| Téma: Mindent vissza |
|
|
|
|
| R.András |
|
 Botrány egy térkép miatt, avagy Galícia-Lodoméria és a Habsburgok
Manapság Magyarország kapcsán a nemzetközi diskurzusban néha Kárpátalja kérdésével hozakodnak elő. Régen, a Magyar Királyság idején azonban távolabbra is tekintettek elődeink...
Volt egy királyunk, Árpád-házi II.András (Endre). Uralkodásához tanulmányainkból többnyire az Aranybulla kiadását és a zalai szerviensek oklevelét, vagyis az önkormányzaton alapuló nemesi vármegye kezdeteit szokták fűzni. András királyunkhoz fűződik még Katona József: Bánk bán című drámájában megörökített tragédia, amikor is az összeesküvő urak legyilkolták az idegen királynét. Egzotikumként fel szokott tűnni még a II.András által vezetett keresztes hadjárat, s András diplomáciailag igen ravasznak vélt házassági politikája. Egyébként is, manapság illik II.Andrást egy okos, rafinált királyként ábrázolni, ami szembemegy a korábbi gyengekezűségét, határozatlanságát hangsúlyozó képpel.
Azt azonban nehéz lenne állítani, hogy András király kifejezetten szerencsés kézzel uralkodott volna. Ugyanis volt még egy ügy, ami az ő nevéhez fűződik: ez pedig az uralkodását végigkísérő, szinte évente ismétlődő halicsi hadjáratok sorozata. Halics – ez a titokzatos szó a Vereckei-hágó külső oldalán elterülő, a mai Nyugat-Ukrajna egy részének megfelelő terület volt, az óorosz állam, a Rusz széttöredezésének időszakában önálló fejedelemség. Nevét a Dnyeszter-parti azonos nevű ősi városkáról kapta. Teljesen felesleges részleteznünk, hogy II.András és a magyarok hogyan kerültek oda; elég az hozzá, hogy sosem sikerült stabilizálni uralmukat az állandó árulások, lázadások és összeesküvések közepette. Mindenesetre András már első hadjárata után, 1205-ben felvette uralkodói címei közé a „Galícia és Lodoméria királya” titulust, amely Halics (másképpen Gácsország) illetve Vlagyimir (Volodimir) latinos átírása volt. Ettől kezdve ez cím ott volt a magyar trónon ülő királyok címei között, s akkoriban egy király cím lényegében jogigényt is jelentett.
Ez a terület azután a tatárjárás, a középkori egységes lengyel állam újjászületése és terjeszkedése után lekerült a magyar politikai horizontról, s a magyar érdeklődés elsősorban a Balkán felé fordult. Nem is csoda, hogy a Halics-Volhyniai nyugati rusz (manapság a politikai korrektség alapján „óukrán” lenne?) fejedelemség, később rövid ideig királyság központja, Lwów (ma: Lviv) ősi magyaros névváltozata kikopott a köztudatból. Hiszen a „Lemberg” nevet, amely a Habsburg-időkből származik, mindenki ismeri; de ki nevezné ma már ezt a települést úgy, hogy „Ilyvó”? Pedig azon kevés város között van, amelyek magyarosított névvel kerültek be valaha nyelvünkbe: Dancka (Danzig/Gdansk), Boroszló (Breslau/Wroclaw), Krakkó (Krakków), Varsó (Warszava).
