Idézet:

---

A 87 éves Göncz Árpád 1990 és 2000 között volt köztársasági elnök. Az író, műfordító évek óta kerüli a nyilvános szereplést. Titkársága több mint egy éve megszűnt, volt munkatársai és családja mélyen hallgatnak állapotáról.

---

Idézet:

---

"GÖNCZ ÁRPÁD
volt államelnök és volt drámaíró

Tisztelt Göncz Úr!

Tisztában vagyok az önnel kapcsolatos írások veszélyével, hiszen a néhai Új Magyarországot – csupa véletlenségből – anno azon a napon szüntették meg, amikor bejelentettem, hogy önnel kapcsolatban lesz a hétfői számban némi információ. Majd e hetilap is akkor került néhány hétig a Léthé folyó másik oldalára, amikor szintén bátorkodtam múltjával foglalkozni. Akkor persze még az ellenzéki lapok is a másik oldal kezében voltak. Ez már a múlté.
De ne reszkessen – most nem kalandozok vissza túl messzire múltjában, pusztán néhány évre. Ugyanis egyik olvasómnak hála kaptam egy másolatot, amelynek eredetijét levél formájában volt szíves Dr. Nagy Sándor úrnak, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökének címezni, 1995. május 2-án. A levélen természetesen ott áll aláírása.
E levelet azért hozom nyilvánosságra, mert hozzájárul az ön gondolkodásmódja teljesebb és árnyaltabb megismeréséhez.
Amelybe belefért emlékezetes novellája is, amely a Magyarországot megszálló orosz katonákkal oly szeretetteljes, meleg színekkel foglalkozik, akkor, amikor az ország lakosságának teljesen ellentétes volt a tapasztalata.
És belefér az is, hogy már nagyon régóta nem kapunk választ arra a kérdésünkre sem, vajon önnel miért bántak oly kesztyűs kézzel, hogy az egykori kisgazda vezetők közül Rákosiék miért hagyták egyedül önt szabadon, vagyis nem vetették önt börtönbe vagy deportálták a Szovjetunióba, mint a többi kisgazda vezetőt?

Tehát a levél:

Kedves Sándorom!

Május 5-6-án Londonban, Párizsban, Moszkvában leszek a háború végének 50. évfordulóját megünnepelendő, tehát őszinte sajnálatomra nem tudok elmenni kongresszusotokra. Téged szeretnélek megkérni, hogy add át a legmelegebb üdvözletemet, s azt kívánom minden résztvevőnek, hogy hasznos munkát végezzen. Szívből remélem, hogy a kongresszus döntései nem csak a munkásosztály megbecsülését fokozzák, hanem hozzásegítenek a jelenlegi nehéz helyzetünk enyhítéséhez is. Én már jónéhány szakszervezeti értekezleten vettem részt, de egyetlen esetre sem emlékszem, amikor demagóg, vagy felelőtlen kijelentések hangzottak volna el. Boldog lennék, ha az ország minden vitafórumán olyan felelősséggel, olyan tárgyismerettel vitatnák meg a mindenkori legnehezebb kérdéseket, mint ahogyan a szakszervezetek szokták megvitatni.
Meleg barátsággal köszöntelek:
Göncz Árpád
(Pecsét: A Magyar Köztársaság elnöke).

Árpi (a tegezést te kezdted azon a fogadáson, amikor először és remélem utoljára találkoztunk, Diana hercegnő itteni látogatása alkalmával a brit nagykövet rezidenciáján) ezt tényleg te írtad? Te tényleg „egyetlen esetére” sem emlékszel annak, hogy a javarészt bolsi múltú szakszervezetisek demagógak vagy felelőtlenek lettek volna? Árpi!

LI"

---