társadalom és különösen annak amerikai változata szorul átgondolásra. Erőteljesebb vállalásokra lenne szükség még a Kiotói Egyezmény céljainál is, miközben semmi sem történik, a legnagyobb szennyezők pedig lapítanak. Magyarországnak ebben a játszmában kibocsátásának alacsony mértéke miatt nem osztanak lapot. Nem elhanyagolható annak a veszélye, hogy az emberi faj még ebben a században kipusztítja önmagát, hiszen nem csak a klímaváltozás jelenthet veszélyt rá.
... http://erdely.ma/kornyezetunk.php?id=134612&cim=mit_tehet_az_emberiseg_onmaga ... |
|
| Rendes Kis |
|
Dübörög a liberális hazugsággyár
Nem feltétlenül untatnám olvasóimat az alábbi eseménysorral, amelynek történetesen én vagyok a főszereplője, de azt hiszem, van olyan tanulsága a sztorinak, ami messze túlmutat szerény személyemen. Az történt, hogy interjút adtam egy hetilapnak, szokás szerint gyanútlanul. Rosszul tettem. Nem számoltam azzal, hogy háború van, és ráadásul az emberi történelem utolsó háborúja. Azért utolsó, mert ezt a háborút az emberiség, és benne a magyarság, saját maga ellen vívja, és ahogy ez kinéz egyelőre „győzelemre áll”, vagyis rövid időn belül sikeresen felszámolhatja önmagát. Vagyunk azonban még páran ebben az országban, akik úgy véljük, hogy ennek nem feltétlenül kellene így lennie. Ám ennek közhírré tételével úgy látszik komoly „érdeklődést” váltottam ki. Az ellenem vezetett hadjárat ürügyéül az szolgált, hogy a hetilap szerkesztője önkényesen értelmezve az általam elmondottakat, olyan mondatot adott a számba, amit én nemcsak, hogy nem mondtam, de mindig is éppen az ellenkezőjét állítottam. A nekem tulajdonított mondatra, miszerint én az „útszélén” hagynám a magyar társadalom alsó egyharmadát, aztán veszett dühvel csapott le az egész liberális médiahad. Az önkényes szerkesztő és a nyilatkozatomra „rákattanó” egész liberális társaság „személye” érdektelen, ezért neveket nem említenék. Mindegy is, mert bármelyikük „behelyettesíthető” bábfigura ebben a gépezetben, amelyet egészen más erő mozgat. Ám erről az erőről nem lehet beszélni, mert paranoiás összeesküvés-elméletgyártással, gyűlöletbeszéddel vádol meg mindenkit, aki a létét feltételezni merészeli, így most nem is bajlódnék ezzel. Világos azonban, hogy most éppen ez a „nem létező” szuper-struktúra büntet, vagy egy általa „bűnnek” tételezett eddigi tettemért, vagy valamiért, amit szerinte elkövetni készülök. De még az is lehet, hogy „életmű díjról” van szó. Kétségtelen rövidesen 62 éves leszek, és esetleg „halmazati büntetésként” így kíván diszkréten nyugdíjazni ez a nem létező pusztító világerő. És akkor lássuk a tényeket! Az említett interjúban kétségtelenül érinteni merészeltem egy igen kényes tabukérdést. Ez pedig nem más, mint a magyar társadalom alsó egyharmadának egyre végzetesebb helyzete. És kétségtelenül óvatlanul azt is kimondtam, hogy számos jel utal arra, hogy olyan visszafordíthatatlan torzulások is végbe mentek ebben a társadalmi csoportban, amelyek már semmilyen eszközzel nem orvosolhatók. Ám azt is hozzátettem, és gyaníthatóan ez „verte ki a biztosítékot”, hogy ez a réteg pusztulását éppen azoknak a végzetesen cinikus, gátlástalan liberális eliteknek, és az ő „strukturális reformjainak” köszönheti, akiknek fegyelmezőhatalmi „ávósai” most rám zúdították minden álságos és mímelt dühüket. Akik most nekem jöttek, azokat kivétel nélkül bűnsegédi bűnrészesség terheli e pusztulásért. Amit tesznek, az a legaljasabb dolog, amit ember tehet ezen a világon. Első lépésben lényegében elpusztították a társadalom alsó harmadát, amely fizikailag ugyan életben van még, de már nem létezik, és éppen ez az engem támadó ultra liberális, globalista kollaboráns had a gyilkosa. Második lépésben most éppen fegyverként, illetve inkább barikádépítésre alkalmazott roncsként akarják felhasználni áldozatuk fizikai testének maradványait a még életben lévő maradék közép-társadalommal, illetve az ezt képviselni merészelő kormánnyal szemben, ezért kellett megakadályozni a regisztrációt. Harmadik lépésben szemforgató módon krokodil-könnyeket hullatnak az általuk elpusztítottakért és az „emberi jogok harcos védelmezőiként” még cinikusan ki is röhögik áldozataikat. És