| Téma: Az örmény népírtás emléknapja |
|
| pandala |
|
( A "népírtás" fogalmán, egyébként, folyamatos a "vita" .... Nemtom, pl. a Belgák mennyire fogadták el a dobogós helyüket? ..  )
|
|
| pandala |
|
Akkor most már csak azt nem értem, hogy akkor miben sáros a Gondola?? Semmiben! 
|
|
| negyven rabló |
|
Igen. Sajnos ez a valóság!
Egyébként meg mit várunk attól a vegyes néptől, amelyik a XV-ik szd-tól kezdve a XX. szd elejéig irtotta az őslakosokat az erősebb jogán? A végén pedig nemzetté válását bizonygatja napjainkig? |
|
| pandala |
|
Magyarán: a kormány, a képviselőház és a szenátus három különböző fogalom ...
Valamint, a zUSA-ban úgynevezett (erős) elnöki rendszer van! ..
|
|
|
| pandala |
|
Nem értem, hogy mi a problémád, a cikk pontyhogy a valóságról szól!!
"Az amerikai kormány nem tekinti népirtásnak az örmények lemészárlását
2019. december 17. 23:54
Az amerikai kormány nem tekinti népirtásnak az örmények lemészárlását a 20. század elején, az Oszmán Birodalom idején - szögezte le keddi közleményében Morgan Ortagus, az amerikai külügyminisztérium szóvivője.
Az amerikai külügyminisztérium azt követően tette közé állásfoglalását, hogy a minap a képviselőház és a szenátus is határozati javaslatot fogadott el, amely az örmények tömeges lemészárlását 1915 és 1917 között népirtásnak minősítette, amelyet az Oszmán Birodalom követett el.
Az amerikai kormányzat álláspontja ez ügyben nem változott - írta Ortagus. Hozzátette: ezt az álláspontot az elnök áprilisi állásfoglalása tükrözi. ...."
|
|
| R.András |
|
Biztosan mérik az olvasottságot, a reklámok miatt.
És bizonyára van valamekkora olvasottságuk, mert találnak reklámozókat ... |
|
| negyven rabló |
|
Hanem?
Mióta megszűnt a fóruma, ugyan mekkora az olvasottsága? Nem értem, nem értem!  |
|
| R.András |
|
Gondoláék vszleg abban bíznak, hogy őket nem az átlagjózsik olvassák !  |
|
| negyven rabló |
|
Yes! Jeszz! Igen! Ez a demokrácija! Végre,végre!
Miután az amerikai szenátus a múlt héten egyhangúlag, egy héttel korábban pedig a képviselőház 405:11 arányban megszavazta, hogy az örmények legyilkolása népirtás volt, Törökország felháborodásának adott hangot. Jóllehet mindkét ház csupán nem törvényerejű határozati javaslatot fogadott el, és Donald Trump republikánus szövetségesei még ezek elfogadását is megpróbálták megakadályozni, a török külügyminisztériumba mégis berendelték David Satterfieldet, a Törökországban akkreditált amerikai nagykövetet, hogy kifejezzék Ankara tiltakozását.
Miért nem képes a Gondola sem egy, a valóságnak megfelelő hírt kiadni még akkor sem, ha azt az MTI-től vette át? Muszáj úgy fogalmazni, hogy lehetőleg az ellenkezőjét értse az átlagjózsi?  |
|
|
|
|
| Rendes Kis |
|
Káin köve
ELÉG, 2012. szeptember 5., 3:51 ·
A jereváni népirtási múzeumban egy kinagyított fényképen első világháborús török katonák ülnek körül egy asztalt, a puskák a falhoz támasztva, szájukban pipa, az asztalon kávéscsészék és levágott örmény fejek. A trófeák begyűjtői büszkén néznek a kamerába és a jövőbe, és persze bizonyos várakozással: darabra kapták a bért, gyerekből kettő számított egy tételnek.
Az áldozatok szeme résnyire szűkült. Befelé néző. A régi hiedelem szerint a lefejezettek retinája megőrzi azt a képet, amit a még élő áldozat az utolsó pillanatban látott. Pillanat–pillantás… Ezekkel a képen látható halott örményekkel meg a milliónyi társukkal soha sehol senki nem számolt még el. Kilencvenhét éve. Ha sírjuk van is valahol, sivatagban, temetőárokban, városszéli dögtemetőben… Nevük nincs, és emlékük sincs, és nincs végső nyugodalmuk sem.
Nem sokkal azelőtt jártam ebben a múzeumban, hogy is újabb örmény mártírral gazdagodott nemzeti genocídiumaik beláthatatlan méretű tablója, és nem a török vagy az azeri határon, hanem éppen ott, ahova az örmények századok óta oly vágyakozó bizalommal tekintettek.
Nem tudjuk, hogy ennek, a Magyarországon álmában lekaszabolt örmény fiatalembernek miféle képet őrzött meg halálba homályosuló szeme: az Ararátét, minden örmények szent hegyéét vajon, amely mint az örmények többsége, a határokon túlra kényszerült; egy hacskart, egy faragott kőkeresztet valahonnan Garni mellől, egy templom tükörképét, ahogy a Szevan-tóról néz a Nap felé, talán Geghard kolostorának valamelyik kőfalát, egy pohár bort az egyik kies jereváni liget asztalán, esetleg a középkori napórát a hagharcini kolostor falán, egy-egy zarándokvésetet bárhonnan. Talán e sorok írójáét is, Zvarnocból, Erebuniból vagy Ecsmiadzinból – ez utóbbi szent hely neve annyit jelent: „Itt szállt alá az Egyszülött.” De ha nem álomkép ez az utolsó fotográfia, akkor alighanem a gyilkos arcáé az. Akinek büntetlensége most megtörte és feldúlta az áldozat végső nyugalmát.
