| Téma: Autonómia |
|
|
| Rendes Kis |
|
 Gyulafehérvár és a magyar autonómia
1918. december 1-jén Gyulafehérváron a románság történelmet írt, ugyanis megfogalmazta és elhatározta Erdély egyesülését a román királysággal. Természetesen ettől még korántsem valósult meg ez a vágyuk, viszont tömeges kimondása másfél évvel később Trianonban lényegesen befolyásolta ama hírhedt békediktátumba foglaltakat, melynek értelmében Bukarest valóban megkaparinthatta az egykori magyar fejedelemséget.
És mindez a népek önrendelkezési jogára való hivatkozással történt, anélkül, hogy tőlünk akkor vagy később bárki megkérdezte volna, mit is akarunk. December elsején a románok méltán ünnepelnek tehát, hiszen a trianoni döntést az Erdély szívében összegyűlt, ott egységes fellépésre és akaratnyilvánításra képes tömegnek köszönhetik, és természetesen azon felelősen politizáló vezetőiknek, akik irányításával és hatására mindez megtörténhetett.
Nekünk, erdélyi magyaroknak volt és van mit tanulnunk tőlük, s legalább az akkor történtek kilencvennegyedik évfordulóján végre be kellene látnunk, hogy azért nem vagyunk képesek a jogainkért folytatott határozott küzdelemre, mert vagy nincs, aki összefogjon minket, vagy nem hallgatunk arra, aki ezt megtehetné. Pedig, ha addig nem tudtuk, azóta már megtanulhattuk, hogy csak önmagunkban bízhatunk és önmagunkra számíthatunk, s nem dőlhetünk be egy álnok hatalom szirénhangjainak. Hiszen Bukarestben most is olyan kormányfő regnál, akinek jelszavává vált, hogy Székelyföld nincs, de ha mégis, szerinte csak román lehet, mert ők így akarják. Éppen ezért cinkosság helyett árgus szemekkel kell figyelnünk őket, s azonnal szóvá tennünk az ellenünkbe és kárunkra tett lépéseiket. Visszaéléseik közepette pedig nem szabad magunkat nyugtatva legyintgetnünk, hogy több is veszett Mohácsnál, mert Székelyföldön például már a hegyek is eltűnő félben vannak, ugyanis erdőstől hordják el őket, miközben mi Bukarestben alamizsnáért koldulunk. Mindezek következtében a puszta létünk is veszélybe került, így, bár nálunk békésebb rab nép nincsen Európában, tovább nem tűrhetjük a teljes kisemmizésünket, s megálljt kell parancsolnunk az életünkre törőknek. Bátran és határozottan, nekünk ugyanis nem félni, hanem háborogni kell, és most, a román nemzeti ünnepen is kimondanunk hangosan és jól érthetően: kizsákmányolástól mentes szülőföldet, emberhez méltó életet, autonómiát akarunk. Úgy, ahogy ezt annak idején, Gyulafehérváron megígérték nekünk.
... http://erdely.ma/publicisztika.php?id=131510&cim=gyulafehervar_es_a_magyar_au ... |
|
|
| Rendes Kis |
|
... A katalán nyelvpolitikát célzó madridi fenyegetés érzete tápot ad a szeparatista eszméknek. Egyúttal hátszelet biztosít a katalán függetlenséget hirdető pártoknak a november 25-én esedékes regionális választások előtt. Ha a katalán kormányfő, Artur Mas függetlenségpárti pártja (CiU) 50 százalék fölötti eredményt ér el vasárnap, a miniszterelnök indítványozni fogja Madridnak, hogy engedélyezze népszavazás kiírását a függetlenségről. A spanyol kormány álláspontja szerint egyébként egy ilyen népszavazás az alkotmányba ütközik.
Friss felmérések azt mutatják, hogy a katalánok több mint fele el akar szakadni Spanyolországtól. Ilyen magas még soha nem volt a függetlenséget pártolók aránya.
A katalán törvények szerint az orvosok, a tanárok, a közszféra alkalmazottai számára kötelező a katalán nyelv használata. Az általános és a középiskolákban katalánul folyik az oktatás, a spanyol nyelvet külön tantárgyként tanítják. A barcelonai egyetem számos professzora, docense katalánul tartja előadásait, ami jókora meglepetést kelt az Erasmus ösztöndíjjal (és csak spanyol nyelvtudással) Katalónia fővárosába érkező külföldi hallgatók körében. A vállalatokra pénzbírság vár, ha termékeik ismertetője nem katalánul van szövegezve.