Évszázadokkal később azután a terület furcsa módon egy birodalmi konglomerátum részeként került volna (vissza?) a Magyar Királysághoz. Mária Terézia, miután sikeresen megmentette a Habsburg-ház hatalmát, hálás volt a magyarjainak. Igaz, nem a magyar etnikum-, és csak részben a trónját a vész pillanatában kisegítő magyar nemesi rendek felé – talán egy másfajta Magyarország-kép lebegett a szemei előtt. Mindenesetre Fiume 1779-ben a magyar korona fennhatósága alá került. S így lett volna 1772-ben Galícia-Lodoméria is a Magyar Királysághoz csatolt társország. Lengyelország ugyanis eddigre államként lebénult, külpolitikája megszűnt, uralkodója szép udvartartást vitt, de katonája nem volt, s a központi hatalom kiüresedett. Így a szomszédok, a keletnémet Poroszország, az Orosz Birodalom és a Habsburg-birodalom elérkezettnek látták az időt arra, hogy Lengyelország rovására terjeszkedjenek. Álszent módon a Lengyel Királyságban levő anarchiára hivatkoztak, miszerint az a saját országaik békéjét fenyegeti – amely lengyelországi anarchiát persze a három említett hatalom is igyekezett fenntartani. A terjeszkedést illetően Nagy Katalin cárnő a kora-középkori Rusz egykori (elég bizonytalan) határaira hivatkozott. Mária Terézia pedig előrántotta a régiségek közül az egykori, II. András magyar király által felvett galíciai és lodomériai királyi címet. Az újonnan megszerzett tartomány hivatalos elnevezése így hangzott: „Galícia és Lodoméria királysága Krakkó nagyhercegségével és Auschwitz és Zator hercegséggel”. II.Frigyes, a Nagy, a poroszok részéről nem igazán törődött ilyesmivel. Fogta és „kurz und gutt” birtokba vette, amit kialkudott.
A Habsburgoknál rövid kötélhúzás indult, hogy közjogi értelemben Galícia hova tartozzon. Erről a következőket olvashatjuk: „A korabeli magyar politikai elit elképzelése, amely Galíciát és Lodomériát középkori jogalapra visszavezetve a Magyar Királyság melléktartományának tekintette, és hosszú távon az akkor örökös tartományok közé betagolt terület magyar közigazgatás alá helyezésével számolt. A bekebelezés (incorporatio) gondolata Mária Terézia szándékát tükrözte, mely azonban József trónörökös és az Államtanács ellenállásán végül megbukott. A Magyar Udvari Kancellária ennek ellenére saját kebeléből igyekezett ide tisztviselőket delegálni. Ez egybevágott a központi kormányzat, nevezetesen a galíciai ügyeket felügyelő Kaunitz államkancellár törekvésével, aki megfelelő képzettségű, német és szláv nyelvtudású hivatalnokréteggel kívánta lecserélni a megbízhatatlannak tekintett lengyel nemesi elitet. […] Az itteni magyar tisztviselők és katonák a terület Magyarországba való bekebelezésével számoltak hosszú távon. Brunszvik távozásával a Magyar Udvari Kancellárián és a galíciai Guberniumban úgy vélték, hogy utóda ugyancsak magyar lehet, Niczky Kristóf kancelláriai tanácsos személyében. Emellett Hadik András (korábbi katonai kormányzó) gubernátori megbízatását is rebesgették.” (Nagy János: Idősebb Brunszvik Antal (1709-1780) közéleti karrierjének vázlata, in: Századok, 2019/6.sz.)
A kérdés azonban hamarosan lekerült a napirendről, hiszen Mária Terézia halála után, II.József görcsösen akarnok uralkodása idején a magyar rendek védekezésre kényszerültek a kilúgozott Gesamtmonarchie, az egységes, német nyelvű államkoncepció erőltetésével szemben. Utána jöttek a francia forradalmi háborúk, majd Napóleon, s a dolog többé-kevésbé elfelejtődött, egészen, amíg néhány évtized múlva, egész pontosan 1832-ben egy tudós professzor és egy vállalkozó mérnök neki nem látott a térképszerkesztésnek.