Tudom én, persze, olvastam, hogy minden úgy történt, ahogy a jog és az illem előírja, tudom, hogyne tudnám, hogy vannak nemzetgazdasági érdekek is, hiszek a döntnökök jóhiszeműségében, nem kárhoztatom naivitásukat, ha valóban naivak voltak, megbocsáthatónak tartom, hogy nem voltak eléggé körültekintőek, ha nem voltak azok… De, mit kezdjünk most azokkal, akiket megbocsáthatatlanul megbántottunk, akik ott élnek Örményországban és szerte a diaszpórában? 1994-ben Magyarországon harminckétezren vallották magukat az örmény kisebbséghez tartozóknak. Ők most mit éreznek, és mire gondoljanak?
Erdélyben a hajdani nagy örmény városok maradék örmény lakói ma magyarnak vallják magukat. Mit kezdjünk most mi, magyarföldiek, azzal a fél évezrededdel, ami alatt a Kaukázusból ide vándoroltak a világ első keresztény nemzetének földönfutói, Aniból indultak, az ezeregy templom városából — a tatár elől, a török elől, az azeri elől —, hogy otthonra leljenek végre, hogy megmaradjanak magyarrá válva örményeknek?
Mit kezdjünk magunkkal?
Előttem egy könyv 2008-ból, az a címe: Örmények. Magyar írók az örmény városokról, az örmény emberekről. Nagyon jó érzés volt, hogy az én kis vallomásos irományom ott lehet Adyé, Kosztolányié, Kazinczyé, Petelei Istváné, Krúdyé, Tamásié, Bálint Tiboré mellett. Ez a jóérzés most, most már oda. Lászlóffy Aladár ezt a címet adta ottani írásának: Örmény rekviem: „Az örmények elleni irtó hadjáratot három lépcsőben követték el, és a nemzetközi mosodában nehezen kivehető vérnyomok ellen nemigen lesz valaha is egyszerű folttisztítót találni…” Három vagy négy lépcső? Minden magyarörmények Lászlóffy Alija írja ezt, akivel oly sokszor válthattunk szót hajdani valós vagy vélt örmény eleimről, ott Kolozsvárt, a Nyirő-féle házban, Bolyai Farkas íróasztala mellett egy-egy Arany János-kézirat társaságában. Szamosújvárról beszélgettünk, arról, hogy egyaránt áll ott kripta az ő meg az én vezetéknevemmel.
És most mit kezdjünk azzal, hogy a magyar kormányt fejszés gyilkosok bátorítójának rikoltó tüntetők, a tegnapi országvesztők arcátlanjai, Kiss Ernő és Lázár Vilmos aradi örmény-magyar vértanúk arcképét lobogtatják fennen? Ezzel hogyan tudunk valaha is elszámolni?
Itt van mellettem, ezen tétovázik a tekintetem, az íróasztalon egy réztál, tele élesre pattant, csillogóan fekete obszidián darabokkal. Egy örmény domboldalban szedegettem föl őket. Alig figyelve kísérőnk szavaira, amelyek szerint Káinnak minden bizonnyal egy ilyesféle darab akadt a kezébe, hogy atyafiát elpusztítsa.
Alexa Károly
... www.facebook.com/notes/el%C3%A9g/alexa-k%C3%A1roly-k%C3%A1in-k%C3%B6ve/521061 ... |
|
| Rendes Kis |
|
Az amerikai képviselőház bizottsága határozata az örmény népirtásról
Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága határozatot fogadott el csütörtökön az örmény népirtásról, jóllehet az Obama-kormány előzőleg óvott ettől. A bizottság 23-22 arányú szavazással hagyta jóvá a nem kötelező érvényű határozatot, amely népirtásként bélyegzi meg az örmények törökök általi, az első világháború alatti és utáni tömeges lemészárlását. A határozat annak biztosításra szólítja fel Barack Obama elnököt, hogy az amerikai politikában ezentúl hivatalosan népirtásként hivatkozzanak az öldöklésre. Törökország tiltakozásul azonnal bejelentette, konzultációra hazahívja washingtoni nagykövetét. Recep Tayyip Erdogan kormányfő közölte, hogy elítéli a határozatot. Az amerikai kormány előzőleg azt kérte a kongresszustól, ne fogadjon el határozatot a népirtásról, pedig Obama egyik kampányígérete éppen ennek kinyilvánításáról szólt. A Fehér Ház azt üzente a képviselőház külügyi bizottságának, hogy a szóban forgó határozattal megsértenék a szövetséges Törökországot.
Hillary Clinton külügyminiszter személyesen beszélt telefonon Howard Berman demokrata párti bizottsági elnökkel, felhívta a figyelmét: a határozat elfogadása akadályozná a török-örmény kapcsolatok normalizálódását. Berman válaszul közölte, hogy a szavazást megtartják. Azt mondta, bár Törökország fontos szövetséges, "semmi nem igazolja, hogy szemet hunyjon az örmény népirtás valósága felett".
Hozzátette: Németország felelősséget vállalt a holokausztért, Dél-Afrika vizsgálóbizottságot hozott létre az apartheid ügyében, az Egyesült Államok "továbbra is küzd a rabszolgaságnak és annak az örökségével, hogy rettenetes módon bántunk az amerikai őslakosokkal", itt az ideje, hogy Törökország is szembenézzen az örmény népirtás tényével ... http://gondola.hu/hirek/126432 |
|
|