Aki spanyolul szólal meg Barcelonában, annak minden esetben spanyolul válaszolnak. Az itt letelepedő külföldiek azt mondják, hogy beilleszkedésük érdekében el kell sajátítaniuk a régió nyelvét, a katalánt. A helyi politikusok, üzletemberek közül egyre többen beszélnek jól angolul. A La Ramblán, Barcelona központi sugárútján lévő Starbucks kávézóban katalán nyelven kelletik magukat a különböző kávéfajták, ám a vendégek spanyolul és angolul is rendelnek, és ezen nem ütközik meg a személyzet.
Madridi illetékesek attól tartanak, hogy a fiatalabb katalánok nemzedéke elidegenedik a spanyol nyelvtől, amit azonban a katalánok cáfolnak. „A kétnyelvűség annyira a vérünkben van, hogy a spanyol még akkor sem tűnne el, ha esetleg függetlenné válnánk" – állítja Raúl León 39 éves orvos, aki két nyelven állítja ki a receptjeit.
... http://erdely.ma/autonomia.php?id=131179&cim=a_katalan_nyelv_es_a |
|
|
| Rendes Kis |
|
... A meglévő ellentétek azonnal polgárháborúhoz vezettek a kormány és a déli területek között.[1] Dél-Szudánban 1955 és 1972, majd 1983 és 2005 között polgárháború dúlt. Az utóbbi során számos déli felkelő csoport, amelyek közül a legnagyobb a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (Sudan People's Liberation Army, SPLA) harcolt a szudáni kormány és egymás ellen. A második polgárháború több mint 2 millió halálos áldozatot követelt, valamint több mint 4 milliónyian menekültek el.
2005-ben a kormány és a lázadó csoportok nemzetközi nyomásra békemegállapodást kötöttek.[1] Ezután Dél-Szudán autonóm tartomány lett. Megkezdődött az újjáépítés, és a menekültek elkezdtek visszatérni. A 2005-ös békemegállapodás rendelkezett arról, hogy Dél-Szudán népszavazáson dönthet a függetlenségről vagy az autonóm státus fenntartásáról.[1][2]
Dél-Szudán a 2011. januári függetlenségi referendum után, 2011. július 9-én kikiáltotta függetlenségét Szudántól. A referendumon az ország lakosságának 98,83%-a szavazott a függetlenség mellett.[15] A függetlenség nem veszélytelen, hisz a határvidékek kőolajmezői mindkét Szudán számára kecsegtetőek. 2011 nyarától a határvidékeket, mint például Abyeit, 7000 ENSZ békefenntartó fogja ellenőrizni. Velük együtt 900 rendőr és szakértők is érkeznek majd az országba.[16] Dél-Szudán legalább hét fegyveres csoporttal áll harcban, amelyet súlyosbítanak a törzsi összecsapások is. Az ENSZ becslései alapján eddig 800-an haltak meg az országban a harcok során, amelyek az ország 10-ből 9 államára kiterjednek.
... http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9l-Szud%C3%A1n |
|
| Rendes Kis |
|
 Elegünk van!
Erdélynek valamiféle autonómiát kellene biztostani – nyilatkozta alig néhány napja Marosvásárhelyen Crin Antonescu, a liberálisok elnöke. S hogy még véletlenül se értsünk többet odavetett szavaiból, mint amennyit szándékában állt mondani, gyorsan hozzáfűzte, hogy különben újjá kell építeni az egész demokrata liberálisok által romba döntött országot, s ebből a szép szándékból minden megye, lett légyen az Moldvában, Havasalföldön vagy Erdélyben, nyerni fog.
Mert a választási kampány szeszélye Antonescut Marosvásárhelyre, a gyönyörű múlt század elején szecessziós stílusban épült, magyar történelmi utalásokkal zsúfolt épületbe vetette, fordított többéves kendőzetlen, agresszív, magyarellenes retorikáján is, és udvarlón szólott a magyar panteonként is tisztelt palotáról, megállapítván, hogy az talán az ország legszebb épülete. S innen már csak bakarasznyit kellett megtennie, hogy kijelentse: hazudik mindenki, aki azt állította róla, hogy képtelen elviselni a magyarokat az országban. És gyorsan eldarálta: elvárja, hogy minden román vezető tartsa tiszteletben az alkotmány első cikkelyét, miszerint ez az ország egységes, független és oszthatatlan nemzetállam. Ismerjük el, ezúttal a román politikus szókapcsolata kimondottan hasznunkra válik. Ezek szerint tőlünk, kik nem vagyunk románok, nem vár ilyesmit a pártelnök.