„Magyarország első, topográfiailag többé-kevésbé megbízható térképe, amely a nagyközönség elé került, Lipszky János Mappa Generalis Regni Hungáriáé partiumque adnexarum… című munkája volt. Ez a nagyméretű, 200×153 cm. nagyságú kb. 1:470 000 méretarányú térkép 1806-ban jelent meg Pesten 9 csatlakozó térképlapon, 3 táblázattal. Két évvel később részletes névmutató követte Repertórium locorum Hungariae címmel, 766 + 164 összesen 930 lapon. A nagy apparátussal készült térképmű minden követelménynek igyekezett megfelelni, még az esztétikainak is. Olyan mesterek végezték a rézbe metszés munkáját, mint Karács Ferenc és Prixner Gottfried. Mégis, alig telt el egy-két évtized, a térkép hiányosnak, javításra szorulónak bizonyult. Nemcsak azért, mert közben pontosabb számítások kiderítették, hogy Lipszky a fokhálózat kiszámításánál helytelen nyomon indult el, nem is csak azért, mert topográfiai alapanyaga jórészt még a XVIII. század végéről származott, hanem azért is, mert 1815 után Magyarországon — kivált a folyók szabályozásával és az útépítésekkel kapcsolatban hatalmas mérnöki tevékenység vette kezdetét. Ez az addigi térképek helyesbítését tette szükségessé. Érthető, hogy a polihisztor Schedius Lajos professzor, kinek legkedvesebb területe mégis minden között a földrajz volt, s ki már a Lipszky térkép munkálataiban is részt vett, a helyesbítés gondolatával kezdett foglalkozni. A javítás lehetősége adva volt. A sziléziai származású Blaschnek Sámuel mérnök személyében, ki Schedius pesti házában lakott s a professzor baráti környezetéhez tartozott, olyan alkalmas térképész állott a nagy munkálat rendelkezésére, aki Pest és Buda városokról készített térképeivel már bebizonyította, hogy jól ért a mesterségéhez.
Schedius és társa a szerkesztésben Lipszky munkáját használták alapul. A méretarány is ugyanaz a két térképen: 1 bécsi hüvelyk — 6520 0004 öl, azaz 1:469 472. Az udvari rendőri és cenzúrahatóság a már kinyomtatott lapokat azért nem engedte megjelenni, mert a második lapon a Magyarországgal szomszédos Galícia tartomány kidolgozása éppen olyan részletes és olyan jellegű volt, mint magáé Magyarországé. Ebből önként következett az a vád, hogy a térkép Galíciát, mint Magyarország melléktartományát tünteti fel, szemben az osztrák örökös tartományokkal. Ez súlyos hibának, sőt szinte vétségnek tűnt fel a bécsi kormányhivatalok szemében. Galícia jogállásának kérdése Lengyelország felosztása óta, ha teoretikusan is, de többé-kevésbé mindig nyitott kérdést jelentett egyfelől Ausztria és az osztrák örökös tartományok felett centralisztikusan uralkodó bécsi kormánykörök, nevezetesen a cseh-osztrák kancellária, másfelől az Árpádok korának államjogi hagyományait mindig féltékenyen őrző rendi Magyarország között.” (Fallenbüchl Zoltán: Adalékok Schedius Lajos és Blaschnek Sámuel: Magyarország-térképe kiadásának Történetéhez, in: OSZK Évkönyv, 1967.)
A kérdésből botrány lett. Az első térképlap megjelent és az előfizetőkhöz el is jutott 1833-ban; azután 1834-ben a bécsi cenzúra leállíttatta a térképlapok nyomtatását. Az ügy hosszú időn húzódott, végül egészen a császárig-királyig, Ferdinándig jutott, aki utóbb engedélyezte a kiadást, amely 1836-ban folytatódhatott és 1837-ig húzódott el. Tíz évvel később, 1847-ben adták ki újra, és a szabadságharc idején a magyar hadvezetés jó hasznát vette az igen pontos, nagyfelbontású térképnek. Schedius egyébként a reformkori társasághoz tartozott, s evangélikusként Kossuth jó ismerőse is volt.
A mai időkben számtalanszor kerül elő Kárpátalja ügye, legutóbb Tucker Carlsson elhíresült Putyin-interjújában. Egyesek azzal érvelnek, hogy Kárpátalja sosem volt „Magyarország” része, viszont aminek a része volt, a Magyar Királyság, az sosem volt „magyar”. Mások a visszacsatolás elméleti lehetősége ellen felhozzák érvként, hogy arrafelé sajnos már elég kevés a magyar és kevesen beszélnek magyarul. Nos, a fentiekből úgy tűnik, hogy egy másik időben, egy másik nemzeteszme idején, más szereplők esetében ilyesfajta skrupulusokat nem kellett mérlegelni.
... https://hirado.hu/blog/cikk/2024/02/16/botrany-egy-terkep-miatt-avagy-galicia ... |
|
|
|
| R.András |
|
„Ez több, mint bűn: ez hiba.”
(„C'est pire qu'un crime. C'est une faute.”; C'est plus qu'un crime, c'est une faute).
