Mi jár, gyere, mesélj!
... „Ha Heller Ágnes ötszázmillió forintot kapott volna a magyar államtól, akármilyen jogcímen, ha pusztán csak azért, hogy nyolcvanegy évesen végre kacsalábon forgó palotát vegyen magának, még ha soha többet egyetlen sort sem ír le, akkor is csak tapsolhatnánk ennek a döntésnek, és büszkék lehetnénk rá, hogy mi, magyarok, meg a mi választott képviselőink, akik az államot működtetik, tisztában vagyunk vele, hogy bizonyos kivételes teljesítmények megfizethetetlenek.” Ilyen mondatok ezreivel ostromolta az információs szupersztrádát az a Galamus, amely most, ha csak ideiglenesen is, de befejezi a működését.
A portálnak álcázott internetes géppuskafészek elvesztése talán jobban fáj a jobbosoknak, az oldal ugyanis már-már paródiaszerűen igazolta azt, amit a balliberális médiaemberekről mi, konzervatívok gondolunk. Kezdve az ideológiai és spirituális szintre emelt rettegéstől addig a paradoxonig, hogy a modernségére és szakértelmére oly büszke progresszív oldal újra bebizonyította, hogy a világháló számára finoman szólva sem hazai pálya.
„Higgyék el, mi sajnáljuk a legjobban, hogy Magyarországon nekünk csak munka jut, még ha szívesen végzett munka is, pénz nem” – írja búcsúcikkében Mihancsik Zsófia főszerkesztő. Vagyis sajnálják, hogy nincs igény és fizetőképes kereslet a köztársaság és a demokrácia védelmében előadott fröcsögő gyűlöletre. Pedig ugye Heller Ágnesnek is járna egy kacsalábon forgó palota. Mondjuk azért a kivételes teljesítményéért, ahogy simán elhazudta a 2006-os ősz rendőrterrorját, vagy 1959-ben – amikor már kivégezték ’56 mártírjait – segítséget kért a Párttól és megdicsérte a kommunizmust.
... http://mno.hu/jegyzet/mi-jar-gyere-meselj-1132079/ |