A szociáldemokraták természetesen felhördültek Antonescu szavain, Mircea Duşa belügyminiszter, aki Hargita megyében pályázik újabb képviselői mandátumra, újra tudatta a nagyvilággal és bukaresti kollégájával, hogy Székelyföldön „másképp ver a románok szíve”, és biztosította őket, hogy a Szociál Liberális Szövetségben még véletlenül sem beszélnek etnikai alapú régiósításról vagy „egyes etnikumok” pozitív diszkriminációjáról, s megnyugtatta az itt kisebbségben élő románokat, hogy a „múlt kísértei” nem jönnek elő.
Holott már jó ideje előjöttek, s nem a magyar pártok kampányában, hanem a szocdemek és liberálisok gyűlöletkelő, magyarellenes kirohanásaiban vagy az agg történész felhívásában, melyet az tett még felháborítóbbá, hogy e-maileken kormányhivatalnokok terjesztették. S bár Victor Ponta ígéri, ha igaznak bizonyul e vád, nem marad el az érintettek felelősségre vonása, tudjuk, az ilyesmit ebben az országban még az sem gondolja komolyan, aki mondja.
A valamiféle autonómiát kellene biztosítani Erdélynek kijelentés ellenben arra kötelezi a hazai magyar politikai elitet, hogy keresse útját-módját, és szövetségre lépjen azokkal a román politikusokkal, akiknek, miként Sabin Ghermannak, már évtizeddel ezelőtt elegük van az ellenünk központosított Romániából.
Simó Erzsébet
Háromszék
... http://erdely.ma/publicisztika.php?id=130811&cim=elegunk_van |
|
| Rendes Kis |
|
 Régi harc, új kezdet?
Ha jobban belegondolunk, döbbenetesként hat a tény: az elmúlt években számos utcai felvonulás színhelye volt Sepsiszentgyörgy, az autonómia jelszót többször tűzte zászlajára az RMDSZ – igaz, többnyire kampányidőszakban –, kimondottan az önrendelkezés iránti igény kinyilvánításáért viszont ez idáig senki sem szervezett itt tüntetést.
Sokat elárul ez a magyar érdekképviselet eddigi munkájáról, autonómia iránti elkötelezettségéről – hisz köztudott: a népakarat ilyen erőteljes kinyilvánítása nélkül óhajunkat aligha veszik komolyan Bukarestben vagy bárhol a világban –, de most összpontosítsunk inkább az elmúlt hetek-napok történéseire.
A parlamenti választások előtti forgatagban ugyanis biztató előjeleit fedezhetjük fel egy olyan nemzeti ügyek mentén történő összefogásnak, amely hosszabb távon akár konkrét együttműködés alapja lehet, de ami ennél is fontosabb: újfajta, a közösségi érdek felvállalására építkező politizálás kezdetét jelentheti. Erre utal legalábbis, hogy előbb a székely szimbólumok védelmében az RMDSZ által szervezett megmozduláshoz csatlakozott majd minden magyar szervezet, az MPP, az EMNP és az SZNT – majd, a jelek szerint ugyanez történik a Néppárt által kezdeményezett autonómiatüntetéssel is.
Persze, bizonyára van ebben taktikázás, kampányidőszakban egymást hozzák kényszerhelyzetbe a versengő alakulatok – de ezzel sincs semmi baj, ha jó célokra sarkallják egymást, és nem vetélytársaik lejáratásán ügyködnek.
... http://erdely.ma/publicisztika.php?id=130657&cim=regi_harc_uj_kezdet |
|
| Rendes Kis |
|
 Miért akarjuk a régiók szövetségét? 4.