Ezt a „bon mot”-t korabeli fültanúk hallották és idézték, de mivel Boulay képviselő nevét a nagyközönség alig ismerte, találó
mondását később gyakran Fouchénak, sőt magának Talleyrand-nak, az emberrablás értelmi szerzőjének tulajdonították.
... www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__nyelvek__5396342-mit-jelent-az-ez ... |
|
| gajo |
|
Hiba? Az amerikaiak szétlőtték- és bombázták! Hiba! |
|
|
| R.András |
|
 Visszatérők: „A megnyesett fa kizöldül” – a Monte Cassino-i apátság újjáépítése
Európa egyik legrégibb és legértékesebb kolostora 1944-ben egy fatális hadvezetési hiba következtében pusztult el. Egy ilyen együttes újjáépítését nem lehetett
kétséges, mind a katolikus egyház, mind az újjáalakult olasz állam prioritásként kezelte, a lehető leghitelesebb rekonstrukció célját kitűzve.
... https://epiteszforum.hu/visszaterok-a-megnyesett-fa-kizoldul--a-monte-cassino ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| R.András |
|
 Orosz katonai szakértő: pár hónapon belül döntenie kell a magyaroknak Kárpátaljáról
Igor Korotcsenko is megosztotta gondolatait, szerinte az Orbán-kormánynak kell döntenie, mi legyen a magyarok lakta országrésszel.
Igor Korotcsenko orosz katonai szakértő úgy nyilatkozott, hogy Magyarországnak pár hónapon belül döntenie kell, mi legyen Kárpátaljával és
„megerősíti-e az ellenőrzést történelmi földjei felett és megmenti-e a 150 ezer kárpátaljai magyart”.
A katonai szakértő elmondta, az oroszok feladata, hogy a modern Ukrajnát eltüntesse a geopolitikai térképről és visszaállítsa a történelmi területei feletti ellenőrzést a mostani Ukrajnával szomszédos államoknak. Korotcsenko állítása szerint „Lengyelország fel akarja falni Nyugat-Ukrajna egy részét”, ezzel szemben „Magyarország nemesen, pontosan és felelősen jár el”.
... www.vadhajtasok.hu/2022/07/29/orosz-katonai-szakerto-par-honapon-belul-donten ... |
|
|
| R.András |
|
 Senki sem gondolhatja komolyan, hogy királyságot akarunk
Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott beszédet mond a Magyar Államkincstár új állampapír-értékesítési pontjának átadásán Cegléden 2020. szeptember 10-én. Fotó: MTI/Illyés Tibor
Vissza a gyökerekhez, vissza az eredethez, vissza a természetes dolgokhoz – ez a változtatás lényege, ezért lesznek kormánymegbízottakból főispánok, megyékből vármegyék, magyarázza lapunknak Tarnai Richárd. A főispánt nem érdeklik azoknak a kritikái, akik korábban hezitálás nélkül elfogadták a tanácsrendszerezést és az elvtársozást.
Hivatalosan is főispán lett. Milyen érzés?
Sokkal jobban tetszik, mint például az elvtárs. Ne feledjük, Szent Istvántól a második világháború utáni évekig főispán volt a megnevezése annak a hivatalnak, amit viselek – aztán elvtársra változtatták, azzal párhuzamosan, hogy a kommunisták szétverték a magyar közigazgatás rendszerét. Most visszatérünk a történelmi hagyományokhoz, az eredeti megnevezéshez. Megjegyzem, 12 éve, amióta betöltöm ezt a tisztséget, rengetegen kérdezték meg, mit csinál egy kormánybiztos. Ki kellett javítani a szóhasználatot, mert kormánymegbízottak voltunk, de a lényeg ugyanaz, senki nem tudta, a megnevezés mögött mi a tartalom.
Történik most változás ebben a bizonyos tartalomban?
Nem történik. A feladatunk eddig is és továbbra is az állami szolgáltatások minél magasabb szintű megszervezése az adott közigazgatási egységben. Mindez összhangban áll az Alaptörvénnyel is, amely kimondja, hogy hazánk a náci megszállástól 1990-ig megszállt ország volt, ez idő alatt pedig minden történelmi kontinuitást igyekeztek megtörni. Most pedig, szuverén országként visszatérünk a hagyományainkhoz és jól működő közigazgatást építünk.
