Kapok némi késéssel 1-1 havilapot Erdélyből, pontosabban a Partiumból.
Részlet a Berettyószéplaki Krónika decemberi számából:
Bodnár Éva: In memoriam 2004. december 5.
(Emlékezés az 5 évvel ezelőtti népszavazásra, melyben megmérettettek, és kevésnek találtattatok a "kis-Magyarország" még kisebb magyartalanjai. Innen üzenjük a nemmel szavazó, nemzetáruló korcsoknak, akik csak magukra gondoltak: Kenyérmorzsát sem adtatok, éhen halni sem hagytatok, csak eldobtatok, mint mostoha anya gyermekét.)
Ne mondd meg nekem odaát,
hogy ki vagyok és hová tartozom.
Bízd rám a sorsom. Hogy hol a helyem,
én azt pontosan tudom.
Patakokban folyt, áradt az ígéret,
mígnem minden álmunk eltűnt, semmivé lett.
Mosolyogva meddig, meddig kell eltűrnünk,
hogy az asztal körül még mindig nincs helyünk?!
Hogy szülőanyánk megtűrtként tekint ránk,
és úgy bánik velünk, mint gonosz mostohánk.
Ezeréves múltunknak éppúgy része vagyunk,
ugyanúgy szenvedtünk, ugyanúgy zokogtunk,
mikor szíve vérzett drága nemzetünknek,
s megtépázott zászlók szanaszét hevertek.
Mikor szent földünket darabokra tépték,
és a hatalmasok mind tétlenül nézték!
De mi fel nem adtuk egyetlen percre sem,
pedig úgy éreztük: elhagyott az Isten!
Nyelvünket őrizzük, mint legdrágább kincset,
külhonban is tovább él a magyar nemzet.
De ha így sem kellünk néhány szószólónak,
akkor is maradunk igaz, hű magyarnak! |