Románia útja a föderalizmus felé:
– a föderális államberendezkedés kialakítása nem felülről lefele végrehajtott közigazgatási reform;
– Románia föderalizálása az ország második nagy, történeti léptékű modernizációja lehet. Az első, a XIX. századvégi – francia mintájú – közigazgatási reform teremtette meg a lehetőségét, hogy Románia közelítsen Európához és a centralizált nemzetállami gyakorlat szerint alakítsa át és igazgassa intézményeit; a most szükségesnek gondolt második történelmi léptékű – a sikeres európai föderális államok gyakorlatát követő – közigazgatási átalakítás lehetővé tenné, hogy Románia végleg beilleszkedjen a XXI. századi európai civilizációba;
– Románia föderalizmusa megbékélést jelent az ország saját történelmével;
– a föderális közigazgatás bevezetése nem egyszeri döntés, hanem organikus politikai tervezési folyamat;
– ezért a föderális Romániához az út a regionális Románián át vezet;
– Románia, amennyiben regionális reformja során figyelembe veszi belső történelmi határait és polgárainak akaratát, melyet népszavazásokon nyilvánítanak ki, olyan regionális szerkezetet hozhat létre, amely megerősíti belső területi közösségeinek szolidaritását;
– az így kialakított régiók belső szövetsége rajzolhatja majd ki azokat a történelmi határokat, amelyek az országot tagállami szövetséggé alakítják.
(A térképet a Magyar Élettér Alapítvány készítette a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezete alapján.)
... www.facebook.com/pages/Erd%C3%A9lyi-Magyar-N%C3%A9pp%C3%A1rt/177708185581280 |
|
| Rendes Kis |
|
Garda Dezső igaza – Állásfoglalás a hiteles autonómiaküzdelem védelmében
Frunda Györgynek a Krónika november nyolcadikai számában megjelent kijelentéseivel kapcsolatban szeretnénk leszögezni a következőket:
A Székely Nemzeti Tanács először 2004 januárjában fordult országgyűlési képviselőkhöz azzal a kéréssel, hogy Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét terjesszék a parlament elé. Ekkor Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Vekov Károly országgyűlési képviselők vállalták a feladatot, és március elsején Románia parlamentje elé terjesztették a törvénytervezetet.
A tervezet elutasítása után, immár egy új parlamenti ciklusban, – Románia EU csatlakozási tárgyalásainak lezárása előtt – dönt úgy a Székely Nemzeti Tanács, hogy a tervezetet ismét beterjeszti. 2005-ben felkérte az RMDSZ-frakció minden egyes tagját, hogy közösen nyújtsák be a parlamentbe Székelyföld autonómia-statútumának tervezetét. Sajnálatos módon a felkérést csak Garda Dezső képviselő és Sógor Csaba szenátor fogadta el.
Megítélésünk szerint egy olyan tervezetet, amely mögött a közösség akarata áll, kötelessége felvállalni minden választott magyar képviselőnek. Sajnáljuk, hogy eme erkölcsi kötelességnek 2005-ben mindössze ketten tettek eleget. Azt ellenben mélységesen elítéljük, hogy bárki megbélyegezze, illetve megrágalmazza azokat, akik akkor és ott helyesen cselekedtek. Frunda György vádaskodása még érthetetlenebb, ha figyelembe vesszük, hogy 2005-ben semmiféle választás nem volt, tehát értelmetlenség kampány-célokkal megvádolni a tervezetet benyújtó két politikust.
A szeptember 25-i szenátusi szavazás kapcsán Frunda György azt nyilatkozza, hogy ott nem került sor vitára, ezzel azt a látszatot keltve, hogy nem is volt mód hozzászólni. Ezzel szemben a valóság az, hogy az RMDSZ szenátorainak egy része különböző okokból nem volt jelen abban a pillanatban az ülésteremben, a bent tartózkodók pedig hallgattak, amikor az ülésvezető megkérdezte, hogy ki szeretne hozzászólni.
A közvélemény pedig pontosan azt rója fel – és joggal – az RMDSZ szenátorainak, hogy habár lehetett volna, de az ő érdektelenségük miatt nem volt vita, pedig ott volt egy jó alkalom, hogy a szenátus mikrofonjától mondják el, hogy mit kíván a székely nép. Távolmaradásukkal és hallgatásukkal történelmi mulasztást követtek el, amiért elszámolással tartoznak a székely népnek.