végül negyedik lépésben a mostani kormányt olyan csapdába hajszolják bele, amelynek lényege a következő. A helyzet, amibe ez a kormány „beleszületett” olyan, mint a katasztrófa helyszínére kiérkező mentőosztagé. Ezekben a szörnyű esetekben evidencia, hogy mindig a „középre” kell összpontosítani, vagyis azokra, akik súlyos sérülést szenvedtek ugyan, de megmenthetők. És bármilyen fájdalmas is ez a döntés, de mindig kevesebb energia marad a szenvedő, ám könnyebb sérülésekkel szenvedőkre. És a legdrámaiabb lényeg, azokra is, akik menthetetlenek. És lehet farizeus módon szépelegni, de ez akkor is így van, aki nem hiszi, beszélgessen el egyszer egy ilyen mentőosztag parancsnokával. Én megtettem. Ha ugyanis megkísérelve a lehetetlent, a mentehetetlenekre összpontosítasz, akkor ezzel azt kockáztatod, hogy eközben „sikeresen” mentehetetlenné teszed azokat is, akik megmenthetők lettek volna, ha eleve minden energiát rájuk fordítasz. A most dühtől hörgő, de magában cinikusan röhincsélő liberális támadó had éppen ennek a satunak a pontos leírását, illetve az előzőekben vázolt nemzetvesztő stratégiájuk leleplezését tekintik fő „bűnömnek”. Mi tagadás, azt hiszem valóban elrontottam a „játékotokat” fiúk. Ezért aztán azt üzenem, ne reménykedjetek! Bár a nemzet ellen viselt pusztító háborútokban valóban kifosztottátok és megsemmisítettétek az alsó egyharmadot, s most ennek holttestét meggyalázva fegyverként fordítjátok a maradék magyarság nemzeti közép-társadalma ellen, hogy azt is felszámoljátok, de rossz hírem van. A tömegpusztító fegyverként használt médiátokkal ugyan mindent megtettetek azért, hogy engedelmes fogyasztóerő állatok csordájává tegyétek a magyarságot, de egyre többen látják már, hogy „kik vagytok, és mit akartok”. Számomra inkább mulattató, mint szomorú az a próbálkozásotok is, amely most személyemet, mint az általatok előidézett helyzet tükrét próbáltok összetörni. Olvassatok inkább Gogolt: „Ne a tükröt okold, ha az orrod ferde!” E nevetséges próbálkozásotok egyébként azt is jelzi, hogy tökéletesen alkalmatlanok vagytok már a helyzet megítélésére. A helyzet, fiúk, az, hogy a nem létező globalo-gazdi túlságosan jól tartott benneteket, és mi tagadás kicsit elkényelmesedtetek. Hogy egy nyilván számotokra is autentikus forrást, a tehetséges Korniss Mihályt idézzem, „Apa győz” című fergeteges paródiájából: „Ajvéból jelentik gyerekek, EZ NEM FOG MENNI.” Mindazonáltal további „munkátokhoz” ezúton kívánok sok erőt és energiát.
Bogár László: Válaszom, az engem ért támadásokra!
... www.facebook.com/Elegahazugsagokbol?ref=stream |
|
| onodij |
|
Ne félj! (2)
„...így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám!" (1Mózes 15:1)
Kutatók felfedezték, hogy körülbelül 40%-ban olyan dolgok miatt aggódunk, amik sohasem történnek meg; 30% a múltra vonatkozik, amin már úgysem tudunk változtatni; 12% mások dolgai, amibe nem is kellene beleavatkoznunk; 10% a valós vagy csak képzelt betegségekkel kapcsolatos. Ez azt jelenti, hogy csupán 8%-ban aggódunk olyasmi miatt, ami esetleg tényleg megtörténhet! A Yale Egyetem tudósai meg is találták az úgynevezett „aggodalom gént”. Ugyanakkor azt is mondják, hogy bár ez örökletes, de le lehet győzni. Valaki így fogalmazott: „Az aggodalom olyan, mint ha előre fizetnél kamatot egy még le sem járt tartozásra.” A legtöbb esetben pedig a megfizetés soha nem is válik esedékessé. Gondold végig: amikor aggódsz, 92% esély van arra, hogy olyan adósságért fizetsz kamatot, ami nem is a te tartozásod! Hát nem ostobaság ez? Vegyük például a repüléstől való félelmet: tizenkilencezer évig minden nap repülnöd kellene, hogy elérd a repülőgép-szerencsétlenség valószínűségét. Mégis a hat legfélelmetesebb halálok közül ez az egyik. Valaki megszámolta, hogy a Bibliában 365-ször fordul elő a „Ne félj!” – tehát az év minden napjára jut egy. Amikor aggódsz, kételkedsz Istenben, és behatolási pontot biztosítasz az ördög számára. Mióta csinálod ezt? Mikor akarod már abbahagyni? Isten tudta, hogy Ábrahám elhagyni készül a biztonsági zónáját, ezért mondta neki: „Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges” (1Mózes 15:1). Ma ugyanezt mondja neked is. |
|
|
|
|
|