Idézet:

---

Végül Jézus egyedül marad a középen álló asszonnyal (milyen gyönyörűen fogalmaz Ágoston: Relicti sunt duo: misera et misericordia), aki, szerencsétlen, talán még mindig remeg, hogy utolsó bírája (aki megmentette az életét, de akinek talán egyedül lenne némi alapja ítéletet mondani) mit fog szólni.

Jézus ekkor fölegyenesedik, és megkérdezi: "Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?" Az asszony végképp fellélegezhet: ez a bátor és okos férfi, aki úgy mentette meg őt, hogy közben kockára tette a saját életét (!), nem érdeklődik sem a tette iránt, sem a partnere iránt, sem esetleges mentsége iránt, hanem csak vádlói iránt. Jézus kérdései aligha fejeznek ki meglepetést vagy megelégedettséget, még kevésbé gúnyt az eltávozottak iránt, hanem feltehetően az asszonyt akarják szóra bírni, és megkönnyíteni számára a választ. Micsoda tapintat megintcsak, ha feltételezésünk helyes! Ennél könnyebb kérdést azonban semmiképp sem tehetett volna föl Jézus, és a válasz sem lehetett ennél könnyebb: "Senki, Uram!"

Erre aztán elhangzik a végső felmentés Jézus részéről: "Én sem ítéllek el" (kata-krinó: ez nem azt jelenti, hogy az asszony nem követett el bűnt, hanem hogy Jézus, illetve az általa képviselt Isten nem ítéli el és nem bünteti meg a bűnöst sem...!), majd az evangélista szerint hozzáteszi: "Menj, és többé ne vétkezzél!"

Lehet, hogy ezt valóban hozzáfűzte, hiszen nincs ellentétben Jézus szemléletével, de a magam részéről szívesen képzelem azt, hogy Jézus ezt a felszólítást már nem mondta. Talán azért sem, mert elég realista volt ahhoz, hogy tudja, nem olyan egyszerű "többé nem vétkezni", de még inkább azért, mert Jézus zseniális pedagógus (is) volt, aki tudta, hogy nem kell erre külön figyelmeztetni a bűnöst, mivel az magától is tudja, hogy nem lenne szabad többé vétkeznie, és végül mert Jézusban fantasztikus tapintat volt, és aligha akarta az asszonyt még ilyen áttételes módon is múltbeli bűnére emlékeztetni (ami megintcsak fölösleges lett volna, hiszen amúgy is emlékezett rá).

---