| Téma: Mit eszünk ma ? |
|
| mpd |
|
Hát barátom, ez ízlés dolga, mint a kecskesajt.
Én legalább ismerek néhány tucatnyi őstermelőt, úgyhogy van legalább valamennyi alapom az ítéletalkotáshoz.
Emlékszem, még a téesz-időkben, az akkori őstermelők a téeszből LOPATTAK vegyszert maguknak. A közeli cukorgyár egyik termeltetési mérnöke mesélte, hogy a kertszomszédját rajtakapta, amint a krumpliját AZODRIN-nal kezelte. Az pedig már nincs messze a napalm, a dúsított plutónium meg a ciánkáli keverékétől. Ha jól emlékszem, szabályos felhasználás esetén is valami 45 nap a várakozási ideje.
A mai őstermelők ugyanezek, vagy ezek gyerekei. |
|
| glens |
|
Te, a nagyüzemi tehenek nem a kétszámjegyű főút mellett legelnek?
(Aki képes meginni a kólát, az ne papoljon egészségről.  ) |
|
| mpd |
|
Annál is inkább helyes a bűgés, merthogy egyfelől a klímaváltozás, másfelől a határok megszűnése miatt egyre újabb és újabb növénybetegségek jelennek meg. Pár (öt-hat) éve bemondta a rádióban valaki, hogy a spanyol gyümölcsökkel behurcoltunk pár új, nálunk addig ismeretlen monília-törzset. Fasza. Most aki Érdi bőtermő meggyet akar termeszteni, a gatyája rámegy a tavaszi vegyszerezésekre, és még akkor se lehet biztos a dolgában. A korai meggyekben meg (őstermelők!!!) garantált a rézmaradvány.
Az egész sznobéria a "tanyasi biotermékek" iránt onnan ered, hogy nagyapáink idejében a krumplibogáron meg a peronoszpórán kívül más ellen nemigen kellett vegyszerrel védekezni. Akkor valóban bio volt az uborka, az alma, a meggy is. (A krumpli NEM, mert ész nélkül szórták - nejlonharisnyából!!!! - a DDT-t meg később a Wofatoxot) Ma meg fordítva: a tanyasi a veszélyesebb, fentebb és korábbi hozzászólásokban részletezett okokból. |
|
| glens |
|
|
A kecskesajt az egyik kedvencem. |
|
| glens |
|
Ki van zárva, hogy én megbízzak egy őstermelőben. Túlontúl jól ismerem őket.
Mindet? 
Nem hiszem, hogy általánosítható ez a ledorongoló vélemény.
Meg kell találni azt, akinél pl. jó és szép a tojás, jóízű a barack, a paprika, a paradicsom, aztán rendszeresen nála kell vásárolni.
Meg olyan öregasszonyoktól is szoktam, aki kijön öt szál répával, három paradicsommal, paprikával (bár lehet, hogy otthon meg kidobom amit megvettem).
A sajttermelőben meg abszolút megbízom.
Stabil a minősége annak, amit árul, és az íze, állaga olyan, hogy máshol nem kapsz olyat. |
|
| mpd |
|
De mármostan mondjad meg: miért is jó a kecskekolbász? Meg nem enném, már bocsánat, nemhogy pénzt adjak érte.
Egyszer anyósom kapott ottan falun valakitől kecsketúrót. Abból csinált túróslepényt. Hát az első falat is nehezen ment le, de azzal én be is fejeztem.
Az emberiség történetét nézve, kecskét ott tartanak és esznek KÉNYSZERBŐL, ahol még a birka se él meg. Manapság meg, lám, divat lesz. |
|
| Békáscity |
|
|
múlt héten kecskesajtokat és kecskekolbászt vettünk Pomázon túl Pilisszentkereszt előtt egy mesebeli kis házkban |
|
| rafiki |
|
|
Helyes a bőgés oroszlán! |
|
| mpd |
|
A nagyüzemi termékben (szedd magad) jobban meg lehet bízni. Van némi különbség a régebben Keszthelyen végzett növényvédelmi mérnök, meg a harmincórás tanfolyamot elvégzett őstermelő szakértelme között.
A nagyüzemi (értsd: profi, bejelentett és ellenőrzött, nem háznál, a kiskonyhában készült) tejtermékre is igaz. |
|
| rafiki |
|
|
Ebben sok igazság lakozik. |
|
| mpd |
|
Ijjen paradicsomot termelek én es, idén először.
Magáról a növényről nincs nagy véleményem, elég nyüzüge: vékony szárú, gyámoltalan kis vakarcs. remélem, a bogyója olyan, aminek gondolom.
Ha az ember Maklár felé megy Egerbe, sokkoló élményben van része: a falu előtt, az út szélén egy kis placcon jutúrót meg sajtokat árulnak. Házi különlegesség.