Ilyen előzmények után teljesen hiteltelen Frunda György azon állítása, hogy a helyi és a területi autonómiát támogatja. Szeptember 25-én adott volt a lehetőség, hogy a nyilvánosság előtt fellépjen és érveljen Székelyföld autonómiája mellett, ezt azonban nem tette meg sem ő, sem a kollégái.
Frunda Györgynek és társainak tudniuk kell, hogy nem attól lesz autonómia, hogy kampány-gyűléseken és sajtótájékoztatókon hangzatosakat nyilatkoznak, vagy az adófizetők pénzén gyártott óriásplakátokra, a képmásuk mellé fedezet nélküli, tartalmatlan jelszavakat írnak, hanem attól, ha ki-ki a maga helyén elvégzi a feladatát – a képviselők és szenátorok például a bukaresti parlamentben – és kiállnak határozottan Székelyföld autonómiája mellett.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
... http://erdely.ma/autonomia.php?id=130611&cim=garda_dezso_igaza_allasfoglalas_ ... |
|
|
|
| Rendes Kis |
|
 Bekérették az olasz követet a bécsi külügyminisztériumba Dél-Tirollal kapcsolatban
A bécsi külügyminisztériumba kérették Olaszország nagykövetét pénteken, Ausztriának a dél-tiroli német ajkú kisebbség feletti védőhatalmi szerepével kapcsolatos tisztázó beszélgetésre – közölte a szaktárca.
A találkozón Johannes Kylre külügyi államtitkár kinyilvánította, hogy Ausztria továbbra is lelkiismeretesen ellátja nemzetközi jogilag rögzített védhatalmi szerepét – állt a közleményben.
Luis Durnwalder, az olaszországi autonóm régió kormányfője egy pénteki lapinterjúban Róma központosítási törekvéseitől tartva határozott fellépést szorgalmazott Bécs részéről. Mario Monti olasz kormányfő előzőleg egy osztrák lapnak azt mondta: Ausztriának „nem kell” többé ellátnia a védhatalmi szerepet. „Úgy gondolom, azáltal, hogy 1992-ben megoldódott a vita, nincs többé szükség ilyen szerepre Ausztria részéről” – mondta Monti a Kuriernak.
Werner Faymann kancellár és Michael Spindelegger külügyminiszter a Monti-interjú után nyilatkozataikban hangsúlyozták Ausztria védhatalmi szerepét.
Durnwalder a pénteki Die Pressének kifejtette, hogy ennél többet vár Bécstől. „Nem egyszerűen egy sajtónyilatkozatot várnék, hanem azt, hogy Ausztria írásban közölje Rómával, hogy az autonómia nem pusztán olasz belügy” – fogalmazott.
Durnwalder tiltakozik az ellen, hogy – mint mondta – az olasz kormány bizonyos területeken megszorításokat akar előírni számukra. „Azt megértjük, hogy nekünk is takarékoskodnunk kell. De azt nem fogadjuk el, hogy megmondják nekünk, min kell takarékoskodnunk” – jelentette ki.
Dél-Tirol az első világháborút lezáró békeszerződések eredményeként került a korábbi Osztrák-Magyar Monarchiától, illetve Ausztriától az olasz állam fennhatósága alá. Ausztria Dél-Tirol feletti védőhatalmi szerepét az 1946-os párizsi megállapodás rögzítette. A terület olasz államon belüli önrendelkezési jogainak érvényesítése felett a két állam évtizedekig vitában állt egymással. A vitát 1992-ben lezártnak ismerték el és Dél-Tirol széles körű belső autonómiát kapott.
... http://erdely.ma/vilag.php?id=130286&cim=bekerettek_az_olasz_kovetet_a_becsi_ ... |
|
|
| Rendes Kis |
|
 Kötél helyett füzér
És eljön ez őszön is a nagy cselekvések ideje Erdélyországban. Már az első mondatom, lám, kerüli a túlméretezett bevezetőt, hiszen üthető felület maga az Erdélyország megnevezés is. Úgy kellett ez a Ponta miniszterelnök nekünk, magyaroknak és románoknak majdnem egyaránt, mint a púp az egészségesnek született ember hátára. Aki kijelentette, hogy Székelyföld márpedig nincs, és ha van, akkor az román Székelyföld. Hát ez egy újabb Kárpáti Géniusz! Emlékeztetek: Olténia volt, van? Már hogyne lenne! És tovább.
