| Téma: Fel a fejjel: a csoda megtörtént :) |
|
| Auróra |
|
"A németek külpolitikai mozgásai is azt mutatják, hogy ők már nem akarnak felelősséget vállalni ezért az unióért, járják a saját útjukat. Ez már a „senki uniója”, nincs gazdája, pénzügyi, ideológiai csatatérré változott. Ha már nem léphetünk ki belőle, maradjunk benne kerékkötőnek, ahogyan az angolok…"
Milyen felelősséget vállaljanak a németek? 2002 óta az euró okán 1000 milliárdos kertöbbletet csináltak csak az euró övezetben....
Érdekes a periféria országokban az államadósság kb. hasonló nagyságrendben nőtt ebben az időszakban...
Nyugodtan kijelenthető, hogy a németek rommá exportálták az eurózónát és most basznak visszaadni egy kanyit is ennek a hasznából.... |
|
| Rendes Kis |
|
A céltábla visszalő
... Azt nem állítom, hogy megfordult a szél, mert ez így túlzás lenne. De valami készülődik, valami közeledik a forráspontjához, valami gyanús lett Európa gondolkodó felének, valamiképpen fölébredt a kontinens kultúrateremtő igazságérzete, amely megütközve nézi, hogyan törlik a passzív, pénzéhes, gondolat és elképzelések nélküli bábok Magyarországba a cipőjüket.
... http://mandiner.hu/cikk/20120127_kormendy_zsuzsanna_a_celtabla_visszalo |
|
| Rendes Kis |
|
A múlt héten lezajlott európai parlamenti vita számos tanulsággal járt Magyarország új alkotmányáról, pénzügyi helyzetéről. Ezek sorában az első, hogy ritka bepillantást adott a nyugat-európai parlamenti képviselők felkészültségébe, erkölcsi tartásába. Jó döntés volt, hogy Orbán Viktor kiugratta a nyulat az európai bokorból.
Érdemes a holland állami rádió, a NOS brüsszeli tudósítójának, Chris Ostendorfnak az ominózus vita után adott tudósításából idézni: „a magyar miniszterelnök nemkívánatos személy az Európai Parlamentben, Orbán úrnak kevés barátja van az Európai Parlamentben, arcába kiabáltak, s majdnem leköpték”. Ostendorf úgy zárja le tudósítását, hogy ez „valamilyen kirakatper” akart lenni.
Nem emlékszem, hogy az elmúlt harminc évben ilyen szavakat hallottam valamikor is egy európai parlamenti tudósításról. Ostendorf igazat mondott: a jelenet sokkolta azokat, akik még komolyan veszik a nyugati demokráciát. Hiányzott a szakszerűség, a kulturáltság, a civilizált viselkedés, a tisztelet a demokratikusan megválasztott miniszterelnök iránt, aki egyébként úriemberként viselkedett, higgadtan érvelt. Bizony ez már nem Schumann és Monnet, de nem is Kohl és Mitterand Európája, hanem útszéli stílusban politizáló népbiztosok Európája.
Vajon ezek láttán, hallatán kell-e még magyar katonákat messzi harcterekre küldeni, hogy az Európai Parlamentben bársonyszékekben kényelmesen ülő Cohn-Benditnek és társainak kikaparják a gesztenyét? Folyjon-e még magyar vér messzi harctereken csak azért, hogy ezek az emberek a színdarabukat játszhassák egy erkölcsileg süllyedő világban, s akik a minimális tiszteletet sem adják meg egy tagországi miniszterelnöknek?
A „vita” messzemenő következményei új lehetőséget nyújtanak Magyarországnak, katalizátorként működik, hogy mindazokat a lehetőségeket kiaknázhassuk, amelyeket az új világrend, a huszonegyedik század kínál. Strasbourg tanulságainak egyik fontos következménye, hogy Magyarországnak át kell térni az úgynevezett multivektorális, többirányú külpolitikára a jelenlegi egyoldalú euroatlanti politizálás helyett; ez utóbbit már nem lehet jóhiszeműen vállalni. Nagyon jól tudom, hogy a külpolitika reálpolitika is, de külkapcsolatokat a kölcsönös tisztelet, becsület, sőt szeretet nélkül nem lehet építeni.
Az Európai Unió ma már csődtömeg. Nem csak mély, megoldhatatlan pénzügyi válságba került, még mélyebb az erkölcsi válság, ahogyan azt a strasbourgi kirakatper, az ötvenes évek sztálinista perek e hű másolata megmutatta.
Az európai mélyrepülés visszafordíthatatlan, illúzió lenne valami mást hinni. A németek külpolitikai mozgásai is azt mutatják, hogy ők már nem akarnak felelősséget vállalni ezért az unióért, járják a saját útjukat. Ez már a „senki uniója”, nincs gazdája, pénzügyi, ideológiai csatatérré változott. Ha már nem léphetünk ki belőle, maradjunk benne kerékkötőnek, ahogyan az angolok…
Európa még a huszadik században tart, holott a huszonegyedik század már régen elkezdődött. Ebben a században a Nyugat kétségkívül elveszíti a világ feletti uralmat. Lehet, hogy éppen az váltja ki az agressziót, hogy házon belül már a csöppnyi Magyarországra sem sikerül ráerőltetni a balliberális pénzügyi manipulációk vadhajtásait. Az is világossá lett, hogy az újjászületett Magyarországnak csak jelentkeztek a barátai. Üdvözlendő, hogy Lengyelország teljes mellszélességgel Magyarország mellé állt.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök jelenleg az egyetlen olyan európai kormányfő, aki még józan ítélőképességgel rendelkezik. Ebből az következik, hogy itt egyértelműen a lengyel–magyar tengelyt kell erősíteni, a NATO-felé Magyarországnak ez fontos kapocs. A tavaly Kínával megkötött szerződés is fontos lépés az új multivektorális külpolitika felé, de http://erdely.ma/magyarorszag.php?id=109428&cim=magyarorszag_kulpolitika |
|
| mackó |
|
|
Pontosan. Sajnálom, hogy Terra sem ír már... |
|
| iszalag |
|
2004
Idézet:
Észre kell vennünk, hogy a nemzet belső bomlasztása ellen eddig soha nem tapasztalt egységben lépett és lép fel a magyarság Ausztráliától Kanadáig, San Franciscotól Szabófalváig.
Ez a lényeg.
Pillanatnyi, jogos felháborodásunk habját, mint a jó matériából főzött húslevesét elfőzi az idő.
A csoda megtörtént: a világ magyarsága lélekben az egyesülés útjára sodródott." http://gondola.hu/cikk.php?szal=39532
(PS Terra ezt megjósolta
|
|
| iszalag |
|
Megtüörtént, 2010 április 11 és 25!! :
Hajrá Viktor!
Hajrá Magyarország!!
/Minden örülhetünk a 2/3nak..Enélkül borzalmas lenne..
|
|
|