Januártól Pest megye helyett Pest vármegye élén áll majd. Változik ezzel valami, például a czímer?
Nem, ahogy említettem, tartalmi változás nem következik be, az eredeti állapotot állítjuk helyre. A vármegye élén áll a főispán, akit a kiegyezés utáni időktől fogva mindig is a kormányzat nevezett ki.
Most többen azzal érvelnek, hogy ezek furcsa csengésű szavak, de ezt a csengést azok alakították ki, akik 1945 után szétverték a közigazgatást, a magyar államot, tanácsrendszert vezettek be és erőszakosan átneveztek mindent.
Nem változnak sem a vármegye határai, sem címere, de nem változok én sem: sem az öltözködésem, sem a viselkedésem. De ha bárki úgy érzi, elszalad velem a ló, kérem, hogy figyelmeztessen!
Tud lovagolni? Egy főispánnak illik…!
Nem tudok, de ma már máshol van a hangsúly. És bevallom, nem különösebben foglalkoztat azoknak az aggálya az átnevezések körül, akiknek korábban nem volt problémája a tanácselnöközéssel és az elvtársozással...
Sokan kritizálják az Országgyűlés döntését, a leggyakoribb vád, hogy a döntés gumicsont, ami eltereli a figyelmet a mindennapi problémákról. Mi a valódi célja a változásoknak?
Vissza a gyökerekhez, vissza az eredethez, vissza a természetes dolgokhoz – ez a változtatás lényege. A problémákról aligha akarja vagy tudja a kormány elterelni a figyelmet, naponta a háborúval, a biztonsággal, az energiaellátással, a rezsicsökkentés, a munkahelyek, a családtámogatások, a nyugdíjak megvédésével foglalkozik. Emlékezzünk csak vissza, amikor 1990-ben megalakult az Antall-kormány, mekkora hisztéria volt abból, hogy a Szent Koronával ékesített magyar címer került vissza nemzeti jelképeink közé, noha józan ésszel mindenki azt mondta, hogy ez a normális. Emlékezzünk az akkori hangokra, amelyek szerint ez felesleges volt, vagy azokra, amelyek egyenesen micisapkának gúnyolták nemzeti ereklyénket!
Gyakorlatilag ugyanaz játszódott le, ami ma is. Akkor már nem volt ereje a kormányzatnak, hogy a közigazgatásban is visszaemelje helyükre a korábbi elnevezéseket, de jó, hogy a mai kormánynak van.
És még egy párhuzam: 1990-ben is rögtön a királysággal riogattak, mint ma, de nem gondolhatja senki komolyan, hogy erre vonatkozó valós szándék felmerült volna bárkiben. Magas színvonalon működő államigazgatási rendszer épült ki az elmúlt bő évtizedben, ami méltó az országhoz, ebben a rendszerben pedig most újra a klasszikus elnevezéseket használjuk, erről van szó.
Vágvölgyi Gergely
mandiner.hu
... https://gondola.hu/cikkek/122960-Senki_sem_gondolhatja_komolyan__hogy_kiralys ... |
|
| R.András |
|
A Ház elfogadta az alaptörvény tizenegyedik módosítását: vármegyék
A történelmi hagyományokra hivatkozva változik a megyék elnevezése vármegyékre január elsejétől azzal a megkötéssel, hogy a megye elnevezés használható mindaddig, amíg a vármegye kifejezés használatára való áttérés "a felelős gazdálkodás elvei szerint meg nem valósítható". (Például táblákon továbbra is használható a megye.)
Az indoklásban emlékeztettek arra, hogy az államalapítástól kezdődően egészen 1949-ig voltak a vármegyék a magyar közigazgatás alapvető területi egységei. "A vármegye kifejezés használatával jobban hangsúlyozható, hogy a magyar államszervezés és államszerkezet központi gondolati motívuma a nemzeti szuverenitás és ezen keresztül az európai civilizáció sarokköveinek megvédése" - fogalmaztak.
... https://gondola.hu/hirek/289938-A_Haz_elfogadta_az_alaptorveny_tizenegyedik_m ... |
|
|
|
|
|