... http://erdely.ma/publicisztika.php?id=127293&cim=kotel_helyett_fuzer |
|
|
| Rendes Kis |
|
 Akár a katalánok...
Egy világhálós közösségi oldalon tart közvélemény-kutatást a máramarosi Borsa város frissen megválasztott polgármestere, arról kéri ki a település, a régió lakóinak véleményét, szeretnék-e ha városuk, illetve a történelmi Máramaros autonóm, az ország többi részétől pénzügyileg független régióvá válna, hogy szabadon gazdálkodhasson az EU-s pénzekkel, az adólejekkel.
A polgármester Belgiumból telepedett haza nagy tervekkel, nyugati mentalitással, s minden bizonnyal igen gyorsan szembesült a romániai valósággal, a központosítás akadályaival. Érvelése hatékony, alig egy hete indított önrendelkezési kezdeményezése 90 százalékos támogatottságot élvez a Facebookon.
Nem csoda, hogy autonómiát szeretne a politikailag független elöljáró, hisz bármilyen színű a bukaresti hatalom, mindig csak saját polgármestereinek hajlandó pénzt cseppenteni. Képlékenyek az áfából vagy jövedelemadóból visszaosztott összegek is, Háromszék például kapott szép summát, amikor az RMDSZ kormányon volt, s csak találgatják a megyei elöljárók, miért nem elegendő semmire az, amit az elmúlt napokban utaltak ki ...
... http://erdely.ma/publicisztika.php?id=126684&cim=akar_a_katalanok |
|
|
|
|
|
|
| Rendes Kis |
|
 Egy vágás tartja össze Belgiumot?
A belga parlament megszavazta a belpolitikát évtizedek óta mérgező brüsszeli választókerület felosztásáról szóló jogszabályt, így elhárult a veszély, hogy a flamand és vallon lakosság között megosztott ország kettészakadjon. A Brüsszel-Halle-Vilvoorde (BHV) néven emlegetett, vegyes lakosságú választókerület az utóbbi évtizedekben folyamatos feszültséget okozott az országalkotó két nemzetiség között, hosszú ideje részben emiatt nem sikerült tartósan életképes kormányprogramot alkotni, a legutóbbi választás után pedig már úgy tűnt, hogy a zsákutcából nincs is kiút.
Brüsszel maga kétnyelvű, és ott akár vallon, akár flamand pártra is lehet szavazni, általános szabály szerint azonban Flandriában csak flamand, Vallóniában csak vallon pártok közül választhatnak a lakosok, kivéve a flamand területen fekvő, de többségében franciaajkú BHV kerületet, ahol eddig bármely párt képviselőre lehetett voksolni. A mostani döntés szerint a választókerületről leválasztják a flamand többségű részeket, de az ott lakó franciaajkúak számos kompenzációs lehetőséghez jutnak, köztük a nyelvhasználat széles körű biztosításához. Azon a hat településen pedig, amelyeket leválasztottak ugyan, de továbbra is vallon többségűek, lehetőséget biztosítottak arra, hogy válasszanak a pártlisták között.
A reform alapelemeiről egyébként már a jelenlegi miniszterelnök, Elio Di Rupo kormányának tavalyi megalakulásakor megállapodtak, és most a jogszabályalkotással tettek pontot a folyamat végére. A parlamenti voksolás eredménye ugyanakkor nem volt előre borítékolható: a legutóbbi választási győztes flamand nacionalista párt így is a megállapodás ellen voksolt, úgy vélve, hogy a többi flamand párt túlságosan nagy engedményeket tett a franciaajkú erőknek.
... http://erdely.ma/vilag.php?id=122830&cim=egy_vagas_tartja_ossze_belgiumot |
|
| katáng |
|
Imádkozzunk a vágyak teljesüléséért.  |
|
| Rendes Kis |
|
"Szabad embernek születtem, egy nem szabad Székelyföldön.
Hiszek a magyarok Istenében, hiszek Babba Maria Boldogasszonyunkban és hiszem, hogy újra egy és nagy nemzet leszünk.
Szeretem az anyaországi magyarokat, ahogyan a többi testvérnépeinket is, akikkel egy vér, egy szív, egy lélek vagyunk.
Vágyam, egy szabad, független Székelyföld, amit Isten segedelmével magamnak, magunknak építhetek, építhetünk... "
Laura Fogarasi. |
|
|