De vettünk egyszer a gyerekeknek (mikor még nem tudtuk, hogy laktóz-intoleráncsok) tanyasi tejet. Aztán láttam, hol legelnek azok a tehenek: egy kétszámjegyű főút mellett.
Aztán volt szerencsém egy növényvédelmi felügyelővel a mucsai piacon ellenőrzést tartani: a termékminták szinte mindegyike tartalmazott vegyszermaradványokat, zömük jóval határérték felett. Félreértés ne legyen: NEM a viszonteladóktól (kereskedők) vettünk mintákat, hanem a termelőktől, saját termékükből.
Ki van zárva, hogy én megbízzak egy őstermelőben. Túlontúl jól ismerem őket.
Gyönyörű egészséges hónapos retek egy néni asztalán a piacon? Csak a fejem csóválom rá: nem szabad megvenni.
A bolti, ha nem is olyan jó (ide-oda szállítás alatt fonnyad), de követhető, ellenőrzött. Az ember vigyázzon a májára, az egészség fontosabb, mint a kulináris gyönyörök. |
|
| rafiki |
|
|
Északon a helyzet változatlan (-:: |
|
| rafiki |
|
Jó példa erre az őszibarack. Bemész a zöldségeshez és olyan barackot adnak,
ami keményebb, mint az Obama feje: lepattan róla a mausergolyó. Kimész a szedmagadékhoz
és szedsz egy kis mariskát, később champignont (fehérhúsúak!): mintha az Olimposz
tetején ambróziát szürcsölnél jobbodon Pallas Athénéval balodon Aphroditéval.
A nagymarosi piacot mi is szeretjük, egész jó. |
|
| tiszavirág |
|
|
Na, ha egyszer arra járok, megkóstolom, mert nagyon szeretem a túrógombócot baracklekvárral. |
|
| glens |
|
Köveskálon a Köveskál étteremben a túrógombócuk kiváló.
A picér mesélte, hogy hollandok is mentek már oda túrógombócot enni, mert otthon hallották a hírét.
Kérdeztük, tőle, hogy mi a titka a túrógombócuknak.
Azt mondta, hogy a túró. Mindig ugyaabból a gazdaságból szerzik be, és stabilan jó a minősége.
Merthogy jó túróból is lehet rossz gombócot csinálni, de rossz túróból jót soha.
Szóval, van különbség a tehéntúrók minőségében is. |
|
| tiszavirág |
|
A nagymarosi piacon is ugyanez a helyzet.
Ott is remek juhsajtot meg egyéb ilyeneket árulnak. |
|
| glens |
|
Nem hinni kell benne.
Nem paraszvakítás az.
Ki kell menni a piacra, oszt' vegyél ott, próbáld ki.
Ha kedden vagy pénteken (hetipiackor, ott így mondják) Jászberényben járok, akkor biztosan ott veszek juhtúrót, juhsajtot, azoknak nincs párja.
Egyébként is nagyon szeretem ezeket, sokat végigkóstoltam már, de annak egy se jön még csak a közelébe se, parádés.
Megvan a szertartása is a vásárlásnak, már messziről üdvözöl az eladó (frissen vasalt makulátlan hófehér ruhában, sapkában árusít): "Na, csakhogy előkerültél, igazgató úr!", én meg általában professzor urazom.
Többféle érettségi fokú túró és sajt van nála.
És a piacon lehet kapni általában ökörszív paradicsomot (boltban nyilván azért nem, mert nem áll el, mint a vastagabb héjú), na, az meg a másik nagy kedvenc.
Ilyesmi, de mintha lilásabb lenne:
 |
|
| Békáscity |
|
|
megy a dőzs : tegnapi maradék tésztához lecsó, és 6 db csirkeszárny megfőzve fél kiló zöldbabbal majd tejföllel behabarva - elméletileg holnapra lett volna ... |
|
| tiszavirág |
|
A rakott karfiolért sem rajongok.
A zöld színű zöld hüvelyű zöldbabból viszont készít az asszony valami nagyon finom köretet, azt nagyon szeretem.Meg is kérem rá, hogy csináljon olyat. |
|
|
| tiszavirág |
|
Én sem, rajongok a brokkoliért, de van a családban olyan, aki él-hal a brokkolilevesért.
Szerintem is fura gusztus. |
|
| mpd |
|
Rakni lehet a karfiolt is! Sőt, a ződbabot is.
(Brokkolit még jelentős összegű jutalomért sem ennék) |
|
| mpd |
|
Barátom, én már régen nem hiszek a házitúróban, a tanyasi tojásban és a mangalicában.
Ez mind csak parasztvakítás. |
|
| mamácska |
|
|
Nálunk pedig: tojásleves és rántott csirke rizi-bizivel |
|
| rafiki |
|
|
Megkóstoltam, ezért kérdeztem (-:: |
|
|